Rövid szünet után újult erővel tért vissza a sorosozás a magyar kormány kommunikációs fősodrába. A magyar származású amerikai milliárdos elleni kampány akkor csillapodott kicsit, amikor az Európai Néppárt rossz néven vette az erős antiszemita beütésekkel tarkított „Dzsordzsibácsizást”. Most maga a miniszterelnök indította újra a projektet szokásos péntek reggeli rádiós észosztásában, majd sietve csatlakozott hozzá minden idők legkiszámíthatatlanabb emberminisztere is. Valószínűleg már egyáltalán nem érdeklő őket, mit szól ehhez az Európai Néppát. Talán, mert úgyis távozik a Fidesz a pártcsaládból.

Fotó: nyugatifeny.hu

Vajon hányan hisznek még a magyar kormány migránsozó, sorozozó ellenségkeresésének hatékonyságában? Ha nem is ez volt a fősodor az önkormányzati választások kormánypárti kampányában, de azért odatettek a megmondó emberek néhány alapszlogent az utóbbi esztendőket jellemző rasszista, olykor antiszemita megnyilatkozásokból. Az eredmény ismert: A Fidesz több nagyváros mellett elbukta a fővárost is.

Úgy tűnik, több mint egy hónappal a történtek után sem érti igazán a Fidesz agytrösztje, miként fordulhatott elő velük ez a csúfság. Hiába öntötték számolatlanul a pénzt a kampányba, hiába nyomta a központi irányelveket éjjel-nappal a közszolgálatinak csúfolt média, hiába próbálta folyamatosan lejáratni az ellenzéki jelölteket a kormányzati médiakolhoz (KESMA), a nép, az istenadta nép nem hallgatott a jó szóra, és a legtöbb helyen a változásra voksolt.

A kormány központi idegrendszerének számító kommunikációs központ azonban nem csupán a kampányt rontotta el (nem kicsit, nagyon), de azokról a sémáktól se tud lemondani, melyek hatástalannak bizonyultak október 13-án. Az, hogy most Orbán Viktor ismét a falra festette az ördögöt Soros György személyében, annak a jele, hogy semmi újat nem főztek ki a kormányzati agytröszt boszorkánykonyhájában a választási kudarc óta.

A kormány főleg akkor ragaszkodik a Soros-hálózat mesterkedéseit bemutató meséjéhez, amikor éppen valami életszerű magyarázatot kéne adnia a társadalom számára elfogadhatatlan helyzetekre.

A miniszterelnök ugyanis annak tulajdonította második biztos-jelöltjének bukdácsolását az illetékes bizottságok meghallgatásán, hogy Soros György igyekezett a háttérből megakadályozni Várhelyi Olivér személyének elfogadását. Elég abszurd állítás, hiszen egy amerikai milliárdosnak véleménye, sőt befolyása is lehet, de azért lássuk be, még ő sem tudja érdemben beavatkozni az Európai Unió tisztségviselőinek kiválasztásába.

Ha Orbán összeesküvés-elmélete nem lett volna elég átütő magyarázat a kormány hívei számára Várhelyi előszobáztatására, akkor rakja mellé Kásler Miklós emberminiszter magyarázatát arra, miért vonulnak utcára ismét a pedagógusok. Kásler ugyanis a következővel indokolta a tanárok elégedetlenségét: „Azok a szakszervezetek készülnek jövő héten tüntetésre, akik eddig is minden ellenzéki és Soros-hálózat által szervezett akció mögé beálltak. Most is ezt teszik, a Soros-hálózat háromnapos tüntetéséhez csatlakoznak."

Fotó: hirekmindenkinek.hu

A kormány főleg akkor ragaszkodik a Soros-hálózat mesterkedéseit bemutató meséjéhez, amikor éppen valami életszerű magyarázatot kéne adnia a társadalom számára elfogadhatatlan helyzetekre. Ezért ma már inkább ironikus minden szintű és rangú sorosozás a Fidesz vezetői szájából, mint komolyan veendő állítás. Az Orbán-adminisztráció tagjai pavlovi reflexszel húzzák elő Soros Györgyöt a bűvészkalapból, ha éppen semmi nem jut eszükbe, amikor valami fontos kérdésben vonják kérdőre őket. Márpedig mostanában tényleg mindenről Soros György jut eszükbe, ami azt jelzi, ma már nem sok energiát fordít a kormány arra, hogy érdemi válaszokat adjon fontos kérdésekre. Ahogy egy dakota mondás tartja: „Ha mindig ugyanazt a nótát fújod a tábortűznél, egy idő után azt veszed észre, hogy egyedül dalolsz az éjszakában.”