Csakis önmagának köszönheti Orbán Viktor, hogy kormányzása 14. évében olyan helyzetbe került, melyből nehezen fog kievickélni. A kormányfő persze nagy túlélő, és az ilyen kríziseket is arra próbálja felhasználni, hogy egyértelművé tegye hívei és ellenségei számára: nincs olyan válság, melyet ő ne tudna kezelni. Kérdés, hogy a mostani intézkedései elfojtották-e azokat a lángokat, melyek már az ő közvetlen közelében csaptak fel. Az mindenesetre máris érzékelhető, hogy a sajátjai közül is szinte mindenkit hajlamos beáldozni azért, hogy minél előbb úrrá legyen a káoszon.

Fotó: origo.hu

Egy hónapja még két meghatározó női politikusa volt a Fidesznek, mára egy sincs. Novák Katalint és Varga Juditot pillanatok alatt elsöpörte az úgynevezett pedofil-botrány, amihez azon kívül, hogy aláírásukkal látták el K. Endre kegyelmi kérvényét, nem sok közük volt. Persze, attól, hogy jó pártkatonaként engedelmeskedtek feletteseik parancsainak, még komoly felelősség terheli őket abban, hogy egy igen komoly bűncselekményben elítélt vezető bűnsegédjét szabadon engedték. Ettől persze még egyértelmű, hogy rapid kirúgásuk legfőbb mozgatórugója az volt, hogy minél előbb elvarrják azokat a szálakat, melyek feljebb vezettek volna.

Orbán hatalomgyakorlási módszerei ismertek, hiszen nem először szembesültünk azzal, hogy előbb felemel embereket, majd – ha az érdekei azt kívánják – pillanatok alatt a mélybe is taszítja őket. Ezúttal azonban a közelgő uniós és önkormányzati választások miatt különösen gyorsan kellett cselekednie. Muszáj volt kijelölnie a köztársasági elnök utódját, illetve új listavezetőt kellett találnia az EP választásra Varga Judit helyett. Sulyok Tamás személyében megtalálta a lehető legszürkébb technokratát Novák Katalin helyett, Deutsch Tamás pedig ismertsége mellett meglehetősen lejáratott arcként fogja vinni a fáklyát az uniós kampányban párttársai előtt.

Ezzel az igénnyel persze másfél éve is elő lehetett volna hozakodni, és valószínűleg a svédek boldogan rábólintottak volna a sokmilliárdos üzletre, de persze a valós ok valószínűleg Putyin orosz elnök kívánságlistáján szerepelt...

Voltak olyan elemzők, akik Orbán zsenialitását vélték felfedezni ezekben a gyors személyi döntésekben. Sulyok esetében valószínűleg az motiválta Orbánt, hogy az Alkotmánybíróság elnökeként van egy erős társadalmi elfogadottsága a jobboldali jogásznak, akit mégsem kötnek közvetlenül a Fideszhez. Ezt a hendikepet megtapasztalhatta Novák esetében, aki ezer szállal kötődött a kormánypárthoz, és minden igyekezete ellenére sem tudta lerázni a vádakat, miszerint a Sándor-palotában is a Fidesz, illetve Orbán feltétlen kiszolgálójaként tevékenykedett.

Ami pedig a Varga Judit helyére beemelt Deutsch Tamást illeti, róla messziről virít, hogy vésztartalékként került a csapat élére. Ő már régóta Strasbourgban koptatja az Európai Parlament padsorait, de nem azért, mert valami emlékezeteset alkotott a Fidesz képviselőcsoportjában, hanem, mert a párt alapítójaként biztos és jól fialó pozíciót kapott a főnökétől, aki szerint jobb, ha a magyar belpolitikától távol tartja régi harcostársát. Nem mintha bármit is számítana, ki vezeti a Fidesz listáját az uniós voksoláson, de azért van némi jelzés ebben a tagság és a saját szavazótábor felé. Mégpedig az, hogy a válsághelyzetekben Orbán azokat a régi kádereit húzza elő a bűvészkalapjából, akik többször bizonyították már lojalitásukat irányában.

Orbánnak azonban más problémákkal is meg kellett birkóznia februárban. A legfontosabb a svéd NATO csatlakozás ügye, melyet másfél éve blokkol a magyar kormánypárt. Miután a törökök rábólintottak a svéd csatlakozásra, Orbán egyedül maradt a kerékkötő szerepében, és kézzelfogható indoka sem igazán maradt arra, miért nem ratifikálja a magyar országgyűlés a dokumentumot. Utólag kellett tehát valami indokot találni, és ez végül új Gripenek megvásárlása volt. Ezzel az igénnyel persze másfél éve is elő lehetett volna hozakodni, és valószínűleg a svédek boldogan rábólintottak volna a sokmilliárdos üzletre, de persze a valós ok valószínűleg Putyin orosz elnök kívánságlistáján szerepelt...

Fotó: delmagyar.hu

Hogy ki hiszi el végül Orbán Viktornak, hogy Magyarország érdekeit szolgálta a svédek NATO csatlakozásának késleltetése, nehéz megmondani, de végül legalább valami ellentételezést fel tudott mutatni a ratifikációért cserébe. Magyarország EU-s és NATO partnerei már megszokták, hogy Orbán úgy alkudozik velük, mint egy balkáni lókupec, de az ország nemzetközi megítélésének biztosan nem tesz jót ez a zsaroló diplomácia. A fő kérdés mégis az, hogy a magyar választók mit érzékelnek abból, hogy Orbán folyamatosan a határait feszegeti, ezáltal veszélyezteti az ország gazdasági és politikai érdekeit. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Az a ló, amelyik mindig ki akar törni a karámból csak elpazarolja az energiáit, ráadásul a többiek is utálják.”