A Szegedi Kattintós egyszer már közkinccsé tett olyan népi ihletésű poénokat, melyek jelezték, hogy a magyar néplélek iróniával reagál arra, ha az ország vezetői játékszernek tekintik őket. Most következő humorbombánk is azt bizonyítja, hogy a nép sokkal bölcsebb, mint azt pártunk és kormányunk képviselői gondolják.

Fotó: nol.hu

Előző gyűjtésünk fő célpontja a Fidesz, valamint maga Orbán Viktor volt, mostani gyűjtésünkön már érződik, hogy a polgárok többsége immár a rendszerváltás utáni 25 évet is elküldenék melegebb éghajlatra. Nincs mit tennünk, ebben, az országban kell(?) élnünk és poénkodnunk.

1. Mikor lesz jó világ Magyarországon? Akkor lesz itt jó világ, ha az 5 nyelven beszélő rendőr kikerüli a három diplomás szőke nőt és felsegíti a munkában megfáradt közmunkást a mágnesvasútra, amin gazdag polgárok és becsületes vállalkozók utaznak a korrupció miatt elítélt politikusok tárgyalására.

2. Meteorológiai jelentés: Orbán erejű vihar támadt Magyarországon. Felkap a földről minden szemetet. A víz felszínén úszó hordalékot a part mellé sodorja. Narancssárga riasztás lép életbe az ország egész területére.

3. Repülőn: Orbán, és Gyurcsány utaznak egy magánrepülőn. Egyszer csak elrepülnek egy nagyon szegény falu fölött. Megszólal Gyurcsány: - Hallod-e Orbán, ha én ide ledobnék egy szelet kenyeret, kezet csókolnának nekem a népek. Erre Orbán: - Ha én ledobnék egy 1 zsák kenyeret, akkor ezentúl mindég rám szavaznának. Na, erre hátra szól a pilóta: - Én meg, ha ledobnálak benneteket, fényesre nyalnák a seg...met.

               Fotó: hirek24

4. Kupola: Miért van kupola Parlamenten? - Mert lapos tetejű cirkusz nem létezik!

5. Demokráciák közti különbség: - Mi a különbség a demokrácia és a népi demokrácia között? - Valami olyasmi, mint a ba...s, és a kiba...ás között.

6. A sötétség eredete: - Miért van sötét Magyarországon? - Mert a törökök ellopták a Holdat, a parlamentben pedig lopják a Napot.

7. Sajnos: Európában van egy ország. Ebben az országban van egy város. Ebben a városban van egy ház. Ebben a házban van egy kislány. Ennek a kislánynak: - bezárták az iskoláját, - az anyukáját kirúgták a munkahelyéről, - az apukáját leszázalékolták, - nagymamája súlyosan beteg, éveken belül el is végzik az operációt, - a közeli kórházat megszüntették, - a városba vezető vasutat felszámolták... Na, melyik országban lakik a kislány?

8. Foci Oroszországban: Elhívják a magyar válogatottat Oroszországba focizni. A magyarok legyőzik az oroszokat. Jön Magyarországra a távirat az oroszoktól: Jók a magyar focisták! STOP! Kőolaj STOP! Földgáz STOP!

A szaktárca illetékesei úgy viselkednek, akár egy utcai banda tagjai: előbb ütnek, aztán kérdeznek. Rétvári Bence államtitkár Szabó Sándor szegedi országgyűlési képviselőnek írt leveléből kiderül, az EMMI nem enged. Előbb megváltoztatja a Ságvári-gimnázium nevét, utána egyeztet a kérdésről. Ha tetszik, ha nem, ha lesznek következmények, ha nem, ők lenyomják a szegediek torkán a saját hülyeségüket, mert szerintük ez így helyes. Vendégszerzőnk, Kacagány Béla írása.

Fotó: cimkezes.origo.hu

Kezd az embernek olyan érzése lenni, hogy Szeged városát azért bünteti a kormány, mert nem tudja megemészteni, hogy az előző év három választásán itt verték el őket minden alkalommal. A helyi Fideszben is van némi zavarodottság a Jobbik által kirobbantott ságváris purparlé ügyében, hiszen nem álltak be egyöntetűen főnökeik határozott komcsizása mögé. A volt ságvárisok között is vannak kifejezetten jobbos politikusok, művészek, közéleti emberek, de kevesen álltak be abba papagájkommandóba, amelyet Budapestről vezényelnek. Bármilyen nehéz is ezt felfogni az Emberi Erőforrás Minisztériumában, a Ságvári-gimnázium neve nem politikai kérdés. Lehet vitatkozni az antifasiszta politikus életútján, de ez az egykori és mostani diákok és tanáraik számára csak a gitt rágása, hiszen számukra az intézmény neve elsősorban érzelmi kérdés, nem tudományos vizsgálódás tárgya.

Rendkívül képmutató a minisztérium indoklása, mely szerint nincs mérlegelési joguk, törvénysértő a helyzet, emiatt az intézményt át kell nevezni. A tejfelesszájú Rétvári Bence államtitkár szavaira nem először nyílik ki a jóérzésű emberek zsebében a bugylibicska. Szabó Sándor szocialista honatya utánanézett, és úgy találta, semmiféle jogszabályba nem ütközik, hogy Ságvári nevét viselje az intézmény. Az meg csak hab a felháborodás tortáján, hogy államtitkár szerint egy demokratikus ország értékrendje nemet mond minden totalitárius, népirtó rendszerre, és nem tekinti hőseinek, példaképeinek azokat az embereket, akik diktatúra kiépítésében vagy a diktatúra eszméinek terjesztésében játszottak szerepet. Bagoly mondja verébnek…

Rétvári megint azt akarja beadni nekünk, amit a főnökei leírtak neki. Inkább meg kéne kérdeznie a feljebbvalóit arról, miért olyan fontos nekik egy vidéki gimnázium körül ekkora botrányt kavarni? Talán azért, amiért nem hagyták szó nélkül a váci gimnazisták és tanáraik ellenállását, amikor nem akartak biodíszletté válni Orbán Viktor ünnepi beszédéhez? És talán azért, mert nem hagyhatják, hogy a Jobbik uralja ezt a témát, hiszen a szélsőséges párt már a tarkójukba liheg a legújabb felmérések szerint? Pótcselekvések, politikai hisztériakeltések és hibás helyzetértékelések egész sora vezetett ehhez a helyzethez.

         Fotó: magyarnarancs.hu

Egy kiváló szakmai referenciákkal bíró vidéki gimnáziumon akarják elverni a port azért, mert rosszul kormányoznak, mert azon kívül, hogy a múltból is lerántanak a sárba embereket, nincs mondandójuk a társadalom számára. Tényleg Ságvári Endre a legnagyobb baja a mai Magyarországnak? A szakminisztériumnak nem azzal kéne inkább foglalkoznia, hogy a hozzá tartozó oktatás, egészségügy, kultúra egyre súlytalanabbá válik a kormány számára, és emiatt forrásokat vonnak ki ezekről a területekről, ahelyett, hogy forrásokhoz juttatnák?

A tárca cinizmusa abban csúcsosodott ki, hogy utólagos egyeztetéseket ígér ahelyett, hogy a döntés előtt bárkinek is kikérné a véleményét. Ez bizony az utcai harcosok stílusa, amit már megtapasztalhattak a rendvédelmi dolgozók, a rokkantak, de a pedagógusok is. A kormány számára harcosok klubja az egész politika, legyen szó oktatásról, kultúráról, vagy egészségügyről. Nem építkezik, hanem rombol, nem egyeztet, hanem fenyeget. Nem Ságvári Endrének kéne kokikat és tockosokat osztogatni, hanem azoknak, akik a politika pöcegödrébe kívánják lökni mindazt, ami eddig jól működött ebben az országban. Ők akarják megmondani, kit kell szeretni, kit gyűlölni, ki lehet példakép, és kit kell üldözni még halálában is.

Kacagány Béla

Mutasd a tetkód, megmondom, ki vagy – tartja a népi mondás. A Fidelitasnak az utolsó pillanatban jutott eszébe ez a bölcsesség, amikor végre rájöttek, hogy ezúttal a Jobbik verheti el őket, illetve idősebb testvérüket, a Fideszt a tapolcai időközi választáson. Ha ez bekövetkezne, akkor igaz lehetne a másik népi bölcsesség: Előbb balról, aztán jobbról jön a pofon, végül szemből a pofánrúgás.

Fotó: sgforum.hu

Vajon mennyire lehet jogos védekezés a jobbikos Rig Lajostól, hogy az intimitás határait feszegeti az a Fidelitas kérése, mely szerint illendő lenne megmutatnia azt a karjára pingált tetoválást, melyen állítólag az SS jelmondata áll. Az emberi test valóban egy roppant intim felület a maga pőreségében épp ezért nagyon fontos, hogy milyen szavakkal, mondatokkal, jelekkel látjuk el. Ha például a tarkónkra a pekingi kacsa receptjét íratjuk kínaiul, valószínűleg ínyencek vagyunk, de ha azt íratjuk az öklünkre, hogy: „üss”, akkor nyilván nem áll távol tőlünk az erőszak. Mivel tetkójában él a nemzet, bizonyos jelek, jelmondatok az összetartozást is jelképezik, így ha valaki a „Becsület” és „Hűség” szavakra ragadtatja magát, bizonyára közösséget vállal azokkal, akik milliók életének kioltásáért felelnek, a faji felsőbbrendűség ideológiáját vallják, és nagy valószínűséggel az erőszakos cselekedetektől sem riadnak vissza.

Ha Rig megmutatja legendás karját, és bebizonyosodik, hogy csak a liberális sajtó rosszindulatú feltételezése volt a tapolcai körzetben parlamenti képviselőségért induló úriember becsületének besározása, akkor minden rendben, de ha titkosítja a testét, akár a kormány a paksi szerződést, akkor jogosan élhetünk a gyanúperrel, hogy egy német SS-szimpatizáns készül megnyerni magának a választókat.

A Fidesz egyébként kissé későn kezd ráébredni, hogy igencsak kesztyűs kézzel bánt jobboldali riválisával, míg energiát, pénzt, közszolgálati tévét nem kímélve járatta le a demokratikus ellenzék pártjait az egy évvel ezelőtti választási kampányban, és persze utána is. Ha okosabbak lennének, mint egy ötödikes, gyorsan ki tudták volna számolni, hogy ezzel a taktikával olyan veszélyes ellenfeleket húznak magukra, akik szellemisége a kabátjuk alá rejtett tetoválásokból olvasható ki.

A Fidesz népszerűségvesztésének nagy győztese logikusan a Jobbik lett, hiszen, a két párttal szimpatizálók tömege már egy évvel ezelőtt is komoly átfedést mutatott. A cukiságban és rasszizmusban mindenkit felülmúló szélsőjobbos párt most mindenre tud megoldást, minden felelősség alól kihúzza magát, hiszen még soha nem volt kormányon. A Jobbik lőtávolba ért a Fideszhez képest, úgyhogy ideje lenne a kormány kommunikációs stratégáinak kissé összekapniuk magukat.

Fotó: sportmotor.hu

Hol van most Habony Árpád, Giró-Szász András vagy Kocsis Máté találékonysága? Kommunistázással nem fogják lerázni magukról a Jobbikot, mint kutya az esővizet. Milyen stratégiájuk van arra az esetre, ha a Jobbik hónapokon belül lenyomja őket, mint a faliújságfelelős a rajszöget? Hol dübörög a Békemenet, amikor Vona Gábor elindítja tavaszi hadjáratát Tapolca bevételéért? Ott szerencsétlenkednek a kormány agitációs és propagandaosztályának gyakornokai a közszolgálati hírcsatornán, és még mindig azt hiszik, hogy Gyurcsány Ferenc a megtestesült Antikrisztus.

Pedig a megoldás olyan kézenfekvő (szó szerint), hogy a Fidesz kistesói már rá is jöttek. Törvénybe kell iktatni, hogy minden választáson induló jelöltet egy bizottságnak le kell vetkőztetnie, és megvizsgálnia, milyen tetoválásokkal rendelkezik a delikvens. A férfiakat természetesen férfiak, a hölgyeket pedig hölgyek vizsgálnák. Ez utóbbi esetben valószínűleg apró kis bokatetkók, esetleg a nyak tájékán apró feliratok villannának elő. A férfiaknál már komolyabb szövegkörnyezettel kell számolni. Ha a lájtos „Szeretlek Mari” vagy „Tököl 1967” vagy „Örökké a tiéd!” feliratokon kívül közösség ellen izgató, rasszista, kirekesztő szöveget olvasnak valaki testfelületén, ki lehetne zárni a választásból. Nem jobb ez, mint a C típusú nemzetbiztonsági átvilágítás, vagy a drogos pisi? Egyszerűen el kell olvasni, mi van a testére írva, és mint Georges-Louis Leclerc, Buffon grófjától tudjuk: A stílus, maga az ember. Maga, a meztelen igazság. 

Játsszunk el a gondolattal, hogy Orbán Viktor egyszer az életben nem azt mondja, amit a hívei várnak tőle, hogy nem akarja ellenségkereséssel összerántani a táborát, hogy elkapja egy őszinteségi roham, és kimondja, amit önmagáról, a pártjáról, és rólunk, megfáradt, hülyének nézett választópolgárokról gondol. Íme, ilyen lenne a miniszterelnök ünnepi beszéde, ha beszippantaná az igazmondás örvénye. Csak önöknek, csak most, csak a Szegedi Kattintóstól:

Fotó: mno.hu

Jó napot kívánok, Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Honfitársak! Magyarok szerte a világban!

Azt szokták mondani, bennünket magyarokat az különböztet meg a világ többi népétől, hogy sokkal jobban ragaszkodunk az értékeinkhez, mint bármelyik más nemzet polgárai. Kossuth és Rákóczi népe mindig meg volt győződve arról, hogy különlegesebb másoknál, hogy soha nem kívánta a másét, hogy mindig ellene követtek el agressziót, ő soha nem bántott senkit. Nos, Tisztelt Hölgyeim és Uraim, napjaink eseményei fényesen bizonyítják ennek semmi valóságalapja sincs. A magyarok semmiben sem különböznek másoktól, ugyanúgy kívánják mások tulajdonát, mint bármelyik nép a nagyvilágban, és előszeretettel szeretünk sallereket, tockosokat és kokikat osztogatni másoknak. Az a legendás szabadságszeretetünk pedig - melyre oly büszkék szoktunk lenni - az utóbbi öt évben fordult önmaga paródiájába azáltal, hogy önök Tisztelt Hölgyeim és Uraim újra és újra megválasztanak bennünket, akik a szabadságnak minden apró kis szilánkját elszipkázzuk önök elől.

Mivel is bizonyíthatnánk ezt jobban, minthogy jelentősen csökkentettük az állampolgári- és munkavállalói jogaikat, olyan Alaptörvényt nyomtunk le a torkukon, amely nem csak rossz, de betarthatatlan is, ráadásul akkor változtatunk rajta, amikor csak kedvünk tartja. Mi lenne legékesebb bizonyíték arra, hogy a szabadságról önök Tisztelt Hölgyeim és Uraim önként és dalolva lemondtak, hogy tétlenül nézik, amint én és a barátaim kedvünkre osztogatjuk egymásnak a gyűlölt Európai Unió támogatásait. Arra sem horkantak fel, hogy a gyerekeik iskoláit államosítottuk, és olyan központosított oktatást valósítunk meg, melyből olyan diákok jönnek ki, akik azt sem tudják, mik a jogaik. Nem szóltak akkor sem, amikor fizetőssé tettük a felsőoktatást, pedig korábban ez ellen szerveztünk népszavazást, amit persze most nem engedünk meg önöknek. Tétlenül nézik, amint magyar fiatalok százezrei tűnnek el a nyugati országok munkavállalói piacán, ezzel vállalják, hogy sem unokájuk, sem nyugdíjuk nem lesz idős korukra.

Fotó: mno.hu

Önök jöttek ide a szabadságot, a forradalom eszméjét ünnepelni? Szótlanul tűrik, ahogy elvesszük az egyetemek autonómiáját, ahogy csődbe vittünk a kisebb bankokat, lenyúltuk a takarékszövetkezeteket és a nemzeti légitársaságot eltüntettük a süllyesztőben, mintha soha nem lett volna. Nem veszik észre, hogy egy csirketolvaj banda alaposságával fosztjuk ki a baromfiudvarukat, és ha véletlenül rajtakapnak bennünket, akkor azt mondjuk, hogy nem mi vittük el a baromfit, hanem a szocialisták, akik előttünk jártak ott. És ezt önök elhiszik, ahogy azt is, hogy az egészségügyet úgy tesszük rendbe, hogy pénzt vonunk ki belőle. Asszisztálnak ahhoz is, ahogy a semmiből előtűnő rokonok, haverok, ismerősök osztozkodnak a trafikokon, földeken, zsíros állami megrendeléseken. Még akkor sem kapják fel a fejüket, amikor az egyik leggazdagabb haverom azzal vádol meg, hogy leépítem a demokráciát, és a világ egyik leggátlástalanabb agresszorával üzletelek. Nem sikítanak, amikor titkosítjuk annak a beruházásnak a részleteit, mely évtizedekre meghatározza az életüket, melynek költségeit önök és a gyerekeik, de talán még az unokáik is fizetni fogják. Csodálkoznak, hogy vérszemet kaptunk, és csak akkor léptünk egy kicsit hátra, amikor az internetjüket is meg akartuk adóztatni? Nekünk meg sem kottyant, hogy elvesztettünk egy időközi választást, hiszen a kétharmad csak bokréta volt a kalapunkon, a kalap továbbra is a fejünkön lesz, önök meg Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Kedves Keményen Dolgozó Kisemberek, továbbra is azt fogják csinálni, amit mi akarunk.

Mert mit is várhatnánk attól a néptől, amelyik tétlenül nézi, hogy a jogaikért küzdő civileket megalázzák, akik nem tudják elérni, hogy a korrupció gyanújába keveredett adóhivatali vezetők távozzanak posztjukról, hogy az urizáló politikusok bocsánatot kérjenek, amikor hazugságon érik őket. Tisztelt Hölgyeim és Uraim, önök voltak azok, akik a hatalomra segítettek bennünket azok után, hogy szinte mindent elvettünk maguktól, és cserébe csak egy kis rezsicsökkentést nyújtottunk, aminek az árát persze sokszorosan beszedtük önöktől. Miért várnak tőlünk tisztességes politizálást, ha önök mondták ki az ítéletet önnön magukról? Mi nem éltünk a hatalmunkkal, hanem visszaéltünk vele, és jól tettük, hiszen továbbra is itt tátják a szájukat, és azt várják tőlem, hogy kommunistázzak, szidjam az Európai Uniót, az Egyesült Államokat, küldjem a francba a multikat, és fényezzem az oroszokat. Ha önöknek ennyi is elég, hát megkapják majd máskor, talán október 23-án, de most március idusán nézzenek szembe önmagukkal és a nagy szabadságimádatukkal Tisztelt Hölgyeim és Uraim! De addig is, Hajrá magyarok, tiszteletet az őszinteségnek!

Úgy tűnik, nem csupán a szalonnamutyi múlt ki a héten, hanem az atommutyinak is harangoztak. Orbán Viktor kormánya most szembesül igazán azzal a ténnyel, hogy az Európai Unió nem egy kupleráj, hanem egy világos elvek szerint működő szövetségi rendszer, melyben előbb-utóbb megbüntetik azokat, akik csak a markukat tartják. Egyre világosabb, hogy közeleg az utolsó pávatánc Budapesten.

Foto: feher.lapunk.hu

A keményen dolgozó magyar emberek legalább akkora csúszásban vannak a paksi beruházás legújabb fejleményeit illetően, mint annak idején a csernobili katasztrófa idején. 1986-ban ugyanis már rég átvonult rajtunk az a radioaktív felhő, amely elszabadult a szovjet atomerőműből, mire értesültünk a balesetről. A kádári kommunikáció ilyen értelemben semmiben nem különbözik az orbánitól. Már rég lenyomtunk a torkunkon több kiló zöldséget, melyeket megfertőzhetett a sugárzás, mire szóltak hogy most inkább ne együnk salátát, még akkor se, ha ingyen kínálják a piacon. De mit is várhatunk egy Giró-Száz András, Habony Árpád és Kovács Zoltán neveivel fémjelzett kommunikációs apparátustól? Az ő jelmondatuk nem a lenini: Tanulni, tanulni, tanulni, hanem az orbáni: Tagadni, tagadni, tagadni. Egyszerűbb szabadságharcot hirdetni, mint beismerni, hogy tévedtünk, helyreigazítást kérni a Financial Times-től, mint elnézést kérni a magyar polgároktól, hogy onnan kell értesülniük a jövőjüket alapvetően meghatározó döntésről.

Ez a mindenáron elhárító alapállás nem csak inkorrekt viselkedés a keményen dolgozó kisemberekkel szemben, de roppant veszélyes a kormány számára is. A sokadik olyan politikai történést éljük meg ugyanis, amikor a kormány nem magyarázhatja ki magát saját hazugságaiból, így a még foszlányokban meglévő hitele is végleg elillanni látszik. Azok a jól fizetett kormányzati tisztségviselők próbálják kioktatni az ellenzéket, a keményen dolgozó magyar választópolgárokat és sok esetben a világ nagyhatalmait képviselő politikusokat, akik végigasszisztálták a magyar jogállam főbb intézményeinek lezüllesztését, segédkeztek a demokratikus elvek fontosságának relativizálásában, és nem utolsó sorban támogatták a magyar kormány szembefordulását legfontosabb szövetségeseivel. Ilyen emberektől sajnos semmilyen körülmények között sem várható el, hogy amikor értesülnek egy számukra kedvezőtlen hírről, azt közkinccsé tegyék a magyar társadalom számára. Úgy bánnak az információkkal, mintha a saját tulajdonuk lenne, holott az Unió döntéséről épp úgy jogunk lenne tudni, mint arról, mit titkosítottak 30 évre a paksi szerződésből.

Fotó: sildeshare.net

Tény azonban, hogy a Fideszes táboron belüli egyre mélyebb hasadékok ezúttal is világosan kirajzolódnak, hiszen a kormányzati halandzsa ellenére Navracsics Tibor EU-biztos elismerte, hogy az Európai Bizottság szavazás nélkül jóváhagyta a Paks-II vétóját eredményező Euratom-jelentést, amiben az európai atomszervezet többek között azt nehezményezi, hogy a magyar fél a Roszatom leányvállataitól szerezné be a fűtőanyagot. Naracsics úgy fogalmazott, hogy ők megkérdezték, hogy nyilvánosságra hozhatják-e az Euratom jelentésének tartalmát, ám mielőtt választ kaptak volna, kiszivárgott a lényeg. Ha pedig így történt, akkor minek itt huncutkodni, cáfolgatni, helyreigazíttatni? A kormánynak inkább örülnie kéne, hogy a rossz hírt nem nekik kell közölniük, hiszen tudjuk, mi szokott történni a rossz hír hozójával. Azzal persze tisztában vannak, hogy ami számukra rossz, az az ellenzék, és sok keményen dolgozó magyar választópolgár számára jó hír. Ha besül a magyar atom, akkor sok minden másnak is vége szakad. A kormányzati szintű sunnyogás arról árulkodik, hogy a kabinet is tudja, hogy itt a lét a tét. Azt még el tudják viselni, ha Mészáros Lőrinc nem tud jó magyar szalonnát exportálni Oroszországba, de ha nem ér ide a Paksra szánt óriáshitel, már végzetes csapás lehet.

Szinte nincs nap, amikor ne kapna egy gyomrost Orbán Viktor és kormánya. Vasárnap Simicska Lajos nyilvánosan elmerengett azon, vajon a miniszterelnök igazat mondott-e neki 30 éve, amikor tagadta, hogy beszervezték az állambiztonságiak, aztán kedden menetrendszerűen bedőlt egy brókercég, szerdán meg újra a régi barát pörkölt oda az ország első számú vezetőjének azzal, hogy van elég muníciója egy elhúzódó háborúhoz.

Kép: NÉGYmadár

A kommunikációs szakemberek dörzsölhetik a tenyerüket, hiszen Simicska Lajos újra üzent. Ezúttal sem saját médiabirodalmát használta arra, hogy kifejtse, esze ágában sincs leállni Orbán Viktor karakterének rombolásával, hiszen van még a tarsolyában (milyen bájos, hogy a most bedőlt Quaestor első emberét Tarsoly Csabának hívják) némi pufogtatni való. A Népszavában nem is ő nyilatkozott, hanem a hozzá közel állók, de kétségünk ne legyen, Simicska mindent előre jól megfontolt és meggondolt. Egészen nyilvánvaló, hogy tudja már, mi lesz a következő petárda, melyet behajít a békemenetesek közé, hogy azok riadtan szétugorva egyre kevésbé tűnjenek egységes tábornak.

Ha már a többek között Bayer Zsolt nevével fémjelzett kormánypárti tömegmozgalom került szóba, hadd említsük meg, hogy az idejét sem tudjuk már megmondani, mikor vonultak utcára ezek a segédcsapatok, hogy megtámogassák Orbán Viktor politikáját. Ez csak az egyik jele annak a zavarodottságnak, mely Simicska nyílt szembeszegülése óta érzékelhető a politikai jobboldalon. És a nemzet oligarchájának pont ez a zavarodottság jelenthet némi elégtételt. Nyilatkozataival, célozgatásaival, obszcén nyelvhasználatával ennek a korábban roppant egységes tábornak az elbizonytalanítása a célja. Tudja, ha nem áll ki mindenki teljes mellszélességgel a meggyengített Orbán mellett, ha a Fidesz tagsága nem zár össze, ha vezetőik elkezdik keresni a helyüket egy új pártstruktúrában, akkor a miniszterelnöknek nem lesz elég erős bázisa arra, hogy leszámoljon a lázadó pénzemberrel.

Simicska azzal, hogy korábban teljes visszavonultságban élt, hogy csak a háttérből irányított, a sajtóval (főleg a baloldalival) szinte semmilyen kapcsolatot nem tartott, megalapozta azt a megkülönböztetett figyelmet, amellyel most (szinte) minden média fordul hozzá. Ha csak egyetlen mondatot „pöttyint el” egy újságban, tévében vagy internetes portálon, már mindenki idézi, átveszi, elemzi.

Most jelezte, igen, jól gondolják azok akik szerint ezek a kommunikációs technikák egy szőnyegbombázást készítenek elő Orbán Viktor és szövetségesei ellen. Senki se gondolja, hogy csak a szája jár, hatalmas gépére 35-40 évre elegendő muníciót szereltek, és már ott köröz a célterület felett...

 ...Simicska honvédnak nem tetszik a rendszer. A sötét 80-as évekből ásta elő Simicska Lajos azt az emlékfoszlányt, amellyel újabb árnyat vetett a miniszterelnök kikezdhetetlennek vélt nimbuszára. Nehéz lesz bizonyítania, hogy Orbán Viktor jelentett volna róla, de mint tudjuk, kis hazánkban igen kelendőek az összeesküvés-elméletek. A bejegyzés végén korábbi ígéretünket is teljesítjük.

Fotó: pestisracok.hu

Mint a Mandiner interjújából megtudtuk, Orbán Viktor és Simicska Lajos nem libát őrzött együtt, hanem laktanyát. Aki katona volt a 80-as években, az tudja, hogy akit abban az időben angyalbőrbe bújtattak, nem csupán a szocialista hazát védte, de saját titkait is, mert katonatársai között úgy rajzottak a besúgók, mint a svábbogarak lámpaoltás után egy panellakás konyhájában. Korunk legbefolyásosabb magyar oligarchája ott támad, ahol a legkevésbé számított rá egykori cimborája, és ott üt, ahol a legjobban fáj a magyar kormány első emberének. A politikai karrierjét harcos antikommunizmusára építő Orbán Viktor most azzal kénytelen szembesülni, hogy egykori harcostársa már nem csak gecinek, de potenciális besúgónak is bélyegzi. Nehéz ezt másként értékelni, minthogy Simicska megtalálta azt az eszközt, amellyel saját hívei előtt is hiteltelenné teheti a miniszterelnököt, ellenségei számára pedig olyan bőséges muníciót szolgáltat a nyílt támadáshoz, mint azt korábban soha senki sem tette.

A miniszterelnökkel nyíltan szembe forduló egykori pártfinanszírozó tudja, hogy Orbán politikai hitelességét kell kikezdenie, mert ha a korrupciós vádakkal kezd dobálódzni, akkor önmagát is könnyen a kormányzópárt romjai alá temeti. Simicska ebben az interjúban önmagát kérlelhetetlen ellenállóként, következetes oroszellenesként, családját a kommunista rendszer üldözöttjeként tünteti fel, Orbánt pedig ügyesen a másik oldalra pozicionálja. Tényleg nem ejtették a fejére Lajost! Az elismerés persze azért is jár a nemzet oligarchájának, mert az időzítés nagymestereként is hírnevet szerez magának a mostani zűrzavaros időkben. Már a gecigate kirobbantásával is alaposan bekavart a Fidesz belső válságának felszámolásán ügyködő kormányzati PR-csapatnak, de egy héttel a nemzeti ünnep előtt, amikor iskolás gyerekeket küldenek vidékről a bajban lévő miniszterelnök megsegítésére, amikor az ellenzék gigatüntetéssel kívánja demonstrálni, hogy immár az utca az övé, és nem a Békemeneté, akkor egy ilyen gyomros nagyon tud fájni.

  Fotó: index.hu

Közben kezdenek kirajzolódni Simicska Lajos taktikájának körvonalai. Először megszabadul mindenkitől gazdasági - és sajtóérdekeltségeiben, akiket Orbán magához édesgethetne, aztán alulról kezdi farigcsálni a miniszterelnök elefántcsontból faragott, monumentális szobrát, hogy az alapjainál rendüljön meg legelőször. Hogy világosan lássuk a különbséget az ellenzék korábbi próbálkozásaihoz képest: Ő nem egy hőzöngő rapper, mint Dopeman, aki egy Orbán-szobor fejével focizott egy rosszul szervezett demonstráció záró mutatványaként, hanem egy tudatosan építkező, rendkívül megfontolt, ám roppant kíméletlen ellenfél. Tudja, ha sikerül kimozdítania Orbánt a jelenlegi passzív szerepéből, és kénytelen lesz érdemben reagálni az ő provokatív kijelentéseire, akkor megnyerheti ezt a csatát.

Ez lehet a következő stáció az Orbán-Simicska háborúban, hiszen, ha a miniszterelnök csak benyeli ellenfele ütéseit, hívei gyengeséggel, sőt gyávasággal kezdik vádolni. És, ami ennél is rosszabb hír Orbán számára, hogy Simicska tudatosan játszik azokra a jobboldali kételyekre, melyek az oroszok kiemelt szerepével, az unióellenességgel és az ügynökkérdés kezelésével kapcsolatban felmerültek. Simicska elmélete (még ha annak összeesküvés jellege is van) ezekre a nyitott kérdésekre látszólag koherens választ ad. Ha ugyanis Orbánról Moszkvában kompromittáló iratokat őriznek, megmagyarázható, hogy miért mutyizik egy nemzetközi agresszorral az EU háta mögött, és miért titkosították 30 évre a paksi szerződés legfontosabb tételeit. Orbánnak innentől kezdve nehéz lesz tisztességesnek látszódnia, hiszen a múltjának sötét titkait folyamatosan lebegteti majd egy korábbi katonatárs, aki később szobatársként és politikai harcostársként is sok privát információt gyűjthetett be a regnáló miniszterelnökről.

Mostantól gyakorlatilag kihagyhatatlan szereplővé vált a napi politikai közéletben Simicska Lajos, hiszen hivatkozási pont lesz az ország jövőjét érintő aktuális kérdésekben. Ha például nemzetbiztonsági okokból elkezdik vizsgálni, vajon van-e valami ütőkártya Putyin kezében Orbán ellenében, Simicska Lajos állítása megkerülhetetlenné válik. Az oligarcha metamorfózisa fájdalmas fejlemény lehet az Orbán-rezsim számára, hiszen a kormány színpada alatt elkezdett ketyegni az a pokolgép, melyet valamikor még Simicska Lajos rejtett el nagy titokban. Már csak az a kérdés, hogy egykori katonatárs mikorra időzítette a szerkezetet.      

Előző bejegyzésünk szavazásán Vlagyimir Iljics Lenin győzött több mint 30 százalékkal, Friedrich Nietzsche 20 százalékot ért el, míg az értékes harmadik helyet szoros versenyben Senecával és Deák Ferenccel, Platón szerezte meg 9 százalékkal. Áder János és Eötvös József is jól teljesített. Az idézet természetesen Friedrich Nietzsche: Adalék a morál genealógiájához című művéből való.   

A Szegedi Kattintósnak ezúttal olyan jeles személyiség a vendégszerzője, akinek el sem merjük árulni a nevét. Ezúttal játékra hívjuk olvasóinkat, találják ki ők, kitől származik az alábbi részlet. Érdemes többször elolvasni ezt a pár soros leírást, csak azután szavazni arra, ki láthatta ilyen élesen a hatalom gyakorlásának lényegét? Mintha az Orbán-rendszert modellezné a szerző. Olvasásra és szavazásra fel!

Fotó: magyarnarancs.hu

"Valamely közösség hatalma növekedésével egyenes arányban egyre kisebb jelentőséget tulajdonít tagjai kihágásainak, mert már nem ítéli őket olyan felforgatónak és veszedelmesnek az egész közösség szempontjából: a gonosztevőt már nem "száműzik", nem taszítják ki a közharagot már nem vezetik le rajta olyan zabolátlanul, mint a múltban - inkább óvatosan oltalmába veszi a közösség a gonosztevőt éppen az említett haraggal szemben, különösen azon személyek dühével szemben, akik elszenvedték a kárt. Kompromisszum köttetik azokkal, akik közvetlenül elszenvedik a bűntettet, ezzel igyekeznek elszigetelni a bűncselekményt, sőt megelőzni, gátat szabni esetleges ismétlődésének, elejét venni az általános nyugtalanságnak. Igyekeznek vele egyenértékű eseteket találni, az ügy besorolása (compositio) céljából. Elsősorban azonban megpróbálják a bűnesetet valami módon megfizethetővé tenni, tehát bizonyos mértékben megpróbálják a bűnelkövetőt elválasztani tettétől - ezek azok az általános vonások, amelyek a büntetőjog további alakulását egyre inkább meghatározzák. Minél nagyobb valamely közösség hatalma, és minél fejlettebb az öntudata, annál mérsékeltebb a büntetőjog; amennyiben a hatalom meggyengül, a veszélyeztetettség miatt ismét keményebb büntetőjogi formák kerülnek előtérbe. Minél gazdagabb a "hitelező", annál emberségesebb is egyúttal; gazdagságának mértékét pontosan az szabja meg, hogy mennyi kihágást képes elviselni, anélkül hogy belerokkanna. Nem lenne elképzelhetetlen a társadalomnak akkora hatalomérzete sem, amelynek birtokában a lehető legelőkelőbb luxust is megengedheti magának - vagyis azt, hogy büntetlenül hagyja a bűnösöket."

Ha valaki névvel is rögzíteni szeretné a digitális térben a szavazatát, akkor a kommentjében megteheti ezt. Ígérjük, a Szegedi Kattintós következő bejegyzésében megírjuk a megfejtést. Addig is, íme, a lehetőségek:

A NAV első embere másodszorra vizsgálta önmagát, és épp úgy, mint első alkalommal, ezúttal is mindet rendben talált saját maga körül. Szinte látjuk, amint az adóhivatal nagyasszonya a tükörbe néz, és jobb kezével megveregeti a bal vállát, majd bal kezével a jobb vállát. Az Orbán-kormány nevetség tárgyává teszi az önvizsgálatot, pedig akár komolyan is vehetné. 

Fotó: nyugat.hu

Tovább forog a Vida Ildikóról készülő szappanopera. Ma már nem kíséri a Hír TV stábja az amerikai nagykövetséghez, az RTL Klub stábja elől is sikeresen elbujdokol, de azért néha ad életjelet magáról az adóhivatal első embere. Az irányításával lefolytatott belső vizsgálat megállapította, hogy a saját nagykövetségüknél árulkodó amerikai multikat soha nem érte hátrányos megkülönböztetés, mindig kivizsgálták a panaszaikat, sőt kifejezetten haveri a viszony ezekkel az értetlenkedő cégekkel. Egyetlen bökkenő van csupán, hogy Vida Ildikó továbbra is ki van tiltva az Egyesült Államokból, ami azért arra enged következtetni, hogy némi vaj azért mégis van a füle mögött.

Kovács Zoltán kormányszóvivő teljesen rendben lévőnek tartja, hogy egy állami intézménynél a vezető személyét érintő vizsgálatot a vizsgálatban érintett személy vezetésével folytassanak le. Még tavaly egy hétvégét szánt a NAV stábja arra, hogy utánanézzenek, mit is okvetetlenkednek ezek az amerikaiak, ám sem akkor, sem most nem találtak semmi kivetnivalót az intézmény működésében. Úgy tűnik az önvizsgálatot sajátosan értelmezi az Orbán-kormánynál. Valahogy így: Vizsgáljuk meg, hogy jól cselekedtünk-e akkor, amikor a NAV kínos ügyeit elsőként megpendítő Horváth Andrást vegzáltuk azáltal, hogy a lakásán kutakodtak a rendőrök, hogy az ügyészség gyakorlatilag ügyet sem vetett arra, hogy milliárdos adócsalások gyanúja merült fel, hogy az amerikai ideiglenes ügyvivőt tettük felelőssé azért, mert az amerikai külügyminisztérium kitiltott hat magas rangú kormánytisztviselőt korrupciógyanús ügyek miatt. És amikor ezek az kamuvizsgálatok lezajlottak, állapítsuk meg, hogy igen, mindent helyesen tettünk, igaz, hogy a lényeg továbbra sem tudható. A lényeg ugyanis az, hogy minden héten lehet önvizsgálatot tartani a magyar adóhivatalnál, minden pénteken ki lehet jelenteni, hogy az ügy le van zárva, de senki sem fogja elhinni azt, hogy ebben a hivatalban minden rendben van, és nem károsították meg a magyar költségvetést azok akik most érdemi vizsgálat helyett saját magukat igyekeznek tisztára mosni.

                    Fotó:tenytar.blog.hu

Az a tény, hogy ilyen kínosan ügyelnek saját kezükben tartani az ügy szálait, hogy a látszatra is alig ügyelnek, amikor a vizsgálat szakmaisága kérdés, hogy a hivatal első embere kínos repülőtéri interjúja és Szabadság téri magánjelenete után is úgy gondolja, hogy képes helyreállítani a renoméját, hogy saját maga által felügyelt önvizsgálat után hófehérré festi a múltját, finoman szólva is naivitás. Vida Ildikó súlyos nehezék az Orbán-kormány lassuló vitorlásán, amelytől akár meg is szabadulhatnának, de a miniszterelnök és köre konokul ragaszkodik ahhoz a látszathoz, hogy itt és most minden rendben van. Valószínűleg Horváth Andrásnak lesz igaza, aki szerint maguk a választók fogják kikényszeríteni a hivatal első emberének távozását és egy független, érdemi vizsgálat lefolytatását azzal, hogy az időközi választásokon ellenszavazataikkal büntetik a kormányt azért, mert falaz a gyanús ügyletekhez. Ha Tapolcát is elbukja a Fidesz, akkor talán már a kormány is belátja, hogy néhány emberét fel kell áldoznia, hogy a tisztes kormányzás látszatát keltse. Más kérdés, hogy ha csak Vida Ildikó megy a levesbe, elegendő lesz-e a kormány renoméjának helyreállításához. Gyanítjuk, hogy nem.            

Frédi és Béni

Az úgynevezett gecigate-botrány fejleménye, hogy a hírek szerint nem tud meglenni lojális magánmédiának álcázott kormánypropaganda nélkül Orbán Viktor és csapata. Simicska Lajos végleg kiszállt a miniszterelnök politikáját kritika nélkül támogatók közül, ezért elhajlóként tartják számon kormánykörökben őt és a hozzá köthető vállalkozói kör tagjait, akiknek még mindig meghatározó szerepük van a magyar médiapiacon. Most jött el az ideje annak, hogy Habony Árpád ismét megvillantsa őszes taraját és legendás szervezőkészségét.

  Fotó: hvg.hu

Nagy a jövés-menés a jobboldali média háza táján. Rákay Philip otthagyja a közmédiának csúfolt kormányzati propagandaosztályt, és elmegy kreatívkodni máshová, a Hír TV Célpont című, elsősorban szoci politikusokra vadászó csapata pedig valószínűleg átcuccol az MTVA-hoz, ahol már szinte már meg sem lehet számolni, hány új csatorna indul. Ami azonban ennél is fontosabb, hogy a Népszava információi szerint a kormány egy alternatív médiabirodalom kiépítésébe kezd amiatt, hogy már nem bízik olyan, Simicska Lajos érdekeltségeibe tartozó, korábban meghatározó jobboldali, kormányközeli sajtótermékekben, mint a Magyar Nemzet, Hír TV, Lánchíd Rádió vagy éppen a Heti Válasz. Attól eltekintve, hogy a közmédia 80 milliárd forintot tapsol el az idén az adófizetők pénzéből, hogy olyan szájbarágós kormánypropagandát nyomasson az arcunkba, amellyel csak az azerbajdzsáni, a türkmén és az észak-koreai kollégák szállhatnak versenybe, most önteni kezdi a pénzt a Habony Árpád által megálmodott új jobboldali médiabirodalomba.

Mindezek a tervek megerősítik, hogy a titkosított kormányfői tanácsadó erősebb befolyással bír a kormányban, mint bármikor korábban. Hiába derült ki róla, hogy nincs szerződése semmilyen kormányszervvel, ezért nemzetbiztonsági átvilágításon sem esett át, hiába szerénykedik az életrajza egyetlen levelező tagozaton szerzett érettségivel, és hiába cikizte a balliberális sajtó, amikor meglengette előttük gigadrága Gucci táskáját, Orbán Viktor mégis a következő három év kormányzati kommunikációs guruját látja benne. Úgy tűnik, hogy ha propagandáról van szó, akkor sem pénz, sem morális megfontolások nem számítanak. Habony annyi pénzt kap egy új hetilap (esetleg tévé) beindításához, amennyit csak akar, sőt az sem számít, hogy korábban egy ellen-444 hírportál (888) gründolását is fontolóra vette. Nyilván azzal a logikával kezdenek egy ellenpólus kiépítéséhez, hogy azok a médiumok, melyekben az újságírók végre megírhatják azokat az információkat, melyekhez korábbi kormányközeli státusuk miatt jutottak hozzá, már nem megbízhatóak, kapásból kell egy olyan megbízható ellenoldal, amelyik lerántja a leplet a korábbi szövetséges hazug állításairól. Engedtessék meg az a kissé merésznek tűnő kijelentés: ezt hívják krónikus üldözési mániának.

Attól ugyanis, hogy egy jobboldali újság finoman bírálja az Orbán-kormány ténykedését, sok esetben jót tesz a hatalmon lévőknek, mert árnyalja azt a képet, ami akár kedvezhet is a kormány megítélésének. A mai bozótharcos felfogásban azonban csak ellenségek és barátok vannak, akik pedig se ide, se oda nem sorolhatók, nincsenek is a dzsungelben. Pedig a magyar médiapiac őserdejében igenis ott lapulnak azok, akik szeretnének kiegyensúlyozott tájékoztatást adni a magyar polgárok számára, ám az az éles szembenállás, mely most jellemzi a közéletet, ellehetetlenít minden harmadikutas megfogalmazást, eladhatatlanná tesz minden sajtóterméket, mely úgymond függetlennek vallja magát. Elképzelhető, hogy naiv a felvetés, mely szerint akár a Simicska-birodalom sajtótermékeiből is kinőhetne egy ilyen el nem kötelezett szemlélet, ami nagyon hiányzik ma a médiapiacról.  

Fotó: hir24.hu

Habony és csapata mindenesetre nem bízik az olyan újságokban, tévékben, internetes portálokban, amelyek nem lépnek egyszerre Orbán Viktorral, ezért nem is kapnak rétest estére. Magyarán: Simicskáék lázadhatnak, de akkor keressék is meg azt a pénzt, mellyel fenntartják ezeket a kormányzati támogatás nélkül maradt, reklámadóval sújtva igencsak veszteséges orgánumokat. Igen ám, de a másik oldalon viszont most kezdenek az építkezésbe, de a semmiből nem lehet sem tévét, sem rádiót, sem hetilapot, sem internetes portált indítani, a fenntartásukról, folyamatos működtetésükről nem is beszélve. Hol vannak ezek a költségek az idei költségvetésben, illetve mely forrásokból csoportosítják át ezeket az összegeket? Nem reménykedjünk abban, hogy egyetlen stadion építését is leállítanák annak érdekében, hogy beindulhasson egy új hetilap vagy hírportál! Annyira összekuszálódtak a magánszféra érdekei és az állami kiadások között, hogy szinte lehetetlen nyomon követni, hogy miként finanszírozzák majd ezeket az új médiatermékeket. A lényeg épp az, hogy soha ne tudjuk meg, milyen hatalmas terhet jelent a költségvetésnek, hogy a kormány eladhassa üres szólamait a választópolgároknak.Ettől remélni a népszerűség visszaszerzését mindenesetre botorság. Egy dologban azonban ne legyenek kétségeink: a számlát mindenképpen mi fizetjük majd.     

… de állta a sarat. A Szegedi Kattintós egyszer már behatóan foglalkozott a miniszterelnök és a sport kapcsolatával, ám ezúttal nem egy baráti látogatás erejéig tért be egy csapathoz, hanem nyilatkozott saját csapata saját honlapjának. Mivel a felcsúti Puskás Akadémia stadionja gyakorlatilag Orbán Viktor kertjének végében van, és az a telek is, melyen a Pancho Aréna áll, lényegében az alapító miniszterelnöké, igazán családias interjúra számíthat az olvasó. Vendégszerzőnk azonban sajátos áthallásokat vélt felfedezni a látszólag csak a sportról szóló nyilatkozatban.

Fotó: atv.hu

Valószínűleg soha annyian nem kattintottak a Puskás Akadémia FC honlapjára, mint az elmúlt két napban. Bár a közszolgálati televízió igyekszik leszoktatni arról, hogy bármilyen információhoz az általa kicenzúrázott, olykor meghamisított híradóiból jussak, szombaton este véletlenül belefutottam az M1 sporthíreibe, ahol teljes megrökönyödésemre az volt a vezető hír, hogy Orbán Viktor interjút adott a felcsúti fociklub honlapjának. Szegény Somogyi Dia próbált az ügy fontosságához méltó arckifejezést vágni, de annyira kellett koncentrálnia a hír gördülékeny, mégis méltóságteljes közlésére, hogy belebakizott az egyik idézett mondatba. (Vajon ott dolgozik még?) Az futott át az agyamon, hogy vajon akkor is ez lett volna a nap (sport)híre, ha mondjuk Hosszú Katinka világcsúcsot úszik, esetleg a magyar kajakosok tíz aranyat nyernek egy világbajnokságon. Mit gondolnak, mire jutottam? Arra, hogy kínai asztaliteniszező gyerekek is potyoghattak volna az égből, a magyar jégkorong válogatott kiüthette volna Kanadát egy világbajnoki döntőben, a magyar focisták pedig lealázhatták volna a brazilokat, Orbán Viktor interjúja saját csapata honlapjának mindenképpen elsőbbséget élvezett volna a sporthírek között. Mert a szervilis közmédiában nem az számít, milyen sportteljesítmény van egy hír mögött, hanem, hogy milyen utasítás érkezik föntről, és ne legyen kétségünk, ha a szerkesztő magától nem jött rá arra, hogy ez volt aznap a legfontosabb sporttal kapcsolatos hír, akkor mások emlékeztették erre a tényre.

No, de miben is állt az a nagyon fontos nyilatkozat, mely kedvéért fel kellett rúgnia az összes szakmai szabályt, lenulláznia a stábnak a mindenki által ismert szerkesztési elveket, a napi szerkesztőnek pedig fel kellett köpnie a levegőbe, és bátran aláállnia az égi áldásnak!? Vettem a bátorságot, és nekiálltam elolvasni az ominózus interjút, nehogy már hiába rémüljön halálra Somogyi Dia, miközben igyekezett elhitetni velem, hogy ezt tényleg el kell olvasni töviről hegyire.

       Fotó: valogatott.blog.hu

Már a cím is sokatmondó: Nevelőegyesület vagyunk, mi mindenről másként gondolkodunk. Nincs idézőjelbe téve, de teljesen biztosak lehetünk abban, hogy a miniszterelnök úr szavait idézi címként a szerző, akinek nevét nem tudjuk meg, mert sehol sincs feltüntetve. Nincs úgynevezett lead, ami a cikkeknél rövid összegzést jelent, illetve egy kis felvezető a teljes cikkhez. De spongyát rá, az interjú készítője épp úgy másként gondolkodik, mint az egész egyesület és az alapító Orbán Viktor.

Lead helyett egyből egy Orbán-idézettel indul a cikk, mintha a szerző nem venné magának a bátorságot, hogy saját szavait a főnök nyilatkozata elé helyezze. Ez a mondat egyébként teljesen lényegtelen, mert Csányi Sándor MLSZ főnököt fényezi, aki állítólag hihetetlen áldozatot hozott azzal, hogy elvállalta a magyar foci vezetését. Bődületes maszlag!

Aztán néhány mondatban sajnáltatja magát a miniszterelnök, hogy a politika mellett milyen kevés ideje van szotyit köpködni kedvenc csapata meccsein, no, de ettől azért baromira jól mennek a dolgok Felcsúton, úgyhogy nem kell aggódni, lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér, csomót kötünk mi még Cristiano Ronaldo lábára a Pancho Arénában. Aztán ad néhány szakmai tanácsot a csapat összeállításához, mert nyilván ehhez is legalább annyira ért mint az árvízi védekezéshez. Megnyugtat mindenkit, hogy van itt tehetség bőven, mint tavaszi réten a pitypang. És akkor jön a mellbevágó kérdés: „Akkor minek ide Fiola, Polonkai, meg a többiek?” Orbán Viktor azonban nyugodt marad, és a bölcs előrelátásával mondja meg a tutit: „Aki foglalkozott már labdarúgással és utánpótlással, tudja – mint ahogy mi is megtapasztaltuk a saját bőrünkön –, hogy élvonalbeli csapatoknál kevés a fiatalok tehetsége és lelkesedése. Oda kellenek az öregek is.”

Igen, ezt várjuk egy csapatát és népét nagy körültekintéssel vezető miniszterelnöktől! Mintha csak saját pártja fiataljainak üzenne: „Ha nem akarod, hogy minden hétvégén bucira verjenek, néhány rutinosabb játékost is frontvonalba kell állítani. Polonkai Attilának a szerelését vinni is kitüntető megtiszteltetés, Tóth Balázsnak megpucolni a cipőjét – ami gyanítom, már kiment a divatból – pedig jutalom. Ők mind nagyszerű harcosok, akik még tudják a régi szabályt, hogy első a csapat, és csak második a futballista.” Ja, és után védelmébe veszi a külföldi focistákat, mintha azt üzenné, hogy nem minden multi gonosz, csak azokat kell elüldözni innen, akik csak a nagy zsetonért jönnek, de a szívük soha nem dobog majd a közös célért, a bajnokság megnyeréséért. 

       Fotó: napi.hu

Aztán üzen a szkeptikusoknak is: „Mostanra mindenki láthatja, hogy – ha nem is olyan mértékben, mint szeretnénk, és ami méltó lenne a magyar futball múltjához – a magyar első osztály, ha tyúklépésekben is, de araszolgat előre. Az NB I.-et szokás kutyázni, tegyék. De jobb lenne, ha inkább érte tennének, és itt köszönet az MLSZ-nek és azoknak, akik nem másokon kérik számon a saját elmaradt tetteiket. Miránk, a Puskás Akadémiára lehet számítani a magyar labdarúgás megújításában.”

Aztán megint egy megrázó kérdés: „Az üres stadionok miatt is bizakodó? A Puskás Akadémia FC meccsein a megnyitót követően nem volt teltház.” A miniszterelnök azonban nyugodt marad, szinte halljuk, amint megköszörüli a torkát, és a következő megfontolt választ adja: „Nem tekinthetjük a munkánk fokmérőjének, hogy hány nézőnk van. Mi mindenkinek örülünk, aki eljön, aki kíváncsi a mérkőzéseinkre, de nekünk nem szurkolóhadunk van, hanem akadémiánk. Egy nevelőegyesület pedig másként épül fel, mint egy komoly, nagy hagyományokkal rendelkező, élvonalbeli klub. Ott a legfőbb mérce a nézőszám.” Úgy is értékelhetnénk, hogy amelyik egyesület cikinek tartja, hogy csak néhány százan rándulnak ki a meccseire, azok lényegében fociakadémiák, ezért nem számít, mennyi pénzbe fájt nekünk új stadiont építeni néhány ricát köpködő nyugdíjasnak és anyázó ultrának. De megtudjuk azt is, hogy mi az oka annak, hogy a Vasas szurkolók nem szívlelik a miniszterelnököt:  „Nyilvánvalónak látszik, hogy Budapest nélkül nincs, nem is lesz sikeres magyar labdarúgás. A Fradi-város még csak félig kész, a Vasassal most tárgyalok az új létesítményeikről, és az sem tántorít el, hogy minden Vasas elleni meccsünkön ordenáré módon elküldenek valami melegebb éghajlatra. „ Vagyis mindenkinek adni kell egy stadiont, aki nem szeret bennünket. Logikus! Ezt követően még néhány tiszteletkör következik Öcsi bácsi legendás alakja körül, és végül megtudjuk, hogy akkor lesz majd itt Kánaán, hogy ha Albert Flórián nevét csak felállva mondhatjuk ki. Szóval, röviden erről szól Orbán Viktor legutóbbi öt évének legfontosabb interjúja. De komolyan!

Darvadi Henrik