Találják ki, mi az? Hónapokkal ezelőtt megírtuk, de akkor még kevesen vették komolyan, egy szocialista politikus ma már ezzel riogatja az ellenzéket, és a Fidesz baromságnak tartja az egész felvetést. Válasz: előrehozott választás. A Szegedi Kattintós állítja, egyre komolyabb a lehetősége annak, hogy a kormányzó párt elérkezettnek látja az időt egy váratlannak tűnő húzásra. Legfőbb indokunk arra, hogy kitartsunk e vélemény mellett: a Fideszen belül tudják, hogy egyre kevesebb a puskaporuk, így 2018-ra már valószínűleg nem lesz mivel durrogtatniuk.

Fotó: mapof.hu

Választásokat olyankor kell tartani, amikor jó esélyünk van rá, hogy nyerjünk, vagy elkerüljük a megsemmisítő vereséget. A baloldal történelmi hibát követett el azzal, hogy az öszödi beszéd kiszivárogtatása után, esetleg a 2008-as gazdasági válság kezdetén, de legkésőbb 2009-ben Gyurcsány Ferenc lemondása után nem kezdeményezték a parlament feloszlatását és új választások kiírását. Még 2009-ben is elkerülhették volna ugyanis a Fidesz kétharmados győzelmét, de erre 2010-ben már nem volt semmi esély. Most, hogy a Fidesz elveszítette a kétharmados többségét, kénytelen lesz alkudozni az új alkotmánybírák személyéről az ellenzékkel, amire nem volt példa az utóbbi hat évben. Ez is csak jelzés arra, hogy milyen súlyosan érintette a demokratikus mechanizmusok addigi működését a mostani kormánypárt földindulásszerű (lásd: fülkeforradalom) győzelme.

És miért érdemes felidézni ezeket a tényeket napjainkban? Mert Újhelyi István szocialista uniós képviselő riadót fújt az ellenzék számára, hiszen a Fideszben már készül (vagy már el is készült) az a forgatókönyv, amely szerint érdemes lenne nekiveselkedni egy ciklusközi országgyűlési választásoknak, ugyanis a közvélemény-kutatások szerint most ismét megszerezhető lenne a kétharmad. A szegedi politikusnak igaza van abban, hogy reálisan gondolkodó elemzők már legalább fél éve számolhatnak azzal az eshetőséggel, hogy a szakadék széléről a menekültválság segítségével visszakapaszkodó Orbán Viktor most próbálja bevinni a végső döfést a politikai ellenzéknek. Mivel ugyanis a migránsügyben sikerült radikálisabb hangot megütnie a Jobbiknál is, a tőle jobbra álló párt népszerűsége látványosan megcsappant, a szocialisták még mindig önmagukkal vannak elfoglalva, az egyetlen felfelé törő ellenzéki erőként számon tartott DK pedig éppen az erőgyűjtés stádiumában leledzik.

Fotó:24.hu  

Orbán valósággal lubickol a népszerűségben mióta az egyéniségének és politikai ars poétikájának megfelelő témára lelt az európai menekültválságban. Tanácsadóihoz hasonlóan ő is tisztában van vele, hogy a magyar választók félelmeire, külpolitikai tájékozatlanságára és nem utolsó sorban idegenellenességére játszani mindig érdemes, hiszen a Jobbik is ilyen hullámok hátán jutott egészen a Fidesz közvetlen közelébe a népszerűségi mutatókban. A mostani felmérések azonban csalóka képet mutatnak az ország hangulatáról, hiszen Orbán olyan fronton győzedelmeskedett, melyen az ellenzéknek esélye sem volt, a Jobbik pedig kábultan szemlélte, hogy az Orbán körül gyűrűző centrális erőtér hogyan szippantja magába a szélsőséges nézeteket valló szavazókat is. Érdemi politikai lépések azonban nem történtek, a menekültválság legfeljebb arra volt jó, hogy elterelje a figyelmet Mészáros Lőrinc, Tiborcz István és Andy Vajna látványos meggazdagodásáról, az oktatás és egészségügy vergődéséről.

A menekültválság épp olyan csodafegyver volt a fideszes marketingesek kezében, mint 2014 előtt a rezsicsökkentés, ám most még csak közelítünk a ciklus feléhez, a rezsiharcot viszont épp a kampányban élesítették. Közben jól látszik, hogy a magyar gazdaság az uniós források ideiglenes pangásával egyenes arányban lassul, komoly egyensúlyzavarokkal küzd a költségvetés, úgyhogy aligha várható nagy osztogatás 2017 végén, és a választási év elején. Most azonban be lehetett dobni még családi otthonteremtési kedvezmény (csok) ötletét, igaz fogalmunk sincs arról, honnan lesz fedezet a nagyvonalú támogatásokra. Nem is lényeges, hiszen egyelőre csak ingatlanpiac megmozgatása várható ettől a lépéstől.

Szintén fontos érv a választási elővágás mellett az is, hogy az ellenzék úgy gondolja, még bőven van ideje építkezni, szövetségeket kötni, programot írni. Közben a Fidesz a háttérben mindent előkészít, és ha csak 2-3 hónapot hagy az ellenzéknek arra, hogy kapkodva összeszedje magát, az minden bizonnyal megint súlyos hendikep lesz a szétzilált baloldal számára. Ugyanakkor a Fidesz nem kockáztat nagyot, hiszen ha nem is szerez kétharmadot a választáson, de elmondhatja magáról, hogy három egymást követő választáson győzedelmeskedett, ami még soha senkinek sem sikerült a rendszerváltás óta.

Fotó: vasarhely24.hu

Két nagyon fontos kérdés megválaszolása azonban elengedhetetlen abban az esetben, ha komolyan számolunk a választások előrehozásával. Az egyik, hogy mikor lenne esedékes, a másik pedig, hogy milyen (ál) indokkal hozakodna elő a kormány. Mivel az idén tavasszal még nagyon korai lenne a voksolás lebonyolítása, a nyár pedig értelemszerűen kiesik a politikai szezonból, a legvalószínűbb időpont az idei ősz. Ha nem következik be a választás addig, akkor valószínűleg marad az eredeti forgatókönyv, vagyis 2018 tavasza. És, hogy mivel indokolja a kormány a választások előrehozását? Két lehetőség van: bármivel, vagy semmivel. Az Orbán-rezsim lényege, hogy a céljai eléréséhez lényegében bármilyen eszköz bevetését elképzelhetőnek és megfelelőnek tartja, így az indoklás csak egy adminisztrációs eljárás része lesz. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Nem az a fontos, hogy késsel, nyíllal vagy puskával ejted el a bölényt, az a fontos, hogy valami nagy vaddal térj haza a vadászatról.”