Mióta Orbán Viktor elhatározta, hogy népszavazással kíván hangot adni annak, hogy a magyarok gyűlölik mindazokat, akik nem magyarok, nem keresztények és nem gazdagok, világos számunkra, hogy a 2018-as választások fő témái két –ió, a migráció és a korrupció lesznek. A népszavazás érvénytelensége és az alaptörvény módosítási kísérletének elbukása azt jelzi, hogy a Jobbik mindkét területen a kormány előtt jár. A gond csak az, hogy a demokratikus ellenzéki erők nem tudták pozicionálni magukat ebben az erőtérben, pedig Orbán Viktor leváltásához mindkét témában nagyot kéne alkotniuk.
Fotó: facebook
Október finoman szólva sem úgy alakult, ahogy azt Orbán Viktor megálmodta. Másodikán elbukta a kvótanépszavazást, propagandaminisztere helikopterezett egyet, csillapodott a menekültáradat, fütyültek rá október 23-án a Kossuth téren mondott beszéde alatt, majd egy szélsőjobboldali szervezet vezetője szabályosan kivégzett egy házkutatásra érkező rendőrt. Kénytelen volt fogadni Vona Gábort, és szembesülni azzal, hogy a letelepedési kötvények megszüntetéséhez köti a kétharmados többséghez szükséges jobbikos szavazatokat a népszavazáson még vele egy húron pendülő pártvezér. Közben kiderült, hogy egy FBI által is körözött szaudi üzletemberhez köthető cég költözött a szomszédságába, sőt a „professzorral” ő maga is találkozott.
Aztán jött a november, és Vona Gábor beváltotta a fenyegetését: nem röpültek a kötvények, nem jöttek az igenek a Parlamenti szavazáson. Lehet egy darabig még hazaárulózni, ám tény, egyelőre beletört a bicskája a miniszterelnöknek ebbe a témába. Egyelőre nem lehet kihozni annyit a menekültkérdésből, ami egy biztonságos kormányzást és többséget biztosítana a ciklus második felére. Mi jöhet most, hogy az A verzió elbukott? Mielőtt erre válaszolnánk, lássunk még néhány adalékot a témához.
A sors iróniája, hogy éppen Vona Gábor emlékeztethette Orbán Viktort, hogy a demokrácia játékszabályai továbbra is léteznek annak ellenére, hogy a miniszterelnök elszokott már ettől. Az alkotmánymódosítási kudarcot ugyanis elsősorban annak köszönheti, hogy semmiféle kompromisszumra nem volt hajlandó. Fenyegetőzött és ígérgetett, ám a Fidesz szavahihetősége finoman szólva is sokat kopott az utóbbi hat esztendő kormányzása alatt. Ma már nem elég belengetni azt, hogy a letelepedési kötvényeket meg fogják szüntetni, ma már az sem hat meg senkit, ha lehazaárulózzák, hiszen a Fidesz álláspontja szerint lényegében nem is a nemzet része az, aki nem rájuk szavaz.
Orbán szereti a stabilitást, ezért háromszor is meggondolja, hogy biztos másfél éves kormányzást beáldozzon-e egy bizonytalan kimenetelű voksolásért, ám a kényszer ráviheti erre a döntésre.
Orbán Viktornak rá kell döbbennie arra, hogy elvesztette a kétharmados többséget, politikai ellenfelek nemcsak hogy nem bíznak benne, de gyűlölik is, mert többször átgázolt rajtuk. A politikai reváns most még nem is fáj igazán, hiszen legfeljebb lógó orral megy Brüsszelbe, ahol nem tudja az érvényes népszavazást és az alkotmánymódosítást a Juncker és Merkel orra alá dörgölni. Érzi, hogy megkopott a varázsa, és azt is tudja, hogy ha vérszemet kapnak az ellenfelei, nehéz lesz őket megállítani.
Mindezek után nézzük a B verziót! Néhány hónap múlva kivezetik a letelepedési kötvényt, és a Jobbik támogatásával megváltoztatják az alaptörvényt. Nagy politikai haszna nem lesz, sőt győzelemként értékelheti Vona Gábor, hogy végül mégis tőle függött minden. Valószínűleg már nem lesz olyan felfokozott migránsellenes hangulat az országban, ezért nem is tudják érdemben feledtetni a népszavazási fiaskót. Ez a variáció bizonyára nem fekszik Orbán Viktornak.
De van egy C változat is, melyet Gyurcsány Ferenc már meglebegtetett október elején. Eszerint a Fidesz úgy akarja majd visszaszerezni az alkotmánymódosításhoz szükséges kétharmadát, hogy előrehozott választásokat kezdeményez. Most mindene adott a győzelemhez, még tart a migránskampány lendülete, 3,2 millió ember vevő erre a témára, amely gyaníthatóan a kampánya húzó eleme lenne, ugyanakkor az ellenzék gyenge, megosztott és felkészületlen. Csak Vona Gábor jelenthet problémát, aki ügyes kettős beszéddel araszol a centrum felé, ugyanakkor következetesen migránsozik is.
Orbán szereti a stabilitást, ezért háromszor is meggondolja, hogy biztos másfél éves kormányzást beáldozzon-e egy bizonytalan kimenetelű voksolásért, ám a kényszer ráviheti erre a döntésre. Olyannyira elszokott ugyanis a kompromisszumoktól, hogy már az is zavarja, hogy más partnereket is be kell vonnia egy alkotmánymódosítási színjátékba. Ha véletlenül rosszul sülnek el a dolgok, és nem nyer, vagy nyer, de koalícióra kényszerül, akkor már szinte elképzelhetetlen számára a jövő.
Fotó: hirtévé.hu
Akárhogy is lesz, Magyarország sorsa most kizárólag attól függ, hogy Orbán Viktor milyen keretek között képes vagy hajlandó politizálni a következő hónapokban. Lényegében elveszítette a kapcsolatot a napi ügyekkel, alkukat nem kötött, kínos témákkal nem volt hajlandó személyesen foglalkozni. Környezete vélhetően sok információt elhallgat, illetve eltorzít, ezért még abban sem bízhatunk, hogy helyes diagnózis állít fel, mielőtt döntene. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Csak egy a biztos, a bizonytalanság. Uff!”
