Korábban már többször értekeztünk arról, hogy van egy védhetetlen pontja Orbán Viktor migránsellenes politikájának. Vona Gábor csak a megfelelő pillanatra várt, hogy megcélozza a Fidesz Achilles-sarkát, így érve el azt, hogy komolyan vegyék az alkotmánymódosítási komédiában. A letelepedési kötvények ugyanis egyszerre a korrupció és gyanús idegenek állampolgársághoz juttatásának eredői, így joggal mondja a Jobbik elnöke, hogy ha visszatartjuk a szegény menekülteket, akkor ne jöjjenek a gazdag bevándorlók se. Ő legalább következetes...

Fotó: 24.hu

Vona Gábor állítása szerint igencsak meglepődött Orbán Viktor, amikor elővezette, milyen feltétellel támogatnák a Fidesz alkotmánymódosító javaslatát. Pedig a miniszterelnöknek nem kellett volna csodálkoznia azon, hogy a Jobbik elnöke berúgta azt a ziccert, melyet a kormánypárt védelmének ügyetlenkedése (és kapzsisága) hozott össze. A letelepedési kötvényekről szóló jogszabály valódi jelentőségével eddig nem foglalkozott érdemben sem a Jobbik, sem a baloldali ellenzék, az érvénytelen népszavazás után azonban olyan ütőkártya lett ez a kétes üzletág Vona kezében, melyet előbb-utóbb úgyis kijátszott volna.

No, de mi is a baj ezzel a kötvénnyel? Nagyon leegyszerűsítve, a biznisz lényege a következő: Az Európai Unión kívüli országok polgárai igen komoly összegekért letelepedési kötvényt vásárolhatnak olyan, a magyar kormánnyal szerződéses viszonyban lévő értékesítő cégektől, melyek tulajdonosi összetétele meglehetősen vegyes, tekintve, hogy külföldi üzletembereken, diplomatákon kívül például Rogán Antal és Habony Árpád is érintettek az üzletben.

Aki ilyen kötvényhez akar jutni, annak a vonatkozó jogszabályok szerint 300 ezer eurós (93 millió forintos), e célra kibocsátott ötéves futamidejű magyar állampapírt kell jegyeznie. A Magyar Nemzet épp a napokban nézett utána, milyen adásvételek valósultak meg az utóbbi években, és kiderítette többek között, hogy a magyar állam eddig 35 milliárd forint közpénzről mondott le azzal, hogy 2 százalékos garantált kamatot fizet a letelepedési kötvények után, miközben Magyarországon fél százalékos kamatra bocsáthatna ki ilyen értékpapírt.

Orbán Viktornak most főhet a feje, hiszen ha nem két kedves embere bizniszéről lenne szó, talán be is áldozhatná a letelepedési kötvényeket, ám erre aligha lesz hajlandó.

A kötvények értékesítését végző offshore cégek eközben 110 milliárdos bevételt értek el. És talán a legfontosabb információ az, hogy amióta működik a program, 4 ezer külföldi jutott rajta keresztül letelepedési engedélyhez, vagyis élhet Magyarországon, és utazgathat az Európai Unió országai között szabadon. Az állítólagos kötelező betelepítés során ennek a létszámnak alig több mint a negyedét kellene befogadnunk. Az idegenek ellen hergelő kormány részéről elég beszédes adatok ezek, hiszen olyan Fradi szurkolót juttat eszünkbe, aki huhog az ellenfél fekete focistájára, ám amikor saját csapata afrikai játékosa kerül szóba, azzal védekezik, hogy ő a mi négerünk.

Nincs hát mit csodálkozni azon, hogy Vona előrántotta az aduászt a tárgyalóasztalnál. A letelepedési kötvények ügyével két legyet üthet egycsapásra: Rávilágít arra, hogy a kormány csak addig hergel a migránsok ellen, amíg azok a szögesdrótkerítést átvágva próbálnak a jólétet és biztonságot jelentő nyugatra jutni, ám amikor busás hasznot lát a külföldiek befogadásában, akkor már nem ilyen eltökélt. A másik nagy dobása Vonának az, hogy saját választói szemében most először radikálisabbnak tűnik, mint a Fidesz, amit a migránsügy kirobbanása óta nem tudott elérni.

Orbán Viktornak most főhet a feje, hiszen ha nem két kedves embere bizniszéről lenne szó, talán be is áldozhatná a letelepedési kötvényeket, ám erre aligha lesz hajlandó. A miniszterelnök nemzeti egységről beszél az érvénytelen népszavazás után, ám ha egy gyenge kis alkotmánymódosítást sem tud felmutatni a voksolást követően, könnyen nevetségessé válhat saját választói előtt.

Gyurcsány Ferenc korábban meglebegtette annak a lehetőségét, hogy két opció létezik Orbán fejében október 2-a után. Az egyik, hogy úgy tesz, mintha nyert volna, és ennek egy alkotmánymódosítással ad súlyt, a másik pedig, hogy ezt nem tudja keresztülvinni, és erre hivatkozva feloszlatja a Parlamentet, és belevág az előrehozott választások meglehetősen kétesélyes kalandjába.

Fotó: 168ora.hu

Vona tudja, hogy a kompromisszumkészségén most az előrehozott parlamenti választások is múlhatnak, ami számára nem biztos, hogy rossz opció. Övé ugyanis az egyetlen jelentős parlamenti párt, amely úgy ütheti a korrupció vasát, hogy arra nincs igazán válasza a kormánynak, hiszen a Jobbik még nem volt kormányon. A Jobbik középre tart úgy, hogy közben radikálisnak látszik. Ügyes! Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Mindenki kíváncsi arra, hogy egy fiatal musztánggal hogy boldogulsz, főleg, ha az előtte minden lovasát ledobta már magáról.”