Várható volt, hogy nem lehet sokáig pávatáncolni a migrángyűlölet és a letelepedési kötvények biznisze között. Orbán Viktor olyan háziúrhoz hasonlít, aki ötven lakattal és házőrző ebek tucatjaival zárja el lakása bejáratát a menekültkérők elől, ám a hátsó kapunk keresztül beengedi a jómódú külföldieket, akiknek garázsból kialakított IBUSZ lakásokat ad bérbe jó pénzért. Ez a számára ideális állapot szűnhet meg azzal, ha enged a Jobbik követelésének, és az alkotmánymódosításért cserébe odadobja a letelepedési kötvényeket Vona Gábor lábai elé. A miniszterelnök azonban néhány napon belül más veszteségeket is elszenvedhet.

Fotó: 24.hu

1. Mivel Orbán Viktor szakrális vezetője kormányának és pártjának, kínosan ügyel arra, hogy senki se tűnjön vele egyszintű vezérnek sem saját miliőjében, sem az ellenzék prominensei közül. Mivel teljesen rágyógyult a migránskérdésre, és lényegében semmilyen más témában nincs érdemi nyilatkozata, csakis e téma segítségével lehetett őt kiemelni ebből a misztikus homályból. Vona Gábor követelése a letelepedési kötvények megszüntetésére ezért ütötte szíven a miniszterelnököt, hiszen ha igent mond, akkor zsarolhatónak tűnik, ha pedig ellenáll, akkor nem jön össze az alkotmánymódosítás, ami nagyon kell neki az október 2-i népszavazási kudarc leplezéséhez. A kínos malőr már akkor körvonalazódott, amikor engedett Vona kérésének, hogy négyszemközt találkozzanak, hiszen ilyen gesztust nem tett 2010-es hatalomra jutása óta senkinek. Ezt még igyekezett azzal kompenzálni, hogy Molnár Gyula szocialista elnökkel is eldiskurált egy kicsit, mielőtt Vona rányitotta volna az ajtót, ám most hiába állítja, hogy ők már korábban fontolgatták a kötvények megszüntetését, senki sem fogja róla lemosni a bélyeget, hogy hagyta magát zsarolni egy ellenzéki párt vezetője által. Egy szakrális vezető varázsereje ilyenkor törik meg, és ez után az ellenfelei és beosztottjai is kezdik elhinni, hogy a király meztelen. A tippünk az, hogy a mostani maszatolás csak arra jó, hogy az október 23-i megemlékezések után bejelentse a kormány, kész kivezetni a letelepedési kötvényeket a piacról.

Ha Orbán Viktor arra kényszerül, hogy pártjának valamelyik nagy vadjára kiadja a kilövési engedélyt, az komoly törést jelenthet a saját karrierjében is.

2. Ha már az 56-os forradalom évfordulójánál tartunk, akkor érdemes odafigyelnünk arra a kapkodásra, sőt kétségbeesésre, mely a központi ünnepség előkészületeit jellemzik. Fideszes és független polgármestereket próbálnak rávenni arra, hogy küldjék el településeik polgárait a fővárosba, hogy ne legyen kínos kudarc Orbán Viktor beszéde. A ma már inaktív Békemenet támogatása nagyon kellene most a miniszterelnöknek, mert kínos pillanatok várhatnak rá ünnepi beszéde közben. Ismert ugyanis, hogy Orbánt csúnyán kifütyülték az MTK stadionjának avatóján, ami könnyen megtörténhet most is, hiszen Juhász Péter, az Együtt korrupcióüldöző politikusa sípokat fog osztogatni a megemlékezés előtt. Ez talán még annál is kínosabb ügy lehet, mint amikor Simicska Lajos, régi katona- és harcostársa testnedvekhez hasonlította a miniszterelnököt. Érdemes lesz hát odafigyelni arra, mi történik október 23-án, és utólag jót vitázni arról, hogy mi a hatékonyabb módszer az Orbán-kormánnyal szemben: Együtt ünnepelni olyan ellenzéki pártoknak, akiknek vezetői egyébként komoly vitában állnak egymással, vagy elmenni Orbán Viktor ünnepségére, és síppal, dobbal, nádi hegedűvel széttrollkodni a közös ellenség beszédét.

Fotó: index.hu

3. Az utóbbi hetek eseményei egyre valószínűbbé teszik, tarthatatlan az a kormányzati álláspont, mely szerint a kínos ügyek megúszhatók egyetlen vállrándítással, hogy a rendszerszintű korrupció nem létezik addig, amíg magas beosztású fideszes politikus ellen nem emel vádat az ügyészség. Jól látszik már a népszavazás eredményén is, mennyire erodálja a kormánypártot az a sok szőnyeg alá söpört ügy, melyek miatt a választók jelentős része szeretné megbüntetni a kormányt. A közmédia hiába tesz úgy, mintha nem történt volna meg Rogán Antal helikopterezése, vagy teljesen rendben lenne Matolcsy György és barátnőjének románca, melyet súlyos közpénzek felhasználásával édesítettek meg a felek, esetleg szóra sem érdemes, hogy Mengyi Roland képviselő mentelmi jogát fel kellett függeszteni, mert igen komoly korrupciós vádak merültek fel vele kapcsolatban. Hiába sikerült elnémítani a Népszabadságot, hiába lehetetlenítik el a többi ellenzéki médiát, az ügyek csak ügyek maradnak, a korrupció pedig nem veszíti el korrupció jellegét, hiába csűri-csavarja Kósa Lajos úgy a szavakat, mint vegetáriánus gyerek a húsos tésztát az iskolai menzán. Ha Orbán Viktor arra kényszerül, hogy pártjának valamelyik nagy vadjára kiadja a kilövési engedélyt, az komoly törést jelenthet a saját karrierjében is. Jól emlékezhet ugyanis, hogy első kormányzása idején egymás után szállították kihallgatásokra azokat a kisgazda politikusokat, akik egyébként az ő koalíciós partnerei voltak, és bár megszabadult a kellemetlen szövetségesektől, a korrupció sara az ő cipője sarkára is ráragadt. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha túl sokáig feszíted a húrt a nyiladon, az vagy annak a jele, hogy vagy nem látod rendesen a célt, vagy nem mered lelőni azt, aki feléd lovagol.”