Kevés dolog árul el olyan sokat egy pártról, mint az, miként kampányol egy-egy fontos voksolás előtt. A Fideszt eddig sem a visszafogottságáról ismertük, de amit a kvótanépszavazás kampányfinisében művel, még a legtapasztaltabb kommunikációs szakembereket is megdöbbenti. Valami azt súgja, hogy a népszavazás érvényessége élet-halál kérdése a kormánypártnak, pedig elvileg az elutasítás egyszerű többsége is jól szolgálná a Fidesz érdekeit. A migránskérdéssel nagyot akar szakítani Orbán Viktor, ám elképzelhető, hogy túl magasra tette magának a lécet. A szavazás előtt két héttel mindenesetre már leszűrhetők a kampány legfőbb tanulságai.

Fotó: Szegedi Kattintós

1. A kormány mindent megenged magának. Szinte kimeríthetetlen a kormányzati ötletek tárháza, hiszen a romákat azzal riogatják, hogy a migránsok miatt kevesebb lesz a segélyük, a baloldali vezetésű városok külön alku keretében menekülteket importálnának nyugatról, a kormány pedig a keresztényüldözést megakadályozó kormányzati szervet is életre hívna. Mielőtt Besenyő Pista bácsi visszakérdezne, hogy normális?, gyorsan jegyezzük meg: riasztóan magas azok aránya, akik ezt a sok sületlenséget minden gond nélkül benyelik. Bármilyen riasztó, ki kell mondanunk, hogy a kormány nem véletlenül nézi teljesen agyalágyultnak a saját választóit. Mi már csak azt várjuk, mikor kezdik az iskolában Jumurdzsákkal (nem Dzsudzsákkal!) riogatni a kis nebulókat. A borsodi romák mindenesetre migránsellenes szervezetet alapítottak, biztos, ami biztos, hátha tényleg Ahmedék miatt nem jön a pénzes postás hó elején. Ennyi blöff láttán tényleg úgy gondoljuk, teljesen mindegy, hogy van-e valóságalapja a kormányzati rémhíreknek, ha kellő számú plakátra nyomtatják azokat, és elég sokszor elismétlik a tévékben és rádiókban, akkor a többség elhiszi a legnagyobb baromságokat is. Persze van bennünk némi hiányérzet: Senkinek nem tűnik fel, hogy e mögött a kamukampány mögött olyan kétes figurák állnak, mint Rogán Antal, Habony Árpád vagy Andy Vajna? Ha még nekik is elhiszünk mindent, akkor tényleg itt a világvége, de nem az Iszlám Állam hozza el, hanem mi magunk gyújtjuk meg a kanócot a saját székünk alatt.

Ezeket az amúgy is meglévő előítéleteket erősíti fel a kormány a propagandájával, így aki érvelni, vitatkozni próbál, előbb utóbb Soros György bérenceként végzi a kormány kedvenc médiáiban.

2. A kormánynak semmi sem drága. Mint ahogy eddig megszoktuk, a Fidesz ezúttal is visszaél a helyzetével, és csúnyán kihasználja az erőfölényét, és úgy beleáll a migránsügybe, mintha egy országgyűlési választás előtt állnánk. Gyakorlatilag nyár eleje óta kampányolnak, hol kormányként, hol pártként, melyek között csak annyi a különbség, hogy melyik kasszából finanszírozzák azt. Lényegében az is mindegy, melyik zsebbe nyúl bele a kommunikációs csipetcsapat, úgyis az adófizetők állják a cehhet. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy mi álljuk annak a költségét, hogy hülyét akarnak belőlünk csinálni. Soha nem fogjuk megtudni, mennyit költ a kormány kerítésre, rendőrök és katonák túlóráira, menekültellenes reklámokra, illetve mennyit kóstál úgy ámblokk a Brüsszel ellen folytatott szabadságharc. Nem lehet belelátni a költségvetésbe, mert lényegében egy évre előre elfogadják a sarokszámait, közben pedig úgy alakítgatják a tételeket, ahogy csak akarják. A költségek laza kezelése is arra utal, hogy most minden másnál fontosabb célkitűzés a kormány részéről, hogy biztosítsák azt a hisztériát az országban, ami garantálja az ötven százalék fölötti részvételi arányt.

            Fotó: 4024.hu

3. Csak a humor tudja ellensúlyozni az ilyen szintű acsarkodást. Az ellenzék hosszasan kísérletezett azzal, hogy érvekkel, tények felsorolásával, illetve a humánum hívószavaival utasítson el egy olyan kezdeményezést, amely kifejezetten az emberek félelmeire és hiányos ismereteire alapoz. Ez azonban nem járható út, nem lehet ugyanis elmagyarázni egy kampányban például azt, milyen gyilkos polgárháborúk elől menekülnek emberek a Közel-Keletről, milyen nemzetközi egyezmények írják elő egy menedékkérő esetében azt, hogy miként kell elbírálni a kérvényét, és persze az iszlámról sem lehet kiselőadást tartani azoknak, akik szerint minden muszlim potenciális terrorista. Ezeket az amúgy is meglévő előítéleteket erősíti fel a kormány a propagandájával, így aki érvelni, vitatkozni próbál, előbb utóbb Soros György bérenceként végzi a kormány kedvenc médiáiban. Ilyen helyzetben csakis az irónia, a humor tud fricskát nyomni a kormány arcába, ezért fontos a Kétfarkú Kutya Párt plakátkampánya, amivel láthatóan nem tud mit kezdeni a kormány. A kormány azt szeretné, ha vele együtt hörögne mindenki, ha az előítéletek kerekednének felül minden magyar polgár szívében, ám egy-egy szellemes ellenplakát láttán a hörgést felváltja a nevetés. A mémek, a kifigurázott kormányzati propaganda arra is jó, hogy rámutasson a gyengéinkre, egy kicsit magunkra ismerjünk a kormány erőlködésében, és hogy őszintén tudjunk önmagunkon is nevetni. Mert, ahogy egy ősi dakota közmondás tartja: „Aki nem tud őszintén nevetni, az más gazemberségekre is hajlamos.”