Folytatódik a kormányzati „one man show”. Orbán Viktor ugyanis most már tényleg mindenhez adja az arcát, amitől azt reméli, hogy megállítja pártja népszerűségvesztését. A halálbüntetés visszaállításának lehetőségét lebegtetve azonban olyan ingoványos talajra lépett, amelybe könnyen beleragadhat. Vendégszerzőnk, Siposvölgyi Ármin írása.

Fotó:plus.google.com

Sporthasonlattal élve, a miniszterelnök a vállára vette a csapatát, hiszen érzékelhetően senkiben sem bízik annyira, mint önmagában. Olyan súlyú ügyeket is magára vállal, melyeket nem feltétlenül egy miniszterelnöknek kéne képviselnie. Ha volnának „zongoracipelői” és elég hosszú lenne a cserepadja, akár másnak is kioszthatta volna annak bejelentését, hogy a kaposvári trafikos gyilkosság ürügyén megpendítse a halálbüntetés visszaállítását. A pécsi sajtótájékoztatón maga is beleborzongott egy kissé abba a mondatba, melyet egy évvel ezelőtt valószínűleg nem mert volna kimondani. Azzal azonban, hogy eljutott eddig a pontig, teljesen egyértelművé tette, hogy bármennyire kell szélre húzódnia, a Jobbikot mindig utol fogja érni.

Az idegenellenességtől bűzlő nemzeti konzultáció is egy nagy sasszé volt a szélsőjobb irányába, de amit a kaposvári eset után meglépett Orbán Viktor, az már nyílt versengés a szélsőséges eszmékre fogékony szavazók kegyeiért. Nyilván számolt az ellenzéki pártok, az Európai Unió, a szakmai szervezetek és talán a mérsékeltebb fideszesek felháborodására, de neki most láthatóan csak egy számít: erősnek, eltökéltnek és népszerűnek tűnni.

Az orbáni retorika nagy csapdája az, hogy csak azt hangoztatja, amit véleménye szerint az emberek hallani szeretnének. Pedig a jó politikus nem csak azt szajkózza, amit a nép szívesen hallana, hanem olyan tényeket is közöl, melyek segítségével szembesíti a valósággal a társadalmat. Ilyen értelemben Gyurcsány Ferenc öszödi beszéde a magyar politikai élet utóbbi 25 évének leghasznosabb tette volt. Nem lehet mindent kommunikációs trükkökre bízni, nem csak a választó kedvenc nótáját kell húzni, hanem tudatni kell vele, hogy nem mindig a legegyszerűbbnek tűnő megoldás a leghatékonyabb eszköz a problémák kezelésére. Ezúttal sem azzal kezdte a trafikos bűncselekmények megoldásának keresését miniszerelnök, hogy vajon tényleg ragaszkodni kell-e a trafikok fóliázásához, hanem azzal, hogy felrúgta azt a konszenzust, amely azon ritka erények egyike, melyet még megtartott a magyar jogrend az európai gyakorlatból.

Jogászok, szociológusok, kriminológusok egész sora fejtette már ki azt a közhelyszámba menő tényt, hogy a halálbüntetés nem rettenti el a gyilkosokat, statisztikai adatok mutatnak rá arra, hogy nem csökken attól az erőszakos bűncselekmények száma, ha halállal fenyegetik az elkövetőket. A polgárok többségében persze továbbra is él az a meggyőződés, hogy van elrettentő ereje a halállal való büntetésnek, ezért is érezte Orbán úgy, hogy most a tét nélkül ígérgető, különösebb felelősség nélkül ellenzékből politizáló Jobbik nyomába ered.

Fotó: hir24.hu

Ma már mindenki számára világos, hogy a trafikok utcafrontjának eltakarása csak annak a fedősztorinak az egyik eleme, mely szerint a trafikos koncessziókat a fiatalok védelmében kellett kiírni. Ifjúságvédelmi és egészségügyi szempontból semmi jelentősége annak, hogy belátnak-e az utcáról az üzletbe, vagy sem. Az eladóknak azonban úgy kell dolgozniuk az elsötétített üzletben, mintha egy fakockában lennének, így nem csoda, ha a rablók gyorsan kiszúrták a nagy lehetőséget. Ha a bűnöző kettesben van az eladóval, ráadásul belülről bezárja az ajtót, akkor gyakorlatilag bármit megtehet odabent, akár gyilkolhat is.

Az eddigi támadások is igen kíméletlenek voltak, ám a kormány tagjai nem nagyon zavartatták magukat attól, hogy rettegtek a trafikosok. Általában nem a tulajdonosok viszik a boltot, hanem olyanok, akik kicsi keresetért nem csak kiszolgálnak, de vállalják a lefóliázott üzletvitel minden veszélyét is. A kaposvári gyilkosság után azonban már nem lehetett hallgatni, de a kormány az utóbbi fél évben megszokott kapkodó kommunikációja csak ront a helyzeten. Rogán Antal például arról hadovált a közszolgálati rádióban, hogy akár le is vehetik a trafikosok a fóliát, nem írta azt elő nekik senki, hogy fel kell azt ragasztani, ugyanakkor Pintér Sándor belügyminiszter nem igazán hajlott arra, hogy felülvizsgálják a fóliák ügyét. Örök tréfamesterünk, Kósa Lajos pedig a Mokkában azt találta mondani, hogy a halálbüntetés eltörlését semmiféle társadalmi egyeztetés nem előzte meg, és ez baj. Érdekes, a vasárnapi zárva tartás ügyében ez kevésbé zavarta a Fidesz alelnökét!

Bármilyen szörnyű kimondani, de a miniszterelnök rendszeresen hasznot igyekszik húzni mások tragédiájából.

A tutit mégis Orbán Viktor mondta ki, vagyis, hogy vigyázó szemeinket a halálbüntetésre vessük. Bármilyen szörnyű kimondani, de a miniszterelnök rendszeresen hasznot igyekszik húzni mások tragédiájából. Emlékezzünk csak a Charlie Hebdo szerkesztősége ellen intézett véres terrortámadást is arra használta fel, hogy felélessze a magyarokban a félelmet a bevándorlók tömegeitől. Most a tragikus sorsú 21 éves trafikos lány halála adott neki okot arra, hogy rátelepedjen a Jobbik vezérhangyájára, a halálbüntetésre. Jól tudja, hogy a választók többsége szimpatizál az erős állam eszméjével, hiszen sokan a második Orbán-kormány egyik legsikeresebb intézkedésének azt tartják, hogy több a rendőr az utcákon. Ha ehhez hozzátesszük azt, hogy újabb börtönök megnyitásával kíván kedveskedni a polgároknak a kormány, akkor megállapíthatjuk, hogy nem bűn megelőzése, a társadalmi problémák kezelése, hanem az utólagos megtorlás a mostani rezsim bűnözéssel kapcsolatos filozófiája.

Ha valóban meg akarnák védeni a trafikosokat az erőszakos bűncselekményektől, akkor a kormányerőnek - kihasználva látványos többségét a Parlamentben - sürgősséggel el kellene törölniük a trafiktörvény értelmetlen rendelkezéseit, például átláthatóvá kéne tenni az üzleteket. Persze, ha ezt meglépnék, be kéne ismerniük, hogy hibáztak, és ez néhány keményen dolgozó embernek nagyon sokba került. Erre egyelőre nem képes még sem Orbán Viktor, sem kommunikációs csapata, akik még mindig azt szeretnék sugallni, hogy a kormány első embere tévedhetetlen. Pedig akár szerethetnénk is, ha bebizonyosodna, hogy ő is ember, és mint halandó lény, tévedni is szokott.

Siposvölgyi Ármin