Egyre elképesztőbb példáit látjuk Magyarországon annak, hogy miként lép át a felelős kormány a saját maga által alkotott és felügyelt törvényi kereteken. Mintha a kormány képviselői nem tudnának mit kezdeni olyan bírósági ítéletekkel, melyek rávilágítanak arra, hogy bizonyos kötelezettségeknek nekik is eleget kell tenniük, és olykor el kell számolniuk a választóiknak azzal, amit tesznek.

Fotó: szombat.org

„Magyarországon nem pusztán kormányválság, hanem belpolitikai válság van, olyan, amilyenre nem volt példa 1990, azaz a rendszerváltozás kezdete óta. A válság kezelésére, megoldására egyetlen igazán demokratikus megoldás kínálkozik, mégpedig az előre hozott választások megtartása.” Ez a gondolatmenet 2004-ben jelent meg az akkor ellenzéki Magyar Nemzetben az Orbán Viktor közvetlen környezetéhez tartozó Fricz Tamás tollából. Az Egy következmények nélküli ország című írás apropója az volt, hogy lemondott Medgyessy Péter miniszterelnök, és párttársa, Gyurcsány Ferenc lett az utódja. Fricz akkor antidemokratikusnak tartotta a szocialista-szabaddemokrata parlamenti többség döntését, mely szerint a rosszul kormányzó Medgyessynek távoznia kell, és helyette egy olyan politikusra bízza a kormányátalakítást, aki nem volt miniszterelnök-jelölt a 2002-es választásokon.

A Békemeneteket szervező CÖF vezérkarához tartozó politológusnak feladná a leckét Orbán Viktor, ha ciklus közben úgy döntene, hogy átadja a stafétát egy másik kormánypárti politikusnak, ő pedig valamilyen más megbízatást vállalna el. Erre jelenleg kevés az esély, de tulajdonképpen minden gond nélkül megtehetné a közel kétharmaddal kormányzó Fidesz-KDNP frakció, hogy menet közben változtat a kormányfő személyén. Orbán Viktor persze nem Medgyessy Péter, őt nem lehet csak úgy meneszteni, ha ciklus közben úgy látná helyesnek, hogy mondjuk, inkább köztársasági elnök szeretne lenni, minden gond nélkül keresztülverné az akaratát a Parlamenten.

Az igazi gond nem az, hogy Orbán Viktor válogathat a különböző politikai pozíciók között, hanem, hogy a Fricz által megénekelt (és e szóhasználatot a miniszterelnök is lelkesen átvevő) következmények nélküli ország tökéletesen megvalósult a Fidesz kormányzásának hat éve alatt. Nem pusztán arról van szó, hogy a helyükön maradnak olyan köztisztviselők, intézményvezetők és politikusok, akiknek már rég távozniuk kellett volna, hanem, hogy a saját törvényeire (sőt az Alaptörvényre) is fittyet hány a kormányzat.

Vegyük csak hányatott sorsú oktatásügyet: Hoffmann Rózsa reinkarnációja Czunyiné Bertalan Judit talpára már csak akkor kötöttek útilaput, amikor ezzel a vezéráldozattal csillapítani igyekeztek a pedagógusok indulatait. Pedig az oktatásért felelős államtitkár felelőssége megkérdőjelezhetetlen abban a folyamatban, ami a tarthatatlan állapotokhoz vezetett. Zombor Gábor egészségügyért felelős államtitkár legalább felmérte a helyzetet, és látva a 22-es csapdáját a saját szakterületén, még időben vette a kalapját.

De legyünk megengedőek, hiszen láttunk már olyat a világtörténelemben, hogy egy politikus a legvégsőkig kapaszkodott az íróasztalába, ám az igazi következmények nélküli események azok a botrányos történések, melyek egy-két napig szerepelnek a híradásokban, majd egy nagyobb skandalum kiszorítja azokat a médiából, bármilyen megmagyarázhatatlan is az, amit elkövettek a kormánytagok, vagy a hozzájuk közel álló oligarchák, hivatalnokok.

Csak felsorolás szintjén, lássuk ezeket: Lázár János a bíróság ítélete ellenére nem árulja el, kivel és milyen ügyben ment tárgyalni Olaszországba és Svájcba, ahol csinos kis szállodai számlát hagyott maga után. Végül zsebből kifizette a cechet, és úgy gondolta ezzel minden el van intézve. Csakhogy a bíróság döntése nem arra vonatkozott, hogy neki fizetni kell, hanem, hogy közérdekű adatokat hozzon nyilvánosságra. A jogot végzett miniszter lényegében ezzel azt üzeni nekünk, hogy a magyar bíróságok fölött áll, ami elég nyugtalanító a jogállam hívei számára.

A napokban másodfokon pert nyert Külgazdasági és Külügyminisztériummal szemben Hajdu Nóra, az Együtt politikusa. Hajdu azért indított pert, hogy a külügy hozza nyilvánosságra a nagykövetek, külgazdasági attasék és kereskedőházak vezetőinek szakmai életrajzát. Szijjártóék vesztettek, de hiába a jogerős ítélet, nem hozzák nyilvánosságra, inkább a Kúriához fordulnak. Itt legalább azt értékelhetjük, hogy igyekeznek minden jogi eszközt megragadni, hogy húzzák az időt.

             Fotó: 168ora.hu

Ide sorolhatjuk azokat a finoman szólva is gyanús ügyeket is, melyeket hivatalból vizsgálnia kéne a Polt Péter vezette ügyészségnek. Például, ha egy olyan minisztérium, mint az NGM több tízmilliós karácsonyi bulit rendez (a pontos összeget sem tudjuk egyelőre), akkor meg kéne vizsgálni, milyen keretből rázták a rongyot a gazdasági tárcánál. De az igazi nagy botrány mégis az, hogy a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara honlapját egy cég közel félmilliárd forintért készítette el. Nem kell informatikusnak lenni ahhoz, hogy belássuk, ez olyan szemet szúró túlszámlázás, hogy majd kiböki az ügyészség szemét.

A magyar polgárok nem szeretnének egyebet, mint a törvény előtti egyenlőséget. Ha ugyanis egyes kivételezett helyzetben lévő politikusok, tisztségviselők következmények nélkül átléphetnek a törvényi kereteken, ha finoman szólva is gyanús ügyeket meg sem próbálják felgöngyölíteni az illetékes hatóságok, akkor a jogállamba vetett hit veszik el az emberekből. E hit nélkül azonban nem lehet működtetni egy országot, mert ha a kivételek elszaporodnak fent, akkor lent is mindenki kivétel akar lenni. Ahogy egy dakota bölcsesség tartja: „Fejétől bűzlik a prérifarkas.”