A Bálványosi Nyári Szabadegyetemet és Diáktábort hívták már Tusványosnak, Posványosnak, de most új elnevezést kell ízlelgetnünk. A Donald Trump amerikai elnökjelöltnek tett orbáni gesztus után méltán nevezhetjük a kis erdélyi fürdővárost egy darabig Trumpványosnak. A magyar miniszterelnök éves szokásos keménykedése ezúttal odáig ment, hogy maga is kissé megrémült mondandója következményeitől, ám a meghatározó európai vezetők már rég beárazták Orbán Viktor szélsőjobbos kirohanásait.
Fotó: 24.hu
Régóta sejteni lehetett, hogy Donald Trump és Orbán Viktor előbb-utóbb egymásra fognak találni, hiszen a republikánus elnökjelölt retorikája olyannyira hasonlít a magyar miniszterelnökére, hogy felmerül a gyanú, talán ő is Arthur J. Finkelsteintől kapja a tanácsokat. Az amerikai kommunikációs guru amúgy is a republikánusok választási tanácsadója, és most, hogy Trump hivatalosan is a párt elnökjelöltjévé avanzsált, adódik a lehetőség, hogy Finkelsteinen keresztül szorosabbra fűzzék a kapcsolatokat.
Talán egy hónapja is tréfadolognak vettük volna, ha a politikában járatlan, ugyanakkor a médiában legtöbbször bohócként viselkedő Trump felé nyújt baráti jobbot Orbán Viktor. Ő maga is előre jelezte beszédében, hogy nehéz döntés volt egy eddig a legtöbb meghatározó politikai szereplő által pojácának tartott elnökjelölt felé gesztust tennie. Miután azonban a republikánus konvenció nem gördített akadályt Trump jelöltsége elé, Orbán is komolyan vette a lehetőségét annak, hogy az ingatlanmágnás hozhat valamennyit neki a konyhára.
Orbán azoknak az európai vezetőknek a székébe akar beülni, akik szeretnék megvédeni az egységet a közösségen belül, és akik komolyan veszik az emberi és demokratikus jogokat a kontinensen és azon kívül is.
Orbán persze Trump menekültekkel kapcsolatos kijelentéseire koncentrál (most nem is igazán érdekli más), ami persze megtévesztő. a republikánus jelölt ugyanis radikális folytatója a Reagan-Bush vonalnak, ami a köznyelvre lefordítva annyit jelent, hogy az Egyesült Államok sokkal keményebben, sokkal nyíltabban fogja érvényesíteni az akaratát, mint ahogy a Clinton-Obama demokrata irányzat tette. Ez annyit tesz, hogy ha a papíron szövetségesnek számító Magyarország szembe megy az USA érdekeivel, nem a színfalak mögött fognak alkudozni velünk, és nem hat magas rangú kormányzati tisztségviselőt fognak kitiltani az országból, hanem a teljes magyar kormányt.
Orbán Viktor jól tenné, ha ódzkodna Donald Trump pajzsra emelésétől, ugyanis azzal, hogy menekültügyben hasonlóan radikális álláspontot képvisel, mint ő, még nem biztos, hogy a barátja lesz, ha beleül az elnöki székbe. Arról nem is beszélve, hogy még messzebbre rúgta a pöttyöst Hillary Clintonnál, mint korábban, és ha számítása nem jön be, és a demokrata elnökjelölt lesz a befutó, Orbánt a közép-ázsiai posztszovjet diktátorokkal egy szinten kezelik majd a Fehér Házban.
Fotó:amerikaanalys.se
A magyar miniszterelnök szokásához híven hazardírozott a szabadegyetemen, vagyis ismét rátett egy lapáttal eddigi radikális retorikájára. Most már bizonyos, hogy egy olyan európai vezető szerepében tetszeleg, aki nemzetközi szintre szeretné emelni a politikai populizmust, és csak olyan ügyekben hajlandó megnyilvánulni, melyek népszerűséget hoznak számára. Úgy tesz, mintha a visegrádi országok gazdasága határozná meg az unió teljesítményét, holott a kohéziós alapok nélkül ezek az országok legjobb esetben is helyben topognának.
A saját szája íze szerint magyarázza a Brexitet, és az uniós vezetést teszi felelőssé a britek döntéséért, holott a tények az Egyesült Királyság politikai elitjének kudarcáról árulkodnak, és a történtek felértékelték az EU-s tagságot a kontinensen és a szigetországban egyaránt. Orbán azoknak az európai vezetőknek a székébe akar beülni, akik szeretnék megvédeni az egységet a közösségen belül, és akik komolyan veszik az emberi és demokratikus jogokat a kontinensen és azon kívül is.
A Trumpnak tett gesztus arról árulkodik, hogy Orbán Viktor az ördöggel is hajlandó cimborálni annak érdekében, hogy a jelenlegi szolidáris, liberális Európai Uniót a saját íze szerint alakíthassa át sok kicsi és nagy nemzetállam laza szövetségévé. Olyan értelmezhetetlen kijelentésekkel próbál humánus vezetőként tetszelegni, mely szerint különbséget kell tenni migráns és migráció között. Az előzőt megértjük, az utóbbi viszont megöl bennünket. Orbán nem filozófus alkat, így nem tulajdonít különösebb jelentőséget az oksági összefüggéseknek. Tudja, hogy a szavazói 90 százaléka sem ad ilyen kicsire, ezért ezekkel az ellentmondásokkal nem foglalkozik, ugyanakkor így igyekszik elhelyezni egy szépségtapaszt finoman szólva sem humánus világképén.
Fotó: 24.hu
Azt állítja, hogy a válságban lévő Európában Magyarország a kiszámíthatóság és fejlődés kis szigete, holott félmillió honfitársunk már a lábával szavazott arra, hogy nem kér Orbán rendszeréből. Nem Ukrajna vagy Oroszország, esetleg az Orbán által istenített Törökország felé vették az irányt, hanem a liberális demokrácia erős bástyái, Nagy-Britannia, Németország, Hollandia vagy Dánia felé. Valószínűleg Trump sajtósai megemlítik a magyar miniszterelnök tusványosi beszédét az elnökjelöltnek, aki majd érdeklődve visszakérdez, hogy hol is van az a Magyarország. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „A gazella nagyot tud ugrani, mégsem lesz belőle amerikai elnök.”
