Az utolsó hét eseményei alapján adhatunk majd becenevet az október 2-i népszavazásnak. Korábban volt ugye „négyigenes”, „állampolgárságos” meg „szociális” voksolás, most néhány napon belül leválthatjuk az unalmas „kvótás” népszavazás elnevezést valami szellemesebbel. Bár van még néhány nap a sorsdöntő szavazásig, a Szegedi Kattintós máris előállt néhány formabontó javaslattal.A változtatás jogát persze október 2-ig fenntartjuk!
Fotó: hvg.hu
1. Migráncsozós. A latin eredetű migráns szót előszeretettel verte a fejünkbe a központi propagandagépezet, ugyanis a menekült kifejezés együttérzésre sarkall, a bevándorló meg önmagában nem elég hatásos. Ez utóbbit használja a népszavazásra feltett kérdés is az illegális jelzővel, ami persze azért értelmetlen szóösszetétel, mert illegálisan az Európai Unió területén tartózkodó embereket nem oszthatnának szét. A migránsozás, (vagy ahogy a népi szóhasználatban elterjedt: migáncsozás) nagy népszerűségnek örvendett a hosszú kampányidőszak alatt a kormánypárti politikusok és szimpatizánsaik között, hiszen a húsvéti ünnepektől a az augusztus 20-i megemlékezésekig minden kormánypárti szónok elsütött egy-egy jó migránsozós gondolatmenetet, így aztán bele is égett rendesen ez a szó az agyunkba. Mellékesen jegyezzük meg, hogy a közhiedelemmel ellentétben a migráns nem egy népcsoport, nem egy vallási közösség, és nem is a porszívóügynökök gyűjtőneve. A kormány kommunikációjának hála, ma mindenkit migránsnak hívunk, aki nem fehér ember, mégis Európában él, vagy megpróbál oda eljutni. Ide soroljuk a bangladesitől kezdve a kurdot, a szomáliait, a líbiait és még olykor (tévesen) a koszovóit is. Még az sem számít, hogy vannak köztük keresztények, buddhisták és sintoizmus követői is. Lényeg, hogy ide ne gyüjjenek!
Fotó: hvg.hu
2. Szabadságharcos. Ez a népszavazás alapvetően a Brüsszel ellen vívott kemény és tartós szabadságharc egyik kiemelkedő állomása. Orbán Viktor szerint leáldozóban a nyugati világ csillaga, a keletiek pedig felfelé törnek, élén népünk szeretett vezetőjével. Nos, nyugat egyelőre nem haldoklik, köszöni szépen, elég jól vannak azok a demokráciák, melyek néhány évszázaddal korábban kezdtek kialakulni, mint a miénk, és üzenik Budapestnek, hogy küldjenek még munkaerőt, mert meló az van bőven náluk. Mi pedig szeretnénk kioktatni Brüsszelt arról, hogyan kell despotikus államot építeni az ő pénzükön, és miként lehet magánzsebekbe csorgatni a gazdasági felzárkózásunkat szolgáló uniós támogatásokból. Brüsszel kezdi kiismerni az orbáni pávatánc lépéseit, és pontosan tudja, hogy az úgynevezett szabadságharc célja nem más, mint Orbán Viktor hatalmának kiterjesztése.
3. No-gós. Akár nevezhetnénk pokemon gós népszavazásnak is, hiszen a népszerű okostelefonos játék a kampány kellős közepén robbant be a köztudatba, ám nem migránsokat, hanem különböző szörnyecskéket kell fogdosni vele. Szijjártó Péter külügyminiszter azonban gondolt egy merészet, és arról tájékoztatta a magyar közvéleményt, hogy bizonyos nyugati nagyvárosokban már vannak olyan körzetek, ahová bennszülött fehér embernek már nem érdemes betennie a lábát. Persze erre felkapták a fejüket a brit, francia, svéd és német külügyesek is, hiszen nem minden nap fogalmaz meg ilyen képtelenséget felelős európai politikus. Szóval, ha vannak is no-go zónák Európában, azok sokkal inkább Szabolcsban, Borsodban vagy Nógrádban találhatók, mint Lyonban, Hamburgban vagy Londonban.
4. Kétfarkú kutyás. A kampány kellemes meglepetése a nem pártként működő Kétfarkú Kutya Párt. Paródiával csillapították a komor és egyhangú kormányzati plakátkampány okozta sokkot, rámutattak arra, hogy milyen sok dolgot nem tudunk a világból, ugyanakkor betöltötték azt az űrt melyet az olykor ötlettelen, és pénzügyi nehézségekkel küzdő ellenzéki pártok hagytak maguk után. Kovács Gergő és csapata rávilágított arra, hogy egy gyűlölködő kampány ellen csakis az irónia lehet gyógyír, elviselhetőbbé tették a kormányzati túlsúly miatt értelmetlen plakátszövegekbe öltözött magyar utcákat. Aki eddig nem tudta, mi is az a Kétfarkú Kutya Párt, a népszavazási kampányban biztosan megtanulta a nevüket, hiszen a kormány korifeusai többet foglalkoztak az ő plakátjaikkal, mint az parlamenti ellenzékkel összesen.
5. Hülyegyerekes. A kampány emblematikus kormányzati plakátjai kioktató stílusban magyarázták el, miért kell félnünk a migránsoktól, és ennek következtében miért kell egyáltalán a betelepítési kvótáról népszavaznunk. A kampányra egyébként is jellemző volt, hogy minél közelebb jutottunk október 2-hoz, annál hülyébbeknek nézték a választópolgárokat. A mostani kampány tényleg lekezelő, kioktató volt, amit illene minden magyar polgárnak kikérnie magának, bárhogy is dönt október 2-án. A Rogán-Habony tandem ezúttal már tényleg odáig ment, hogy az olimpiai közvetítésekbe is 12 percenként benyomtak egy adag migránsozást. Nagy kérdés, hogy ez a buzgón ropogtatott fegyver mikor sül el visszafelé.
Fotó: index.hu
6. Önrobbantós. Még nem tudjuk pontosan, mi történt bő egy héttel a voksolás előtt, de azt sejteni lehetett, hogy a legszélsőségesebb eszközöktől sem fog visszariadni a kormány annak érdekében, hogy érvényes népszavazáson mondassa ki az országgal, hogy nem kér a Brüsszel által főzött migránslevesből. A Teréz körúti robbantás számos kérdést vet fel, ám most ezekbe nem mennénk bele. Mindenesetre jó táptalajt biztosított az összeesküvés-elméleteknek, melyek azt a kormányzati célt szolgálják, hogy a migránskérdés erősen foglalkoztassa a közvéleményt. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha nem is találta el az ellenséget a nyiladdal, annyit mindenképpen elértél, hogy a közelben lévő mezei ürgék halálra rémültek.”
