Tehetetlen dühében önmagát is hajlandó lábon lőni Orbán Viktor kormánya,  hiszen az ország legjobb egyetemét is beáldozná azért, hogy bosszút álljon azokon az intézményeken szemben, melyek euro-atlanti kötődésünk utolsó bástyái. Nekirontott például a jogvédőknek, akik a liberális demokráciák alapjait képező emberi jogok megsértése ellen emelik fel a hangjukat, most pedig a Közép-európai Egyetem került célkeresztbe, hogy ezzel is demonstrálja, mennyire kevésre tartja a szellem erejét a centrális erőtérben.

Fotó: index

Eljött a Németh Szilárdok ideje Magyarországon! A finoman szólva sem értelmiségi ismertető jegyeket hordozó kormánypárti politikus (aki mellesleg a Fidesz alelnöke is) a következő szavakkal indokolta a CEU elüldözését szolgáló törvény benyújtását: „Egyetlen külföldi egyetem, így a Soros-egyetem sem vonhatja ki magát a magyar jogszabályok alól, nem állhatnak a törvények fölött.” A derék, burzsoá nyugatiakat pocskondiázó csepeli vasmunkás imázsát magára öltő politikus azt persze elfelejtette mondani, hogy épp most kívánják elfogadni azt a törvénytervezetet, mely alól nem lehet kivétel a CEU sem. Ha van rajta sapka az a baj, ha nincs, akkor meg az. Ez a magyar kormány érvelése azokkal szemben, akik nem igazán férnek bele a periférikus látásmódjukba.

Még azt is megkockáztatják a cél érdekében a kormány illetékesei, hogy megorroljon rájuk az egyetemet támogató Egyesült Államok, pedig Donald Trump megválasztásához nagy reményeket fűzött a magyar illiberális rendszer.  

Hihetetlen szégyen Magyarország számára, hogy egyáltalán megszólalhat érdemben ebben az ügyben egy olyan kaliberű politikus, mint a derék Rezsi Szilárd. Ennél is nagyobb baj, hogy régóta rohanunk a szakadék felé, és a kissé naiv magyar értelmiség nem fogja fel, hogy ezzel a kormánnyal nem lehet tárgyalni, egyezkedni, érvelni, hanem csak kemény szavakkal, esetleg füttyel, tüntetéssel visszautasítani a felülről jövő zsarolásokat. Korábban már értekeztünk arról, hogy a Fidesz környékéről lényegében eltűnt a szellemi holdudvar, csak az erőszakos, gátlástalan és talpnyaló figurák tudtak megragadni a párt vezetésében. Arról is ejtettünk már pár szót, hogy az euro-atlanti elkötelezettségű jobboldali szavazóknak lényegében nem maradt pártjuk, mert a Fidesz mindenkit legyalul, aki ezen az oldalon egy alternatívát próbál felmutatni. Most azonban egy egészen új szintre lépett a magyar értelmiség elleni hecckampány. Ezúttal lényegében egyszerre támadnak a nyugati értékrend, a demokrácia és az értelmiség ellen. Ezt még megspékelik egy laza antiszemitizmussal (a sorosozás mellékhatása), illetve egy általános idegenellenességgel.

A Véleményvezér blogján még 2013 telén jelent meg egy témába vágó bejegyzés. A Fidesz és a félretolt értelmiség című írás többek között a következőket állította. „Aki figyelmesen követte az elmúlt hónapok eseményeit, abban könnyen az a kép alakulhatott ki, hogy Orbán Viktor és a Fidesz ahol csak tudja, módszeresen leépíti a magyar kulturális és szellemi életet. Sokaknak azonban csak a héten válhatott világossá, hogy pontosan mennyire kiterjedt is ez a hadjárat a kultúra és az oktatás védőbástyái ellen. Most váltak láthatóvá ugyanis a felsőoktatási forráskivonások eddigi talán leglátványosabb következményei.” Ezeket a sorokat a magyar felsőoktatást megnyomorító forráskivonások miatt indult tiltakozások ihlették. Messze nem volt még arról szó, hogy elüldöznek egy (és nem is akármilyen) egyetemet az országból, mert Soros György is támogatja az intézményt. Úgy tűnik, ilyen esetekben a pénznek van szaga az egyébként ilyen tekintetben nem túl finnyás Orbán-kormány számára is. Még azt is megkockáztatják a cél érdekében a kormány illetékesei, hogy megorroljon rájuk az egyetemet támogató Egyesült Államok, pedig Donald Trump megválasztásához nagy reményeket fűzött a magyar illiberális rendszer.  

A mostani történések jól demonstrálják azokat a stílusjegyeket, melyek összekötik az autoriter politikai rendszereket, illetve azokat a megkülönböztető jeleket melyek miatt egyre messzebb kerülünk a liberális demokráciáktól. Az Orbán-rendszer már olyan sikeresen putyinizálódik, hogy szinte beértük az orosz elnök rendszerét a rendszerkritikus civilek üldözésében, a nyugati érdekeltségű cégek és intézmények ellehetetlenítésében, az iskolarendszerünk degradálásában, a kisebbségi- és emberi jogok leépítésében, a nők társadalmi szerepének megítélésében, és mindenek előtt az ellenségkeresés végeláthatatlan folyamatának erősödésében. Egy diktatórikus rendszer szükségszerűen üldözi az értelmiséget, ellehetetlenít művészeti műhelyeket, leépít oktatási intézményeket, mert az ott szocializálódott emberekben látja hatalmának legfőbb kihívóit. Azok, akik kritikát fogalmaznak meg, akik nem dőlnek be a Nemzeti Együttműködés Rendszerének, akik a kormánypropaganda állhatatossága mögé látnak, azok soha nem fogják szeretni Orbán Viktor rendszerét, ő pedig nagyon nehezen viseli el, ha őt nem szereti mindenki. Ezért támogatja a finoman kritikus Magyar Tudományos Akadémia helyett a végtelenségig lojális Magyar Művészeti Akadémiát, és ezért nem érdekli érdemben a szellemi teljesítmény, csakis a saját zászlaja alatt gyülekező vazallussereg.  

Fotó: index.hu

És akkor most idézzünk egy másik részt a Véleményvezér négy évvel ezelőtti írásából: ’…nem nehéz észrevenni, hogy mára a Fidesz politikájában szinte teljesen megszűnt a kommunikáció azokkal, akik nyolc általánosnál többet végeztek. Ebből pedig világosan következik az is, hogy az értelmiséget, a kulturális élet, a bölcsész- és társadalomtudományok szereplőit sem fogják partnernek tekinteni. Az a kormány, amelyik szavakban a felsőoktatás minőségének javítását tűzte ki célul, a valóságban egyszerűen kivérezteti Magyarország legjobb egyetemeit, aminek egyértelműen a színvonalcsökkenés lehet csak a következmények. ’" E sorok születése óta eltelt lényegében egy teljes parlamenti ciklus, és stílusában, eszközeiben, célkitűzéseiben még a korábbinál is sokkal kíméletlenebb lett a rezsim. A CEU kissé naiv vezetői mégis tárgyalni és egyezkedni szeretnének. Kivel? Németh Szilárddal, akinek pillantásában egyesül minden, amit a NER-ről érdemes tudni? Vagy Palkovics Lászlóval, aki sunyi módon asszisztál ehhez a nyílt színi kivégzéshez? Vagy Balog Zoltánnal, aki korábban már bizonyította, hogy egyetlen ígéretét nem szabad komolyan venni? Ahogy a távolról sem dakota Csukás István írta a Süsü a sárkányban: „Sárkány ellen sárkányfű.”