Bármilyen meglepő is, a politikai logika azt sugallja, hogy a CEU és a civilek ellen indított sorosozással megspékelt kormányzati attak a Jobbik és a Fidesz között dúló háború főhadszíntere. Orbán Viktor már rég nem a baloldalon sorakozó pártokat tartja a legnagyobb ellenfelének, hanem a jobboldali vetélytársat. A kormány radikalizálódó politikája komoly veszélyeket rejt magában a Fidesz számára is, ám ha sikerül ezt a csatát megnyernie, akkor eltakaríthatja az útból az egyetlen olyan vetélytársát, amely elszipkázhatja tőle azt a 400-500 ezer embert, akik nélkül aligha nyerheti meg a választást 2018-ban.
Fotó: nepszava.hu
Körülbelül félmillió szavazó miatt dúl háború a Fidesz és a Jobbik között, és ez az 500 ezer ember eldöntheti Magyarország jövőjét akár évtizedekre is. A helyzet ugyanis az, hogy egymás szavazóinak elhappolására indítottak támadást a jobboldali konkurensek, hogy megszerezzék azt a félmillió támogatót maguknak, akik átbillenthetik az erőviszonyokat. A Jobbik taktikája önveszélyes, ám ha mégis bejön, a Fidesz nagy bajba kerülhet. Ha a néppártosodás folyamata meghozza a várt eredményt, a szélsőségesből centristává váló Jobbik átcsábíthatja a mérsékelt fideszes szavazók jelentős részét, és ezzel a mérleg nyelvévé válhat az egy év múlva esedékes választásokon.
Csakhogy Orbán Viktort sem ejtették a fejére, és látva a körvonalazódó veszélyt, csapdát állított a Jobbik számára. És itt jön a képbe a CEU ügye, illetve a civilek elleni hadjárat. Olyan vehemenciával támadt az úgynevezett Soros-egyetemre a kormánypárt, hogy nem nehéz észrevenni az antiszemita vonásokat az ideológiájában. Ha a nyílt társadalmat hirdető, liberális eszmeiséget (is) magáénak valló amerikai-magyar egyetem ellen a Jobbik ágálna ennyire, akkor könnyen felfejthetnénk ennek az ideológiai hátterét, hiszen a párt törzsszavazói szimpatizálnak az ilyen rapid akciókkal, a "kozmopolita fészkek" ellen indított támadásokkal. Mégis a Fidesz vitte végig az ügyet, ráadásul azonnal rávetette magát a kormánnyal kritikus civilekre is, akik mögött szintén a nemzetközi nagytőke jeles háttérhatalmát, vagyis Soros Györgyöt vizionálják.
Fotó: nyugat.hu
A Jobbiknak választania kellett a CEU ügyében, vagy együtt hörög a Fidesszel Soros György és a nemzetközi nagytőke ellen, vagy a törvényesség betartatása érdekében támogatja az ellenzéki pártok alkotmányossági kontrollra irányuló törekvését. Vona Gábor ez utóbbit választotta, és még nem dőlt el, hogy ennek mi lesz a következménye. Orbán ugyanis be akarja ugyanis bizonyítani a Jobbik mellett kitartó radikálisok számára, hogy pártjuk már Simicska Lajos köpönyegéből bújik elő, sőt lassan Soros György csicskái lesznek. Ördögi tervét megspékelte azzal, hogy a lehető legtovább húzza a CEU és a civilek ellen hozott törvények körül kulminálódó balhét, hogy mindenkinek világosan pozicionálnia kelljen magát valamelyik oldalon. Ha ugyanis gyorsan egyértelművé tennék, hogy tulajdonképpen csak műbalhéról van szó, a Jobbikon belül éleződő feszültség nem eszkalálódna.
Márpedig elég komoly az esély arra, hogy a Jobbik szakadni fog, ha Orbán folyamatosan kényszerpályán tartja Vona Gábort, ugyanis a Toroczkai László nevével fémjelzett radikális mag nagyon nem kultiválja a Jobbik „felpuhulását”. Orbán inkább vállalja a nemzetközi elszigetelődést, a hazai tüntetéseket, a jobboldali értelmiségiek nyílt kritikáját, de amíg el nem érte a Jobbik feldarabolást, nem fog tágítani. Még az sem érdekli, hogy célja érdekében már annyira jobbra tolódott, hogy Marine Le Pen leckéket vehetne tőle idegengyűlöletből és ellenségkeresésből.
Bármilyen borzalmas kimondani, de tény, hogy Magyarországot közel kétharmados többséggel egy olyan politikai erő vezeti, amely ideológiájában nem sokban különbözik a német AfD-től vagy a francia Front Nationaltól. Nem csoda, hogy egyre nagyobb a valószínűsége annak, hogy az Európai Parlament népfronti frakciójából is kihajítják a magyar kormánypárt képviselőit, hiszen nézeteik sokkal közelebb állnak az euroszkeptikus szélsőjobbosok táborához, mint a kereszténydemokrácia alapelveit valló néppártiakéhoz. Ha valaki eddig ebben kételkedett, vegye kezébe a magyar nemzeti konzultációs levelet, vagy nézze meg a kormány legújabb plakátkampányát, és minden egyértelmű lesz számára.
Fotó: 24.hu
Orbán Viktor és kormánya csak azért nem vesztette el teljesen demokratikus jellegét, hogy el ne essen a bőségesen érkező uniós forrásoktól. Pávatánca azonban ma már nem igazán győz meg senkit. Oroszbarátsága mellett nyíltan hadat üzent Brüsszelnek, ideológiai ellenfeleit pedig olyan karanténba igyekszik terelni, ahonnan semmilyen törvényesnek hazudott választás segítségével nem tudnak majd kitörni. Az sem zavarja különösebben, hogy itthon és külföldön is tüntetnek ellene, és lassan sokkal jobban illik rá a Viktátor név, mint a Viktor. A szeme előtt ugyanis egyetlen cél lebeg: Megnyerni a következő választásokat, és ehhez darabokra kell tépnie a Jobbikot, amely mögött régi barátja, egyben új ellensége, Simicska Lajos áll sok pénzzel és még több fontos információval. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha mezítláb a parázson táncolsz, ne lassúzzál, hanem charlestonra kapkodd a lábaidat.”
