Lassan eljönne az igazság pillanata, ha a Fidesz nem tolná mindig arrébb az időpontját. Már nyolcadik éve kormányoz ugyanis Orbán Viktor, és fel kéne mutatnia valamit abból, milyen átfogó reformokkal vitte előrébb az ország ügyeit, ám helyette nemzeti konzultációba oltott gyűlöletkampányok, panelbontás, kerítésépítés, oligarchaetetés, és még ki tudja, mi minden folyik szép hazánkban kormányzás ürügyén. Közben a nagy ellátórendszerekből kiszipkázzák a pénzt, az államosításokkal pedig azt a látszatot keltik, hogy mégis voltak reformok. A Fidesz azonban mindent megtesz azért, hogy senki ne vegye észre, a kormányzás álcája mögött valami egészen más zajlott Magyarországon az elmúlt hét évben.
Fotó: nepszava.hu
A reformokkal az a baj, hogy sokba kerülnek, csökkentik a kormány támogatottságát, ugyanakkor csak hosszú idő után hozzák meg a várt eredményt. Orbán Viktor nem is pepecselt ilyenekkel két kormányzati ciklusa alatt, hanem inkább elterelte az emberek figyelmét az égető gondokról. A nemzeti konzultációnak csúfolt, közpénzből finanszírozott szemérmetlenül sokba kerülő kormányzati kampányok ma már egymásba érnek, az ország pedig a világűrből úgy néz ki, mint egy tenger, mert annyi kék alapszínű óriásplakátot ragasztottak ki baráti cégek hirdetőhelyeire, hogy az asztronauták csak a szemüket dörzsölik, amikor letekintenek a mi kis országunkra. Néha persze van egy-egy sziget ebben a nagy kékségben, de jobban megnézve azok csak épülő stadionok.
Ahogy mondani szokták Nyékládházán, meg lesz a böjtje a kamukormányzásnak. Az utóbbi nyolc évben a magyar lakosság jelentős része reménytelenül elszegényedett, mások viszont szuperszonikus gyorsasággal gazdagodtak meg. A magyar társadalom végtelenül megosztott lett szociális és politikai értelemben is, amin egyáltalán nem kíván változtatni a jelenlegi kormányzati politika. A szegények egy részéről végképp lemondott Orbán Viktor kormánya, legfeljebb a kampányban gondolnak majd rájuk a Fidesz jelöltjei, és néhány dunsztosüveg uborkáért megvásárolják tőlük a felhatalmazást újabb négy év sanyargatásra. Akárhogy is közelítünk a kormányzati politika lényegéhez, mindenhonnan a cinizmus, a közöny, a kiábrándultság és beletörődés köszönt vissza ránk. Ha Farkas Flórián a kormány legfőbb szövetségese, akkor milyen felzárkóztatásban bízhatnak például a romák a következő kormányzati ciklusban, ha ismét Orbán Viktor ragadja magához a kormányrudat?
Fotó: mno.hu
Sokan nem értik, hogyan lehet még mindig ilyen népszerű hét év korrupt kormányzás után a Fidesz. Lehet itt hivatkozni az ellenzék megosztottságára, a kormány erőszakos kampányolására, az ügyes pávatáncra, de a legfontosabb tényező mégis az, hogy a kormánypárt elhitette a polgárokkal, hogy lopni nem bűn, mert mindenki ezt csinálja. Épp olyan hitetlenkedve hallgatják az emberek azokat az ellenzéki vezetőket, akik elszámoltatást ígérnek, mint a kormányzati szónokokat, akik azt állítják magukról és társaikról, hogy nem nyúltak soha a közöshöz. A Fidesz azzal legalizálja saját romlottságát, hogy elődeit és lehetséges utódait is besározza. Ezért nincs a magyar polgárok közel felének olyan pártja, melyre jó szívvel szavazna 2018-ban.
Mit is várhatunk egy olyan politikai párttól, amelynek nem volt választási programja, mégis kétharmados többséget szerzett a 2014-es választáson? Majd amikor kormányprogramot kellett volna hirdetnie, azt mondta, hogy legyen annyi elég: Folytatjuk! Suttyomban építette le a polgári demokráciák íratlan és írott szabályait az Orbán-adminisztráció. Az Európában nagy becsben tartott népszavazás intézményét például teljesen ellehetetlenítette, helyette bevezette a kisegítő iskolások szintjére butított nemzeti konzultációt, ami egyirányú propaganda a valódi vélemény kinyilvánítása helyett. Az általa kinevezett köztársasági elnökökből aláírógépet csinált, az ügyészséget politikai céljaira használja, az alkotmánybírák pedig lényegében a Fidesz személyes megbízottai. A jegybank vezetése még az előbb említett intézményeknél is szorosabban kötődik a hatalomhoz, holott az MNB függetlensége az egyik legfontosabb feltétele a demokratikus államberendezkedésnek.
Orbán Viktor mesterterve alapján történtek a dolgok 2010-től napjainkig. Első négyéves kormányzása alatt leépítette a többpólusú polgári demokrácia intézményeit, átalakította a saját érdekei szerint a választójogi törvényt, és mivel a második ciklusában is sikerült kétharmadot szereznie, a központosított államhatalmat már teljes egészében saját céljai elérésére használta. Elkezdődött a szabad sajtó bedarálása, nekilátott a kritikus civil szervezetek ellehetetlenítésének, személyre szabott törvények segítségével igyekszik megszabadulni politikai és gazdasági ellenfeleitől. Nem mellékesen új ellenséget kreált hívei számára Soros György személyében, akit egyként hibáztat a migráció miatt, a gazdasági spekulánsok támadásaiért, ugyanakkor a lopakodó antiszemitizmust táplálva gesztust gyakorolt a néppártosodó Jobbik hívei felé.
Fotó: minuszos.hu
Eközben alig tűnik fel hivatalos szinten, hogy a stratégiai ágazatokban komoly bajok vannak. Az oktatás anomáliáiba lépten-nyomon belebotlunk, az egészségügy lélegeztető gépen van már egy ideje, a gazdaság versenyképessége pedig romlik a hasonló adottságokkal rendelkező közép-európai szomszédokhoz képest. Sokan úgy gondolták még a 2010-es Fidesz győzelem után, hogy a kétharmados kormányzati többség nagy lehetőség az ország számára, hiszen most van egy olyan erős felhatalmazással bíró politikai erő Magyarországon, amely bátran nekivághat az átfogó reformoknak. Nem ez történt, mert Orbán Viktornak esze ágában sem volt kockáztatni a 2014-es győzelmet. A 2018-as sikert sem akarja feláldozni azért, hogy kétes kimenetelű, fáradtságos reformokra pazarolja erejét és népszerűségét. A hatalmat akarja, pénzt, paripát, fegyvert, hogy bármikor nekimehessen azoknak, akik a valódi kormányzást kérik tőle számon. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Aki mindig az orra elé néz, nem bukik fel a kidőlt fában, de nem látja meg a távolban gyülekező ellenséget sem.”
