Végzetesen kettészakadt a magyar társadalom szociális, politikai és mentális értelemben is az elmúlt nyolc év kormányzati politikájának köszönhetően. Korábban már sokat írtunk arról, hogy egy elhibázott társadalomszemléletnek köszönhetően milliók lehetetlenülnek anyagilag, míg a tűzhöz közel lévő oligarchák, a kormánynál jól lobbizó rokonok és barátok szuperszonikus gyorsasággal gazdagodnak meg. Mivel azonban a kormányzati kommunikáció már szinte kizárólag az ellenségépítéssel van elfoglalva, a tartalmi kérdésekről szinte semmiféle társadalmi párbeszéd nem zajlik. A magyar többsége emberek mégsem veszítette el a kapcsolatát a valósággal, ami nem túl jó hír a Fidesznek a választások előtt két hónappal.

Fotó: mno.hu

A sokak által csak Migráns 1-esnek hívott közszolgálati hírcsatorna napi 24 órában ontja az úgynevezett illegális bevándorlókról és a terrorveszélyről szóló tudósításokat, mégsem érzi úgy a magyar társadalom, hogy e kérdéskör lenne számára a legfontosabb. A tényekből kiindulva sokkal inkább az egészségügy, a szegénység és a korrupció aggasztja a magyar honpolgárokat, ami azt jelzi, hogy a durva kormányzati plakátkampány és a hozzá kapcsolódó sajtóhirdetések ellenére a magyarok többsége nem vesztette el a kapcsolatát a valós tényekkel. Ennek ellenére mégis az a párt a választások favoritja, amely teljesen belefeledkezett a migránsok iránti gyűlöletkeltésbe még akkor is, amikor kiderült, hogy valójában mégis befogadtunk több ezer menekültet. Mindez annak fényében tűnik különösen ellentmondásosnak, hogy egy minapi felmérés szerint a magyarok töredéke tart a terrorizmustól, a bevándorlás ellenőrzésének kérdése is csak 11 százalékot tölt el szorongással.

Nagyon nehéz megfejteni, hogy tulajdonképpen mi is lakozik a magyar polgárok fejében és lelkében, hiszen a Fidesz sem cuppant volna rá a menekültkérdésre és az állítólagos terrorfenyegetésre, ha a belső felmérései nem igazolták volna vissza azt, hogy a magyarok igenis vevők erre a politikára. Egyrészt a kérdések metodikája is erősen meghatározó, másrészt nagyon nem mindegy, hogy milyen előzmények után szembesítik a problémákkal az embereket. Európában szerencsére viszonylag rég történt jelentős terrorcselekmény, a déli határon pedig most alig van valami mozgás, a migráció ugyanis a balkáni útvonalon radikálisan lecsökkent. Ez nem jó hír a Fidesznek, hiszen még a kormánypárti szavazók is látják a nagy ellentmondást a hivatalos kommunikáció durva riogatása és a valós helyzet között. Nehéz megjósolni, mi lesz a helyzet április elején, de most úgy néz ki, hogy a migránsügyben kezd kiüresedni a kormányzati kommunikáció.

Akik viszont nem nézik a kormányhoz közeli televíziók híradásait, nem hallgatják a közszolgálati rádiót, vagy éppen Andy Vajna kereskedelmi adóit, azok teljesen másként élik meg napjaink történéseit, mint a Fidesz szimpatizánsai. A migráció kérdése legfeljebb azzal kerül be az úgynevezett ellenzéki médiumok híradásaiba, hogy a kormány sumák menekültpolitikáját illusztrálják a számonkérés elől menekülő fideszes potentátok nyilatkozataival. A titkon befogadott 1300 menekült ügye kikezdte ugyanis a Fidesz fő kampánytémájának élét, így most sokkal inkább ellenzéki oldalon számít már nyerő témának a magyar kormány menekültpolitikájának taglalása.

Emellett persze a Tiborcz-ügy a fő csapásirány, amellyel nem igazán tud mit kezdeni a kormány. A miniszterelnök veje a korrupcióval fertőzött magyar közélet kirakatfigurája lett az ellenzéki sajtóban, ami persze nem meglepő. Az igazi kérdés az, hogy valami leszivárog-e ezekből a korrupciógyanús ügyekből azokhoz is, akik csak kormánypárti lapokból, televíziókból és rádiókból tájékozódnak?

A válasz több tényezőtől függ, melyek egyelőre nem rajzolódnak ki a felmérésekből. Ha azt vesszük alapul, hogy elérhet egy olyan szintet a Tiborcz-botrány, amikor a kormánynak nyilvánosan meg kell védenie magát, akkor komoly kihívás elé kerül Rogán Antal propaganda minisztériuma. Ez ugyanis nem történhet másként, minthogy saját sajtóorgánumai felhasználásával kezdi tisztára mosni Orbán Viktor vejét és cégét a kormányzati kommunikáció. Ez rendkívül kockázatos lépés, hiszen annak a jele, hogy a kormány magyarázkodik, defenzívába vonul, vagyis elveszítette a kezdeményezést a kampányban.

Az Elios gyanús ügyleteiről csak addig lehet hallgatni, amíg a Fidesz szavazói kíváncsiságukban át nem kapcsolnak egy ellenzéki hangvételű csatornára, vagy bele nem lapoznak egy kormánykritikus újságba. Nehéz patikamérlegen kimérni, meddig érdemes az MTI-t arra utasítani, hogy ha ír is az ügyészségi nyomozásról, Tiborcz neve véletlenül se szerepeljen a tudósításban. Így fordulhat elő, hogy a szorongatott, megnyirbált, folyamatosan vegzált ellenzéki orgánumok kikényszeríthetik a kormánymédiából a szakmai minimumot, vagyis kénytelenek legyenek érdemben tájékoztatni saját olvasótáborukat arról, hogy egyáltalán van egy ilyen ügy.

A politikai elemzők véleménye megegyezik abban, hogy az előttünk álló parlamenti választás végeredmény e azon múlik, hogy a Fidesznek sikerül-e egyben tartania azt a mintegy 2,2 milliós szavazótábort, amely biztosítja számára a kétharmados többséget az országgyűlésben. Amennyiben megreccsen ez a tábor, akkor a leszakadó százezrek vagy távol maradnak az urnáktól, vagy keresnek maguknak egy olyan ellenzéki erőt, amely következetes a korrupció elleni harcban, illetve a migráció elutasításában.

Fotó:hvg.hu

Ez a párt csakis a Jobbik lehet, így érthető, ha a Fidesz minden dühével Vona Gábort és pártját támadja. Jól tudják, hogy akár az abszolút többség elérése is veszélybe kerül, ha az Elios-ügy ráég a kormánypártra, így, ha az időhúzás, sumákolás, mellébeszélés már nem hoz eredményt, valamilyen magyarázatot kell adniuk a saját táboruknak. Az ügy odáig is juthat, hogy akár egy miniszterelnök-jelölti vitára is rákényszerülhet, melyben megpróbálhatja tisztára mosni a vejét, és természetesen a saját nevét. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha egy nyereg feltöri a feneked, ne mentegetőzz azzal, hogy a rokonodtól kaptad ajándékba.”