Lényegében semmi mással nem motiválja híveit a kormánypárt az idei választási kampányban, mint az elvesztett kétharmados többsége visszaszerzésének szükségességével. Ha ugyanis újra megszerzik a teljes uralmat a politikai palettán, el lehet fogadni a Stop Sorosnak keresztelt zagyvaságot, amelyről már jó előre tudni lehet, hogy az összes létező biztosítékot kicsapja a még meglévő szövetségeseinknél. Nem túl értékes ajándék hát, amit jelen pillanatban megvásárolhatunk a Fidesz üzletében, ugyanakkor a kormánypárt azzal számol, hogy elegendő mennyiséget el tud adni belőle április 8-án.
Fotó: hvg.hu
Lényegében 19-re lapot húzott a Fidesz, amikor válaszul arra, hogy kiderült, 1300 menekültet a nagy migránsellenes retorika ellenére befogadott Magyarország, sietve benyújtotta a Parlamentnek a Stop Soros néven futó törvénycsomagot. Olyan korlátozásokat tartalmaz ez a jogi zagyvaság, amelyhez hasonlók az 50-es években voltak érvényben Magyarországon, amikor a láncos kutyaként aposztrofált Tito marsallt kellett megállítanunk a déli határon. Nos, most is van láncos kutya, csak azt most Soros Györgynek hívják, a nyugati ügynököket pedig a jogvédő civil szervezetekkel helyettesítette be pártunk és kormányunk.
Azért kell dobni egy lapáttal a gyűlölet amúgy is elég hevesen izzó parazsára, mert be kellett bizonyítani a Fidesz-tábornak, hogy a kormány továbbra is lábbal tapossa azokat a humanitárius értékeket, melyeket látszólag tiszteletben tartott, amikor védettséget biztosított 1300 kiszolgáltatott menekültnek. Soros György matrjoska-babájából pedig egyre-másra tűnnek elő az olyan fideszes hívószavak, mint terrorizmus, erőszak, mecset, sőt újabban a hagyományos étkezési kultúránkat megbolygató grillezett bogarak. A Fidesz stratégiája tehát nem más, mint elárasztani Soros György rémképével az egész magyar társadalmat, és akkor nem jut idő és energia olyan kampánytémák feszegetésére, mint korrupció, iskolarendszer, kivándorlás, egészségügy, elsumákolt rezsicsökkentés, no és természetesen a befogadott 1300 menekült.
Fotó: mancs.hu
Szinte felfoghatatlan, miként tud ennyire kiüresedni egy olyan kormány kommunikációja, amely lényegében minden területet megszállt, így a sajtó döntő hányadát is uralja. A válasz valószínűleg épp ebben a tényezőben rejlik. Nincs igazi politikai versengés Magyarországon, a feltételek távolról sem egyenlők, az ellenzék megfosztva a közszolgálat média nyújtotta szolgáltatásoktól, az óriásplakátokon való üzengetés lehetőségétől, a nyílt viták nyújtotta előnyöktől érdemben nem is tud reagálni a kormány mantrájára. A választók többsége pedig kezdi elhinni, hogy normális dolog, ha nyolc év kormányzás után egy politikai erő csak annyit üzen a polgárainak: Állítsátok meg Soros Györgyöt!
Ha ugyanis újra választási és kormányprogram nélkül vághat neki egy kormányzati ciklusnak egy párt Magyarországon, az azt jelenti, hogy feladtuk a számonkérés mindenféle formáját a hazai politikai elittel szemben.
Van azonban egy komoly veszélye ennek a kormányzati felfogásnak, hiszen lényegében a sorosozásra teszi fel saját jövőjét. Akár meg is lehet nyerni egy választást ezzel a taktikával, hiszen ezt a kampányt három éve készíti elő közpénzből finanszírozott migránsellenes retorikájával a Fidesz, és a kormánypárti szavazók valóban elhiszik, hogy nincs annál fontosabb kérdés ma Magyarországon, minthogy meg tudjuk-e állítani a menekülteket a déli határon. Közben azonban a Fidesz oligarchái degeszre tömik a zsebeiket közpénzzel, végzetesen megrogy az egészségügy és az oktatás, az Európai Unió peremére sodródunk, nem mellékesen a kínaiak összeszerelő üzemévé, és az oroszok előretolt hadállásává teszi az országot a jelenlegi politikai vezetés.
Fotó: index.hu
Az tehát, hogy a Fidesz betartotta 2014-es választási ígéretét - vagyis nem ígért semmit, de azt legalább azt betartotta -, olyan precedens teremtett, mely egyrészt megteremtheti egy politikai apátia alapjait, de fel is ébresztheti a magyar polgárokat. Ha ugyanis újra választási és kormányprogram nélkül vághat neki egy kormányzati ciklusnak egy párt Magyarországon, az azt jelenti, hogy feladtuk a számonkérés mindenféle formáját a hazai politikai elittel szemben. Ha egy boltban csakis egy árut vehetünk meg, amire egyébként nincs is szükségünk, az az egykori Szovjetuniót juttatja eszünkbe. Ott ugyanis mindenért sorba álltak az emberek, attól függetlenül, hogy venni akartak-e belőle, mert végre lehetett kapni valamit. A vásárlás élménye ugyanis elviselhetőbbé tette a diktatúrát. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Soha ne ígérj olyat másoknak, amit te se szeretnél igazán!”
