Ha igen, az „Árpádot” igazolja majd. Kósa Lajos ugyanis a mostani futkosós időszakában idézte a Fidesz mindenható kommunikátorának bölcsességét, mely szerint provokatív kérdésekre soha ne válaszoljanak. Habony Árpád tehát a szellemi atyja annak a választókat és sajtómunkásokat semmibe vevő stratégiának, mely szerint legjobb védekezés, ha elfutunk a kínos kérdések elől. Nos, ha ezek után is azt gondoljuk, hogy vérprofi csapat irányítja a kormánypárt kommunikációját, akkor még az is elképzelhető, hogy a hátukat mutató politikusok tovább kormányozzák az országot.
Fotó: mno.hu
Most nyer csak igazán értelmet az a régi sejtésünk, mely szerint nem véletlenül emelkednek a semmiből a kormánypárt csúcspozícióiba olyan finoman szólva sem túl kreatív politikusok, mint Németh Szilárd, Fazekas Sándor, Kósa Lajos, Semjén Zsolt vagy Szita Károly. Utóbbi három fideszes kínos ügyeik kiszivárgása után még próbálkoztak érdemi magyarázatokkal szolgálni, ám miután ezek csak rontottak a helyzetükön, inkább felmondták (vagy inkább felmutatták) a habonyi leckét. Ők így lényegében illegalitásba vonultak az utóbbi napokban, ugyanis ahol ellenzéki aktivistákba vagy sajtómunkásokba botolhattak volna, különböző fondorlatokkal kicselezték az érdemi válaszadást a mindannyiunkban megfogalmazódó kérdésekre.
A sajtó elől korábban is sokszor menekültek már kormánypárti politikusok, (emlékezzünk csak Rogán Antal elhíresült futására), de most lényegében csoportosan követik el azt, ami normális választási kampányban vétek lenne egy magára valamit is adó funkcionáriustól. Ez is jól mutatja, hogy ez a mostani kampány teljesen abnormális. Azok a kormányszimpatizánsok ugyanis, akik számára legfőbb kötelességük lenne érdemi magyarázatokkal szolgálniuk még arról sem értesülnek, hogy Semjénnek, Kósának vagy Szitának takargatnivalója lenne, így ha esti magányukban félrenyomják a távirányítót, és véletlenül rátévednek az RTL Klub vagy a Hír TV híradójára, nem értik, kedvenceik mért sunnyognak el, ha meglátnak egy-egy ellenségesnek vélt mikrofont.
Az ellenzéki sajtó által tálalt ügyek legfőbb politikai haszna, hogy defenzívába kényszerítik az egyébként óriási terjedelmi és anyagi fölényben lévő kormányzati kommunikációs gépezetet, ellehetetlenítve ezzel az előre eltervezett migrációközpontú fideszes kampányt.
Habony sorvezetője lényegében most vizsgázik élesben, hiszen amíg csak sorosozni, migránsozni kellett, bármelyik kormánypárti képviselő előrántotta a mellényzsebéből az előre megfogalmazott közhelyeket, de amikor a személyüket érintő kérdések záporoznak, nem tehetnek mást, mint Árpi barátunk utasítására felveszik a nyúlcipőt, és „illa berek, nádak, erek” már el is hagyják a terepet. Az valahol érthető, hogy ha valaki alatt felforrósodik a talaj, akkor jobb kereket oldania, de adódik a kérdés: hogyan lehet kampányolni menekülő üzemmódban? Még a miniszterelnök is suttyomban tette tiszteletét Dunaújvárosban, mert nem szeretett volna kellemetlenkedő újságírókkal találkozni, és méltatlan helyzetbe kerülni az Elios-ügybe keveredett veje miatt.
Ne tegyünk azonban úgy, mintha véletlenül történnének meg ilyen furcsaságok az április 8-i választás előtti utolsó hetekben. Az ellenzéki sajtó által tálalt ügyek legfőbb politikai haszna, hogy defenzívába kényszerítik az egyébként óriási terjedelmi és anyagi fölényben lévő kormányzati kommunikációs gépezetet, ellehetetlenítve ezzel az előre eltervezett migrációközpontú fideszes kampányt. Bujkáló, zavarodottan futkosó politikusokkal ugyanis nem lehet érdemben kampányolni sem Soros György, sem az ENSZ, sem a kritikus civilek ellen. Látszik is a zavarodottság a párt propagandistáin, hiszen ahelyett, hogy folyamatosan riogatnának azzal, hogy Budapest egy nagy no go zóna lesz, ha nem a jelenlegi kormány marad hatalmon, az energiáik jelentős részét védekezésre kell fordítaniuk, hiszen valahogy kezelni kell a Tiborc-ügyet, Semjén Zsolt svédországi vadászkalandját, valamint Kósa Lajos zavaros örökségkezelési sztoriját.
Fotó:Dunaújváros Online
És ennél is nagyobb gond Habony Árpád és csipetcsapata számára, hogy nem tudják pontosan, milyen krízishelyzeteket kell még kezelniük a következő hetekben. Simicska Lajos médiabirodalma feltehetően precízen felépített hadjáratot indított a kampány hajrájában, aminek a finise tartogathat még kellemetlen meglepetéseket a kormány számára. Addig is a Fidesz bojkottálja a parlament nemzetbiztonsági bizottságának üléseit, képviselő-jelöltjei és a miniszterelnök nem hajlandó nyilvános rendezvényeken vitába szállni ellenzéki politikusokkal, a személyükben megtámadott potentátok pedig mérgezett egérként futkorásznak, ha meglátnak egy kérdésre nyíló szájat. Lehet így kampányolni? Lehet így választ nyerni? Ha igen, az elég ciki lesz mindenki számára ebben az országban, legyen az ellenzéki vagy kormánypárti. Mert ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha mindig elfutsz, amikor meglátod az ellenséget, hosszú életed lesz, de senki sem fog rád emlékezni a halálod után.”
