A politikai kampányokban az a legnehezebben elviselhető momentum, hogy olyanoknak gazsulál a hatalom, akiket korábban semmibe vett. A magyar miniszterelnök érzi, hogy talán kicsit vékony lesz az az üzenet a társadalom számára, amit Habony Árpáddal közösen kifundáltak, így a migránsozás mellé még desszertként egy kis szociális demagógiával is szolgált a napokban. Ahogy azonban a bűnbánó maffiózónak, úgy a lenézett nép közé leereszkedő politikusnak is nehezen hiszünk el bármit is.
Fotó: magyarorszagszeretlek.hu
Néhány kormánypárti politikus mostanában óvodákban vagy iskolákban indítja a napját, aztán krumplit, tejet, virágot oszt, este meg elmegy egy lakossági fórumra, ahol kedvére kimigránsozhatja magát. Ez a mostani kampány forgatókönyve az átlag fideszes számára, ám a miniszterelnöknek ennél többet kell nyújtania. Vagy fogalmazhatnánk úgy is, Orbán Viktornak jobban kell teljesítenie. Ő ugyanis hirtelen megtalálta azokat a szavazókat is, akikről jó esetben megfeledkezett, rosszabb forgatókönyv szerint viszont kifejezetten ellenükre tett nyolcéves országlása idején.
Többször írtunk például arról a nem megkerülhető tényről, hogy a kormánypárt nőkhöz való viszonya lényegében a feudális társadalmi viszonyokat idézi. A gyengébbik nemet maga a miniszterelnök is többször leszólta, de voltak nőverő, és a szebbik nem képviselőinek élvezettel beszóló frakciótagok is a kormánypárt padsoraiban. A macsós szemléleten Orbán Viktor most kissé kozmetikázni szeretne, hiszen megragadva a nőnap adta történelmi lehetőséget, néhány szál virággal ellátogatott a Parlament étkezdéjébe, és az eseményről készült kormányzati propagandafilm tanulsága szerint meleg szavak kíséretében felköszöntötte a szakácsnőket.
Ez a gesztus azért nem feledteti talán az érintettekkel, hogy a szebbik nem képviselői a kormánypárti mainstream szerint pusztán díszletnek, legfeljebb kiegészítőknek jók a marcona és nagy munkabírású férfiak mellett. Arra azért használhatók a képviselő feleségek vagy anyukák, hogy a nevükre lehessen íratni ingatlanokat, földeket, netán egy sertéshizlaldát. Lázár János ezt inkább a gyerekeivel oldotta meg, hiszen iskoláskorú utódai már értékes ingatlanokkal rendelkeznek, hogy igazán jó partinak számítsanak a suliban.
Abban bízik, hogy a fiatalok vagy elmennek ebből az országból, vagy ha maradnak, teljesen távol tartják magukat a politikától.
Ha már a fiataloknál tartunk, érdemes emlékeztetni arra a videóra is, amit szintén a Fidesz propagandagépezete repített világgá arról, amint a miniszterelnök alaposan kiválogatott Fidelitas aktivistáknak beszél a szabadságról. Legalábbis arról, amit ő szabadságnak vél. Orbán annak ellenére nem tud mit kezdeni a húszasok generációjával, hogy a pártját még mindig úgy hívják: Fiatal Demokraták Szövetsége. Nem hajlandó velük érdemben beszélgetni az őket érintő kérdésekről, de még tárgyalópartnert sem nevezett ki a sajátjai közül, aki elmehetne a Független Diákparlament képviselőivel egyeztetni alapvető ügyekről.
Abban bízik, hogy a fiatalok vagy elmennek ebből az országból, vagy ha maradnak, teljesen távol tartják magukat a politikától. Azt gondolja, hogy ha ez a generáció megkapja az olcsó és szélessávú internethozzáférést, akkor nekik teljesen mindegy lesz, ki birtokolja a hatalmat Magyarországon. Pedig a fiatal attól, hogy tapasztalatlan, még nem hülye. Attól viszont, hogy semmibe nézik, elég dühös lesz, és mivel nincs vesztenivalója, ki is meri mondani a véleményét. Április 8-án kiderül, valóban annyira maguknak valók a fiatalok, ahogy azt Orbán gondolja.
No, és itt vannak a szegények, a rászorulók, a szociálisan kiszolgáltatott népek, akikhez szintén nem volt túl sok jó szava a kormánypártnak az utóbbi 4 évben. A vásárhelyi vereség után azonban hirtelen eszükbe jutott, hogy milyen sokat lökne a szekerükön egy újabb rezsicsökkentés, és mindjárt hozzávágtak mindenkihez egy 12 ezer forintos bónuszt. A nyugdíjasoknak meg postázták az ilyenkor szokásos Erzsébet-utalványt. Ismét kilóra akarnak megvenni mindenkit, cukrot osztogatnak az utcán, hogy egy kicsit megédesítsék az amúgy elég keserű szájízét azoknak, akiktől inkább elvettek az az utóbbi években, mint részesültek volna a közös javakból.
Fotó: zoom.hu
Egyszóval, nem túl hiteles ilyen kicsinyes szellemiségű kormányzás után a nőknek, a fiataloknak és a szegényeknek gazsulálni. Egyértelmű, hogy a mostani gesztusok csak arra szolgálnak, hogy kissé feledtessék a hátrányosan megkülönböztetett társadalmi csoportokkal azt a mély megvetést, ami több kormánypárti kiszólásból is kiviláglott. A választó ugyanis nem használati eszköz, amit el lehet dobni, ha már nincs rá szükség. A választó nem veszíti el választó jellegét április 8-a után sem. Mert, ahogy egy dakota szólás tartja: „Nem csak akkor kell enni adni a lónak, amikor csatába megy, hanem akkor is, amikor szekér elé fogják.”
