Rövidesen színt kell vallania a Fidesznek az európai politikában, így komolyan megkavarhatja a magyar belpolitikát is az uniós választás végeredménye. Ugyanis annak ellenére nem érezheti magát győztesnek Orbán Viktor, hogy eggyel több képviselőt küldhet az Európai parlamentbe, mint öt éve. A kormányfő taktikai hibái oda vezettek, hogy akik számítanak rá nem elég erősek, akik pedig ejteni akarják, továbbra is meghatározzák az EU politikai irányvonalát. Egy lehetősége azonban maradt Orbánnak, ha nem akarja teljesen elveszíteni politikai súlyát a kontinentális erőtérben: Visszakönyörgi magát a néppártiak közé. Ennek viszont ára van. Nem kicsi, nagyon nagy.
Fotó: Napi.hu
Állítólag Orbán Viktor 60 százalék körüli eredményt várt el pártjától a vasárnapi EP-választáson, ám végül ennél kisebb arányban verték az ellenzéket. Az elért 52,33 százalék azért így is elég sokat mond arról, milyen hatékonyan mosta át az emberek agyát az állampárt, mennyire sokat számít az, hogy a Fidesz lassan tíz éve uralja a közbeszédet, és milyen sokat hozott a konyhájukra, hogy szinte totálisan letarolták a hazai sajtót. A magyar társadalom végletes kettészakadása tetten érhető volt már a tavalyi parlamenti választások végeredményében is, ám a mostani adatok arról tanúskodnak, hogy a nagyvárosok és kistelepülések viszonylatában tovább nyílik az olló a kormány és ellenzékének támogatói között.
A Fidesz ezúttal is a régen alkalmazott, és az utóbbi választásokon szinte változatlan formában megismételt mechanizmusok szerint gereblyézi össze a számára a győzelemhez szükséges szavazatmennyiséget. Nemzeti konzultációk és egyéb közpénzből finanszírozott kampányok segítségével ülteti el a kollektív tudatunkban azokat a témákat, melyek a kormány számára egyrészt fontosak, másrészt hatékonyan kommunikálhatók. A párbeszédnek álcázott agymosás mások fontos hozadéka a Fidesz számára, hogy folyamatosan tudja frissíteni a támogatói adatbázisát, és lényegében előre tudják, mennyi szavazattal számolhatnak az adott voksoláson.
Orbán ugyanis még egy hajszállal kötődik a néppártiakhoz, a kampány végén pedig elég kétértelműen fogalmazott olyankor, amikor az EPP-hez való viszonyáról faggatták.
Így a győzelmük aránya csak attól függ, milyen lesz a részvételi arány. Ezúttal egymillió támogatójuk távolmaradása ellenére is nagy győzelmet húzhattak be, hiszen a tavaly tavaszi országgyűlési választásokhoz képest mintegy 30 százalékkal kevesebb ember járult az urnákhoz, és a hiányzók többsége ellenzéki érzelmű polgár volt. Orbán csapata tehát kidolgozta a tuti győzelem mechanizmusát, ám a május 26-i választásnak nem az volt az igazi tétje a kormánypárt számára, hogy legyűri-e a hazai riválisokat, hanem, hogy alkupozícióba kerülhetnek-e az uniós hatalmi struktúrában.
Mára kiderült, hogy Orbán stratégiája hibás volt, hiszen populista szövetségesei ezúttal sem értek el áttörést, ugyanakkor nélküle is megválaszthatják az Európai Bizottság elnökének azt a Manfred Webert, akit ő alkalmatlannak minősített a posztra. Ettől még ne gondoljuk, hogy a politikában nem leszünk tanúi olyan fordulatnak, amely ellentmond minden korábbi érvnek és ígéretnek. Orbán ugyanis még egy hajszállal kötődik a néppártiakhoz, a kampány végén pedig elég kétértelműen fogalmazott olyankor, amikor az EPP-hez való viszonyáról faggatták.
Jó okunk van azt feltételezni, hogy a harcias kijelentések, kurucos beszólások ellenére a Fidesz megpróbál majd visszasomfordálni a néppárti pártcsaládba, mert a Matteo Salvini által gründolt populista frakcióban az érdekérvényesítési potenciájuk lényegében a nulla felé tendál. Amennyiben azonban súlytalanná válnak a brüsszeli döntéshozatalban, akkor a Magyarország ellen elindított eljárások (különösen a 7. cikkely élesítése) rengeteg problémát okozhatnak az Orbán-adminisztrációnak. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a néppárti felfüggesztésből egyértelmű kizárás lehet, akkor a jelenlegi hajszálnyi esély is elveszik számukra, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszerét más európai országba exportálják.
Kép: The Economist
Nem biztos tehát, hogy Orbánnak fel kell hagynia halogató, pávatáncos, alibizős politikájával, hiszen amennyiben hajlandó gesztusokat tenni az Európai Néppárt felé, akár maradhat is. Igyekszik majd látszólag arcvesztés nélkül, dölyfösen, sőt hivalkodóan viselkedni, a lényeg mégis az lesz, hogy a tékozló fiú kétségbeesésével kell garanciákat vállalnia arra, hogy többé nem szúrja hátba a szövetségeseit, illetve, hogy felhagy a jogállami normák semmibevételét Magyarországon. Bármit is tesz, most számot kell vetnie azzal a ténnyel, hogy a rossz politikai döntéseknek áruk van, és ha azokat nem fizeti meg, akár el is bukhat. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Jobb békét kérni olyankor, amikor még csak a combodból áll ki egy nyílvessző, mint amikor már úgy nézel ki nyilakkal a hátadban, mint egy sündisznó.”
