Lehet-e visszafogottan migránsozni, vagy úgy kiszorítani az országból a CEU-t, hogy közben mégis itt maradjon? El lehet-e játszani, hogy minden rendben van az igazságszolgáltatással, amikor a legkirívóbb korrupciós ügyekkel érdemben nem hajlandó foglalkozni az ügyészség? Ilyen kérdések tolulnak fel az emberben, amikor Orbán Viktor meglehetősen cinikus leveléről olvas a sajtóban, melyet az EPP vizsgálóbizottságának, az úgynevezett bölcseknek írt.
Fotó: Népszava
Bár sarokba szorították, mégis úgy viselkedik a magyar kormányfő, mintha az ellenfeleinek semmi esélyük nem lenne vele szemben. Jól tudja, hogy pártja néppárti tagságának felfüggesztése, majd azt követő uniós választások végeredménye a lehető legrosszabb forgatókönyv megvalósulása volt számára, ám ő most úgy döntött, hogy nem változtat érdemben a taktikáján, hiszen eddig ez volt sikerének kulcsa.
Ám a helyzet gyökeresen megváltozott tavaly április óta. Szeptemberben az Európai Parlament kétharmados többséggel elfogadta azt a Sargentini-jelentést, mely igen komoly kritikát fogalmazott meg a magyar jogállamiság helyzetéről, idén márciusban pedig szinte egyöntetű szavazati aránnyal függesztették fel a Fidesz néppárti tagságát, egyúttal kijelölt a pártcsalád vezetése egy háromtagú vizsgálóbizottságot, amelynek feladata a magyar kormánypárt átvilágítása lesz.
Azt is ordas hazugságnak tartják mind ellenzéki, mind kormányoldalon, hogy médiaegyensúly van Magyarországon, illetve, hogy a korrupciós ügyek feltárásában az EU élmezőnyéhez tartozunk.
És, ha még ez sem lett volna elég, a május végén megtartott uniós választáson érdemben nem erősödtek meg azok a populista erők, melyek vezetőivel a kampányban nyíltan parolázott Orbán Viktor. Miután egy kereszténydemkorata-szociáldemokrata-liberális koalíció kezdett formálódni az EP-ben, a magyar kormányfőnek az az esélye is elszállt, hogy közvetítsen a szélsőjobbos és centrista konzervatívok között.
Orbán ezt követően függesztette fel a közigazgatási bíróságok felállításáról szóló törvényt, ám ez a gesztus valószínűleg nem lesz elegendő ahhoz, hogy ismét bevegyék az EU jövőjét alakító csapatba. Mivel érdemi megoldásként csak a néppárti frakcióba való visszasomfordálás tűnik, elég meglepő, hogy Orbán ismét felmondta azokat a hazugságokat, melyeket korábban többször elvetettek már az EU-ban és a néppártiak táborában.
Úgy tűnik, hogy pótcselekvésen kívül másra nem futja most Orbán Viktor részéről, hiszen azt most minden megnyilatkozásakor figyelembe kell vennie, hogy közelednek az önkormányzati választások. Ezért hát saját tábora egységben tartása érdekében úgy viselkedik, mint aki egy lépést sem hátrál, pedig a tankok igencsak megközelítették a Fidesz lövészárkait. Teszi ezt annak ellenére, hogy szavazói közül is kevesen hiszik el, hogy például a CEU önként távozott Bécsbe, senki nem vegzálta őket, pláne a kormány nem. Azt is ordas hazugságnak tartják mind ellenzéki, mind kormányoldalon, hogy médiaegyensúly van Magyarországon, illetve, hogy a korrupciós ügyek feltárásában az EU élmezőnyéhez tartozunk.
Nehéz eldönteni hát, hogy a kormányfő mire játszik akkor, amikor olyan dörzsölt bölcseket hülyít levelével, mint Herman Van Rompuy , Wolfgang Schüssel és Gert Pöttering. Pontosan tudják ezek a sokat próbált politikusok, hogy mi folyik Magyarországon, illetve, hogy milyen komoly tétje van a vizsgálódásuknak a konzervatív pártcsalád, a magyar belpolitika, illetve az Európai Unió jövője szempontjából. A magyar miniszterelnök mantrázása ezért inkább olaj a tűzre, mint a feszültségek csillapítása.
Fotó: hvg.hu
A legvalószínűbb az a magyarázat, hogy elfogyott az innováció a Fidesz propagandagépezetéből, illetve, hogy egyszerűen nincs elképzelés annak az ellentmondásnak a feloldására, mely szerint folytatni kell az őszi választásokig a migránsozós, sorosozós kampányt, oda kell pörkölni a még ellenálló intézményeknek, civileknek, illetve sajtóorgánumoknak, ugyanakkor valahogy mégis bent kéne maradni abban az Európai Néppártban, amely politikai súlyt biztosít a Fidesz számára, így csak a segítségével szerezhet uniós forrásokat, és semlegesítheti az ellene folyó eljárásokat. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Egyik lábam itt, a másik ott, de mit sem ér az egész, ha az egész testem a levegőben van.”
Az utolsó 100 komment: