Utoljára 2012-ben hozott jó döntést Orbán Viktor olyan fideszes káder ügyében, aki terhessé vált a párt számára. Akkor Schmitt Pál köztársasági elnöknek kellett idő előtt távoznia a Sándor-palotából, mert doktori értékezését mástól „kölcsönözte”. Nem kétséges, hogy az egykori olimpikon, sportdiplomata a kormányfő döntése nyomán mondott le posztjáról, így nyitva utat a kissé unalmas, de legalább annyira szervilis Áder Jánosnak, aki immár a második ciklusát tapossa államfőként.

Fotó: zsurpubi.hu

Most szintén egy egykori olimpiai bajnok körül csapkodnak a politikai hullámok, ám az ő bűne nem az, hogy lenyúlta más gondolatait, és azokkal szerzet magának doktori címet, hanem egy ennél sokkal súlyosabb vád. Borkai Zsolt ugyanis minden erkölcsi szabályt megszegve rondított bele a Fidesz álszent világképébe. Egyszerre csalta meg felségét, szégyenítette meg a családját, és irritálta a magyar polgárok többségét fényűző életmódjával. Nem nehéz belátnunk, hogy egy ilyen botrány nyomán a hét évvel ezelőtti Orbán Viktor nem lacafacázott volna, Borkait épp úgy száműzte volna nem csak a pártból, de a polgármesteri posztjából is.

De történt néhány fontos dolog azóta a Fideszben, ezért a győri városvezető megúszta annyival, hogy vissza kellett adnia a párttagkönyvét. Nem csupán Orbán Viktor ingerküszöbe lett ugyanis magasabb 2012 óta, hanem a magyar társadalomé is. Emlékezzünk csak arra, hogy a kezdeti felháborodás után hogy megbékéltünk azzal a ténnyel, hogy Rogán Antal propagandaminiszter és kedves neje helikopterrel érkeztek egy nyírségi lakodalomba, vagy, hogy Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes helikopterről vadászott svéd rénszarvasokra. De azért ne feledjük el Kósa Lajos esetét se a dúsgazdag örökösnővel, amiből aztán még egy ejnye-ejnye se lett házon belül.

Persze, előfordul, hogy a cikissé vált párttagokat egy ideig bújtatni kell, nem léphetnek fel nyilvános eseményeken - ahogy most Borkai is lényegében belső emigrációba vonult -, de utána szépen visszaszivárognak a közélet frontvonalába, mintha mi sem történt volna.

Orbán jól látja, hogy már-már megszokta a magyar társadalom, hogy az általuk megválasztott politikusok a zavarosban halásznak, hogy nem igazán érdekli a kormánypárt tagjait, ha az egyre inkább háttérbe szorított ellenzéki sajtó időnként felkap néhány ügyet, mert úgysem fognak nagy tömegek az utcára vonulni, nem égnek majd a kukák Budapest utcáin, és hiába tüntetnek most még néhány százan Győrben a posztjára méltatlanná váló polgármester ellen, majd mindenki lecsendesedik, és a Nemzeti Együttműködés Rendszere tovább görög a maga útján.

Orbán maga is provokálja a kormánykritikus tömegeket azzal, hogy azokat a párttársait, aki rossz fát tettek a tűzre nemhogy megbüntetné, de nem egyszer magasabb pozícióba is emeli őket. Ez az a személet, melyet a kormányfő a következő példával illusztrált: Ha támadják a felcsúti kisvasutat, meg kell hosszabbítani Bicskéig. Persze, előfordul, hogy a cikissé vált párttagokat egy ideig bújtatni kell, nem léphetnek fel nyilvános eseményeken - ahogy most Borkai is lényegében belső emigrációba vonult -, de utána szépen visszaszivárognak a közélet frontvonalába, mintha mi sem történt volna.

Fotó:mandiner.hu

A kormányfő úgy gondolja, hogy minden válságos helyzet kezelhető ezzel a szemlélettel, mivel pártja olyan erős, az ő személye pedig annyira beágyazott és elismert a magyar társadalomban, hogy ha kiáll egy „megtévedt” embere mellett, annak a választók is megbocsátanak. Azonban az emberei egyre vállalhatatlanabb dolgokat visznek végbe, ő pedig a saját hitelét játssza el azzal, hogy kezességet vállal értük. A szavak szintjén hiába szúrt oda tehát a győri polgármesternek, a tettek szintjén nincs következménye Borkai szexbotrányának. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha beleszorul a fejed a bilibe, hiába mondod a többieknek, hogy rohamsisakot hordasz, a bili csak bili marad.”