Orbán Viktor kizárólag az erőben hisz. Ez persze csak a belpolitikájára vonatkozik. Külföldön ugyanis inkább hízeleg, alkudozik, ígérget, ott az erő alkalmazása nem hoz túl sok eredményt számára. De ez az állítás igaz lesz a közeljövőben itthon is, hiszen minden valószínűség szerint az ellenzéki vezetésű városoknak küldött hadüzenettel újabb magyar polgárokat tántorít el attól, hogy egy újabb választáson a Fideszt támogassa.

Fotó: szalonnazo.hu

Orbán valószínűleg nem hisz azoknak az elemzéseknek, melyek szerint a kormánypárt erőszakos stílusából lett elegük a választóknak, és ezért bukták el a főváros és még 10 megyei jogú város irányítását. A kormányfő olyan hadvezérhez hasonlít, aki tele van fegyverekkel, csak a muníció hiányzik a puskákból és ágyúkból. Érzékeli, hogy számbeli fölényben van, de már nem tud rendesen odapörkölni az ellenség sorai közé.

Az október 13-i önkormányzati választások utáni zűrzavarban Orbán még hajlott némi kompromisszumra az ellenzékkel kapcsolatban, hiszen a főpolgármesternek megígérte, hogy az elődjének beígért fejlesztéseket nem vonja vissza, és különleges kegyként Karácsony Gergelyt meghívta egy kormányülésre is. A Fidesz által elbukott nagyvárosokban is reménykedtek az új vezetők abban, hogy nem kell szembesülniük majd Orbán Viktor bosszúhadjáratával.

Ma már világos, hogy ez hiú ábránd volt. Az a kicsinyes, bosszúszomjas, önző politikai magatartás kerekedett ugyanis felül a kormánypárton belül, ami 2010 óta jellemzi az egymást követő Orbán-kormányokat. A politikai küzdőtér túloldalán lévőket ugyanis csakis ellenségként képesek kezelni, így fel sem merül, hogy a közös célokért bármelyik ellenzéki erővel összefogna a közeljövőben.

A Fidesz mostani hadüzenete tehát megint bizonyítékul szolgál arra, hogy rosszul értelmezik a magyar társadalom állapotát, illetve, hogy nem igazán érdekli a párt irányítóit, hogy a választópolgárok milyen üzeneteket küldenek feléjük a szavazófülkékből.

A Fidesz pökhendi stílusa most már egyre több választó számára irritáló, ezért is dőlt egy hónapja látványosan a mérleg nyelve a közös ellenzéki jelöltek felé a nagyvárosokban, és csak azért maradt talpon a kisebb településeken a kormánypárt, mert a zsarolások, megfélemlítések, ígérgetések a jóval zártabb közösségekben még hatásos eszközöknek bizonyultak. Ez azonban gyorsan megváltozhat, ha azt látják az emberek, hogy következmények nélkül szembe lehet szállni az állampárttal.

Groteszk módon épp ez a logikája annak, amit az Orbán-kormány most művel. Parlamenti kétharmadát kihasználva egyre-másra hozza az olyan törvénymódosításokat, melyek célzottan az ellenzéki vezetésű városokat hozzák hátrányos helyzetbe. A Fidesz nyílt háborút indít a közvetlen befolyása alól kiszakadt városok és budapesti kerületek ellen, hogy bebizonyítsa a választóknak: az ő érdekük mindig az lesz, hogy a kormánypártot támogassák.

Ez a logika azonban megbicsaklik azon, hogy már maguk a kormánypárti politikusok is kissé másként látják a helyzetet, mint bő egy hónappal ezelőtt. Legutóbb épp egy olyan megyei jogú város polgármestere fakadt ki, aki szép sikert elkönyvelve megtartotta Székesfehérvárt a Fidesz számára. Cser-Palkovics András fideszes politikustól szokatlan őszinteséggel válaszolt ugyanis arra a kérdésre, miért vesztett jelentős teret a pártja október 13-án? Szerinte nem azt kellett volna mondani unásig, hogy a politikai ellenfél alkalmatlan, hanem hogy a megkezdett munkát szeretné az eddigi városvezető tovább folytatni.

Ehhez azonban konstruktivitás, vitára való hajlam, sőt kompromisszumkészség kellett volna, amit kiöltek a kormánypárti jelöltekből. A központilag koreografált kampányok nagy hátránya ugyanis, hogy nem számolnak a helyi viszonyokkal. Cser-Palkovics András például annak tulajdonította saját győzelmét, hogy egyetlenegyszer sem minősítette a politikai ellenfelét, noha vélhetően ez elvárás lett volna a központi propagandaosztály részéről. De, hogy a másik oldalról is hozzunk egy példát, idézzük fel, mit mondott Botka László, miután újra megválasztották Szeged polgármesterének: „Én Szegedről beszéltem, a Fidesz rólam.”

Úgy tűnik, a siker receptje ma már sokkal inkább az együttműködésre való hajlamban, a politikai ellenfél erényeinek elismerésében rejlik, és nem az ellenoldal könyörtelen lezúzásában. Az emberek kezdenek hinni az olyan politikusoknak, akik a közéletet a vélemények ütköztetésének terepeként, és nem az élet-halál harc csatatereként értelmezik. A Fidesz mostani hadüzenete tehát megint bizonyítékul szolgál arra, hogy rosszul értelmezik a magyar társadalom állapotát, illetve, hogy nem igazán érdekli a párt irányítóit, hogy a választópolgárok milyen üzeneteket küldenek feléjük a szavazófülkékből.

Fotó: OKTL.hu

Azzal, hogy megbélyegzik, hátrányos helyzetbe sodorják azokat a városokat, melyek vezetését megszerezte az ellenzék, közel három millió magyar polgárnak ártanak, akik ezeken a településeken élnek, és nem mellesleg sokan közülük a Fideszre szavaztak. Az ellenzék ellenségként való kezelése, illetve, hogy az együttműködés helyett a totális ellehetetlenítést tűzte ki céljául a magyar kormánypárt, arra utal, hogy egyre méltatlanabb a szavazók bizalmára, ráadásul önmagát sodorja végveszélybe. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Ha semmire sem becsülöd az ellenfeled, olyan előnyt adsz neki, amivel előbb-utóbb élni fog.”