Itt van április első napja, a bolondozások ideje. Csak egy napig képzeljük el, milyenek lenne az életünk, ha a politikusok néha őszintén beszélnének! Szürreális képzelgésünk eredményét az alábbiakban olvashatják azzal a megjegyzéssel, hogy ettől még nem veszítettük el a realitásérzékünket. Azt azért reméljük, hogy egyszer a feje tetejéről a talpára áll ezt a világ.
Fotó: index.hu
Orbán Viktor: Ha már az oltakozásnál tartunk: Soha nem fogják megtudni, valójában milyen vakcinát adtak be nekem!
Mészáros Lőrinc: Én a sok pénzt nem sajnálom, csak te légy a kicsi párom.
Szijjártó Péter: Elnézést kérek Thaiföld minden polgártól, hogy megfertőztem néhányukat, amikor gyönyörű országukba látogattam.
Varga Judit: Magyarországon tényleg sérülnek a jogállamiság kritériumai, és ezért vannak is rossz éjszakáim.
Szájer József: Azért volt rajtam tréningruha, mert ebben könnyebb az ereszcsatornán lemászni.
Pintér Sándor: Nem örülök annak, hogy a rendvédelmi dolgozókat előbb oltották be, mint a pedagógusokat.
Rogán Antal: Igen, valamivel szerényebb nászajándékot is adhattam volna a harmadik feleségemnek.
Novák Katalin: Nagyon sajnálom Dobrev Klárát, hogy megbetegedett, és innen kívánok neki minél gyorsabb gyógyulást.
Varga Mihály: A magyar költségvetés legfőbb baja, hogy azoknak a megsegítésére fordítja a legtöbb forrást, akik közel állnak a kormányhoz, és nem azokéra, akiknek igazán fontos lenne az állami segítség a járvány idején.
Demeter Szilárd: Hiába mondtam, hogy nem kell több ingatlan, még a Hajógyári szigetet is nekem akarták adni.
Parragh László: Elismerem, hogy szeretem a luxust, de legalább őszinte vagyok.
Palkovics László: Az alapítványi formába kényszerített egyetemeket lényegében megszállta a Fidesz.
Fotó: index.hu
Kásler Miklós: A koronavírus-járvány csúcspontján az egészségügyért felelős miniszter ne egy király csontvázának összelegózásával legyen elfoglalva.
