Hallották már azt a viccet, hogy mi a közös a fociban és Ficoban? Mindkettőért rajong Orbán Viktor. Ha nem hallották, nem véletlen, ez ugyanis a Szegedi Kattintós saját gyártmányú poénja a szlovákiai elnökválasztás alkalmából. A viccet félretéve, a voksolás másnapján nyilván nincs kedve nevetni sem Robert Ficonak, sem magyar kollégájának. De lássuk, miért fagyott a két szövetséges arcára a mosoly szombaton este!
Fotó:nol.hu
A közvélemény-kutatások ezúttal alaposan mellélőttek a szlovák parlamenti választások lehetséges végkimenetelének. A kormányzó szociáldemokraták (Smer) 2002 óta legrosszabb választási eredményükkel nyertek ugyan, ám ennél sokkal nagyobb fölényt jósoltak a szakértők Robert Fico pártjának. Komoly sikert aratott ugyanakkor a liberális Szabadság és Szolidaritás (SaS) párt, amely nemhogy bejutott a parlamentbe, de a Smer mögött másodikok lettek 12 százalékkal. A 30 százalék alatt rekedt szociáldemokratákkal még az a csúfság is megeshet, hogy megfelelő koalíciós partner híján nem tudnak kormányt alakítani.
Ez lenne igazán nagy csapás Orbán Viktor számára, hiszen egyik legmegbízhatóbb szövetségesét vesztené el az EU-n és a V4-ek között. Fico ugyanis baloldali besorolása ellenére olyan heves migránsellenes kampányt folytatott az utóbbi időben, hogy ezzel kivívta magyar kollégája elismerését is. A fideszes szimpatizánsok eleinte fanyalogtak az északi szomszéd kemény vezetőjének politikai kiszólásai miatt, és főleg azért bírálták korábban, mert a Szlovák Nemzeti Párttal (SNS) kormányzott koalícióban, mely magyarellenes kirohanásairól elhíresült Jan Slota vezetése alatt lényegében félfasiszta nézeteket vallott. Slotától ugyan megszabadult az SNS, hangvétele kifinomultabb lett, ám elég jelentéktelenné váltak ezen a választáson, így Fico nem számíthat rájuk koalíciós partnerként.
Az MKP kétségtelenül az egyik legékesebb példája annak, hogy semmi értelme magyar állami pénzekkel támogatni egy olyan kisebbségi pártot, mely sokkal inkább akar megfelelni Orbán Viktornak, mint saját potenciális választóinak.
Orbán úgy tűnik megbocsátotta Ficonak korábbi szövetségesét, és azt is, hogy a harmadik ciklusára hajtó szlovák miniszterelnök korábban maga is előszeretettel ostorozta a felvidéki magyar kisebbséget. Az igazi kohéziós erő most a migránskérdésben vallott közös álláspont, vagyis, hogy most Fico magyarellenes tónusát felülírta a migránsellenesség. Fico maga is úgy látja, hogy a visegrádi négyekből úgy tudnának hatékony szövetséget fabrikálni, ha Magyarország, Szlovákia, Csehország és Lengyelország lényegében migránsmentes övezetté nyilvánítaná magát.
Fotó: index.hu
A mostani választási eredmény arra figyelmezteti Orbánt és északi szövetségesét is, hogy a közép-kelet európai polgároknak vannak más szempontjaik is egy fontos választáson, mint az, hogy akarnak-e afgán osztálytársat a gyerekeiknek, vagy sem. Fico például épp úgy alábecsülte a szlovákiai pedagógusok tiltakozó mozgalmait, ahogy azt épp most teszi Orbán. A menekültekkel való riogatás kétségtelen sokat jelentett a közvélemény-kutatásokban, ám az éles választásokon a feszítő belpolitikai problémák felülírják a korábban kirajzolódó erőviszonyokat.
Jelenleg nem vonulnak át hosszú tömött sorokban sem Magyarországon sem Szlovákián menekültek, így a befogadási kvóta elleni harcra helyezi a hangsúlyt mindkét miniszterelnök. Mindkét ország esetében minimális létszámról van szó, vagyis a kvóta inkább elvi ügy, mint gyakorlati. A strukturális zavarok az egészségügyben, illetve az oktatásban azonban rendkívül kézzelfogható problémákhoz vezetnek, így az ezekkel kampányoló ellenzék ki tudta hozni a lehető legtöbbet ebből a szituációból.
Fotó: nol.hu
Orbánnak most van más baja is a szlovákiai választások után. A Fidesz határon túli testvérpártjának tartott Magyar Közösség Pártja (MKP) harmadik egymást követő választáson bukik el, hiszen ezúttal sem sikerült bejuttatnia egyetlen képviselőt sem a pozsonyi parlamentbe. Pedig a Fidesz átdobta a határon migránsügyi megmondó emberét, Nógrádi Györgyöt is, aki az MKP jelöltjeivel közösen riogatta a menekültekkel a magyarlakta települések polgárait. Nógrádi mellé szép summát is adott a magyar kormányzópárt a kampányhoz, ám a vetélytárs Híd-Most kifejezett ellenszélben is bejutott a parlamentbe, míg a Fidesz bábja ismét elvérzett a megmérettetésen. Az MKP kétségtelenül az egyik legékesebb példája annak, hogy semmi értelme magyar állami pénzekkel támogatni egy olyan kisebbségi pártot, mely sokkal inkább akar megfelelni Orbán Viktornak, mint saját potenciális választóinak.
Amennyiben az MKP bejutott volna a pozsonyi törvényhozásba, bizonyára jó szívvel ajánlotta volna koalíciós partnernek Fico számára Orbán. Így viszont komoly alkudozások várhatók a szlovákiai választások meglepő eredményeinek ismeretében, ám az biztosnak látszik, hogy amennyiben Fico meg is tartja hatalmát, a régi szlogenekkel már nem megy sokra. Akár liberális, akár kereszténydemokrata, akár nemzetiségi partnerekkel hozza létre kabinetjét, komoly alkudozásokra készülhet, ha uniós ügyekről kell döntenie. Olyan belső kontrollal kell majd megküzdenie, mely ismeretlen volt az utóbbi években Fico és Orbán számára is.
Fotó: 24.hu
A pozsonyi választási eredmény rést ütött azon a pajzson, melyet Orbán Viktor szeretett volna a V4-ek fölé emelni. Ez a koalíció amúgy is ingatag, hiszen Lengyelország hiába követi az „orbáni utat” a fékek és egyensúlyok rendszerének leépítésével, több fontos stratégiai kérdésben (például az oroszokhoz fűződő viszonyban) eltér a két kormány álláspontja. A csehek még kivárnak, a szlovákok pedig a koalíciós alkudozásokkal lesznek elfoglalva a következő hetekben. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha nyílzáporba kerülsz, ne azzal foglalkozz, hogy jól áll-e a fejdíszed, hanem hajtsd a lovad minél gyorsabban.”
