Várható volt, hogy előbb-utóbb nyílt háború bontakozik ki a középre igyekvő Jobbik, és a jobbszélre sodródó Fidesz között. Orbán Viktor nem véletlenül bosszantja Vona taktikai húzása, hiszen 2018-ban a Jobbik alaposan megcsapolhatja a kormánypárt szavazótáborát egy centrista, korrupcióellenes kampánnyal. Orbánt az is bosszanthatja, hogy ismét egy olyan „testvérháború” elé néz, amilyet Simicska Lajossal vívott, és teljesen még a mai napig nem tudott lezárni. Ráadásul a lázadó oligarcha új szövetségesre lelhet Vona Gáborban.
Fotó:24.hu
Orbán Viktor kommunikációs csapata szakmányban gyártja azokat a lejárató jelzőket, melyeket politikai ellenfelei ellen dobhat be. Ilyen volt a Soros Györgyre alkalmazott háttérhatalom, most pedig zsúrpubikén aposztrofálja a jobbikos politikusokat. (Jó kérdés, hogy a párt nőtagjaira milyen jelzőt fog alkalmazni.) Jól látja, hogy valamit kezdenie kell a jobbik imázsváltásával, hiszen, ha tétlenül nézi a szélsőséges párt besorolását a politikai centrumba, akkor mérsékelten jobboldali szavazókat veszíthet, ugyanakkor a Vonáékból kiábrándult szélsőségesek nem mutatnának jól a Fidesz portfóliójában, és amúgy se csapódnak tömegesen a választók korrupciógyanús pártokhoz.
A zsúrpubizás jó húzásnak tűnik, hiszen a nemzeti radikálisokat puhány alakként igyekszik bemutatni a keménységhez szokott jobbikos kemény mag előtt. Vona épp olyan pragmatikus politikus, mint ő, és lényegében arra mozdítja el pártja kissé kátyúba süllyedt szekerét, amerre a politikai realitás engedi. (Ne feledjük, így lett a 90-es évek elején a liberális Fideszből nemzeti konzervatív párt.) Ma már tudjuk, hogy a Fideszt nem lehet jobbról előzni, a menekülttémára annyira ráfeküdtek, és annyira Európa-ellenes a kommunikációjuk, hogy a Jobbiknak nem igazán maradt tér ezen a terepen.
Vona azonban tudja, hogy a Fidesz gyenge pontja a korrupció, és a népszerűségét már csak azzal tudja szinten tartani, ha mindenféle műbalhékkal eltereli ezekről az ügyekről a választók figyelmét. A Jobbik feladata tehát nem más, mint teret nyerni a sajtóban, eljutni olyan műsorokba, újságokba, melyekben eddig páriának számítottak, és ezt csak úgy tehetik meg, ha két mondat után nem kezdenek cigányozni, zsidózni, trianonozni, ehelyett elszámoltatást követelnek, biztosítják a hallgatóságukat, olvasóikat arról, hogy Magyarországon csak abban az esetben szűnik meg a közpénzek elherdálása, ha rájuk bízzák a kassza kulcsát.
Fotó: Szegedi Kattintós
A médiafelületet most esősorban a Simicska Lajos érdekkörébe tartozó szerkesztőségek biztosíthatják a Jobbiknak, ám amennyiben végleg levetkőzik a keményen odacsapunk a cigányoknak jellegű szlogeneket, és az árvalányhajas horthysta romantikától átitatott imázst is a sufniban hagyják, akkor újabb ajtók nyílhatnak meg Vona Gábor és csapata előtt. A pártelnök most „a nagy pártátalakítás” című műsorával igyekszik mindenkit meggyőzni arról, hogy politikai értelemben partiképes, és akár kormányra kész erőként is bemasírozhat a Parlamentbe 2018-ban.
Nem véletlenül fő most Orbán Viktor feje, hiszen 2010. óta nem tudott leszámolni legfőbb baloldali ellenfelével, Gyurcsány Ferenccel, ráadásul most a fejére nő a korábban nyíltan alábecsült jobboldali vetélytárs is. Két csodafegyvere (a rezsicsökkentés és a menekültválság) besülni látszik, ráadásul azzal is számolhat, hogy amennyiben a jó szimatú fideszes káderek megértik az idők szavát, akkor minden gond nélkül dezertálhatnak egy olyan Jobbikba, amely épp úgy nemzeti keresztény értékeket hirdet, mint a jelenleg kormányzó párt. Orbánnak tehát libikókáznia kell, olykor talán még Soros Györgyöt és a szocialistákat is védelmébe kell vennie, hogy megtartsa a politikai centrumban bízó szavazókat.
Fotó: Szegedi Kattintós
Egyre nyilvánvalóbbnak tűnik, hogy két év múlva három jelentősebb erő feszül egymásnak a hatalom birtoklásáért. Egyrészt ott lesz a korrupciótól megtépázott Fidesz, amely nyilván rengeteg pénzt költ majd a kampányára, ám jelszavai épp úgy megkoptak, mint politikai hitelessége. Jobboldali alternatívaként a kormánypárt sarkában lesz a Jobbik, amely legfőbb mondandója a kettős beszédet folytató (lásd pávatánc) korrupciótól bűzlő kormány megbuktatása lesz, ugyanakkor egyetlen lehetséges megoldásként kínálja magát a vörös veszedelem visszatérése ellen. Ezt az állítólagos vörös veszedelmet pedig akkor nagy valószínűséggel a Demokratikus Koalíció által vezetett baloldali tömörülés fogja képviselni. Hogy ebből a hármasból ki lesz a befutó, most még Soros György, de még Uri Geller sem tudja megmondani. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha sánta lóval mész csatába, csak akkor van esélyed, ha az ellenség lovai is sánták lesznek.”
