Úgy tűnik, Orbán Viktor szükségét érezte annak, hogy valódi választ adjon arra az eshetőségre, mely szerint 2018 után nem tarthatja meg kényelmes többségét a Parlamentben. Talán nem is az időközi választásokon elszenvedett vereségek aggasztják igazán, hanem azok a háttérben még csak készülődő konfliktusok, melyek tovább rombolhatják a kormányhoz hű szavazók morálját. Azzal, hogy Varga Mihályt és Lázár Jánost kiemelte az első vonalból, és tulajdonképpen közvetlen helyettessé tette meg őket, felkészült több variációra, miközben csökkentheti a kormányon belüli feszültségeket.

Fotó: nepszava.hu

Aligha a szenzációkeltés volt az elsődleges célja a legutóbbi Heti Válasz elemző cikkének, mely arról értekezett, hogy Orbán Viktor B tervvel készül a 2018-as választásokra. Nem mintha korábban nem lettek volna alternatív elképzelései, ám a Fideszt a vezér határozott stratégiája repítette a 2010-es kétharmados győzelemtől a mostani ingatag helyzetig, ami azt a látszatot keltette a választópolgárokban, hogy Orbán Viktor olyan győztes típus, aki minden körülmények között megtalálja az ideális megoldást..

Lényegében 2014-ben is megtette ezt, amikor olyan változtatásokat eszközölt a választási szabályokon, aminek következtében nem egészen 45 százalékos eredménnyel kétharmados többséget tudott kicsikarni a törvényhozásban, amit persze azóta elveszített. A sikerhez az is kellett, hogy a kampányban teljesen amortizálja az ellenzék egyetlen vezéralakját, Bajnai Gordont. Tudja, hogy 2018-as sikere is attól függ, hogy szét tudja-e forgácsolni az ellenzéki erőket a kampányban, illetve legalább meg tudja-e ismételni legalább a négy évvel korábbi eredményt.

Ennek legfőbb akadálya az lehet, hogy pártján belül már olyan nyíltan zajlik a közpénzek finoman szólva is gyanús eltüntetése, hogy a baloldaltól ódzkodó, illetve a Jobbikra semmilyen fazonigazítás után sem szavazó jobboldali szimpatizánsok akár otthon is maradhatnak 2018 tavaszán. Lényegében ez történt a vesztes időközi választásokon is, amikor a harcosan ellenzéki szavazók nagyon meg akarták büntetni a kormánypártot, a Fidesz hívei pedig a távolmaradásukkal jelezték, hogy nagyon nem tetszik nekik az, ami a közéletben zajlik manapság.

Orbán Viktor B terve most erre a helyzetre ad első ránézésre logikus választ. Lázár Jánost kemény megmondó emberként arra használja, hogy a Jobbik retorikájára is vevő kemény kormánypárti mag felé kommunikáljon, a szelídebb kijelentéseiről ismert, és olykor kifejezetten békülékeny retorikát folytató Varga Mihályt pedig felmutatja a baloldali ellenzék és a mérsékelt fideszes tábor felé. Orbán ezzel persze megfékezheti a Lázárral fasírtban lévő, korrupciógyanús ügyei miatt egyre kínosabbá váló Rogán Antalt, illetve a jegybanki alapítványok ügyében ámokfutást végző Matolcsy Györggyel szemben pedig ott villoghat a korrupciógyanútól még nem érintett Varga Mihály.

Orbán ravasz módon e kettős szereposztás főpróbáját a Fidesz számára most legfontosabb ügy, a kvótanépszavazás köré szervezte. Lázárnak kiadta a feladatot, hogy nyíltan pendítse meg Magyarország kilépésének lehetőségét az EU-ból, aminek persze sok szélsőséges kormánypárti szavazó tapsolt, ugyanakkor Varga Mihály továbbra is híve annak, hogy külföldi munkaerővel legyünk úrrá az egyes szakmákban egyre égetőbb munkaerőhiányon. A két irány ellentmondásait valószínűleg személyesen Orbán Viktor karja majd feloldani a népszavazási kampány finisében, jelezve, hogy a legfőbb hatalom továbbra is az ő kezében összpontosul. 

A sajtó persze Lázár véleményére is kíváncsi volt ebben az ügyben, ám ő szerepének megfelelően egy véghezvihetetlen, ám a kemény mag számára elfogadható magyarázatot adott: át kell szervezni a szakképzést, illetve a közmunkásokat kell az érintett területekre irányítani. Ő tudja a legjobban, hogy ez a jól hangzó megoldás éveket, sőt évtizedeket venne igénybe, a magyar gazdaság felpörgetése azonban halaszthatatlan ügy másfél évvel a választások előtt. Lázár cinikus arckifejezése mögött mindig fel lehet fedezni olyan mimikát, ami önleleplező, így amikor ezeket a protokolláris gondolatokat kifejtette, látszott rajta, hogy betanult szöveget osztott meg a hallgatóságával.

A szerepek leosztása egyébként is rendkívül tudatos a Fidesz kormányzása idején. Aki lényegtelen figura a kommunikációs erőtérben szinte észrevehetetlen (lásd: Seszták Miklós, Trócsányi László, Simicskó István), vannak olyanok, akiket csak végszükség esetén rántanak elő (Pintér Sándor és egyre inkább Rogán Antal) és persze olyanok, akik a kirakatban vannak, ha kell, ha nem (mostanában Varga Mihály és Lázár János mindig). Nos, ha ők ketten el tudják játszani a rossz zsaru, jó zsaru szerepeit a magyar választók előtt, akkor nagyobb mozgástere marad Orbán Viktornak 2018-ban.

Ha például a békülékeny, csendes szakember képében tetszelgő Varga neve kerülne szóba, mint lehetséges miniszterelnök, akkor a Hiller István újdonsült választmányi elnökkel megspékelt MSZP akár partner is lenne egy koalíciós kormányzásban. Hillerről köztudomású, hogy bizonyos ügyekben (például kerítésépítés) rendkívül megértő a jelenlegi kormányzattal kapcsolatban, Varga pedig a kötelező fideszes mellébeszélésen kívül a kormányzást érintő botrányokban tevőlegesen nem vett részt. A mostani helyzet arra is rávilágít, hogy a Fidesz bukott pártnak tekinti az LMP-t, pedig amíg Schiffer András állt az élén, sokan ezt a neutrális erőt tartották a kormánypárt egyedüli lehetséges koalíciós partnerének.  

Fotó: civilhetes.net

A Heti Válasz felvázolt teóriájának tehát van alapja, hiszen Orbán a nemzetközi színtérre készül, így nem kíván tovább dagonyázni a hazai közéletben. Előtte azonban szeretné megerősíteni a saját hátországát egy olyan kormánnyal, amely aládolgozik még akkor is, ha az ellenzék is részt vesz benne. Az elképzelés hibája azonban az, hogy Orbán olyan öntörvényű vezető, aki nem igazán alkalmazkodik senkihez, ezért ragaszkodott mindig pártja abszolút többségéhez, és ezért volt számára különösen fájó, hogy a mostani ciklus elején elveszítette a kétharmados többségét.

Ha választania kellene Varga és Lázár, mint lehetséges utódok közül, bizonyára az előbbi mellett tenné le a voksát, hiszen Lázár a keményebb vonalat viszi, így a Fidesz várva várt politikai konszolidációjának aligha ő a letéteményese. Arról ugyanis már rég letettünk, hogy Orbán miniszterelnöksége alatt megtörténjen ez, hiszen a Fidesz politikája csakis a konfliktusok erőterében értelmezhető, kommunikációja pedig arra épül, hogy csakis ők képviselik a nemzetet, és a balliberális ellenzék nemzetközi csatlósai jelentik a legnagyobb veszélyt az országra. Orbán és Lázár is ebben a kommunikációs mezőben érzi elemében magát, ám a gazdasági ügyekért felelős Vargának lenne módja kilépni ebből a struktúrából.

Fotó: magyaridok.hu

Ne legyen azonban kétségünk afelől, hogy ha Varga kerülne a miniszterelnöki székbe, akkor is Orbán Viktor irányítaná az országot, bármilyen más pozíciót birtokolna. Lázár János esetében ez már nem olyan biztos, hiszen a hódmezővásárhelyiek tudják a legjobban, az alföldi várost azóta is vasmarokkal irányítja a volt polgármester, mióta a kormány második számú vezetője lett belőle. Ahogy egy ősi latin közmondás dakota változata tartja: „Hasonló a hasonlónak örül mindaddig, amíg az érdekeik nem ütköznek.”