Ha az ember pávatáncot jár, akkor teljes igazságokat nem mondhat ki, hiszen ennek a technikának épp az a lényege, hogy mire elhinnénk egy-egy kijelentést, máris az ellenkezőjéről győzködnek ugyanazok, akik korábban váltig állítottak valamit. Orbán Viktor a féligazságok nagymestere, így természetes, hogy egyben a pávatánc koronázatlan (?) királya is. Erre már sokan felfigyeltek, de most az ENSZ egy magas rangú tisztségviselője is figyelmeztetett a pávatánc káros mellékhatásaira.
Fotó Reuters
Zeid Raad al-Husszein az ENSZ emberi jogi főbiztosa pontosan tudja a magyar miniszterelnökről, hogy a táncparkett ördöge amikor pávatáncot jár, ezért hasonlította olyan populistákhoz, mint Geert Wilders, holland szélsőjobboldali politikus, Donald Trump amerikai elnökjelölt, Marine Le Pen, a francia Nemzeti Front vezetője, Milos Zeman cseh államfő, Norbert Hofer osztrák szabadságpárti elnökjelölt és Nigel Farage, az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártjának volt vezetője, a Brexitet támogató egyik brit politikus.
Igazán impozáns névsor, hiszen úgy is jellemezhetnénk ezt a társaságot, ők azok, akik politikájukat népmesei elemekre, az emberek csodavárására, az egyszerű, ám kivitelezhetetlen megoldásokra alapozzák. Kerültek már hatalomra olyan populista szólamokkal politikusok, hogy megvédik népüket az idegenektől, az ármánykodóktól, a más kultúrájú emberektől, de a végén a népet kellett megvédeni az ilyen autokratáktól. A jordániai ENSZ-tisztségviselő igen pontosan fogalmazta meg e politikusok ars poétikáját: „Eltérő módon, de mindannyian arra vágynak, hogy olyan tiszta és csodálatos formában támasszák fel a múltat, amelyben a napsütötte mezőket a nemzetiségi vagy vallási alapon egységbe tömörült népek lakják.” Ilyen országok nem voltak a történelem folyamán és valószínűleg nem is lesznek soha. Ha valaki erőszakkal akar egyenkultúrát, egyenvallást, egyenvilágnézetet kialakítani a saját országában, annak nagyon durva eszközökhöz kell folyamodnia, ami fajvédelmi törvényekhez, sőt genocídiumokhoz vezetett mindenhol a világon.
Orbánnak, mint egykori liberális politikusnak tudnia kell, hogy a tűzzel játszik, hiszen a történelem nagy tanítómester. Ha valahol államilag kezdtek uszítani kisebbségek ellen, ott előbb-utóbb elszabadult a pokol, és a felbujtók maguk sem tudták visszafogni a felhergelt tömegeket, ha már úgy látták, az indulatok túl magasra csaptak. Emlékezzünk csak a tuszik ruandai lemészárlására, melyet a hivatalos hutu propaganda készített elő, vagy - hogy ne menjünk messzire -, a délszál háborúk idején a darabokra hulló Jugoszlávia nacionalista politikusai mennyi gyűlöletet szítottak a korábban velük egy országban élő népek ellen. Orbán most idegenek, más kultúrájú és más vallású emberek ellen uszít, ám egy ilyen felfokozott hangulatban mindenkit megtalálnak azok, akik komolyan veszik a kormány gyűlölködő szlogenjeit. Nem véletlen, hogy a Husszein a fent említett politikusok (köztük Orbán Viktorral) ideológiáját az Iszlám Államéhoz hasonlította. Az IS is arra alapozza hatalmát, hogy csakis az általuk hirdetett ideológia az üdvözítő, aki nem ért egyet velük, netán más vallású, annak nincs helye korábbi hazájában.
Fotó: www.un.org
Husszein kijelentései jól érzékeltetik, hogy a szélsőségek egymást erősítik, bár látszólag egymás ellen küzdenek, lényegében szövetségesek. Így erősítette egymást a 90-es években a horvát és a szerb nacionalizmus, de így feszülnek egymásnak napjainkban a török és kurd szélsőségesek is. Ha nem lenne az Iszlám Állam vallási fanatizmusa, nem erősödnének Európában az olyan szélsőséges pártok, mint a Nemzeti Front Franciaországban, a német AfD, a holland PPV, és nem utolsó sorban nem lehetne a siker reményében kvótanépszavazást tartani Magyarországon. Azok a szélsőséges pártok, melyek nyílt EU ellenességükkel az európai közösség alapértékeit kérdőjelezik meg, és próbálják szétverni a demokratikus hagyományokra épülő uniót lényegében nagy szolgálatot tesznek az Iszlám Államnak. A terrorizmus ugyanis eléri a célját, nem az egységet, nem az összefogást és szolidaritást erősítik a különböző merényletek, hanem a feldarabolódást, az egyéni megoldásokat, a kicsinyes politikai haszonszerzést.
Fotó: danubeinstitute.blog.hu
Azok az európai emberek, akik félnek a bizonytalan jövőtől, a más kultúrájú, más bőrszínű és vallású népektől nem azzal védik meg magukat, ha nagyhangú populistákat juttatnak kormányra, akiknek csak addig nagy a szájuk, amíg hatalomra nem kerülnek, és ha cselekedni kéne, már nincs hozzá sem ötletük sem bátorságuk. Legjobb példa erre a brit Brexit, amely megmutatta azt a bénultságot, amit egy jól hangzó, ám üres szlogen tud kiváltani egy jómódban élő társadalomból. Az igazi megoldás a szorosabb együttműködés az EU tagországai között, a populisták lesöprése a politikai porondról, hogy a válságot kirobbantó iszlám szélsőségesek ne dörzsölhessék elégedetten a tenyerüket, amikor egymással marakodó uniós országokba űzik a menekültek millióit. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha fegyelmezett rendben vágtatnak harcosaid a csatába, kétszer akkorának tűnik a sereged, mintha összevissza lovagolnának."
