Messziről jött ember azt mond, amit akar – tartja a mondás, ám nem hinnénk, hogy a kínai vezetés nem nézett utána a magyar gazdaság állapotának azelőtt, hogy Orbán Viktor az ázsiai szuperhatalom területére tette a lábát. A magyar kormányfő szerint ugyanis Kína azért akarhat velünk üzletelni, mert ha ránéznek a számainkra, azok jól mutatnak. Van minden, gazdasági növekedés, munkanélküliség csökkenése, no meg unortodox csodavárás. A helyzet viszont az, hogy enyhén fogalmazva is halvány a magyar gazdasági teljesítmény, és a kínaiak valószínűleg ebben látják a nagy lehetőséget.
Fotó: 24.hu
Orbán Viktor már a látszatra sem ad, ha külföldön jár. Brüsszelben hadakozik a szerinte hanyatló nyugat politikai elittel, ám ha egy olyan illiberális állam területére teszi a lábát, ahol az emberi jogokkal nem sokat foglalkoznak, ahol az ellenzéki vezérek börtönbe tuszkolása napi rutin, és ahol a korrupciót maga az állam irányítja, ott nem fukarkodik a dicsérő szavakkal. A Kínai Népköztársaság felső vezetése szimpátiájának megnyerése érdekében még arra a finoman szólva is gyomorforgató gesztusra is hajlandó volt, hogy az 1989-es tüntetést vérbe fojtó hatalom emlékművénél tisztelgett a Tienanmen téren. Nem először köpte látványosan szembe önmagát, korábbi elveinek elárulásával azonban már itthon sem foglalkoznak sokan, hiszen Orbán bárkivel üzletel, ha kellő politikai és gazdasági profittal kecsegtet a biznisz.
Az a kijelentése azonban megér némi korrekciót, mely szerint a kínaiak a jó gazdasági eredményeink miatt látnak fantáziát az együttműködésben. Ha így lenne, legalább ötven ország tülekedne előttünk jóval nagyobb eséllyel a kínai befektetők kegyeiért. Kína azonban épp a gyenge pontokat keresi, olyan gazdasági expanziós politikát folytat, amelybe nem férnek bele egyenrangú, de legalábbis erős gazdasági partnerek. Az ázsiai szuperhatalom nem véletlenül célozza Afrika és Dél-Amerika nem túl acélos gazdaságait, és szerez érdekeltségeket ott, ahol vannak természeti kincsek, ám nincs tőke és szakértelem. Ha ilyen fénytöréssel nézzük a kínai-magyar bratyizást, az nem vet ránk túl jó fényt.
Fotó: 24.hu
Van azonban a kínai nyomulásnak a szűken vett gazdasági érdekeknél jóval fontosabb aspektusa is. Orbán Viktor már bebizonyította, hogy egy kis vállveregetésért és dicsőségben fürdőzésért cserébe szinte bármit megtesz keleti partnereinek. A nyugaton Putyin pincsikutyájaként számon tartott magyar miniszterelnök hiúságának jót tesz, ha a világ legnépesebb országának vezetőjével villoghat. Fogalmunk sincs, hogy pontosan milyen magyar érdekek lehetnek a Belgrád-Budapest vasútvonal felújítása mögött, ám az jól látszik, hogy kínaiak számára létfontosságú a beruházás. Orbán minden alkalmat megragad arra, hogy pocskondiázza a nyugati demokráciák értékrendjét, és istenítse azokat az autokráciákat, melyek számára a politikai elvek csak odáig érnek el, amíg a teljhatalmukat szolgálják.
A magyar gazdaság viszont szerényen növekszik, és ezt is annak az általa szidalmazott (és Soros bérencnek tartott) Európai Uniónak köszönheti, amely hatalmas mennyiségű pénzt önt a vele harcban álló magyar kormány erszényébe. Ezen felül az itt működő nyugati multik, főként az autógyárak tartják lélegeztető gépen a magyar gazdaságot, és olykor besegít ebben a mezőgazdaság is, ám ha az időjárás nem kedvez a termelésnek, ez a pillér is gyengének bizonyul. Ezzel mindjárt rávilágítottunk a magyar gazdaság szerkezeti problémáira, és sérülékenységére.
Orbán nyilván már azért lobbizik az oroszoknál és a kínaiaknál, 2020 után is érkezzen elkölthető (és persze ellopható) tőke az országba, az új uniós költségvetési ciklusban ugyanis jóval kevesebb ingyen pénz érkezik, mivel úgy tekintenek ránk, mint akik már felzárkóztak nyugati társaikhoz. Pedig dehogy.... Az uniós támogatásokat azonban biztosan nem tudja majd kiváltani a magyar vezetés, hiszen ez egyrészt vissza nem térítendő támogatás, másrészt az orosz és a kínai pénzeknek komoly politikai ára lesz, ráadásul kamatostul vissza kell azokat fizetni ezeket a hiteleket.
Fotó: infórádió
Orbánt persze már régóta nem érdeklik a tények. Ő telekürtöli a világot (főként a közszolgálati rádiót) azzal, hogy a magyar gazdaság hasít, amivel legfeljebb Bözsi nénit tudja meggyőzni, akivel egy propagandavideón jól elrötyögött azon a hazugságon is, Gyurcsány elvette a 13. havi nyugdíjakat. A magyar kormányfő úgy viselkedik, mint egy vásott gyerek az óvodában. Ha megver valakit a társai közül, azt nem csak letagadja, de meg is vádolja áldozatát azzal, hogy őt bántotta. Ráadásul azt várja az óvó nénitől, hogy be is dőljön az ócska trükkjének. Azt azonban már ő sem hiheti, hogy akár az oroszok, akár a kínaiak, de még az EU vezetői elhiszik, hogy igazat mondott nekik valaha is. Ahogy egy dakota mondás fogalmaz: „Addig jár a sánta dakota a kútra, amíg bele nem ugrik.”
