Még a DK-s Oláh Lajost vesegörcse sem tudott segíteni a kormánytöbbségnek, hogy keresztülvigye a Lex Csicskára keresztelt törvénymódosítást, ugyanis egy ellenszavazattal több volt ellenzéki oldalon ahhoz, hogy a Fidesz kétharmaddal módosítani tudja a pártfinanszírozási szabályokat. Az ellenzék mozgósította minden képviselőjét a végszavazásnál függetlenül attól, hogy jobboldali, liberális, baloldali, netán független honatyákról volt szó. Így aztán nem Oláh Lajos veseproblémáján múlt, hogy a Fidesz nem tudta elgáncsolni a neki nem tetsző ellenzéki plakátkampányokat.
Fotó: index.hu
Nagyon fáj a Fidesznek, hogy a számára kétharmados parlamenti többséget hozó 2014-es választás után szinte azonnal elvesztette az alkotmánymódosításokhoz elengedhetetlenül szükséges fölényét. Három egymást követő időközi választás elbukása ugyanis elegendő volt ahhoz, hogy a kormányzópárt alkudozni kényszerüljön a sokszor lenézett, és olykor kifejezetten gyűlölt ellenzékével. Ezek a kísérletek azonban nem hoztak eredményt, ugyanis a Fidesz szinte semmit nem kínált, ugyanakkor sokat várt cserébe.
Így bukhatott meg tavaly év végén az az alaptörvény-módosítási kísérlet is, melyet a bukott kvótanépszavazás után akart átvinni a törvényhozáson a kormány, ám nem volt hajlandó záros határidőn belül kivezetni a letelepedési kötvényeket a piacról, így a Jobbik nem is támogatta a menekültügyben előterjesztett javaslatot. Az egésznek egyébként nem sok gyakorlati jelentősége volt, ám ettől a ponttól kezdve a Jobbik és a Fidesz politikája élesen szemben áll egymással, így tulajdonképpen az utolsó potenciális szövetségesét is elvesztette a kormány a parlamenti munkában.
A Fidesz kárörvendése az ellenzék szétaprózottságát és veszekedésit látva egyre kevésbé őszinte, hiszen a mostani kudarca is azt jelzi, hogyha szükséges, minden politikai erő képes összefogni a kormány törekvései ellen. Az igazán fontos végszavazások esetében nem működik az „Oszd meg és uralkodj!” módszere, ugyanis a kormánynak akkor se hinne egyetlen ellenzéki párt sem, ha valamit ígérne a szavazataiért cserébe. De a kormánypárt nem is ígér semmit, de azt legalább következetesen be is tartja.
Orbán Viktor szeret hencegni azzal, hogy a mögötte álló parlamenti többség rettentő szilárd, így elő sem fordulhatna az a szégyen vele, hogy néhányan átszavaznának a frakciójából a túloldalra. Pedig - ahogy mondani szokás – igény az volna rá. Könnyű ugyanis kiolvasni a kormánypárti nyilatkozatok zűrzavarából, hogy például a Lex CEU-val sokan nem értettek egyet a kormánypárti padsorokban. Ellene azonban senki se mert szavazni, de még a tartózkodás is azzal járna, hogy kereshetne az illető magának új állást (vagy más pártot), miután lejár a képviselői mandátuma.
Ez a masszív mameluk had ugyanakkor hátrány is egy parlamenti munkában, ugyanis semmi hajlékonyság, semmi kompromisszumkészség nem feltételezhető a részéről. Ha a Fidesz frakciójában nincs átszavazás, akkor az ellenzék is összezár, így még a Jobbik is beszállt olyan akciókba, mint például a civilek megbélyegzését garantáló törvény elleni tiltakozás. Masszív ellenállást alakított ki az ellenzék a Lex Csicska kapcsán is, pedig ez a hadüzenet elsősorban a Jobbik plakátkampányának szólt. Más kérdés, hogy a közpénzből úgymond tájékoztatási kampányt folytató kormánypárt ezzel még nagyobb előnyt élvezne a kommunikációban az összes ellenzéki párttal együtt.
A Fidesznek azért is fáj roppant módon, hogy a Jobbik néppártosodik, mert ezzel egyre szűkül azon baloldali, zöld, illetve liberális ellenzéki politikusok száma, akik kizárják az együttműködést a jobboldali párttal. Ha az együttműködés a Jobbik és a többi kormánykritikus párt között nem szorítkozik egyedül a kétharmados törvények megkontrázására, a Fidesz nagy bajban lehet. Már többször jeleztük, hogy szinte minden felmérés azt tükrözi vissza, hogy több ember szeretné leváltani az Orbán-kormányt, mint amennyi bizalmat szavazna nekik újabb négy évre. A proteszt szavazatok összeadódása esetén a kormánypárt a jelenlegi választási rendszerben nagyot bukhatna, hiszen a győztes mindent visz elve érvényesül a jelenlegi szabályzásban.
Fotó: hvg.hu
Ahogy közeledik a jövő tavaszi parlamenti választás, annál nagyobb tétje lesz annak, mennyit foglalkoznak egymással az ellenzéki pártok, mennyit finnyáskodnak azok, akik korábban kizártnak tartották az együttműködést a számukra ellenszenves kormánykritikus erőkkel. Ha létrejön egy úgynevezett technikai koalíció, és a pártok meg tudják győzni saját támogatóikat arról, hogy az Orbán-kormány leváltásánál nincs fontosabb szempont, akkor összeadódhatnak a proteszt szavazatok, és akkor ráébredhet néhány héttel a választások előtt a kormány, hogy az általa bevezetett választási rendszer csúnyán visszaüthet rá. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Télen nagyon jó meleget ad a cobolyprém bunda, ám nyáron vesd le magadról, mert bepállik tőle a feneked.”
