Minden idők legértelmetlenebb nemzeti konzultációja következik rövidesen Magyarországon. Persze, ez csak ránk, polgárokra érvényes, akik finanszírozzuk ezt a párbeszédnek álcázott kormánypropagandát, azok, akik végigverik a legújabb agymosást rajtunk, nagyon is jól fognak járni. Az Orbán-kormánynak köszönhetően igazi hungaricum lett a nemzeti konzultációkból, amit vélhetően nem fognak irigyelni tőlünk Európa nyugati felében. Mi viszont kénytelenek vagyunk elviselni, hogy újra az adóforintjainkból próbáljanak elbutítani bennünket.

Fotó: napi.hu

Egy olyan klassz országot kéne csinálni, ahol nem a gazdagok lesznek még gazdagabbak, a szegényebbek még elesettebbek, ahol nem vernek át milliókat érintő jogszabályokat két nap alatt a törvényhozáson, ahonnan nem üldöznek el jó egyetemeket, ahol az EU felzárkózásra szánt forrásait nem csapolják meg a kormánypárthoz közel álló oligarchák, és ahol a közszolgálati televízió és rádió nem a kormánypropagandát szajkózza reggeltől estig. Ha ezek a kritériumok megvalósulnának, nem kéne reklámfilmekkel népszerűsíteni a gyermekvállalást, és nem lenne szükség nemzeti konzultációra sem a családok védelméről.

A fiatalok itthon maradnának, dolgoznának, lakást vennének, és gyermekeket nevelnének. A gyermekvállalás nem kormányzati akarat, és még kevésbé pénz kérdése. Ha valaki biztonságban, jólétben érzi magát egy országban, akkor nem retteg a jövőtől, mer vállalkozni, átvitt és konkrét értelemben egyaránt. A demográfiai probléma Magyarország különböző bajait egyesíti, így dőreség lenne azt gondolni, hogy szájbarágós kérdésekkel bármit is meg lehet oldani abból a problémahalmazból, ami évtizedek óta egyre csak növekszik. 

Már a konzultáció címe is arról árulkodik, hogy az állandó harc lázában égő Orbán-kormány már megint valamitől meg akar óvni bennünket.

Szinte kimondani is sokkoló, hogy nyolcadik alkalommal tapsol el a kormány milliárdokat olyan teljesen felesleges akcióra, mint amilyen a nemzeti konzultációnak titulált kormánypropaganda. A mostani tíz „kérdés” is ügyesen játszik az emberek érzelmeivel, hiszen azt a látszatot kelti a kérdéssor, hogy valóban égetően fontos problémákra keres választ a kormány, és ebben számít az emberek véleményére is. A valóság viszont az, hogy csöppet sem érdekli a döntéshozókat az, mi is a helyzet az átlagemberekkel, a lényeg, hogy bármilyen nemzetközi vitába keveredik majd az Orbán-adminisztráció, a konzultációs íveket fogják majd lobogtatni annak bizonyságául, hogy a magyar nép is azt akarja, amit ők.

Már a konzultáció címe is arról árulkodik, hogy az állandó harc lázában égő Orbán-kormány már megint valamitől meg akar óvni bennünket. Persze, érthető, hogy amíg külső ellenséggel hadakoznak a népek, addig nem teszik fel azt az érdemi kérdést: Ki véd meg bennünket a kormány ötletszerű politizálásától, rasszista kampányaitól, a jövőt beáldozó átgondolatlan döntéseitől, no és a nagyon jól átgondolt államilag koordinált korrupciótól? Aki mindig meg akar védeni bennünket, az nagy valószínűséggel retteg attól, hogy egyszer ellene lázadnak fel azok, akiket mindenáron a szárnyai alá akar venni.  

Természetesen kedvenc témáját is ügyesen belecsempészte a szövegbe a kormány, hiszen az egyik (beugratós!) kérdés így szól: Egyetért-e Ön azzal, hogy a népességfogyást nem bevándorlással, hanem a családok erőteljesebb támogatásával kell orvosolni? Finoman szólva is irányított problémafeltevés ez, ami valahogy úgy fordítható le a kormányzati kommunikáció nyelvére: Ha nem akarsz bevándorlókat, csinálj gyereket. Az azonban már most borítékolható, hogy a szokásos Soros Györggyel és a menekültekkel riogató retorika nem hoz majd áttörést a szülőszobákban.

Egy évente körülbelül 1300 migránsnak menekültstátuszt, illetve védettséget biztosító, és az utóbbi években a letelepedési kötvények eladásával körülbelül 20 ezer unión kívül élő embernek állampolgárságot adó kormány részéről meglehetősen álszent dolog ilyen kérdésekkel borzolni a választók idegeit. Úgy viselkednek, mintha a zéró tolerancia elvét vallanák menekültkérdésben, ugyanakkor csak kommunikációs szinten ennyire elzárkózó a magyar kormány.

Fotó: hirpatak.hu

A "nem csak humánusnak kell lenni, de annak is kell látszani" elvét soha nem merte zászlajára tűzni az a kormány, amely két egymástól teljesen idegen dolgot mosott most össze ebben a konzultációban. Nem az a kérdés ugyanis, hogy migráció vagy felpörgő népesedés, hanem, hogy hajlandó-e a magyar kormány érdemben foglalkozni a magyar társadalmat sújtó szociális, gazdasági, egészségügyi, oktatási és etnikai problémákkal. A nemzeti konzultációk áradata ugyanis pont azt igyekszik elfedni, ami a lényeg lenne Magyarországon: Őszintén beszélni fontos kérdésekről, meghallgatni minden érintett véleményét, és olyan hosszútávra szóló megoldásokat találni, melyek az egész társadalom érdekeit szolgálják. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha egy ló ledob a hátáról, az annak a jele, hogy keményen kell küzdened a betöréséért, de biztos megéri majd a sok kék-zöld folt.”