Nem adja olcsón a bőrét a magyar letelepedési kötvény, hiszen hiába vezették ki suttyomban a piacról bő két hónapja, máris felröppent a hír, hogy egy kis pihenő után ismét életet lehelnek a programba. Már az rendkívül gyanús volt, hogy bár némi vonakodás után beadta a derekát a kormány, ám nem állt elő azzal a kéréssel, hogy cserébe a Jobbik is tartsa be ígéretét, vagyis szavazza meg a kötvénybiznisz megszüntetéséért cserébe a tavaly őszi bukott kvótanépszavazást menteni próbáló alaptörvény-módosítást. Most már sejtjük, miért nem erőltette ezt a Fidesz.
Fotó: Budapest Beacon
Az Investment Migration Forum szakmai rendezvényén szedték atomjaira a magyar letelepedési kötvénykonstrukciót, és nem meglepő módon arra jutottak az előadók, hogy a miniszterelnök minapi állításával ellentétben nemhogy nem nyert rajtuk a magyar állam, de vastagon bukott is. Ennek megállapításához nem kell sem közgazdásznak, sem diplomatának, de még országgyűlési képviselőnek sem lenni, hiszen a számok makacs dolgok, és ezúttal is ellentmondanak Orbán Viktor kijelentéseinek.
Aki csak teheti, fejlett gazdasággal, működő demokráciával és erős szociális ellátórendszerrel bíró országokba igyekszik olyan térségekből, melyekben ezeknek az összetevőknek a nyomát sem leljük.
A kormányfő láthatóan nehezen viselte, hogy a Jobbik ügyesen összekötötte (ha úgy tetszik, szembe állította) a Fidesz migrációs hisztériakeltését és a pénzért megvásárolható magyar (és természetesen uniós) állampolgárságot. A Jobbik azzal, hogy szorgalmazta a kötvények kivezetését a piacról, egyben ostorozta a kormányt az értékpapírok forgalmazását végző off-shore cégek zavaros pénzügyei miatt, két legyet ütött egy csapásra. Egyrészt megtarthatta markánsan bevándorlás-ellenes arculatát, másrészt korrupcióval és a migrációs törekvésekkel szemben elnéző Orbán-kabinetet festett a választók elé. Ráadásul nem mentek bele abban az alaptörvény-módosításba se, ami kicsit kozmetikázta volna a kvótanépszavazás okozta kormányzati kudarcot. Orbán és Vona azóta különös elszántsággal osztja egymást az ország házában és azon kívül is, ám ez az ügy nem kizárólag Fidesz-Jobbik vetélkedésről szól.
Fotó: Magyar Hírlap
A letelepedési kötvények forgalmazásának minden aspektusa ugyanis arról tanúskodik, hogy a kormány szereti azokat a konstrukciókat, melyekkel könnyű pénzhez juttathatja saját embereit, ugyanakkor gesztusokat tehet olyan országok állampolgárainak, melyekkel ideológiai és gazdasági szövetségre törekszik. A kötvényeket ugyanis elsősorban olyan EU-n kívüli országok gazdag (és nyilván befolyásos) polgárai vásárolták, melyek részei a formálódó nemzetközi illiberális szövetségi rendszernek. Arab monarchiák kiváltságosai épp úgy vettek belőle, mint a kommunista Kína magas rangú funkcionáriusai, vagy a putyini Oroszország oligarchái.
A fent említett genfi konferencián a kínai előadók kiemelték, hogy az amerikai kötvényprogram után a magyar volt a legnépszerűbb Kínában, mégpedig azért, mert "olcsó, gyors és egyszerű az ügyintézés, nem vizsgálják a készpénz eredetét, nincs különösebb vizsgálat, és a magyar hatóságok nagyon elnézők". Aki magyar letelepedési kötvényt vásárolt, annak csak az egyszeri befizetést kellett teljesíteni, nem kellett valódi beruházást végrehajtani, de még ingatlant sem venni, sőt személyesen nem is kellett Magyarországra költözni, de még ideutazni sem. Itt csak említsünk meg mellékesen egy viszonylag friss hírt, mely szerint kétéves tartózkodási vízumot szerezhetnek maguknak és családjuknak azok a külföldiek, akik a jövőben legalább 75 millió korona (3 millió euró) értékű beruházást valósítanak meg Csehországban. Nálunk semmiféle hasonló kötelezettsége nincs a kötvényt vásárlónak, de mivel különösen jó kamatozású a magyar papír, lényegében nem is érdekeltek beruházások indításában a befektetők, ugyanis minden kockázat nélkül garantált hasznot hajt számukra a kötvény megvásárlása.
Ez hatalmas öngól egy olyan állam részéről, mely rendelkezik egy erős ütőkártyával, nevezetesen az Európai Uniós tagsággal. Lássuk be, ugyanaz a mozgatórugója a tömeges migrációnak és a letelepedési kötvények forgalmazásának: Aki csak teheti, fejlett gazdasággal, működő demokráciával és erős szociális ellátórendszerrel bíró országokba igyekszik olyan térségekből, melyekben ezeknek az összetevőknek a nyomát sem leljük. Talán nem véletlen, hogy nálunk nem igazán akarnak letelepedni se szegények, se gazdag migránsok, de a kötvényünk jó arra, hogy uniós országokba utazhassanak. A Fidesz álláspontja épp ezért álságos a migrációs ügyekben, hiszen a valóban rászorulókat lerugdossa a határt védő kerítésről, a kétes vagyont szerző nyerészkedőknek pedig segítő kezet nyújt. Mindezt a terrorfenyegetettség növekedésével magyarázza, holott a terrorizmushoz elsősorban pénz kell, csak utána jön a nincstelen, önmagát is feláldozni kész dzsihádista. Az Orbán-kormány propagandája jó szokásához híven ebben az ügyben is csak az egyik oldalt világítja meg, a számára kedvezőtlent igyekszik jótékony homályban tartani.
A letelepedési kötvénnyel mégis az a legnagyobb baj, hogy olyanok gazdagodnak meg rajta, akik csak nehezékek ezen a programokon. Keveset sikerült eddig kideríteni arról, kik és milyen haszonnal részesülnek pontosan a kötvénybizniszből, ám a világos, hogy ha Kosik Kristóf, a Rogán Antalhoz köthető ügyvéd irodája ötezer eurót, azaz másfél millió forintot kap minden egyes letelepedni szándékozó kínai ügyféltől, akkor hatalmasat kaszálnak a kötvények oldalvizén evező kormányhoz közeli figurák.
Fotó: hvg.hu
Nem csoda, ha nemzetközi példákra hivatkozva szakértők azt sejtik, hogy ezt az arany tojás tojó tyúkot nem fogja levágni a kormány. Most legfeljebb ideiglenesen szüneteltetik a kötvényprogramot, aztán a választások után újult erővel vágnak bele, persze, ha a politikai erőviszonyok ezt lehetővé teszik. Az ellenzék számára azért lehet jó kampánytéma a letelepedési kötvények ügye, mert ha a választókban is tudatosítani tudják, hogy ha marad az Orbán-kormány, soha nem fogják megtudni, ki mennyit kaszált a külföldiek számára értékesített kötvényeken, akkor a kíváncsiság és az elszámoltatás iránti vágy erősen befolyásolhatja a preferenciákat. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Attól, hogy a népnek nem mondják meg, mennyi harcosunk esett el a csatában, attól még nem jönnek haza a fiaink.”
