Az esélytelenek nyugalmával készül a május 26-i uniós választásra a magyar ellenzék. Ez a kijelentés több párt esetében még akár hízelgő is lehet, mert vannak olyan listát állító politikai formációk, melyek egyáltalán nem is készülnek, vagyis még a kampányuk sem látható sehol. Érzékelhető ugyan a közhangulatban a kilátástalanság fojtogató jelenléte, de azért talán nem ártana lovasrohamot indítania a Fidesz korszerű tankjai ellen olyan ellenzékieknek, akik az Orbán-rezsim leváltását ígérik a választóknak. Ha másért nem, csak azért, hogy az elszántságot lássuk rajtuk. Attól ugyanis, hogy a kormánypárt mindent elkövetett a saját hatalma bebetonozása érdekében, vannak gyenge pontjai, csak meg kéne látni azokat. Ha máshogy nem megy, akár egy lovasrohammal...
Fotó: mozgasvilag.hu
A tavaly április 8-i nagy össznépi kiábrándulás totális sokká érhet ellenzéki oldalon a parlamenti választások után bő egy évvel. Nagyon úgy tűnik ugyanis, hogy az ellenzéknek sem használható taktikája, sem átgondolt kampánya, sem hatásos szövetségi politikája nincs ahhoz, hogy megakadályozza a talán minden eddiginél nagyobb Fidesz győzelmet. Néha azonban az az ember érzése, hogy nincs is erre túl nagy igény az Orbán-rendszer ellenoldalán, hiszen a hatalomnak azt a szívességet is megtették a kormánykritikus pártok, hogy nem fogtak össze, így nem optimalizálják a reájuk leadott szavazatokat. Márpedig egy olyan nagy és egységes tömb ellen, mint a Fidesz, ez a legkevesebb, amit elvárhatnánk a kormánykritikus pártoktól.
Az ellenzéki oldalon ugyanis akár a szavazatok 15-20 százaléka is mehet a kukába, ha nem jutnak be olyan pártok képviselői, akikre relatív sokan szavaztak, ám nem érik el a bejutási küszöbhöz szükséges 5 százalékot. Márpedig abban biztosak lehetünk, hogy lesz ilyen párt ellenzéki oldalon, ugyanakkor a Fidesztől gyakorlatilag egyetlen politikai formáció vihet el voksokat, a kormánypárt fogadott gyerekeként emlegetett Mi Hazánk Mozgalom. Ezek a tények már korábban is elég egyértelműek voltak, a számok mégsem sarkallták arra a magyar ellenzék pártjait, hogy az ésszerűség határain belül szövetkezzenek egymással.
Nálunk erősen fog torzítani a kép, hiszen azon túl, hogy az ellenzéki pártoknak sem pénzük, sem lehetőségük nincs érdemi kampányra, még azt a szívességet is megtették a Fidesznek, hogy a rossz szövetségi politika következtében odaajándékoznak ellenfelüknek akár 2-3 mandátumot is.
Tény, hogy amíg a 2018-as parlamenti választások előtt arról beszéltünk, hogy erősen lejt a pálya a Fidesz felé, egy év alatt annyit romlott a helyzet, hogy most már szinte egy függőleges sziklafalat kéne megmásznia biztosító kötél nélkül, míg a Fidesz a másik oldalon lépcsőket faragott a hegy oldalába, és kényelmesen közelít a csúcs felé. Amíg a Fidesz rohamtempóban építette le a jogállamot, ezzel párhuzamosan eltüntette az egyenlő pályák, egyenlő esélyek elvét a magyar közéletből, addig az ellenzék úgy viselkedett, mintha még mindig a régi játékszabályok lennének érvényben. A kormánypárt így tudott mind a mai napig lépéselőnyben maradni ellenfeleihez képest, noha politikájával nem nyert meg újabb tömegeket magának.
Az EP választás jó esély lett volna arra, hogy a maga valójában lássa mindenki a politikai erőviszonyokat Magyarországon, ugyanis ez nem a magyar választási szabályok szerint zajlik, hanem arányosítva az egyes pártok között. Az uniós országok többségében ezért szinte pontos leírást kapunk majd arról, hol tartanak a jobbközép erők, a szociáldemokraták, a liberális pártok, vagy a populisták. Nálunk erősen fog torzítani a kép, hiszen azon túl, hogy az ellenzéki pártoknak sem pénzük, sem lehetőségük nincs érdemi kampányra, még azt a szívességet is megtették a Fidesznek, hogy a rossz szövetségi politika következtében odaajándékoznak ellenfelüknek akár 2-3 mandátumot is.
Az persze jól kirajzolódik az ellenzékiek utóbbi féléves tevékenységéből, hogy a hangsúlyt az őszi önkormányzati voksolásra helyezték, ugyanis az erőforrásaik végesek, így nem engedhetik meg azt a luxust maguknak, amit a Fidesz bármikor megtehet, vagyis milliárdokat öntsön az összes kampányába, ha van választás, ha nincs. Van azonban több veszélye is ennek a gondolkodásnak: Egyrészt az ellenzéki szavazók legyintenek egyet, és otthon maradnak, mondván, hogy ez a választás úgyis Európa többi államában dől el. Másrészt olyan földcsuszamlásszerű győzelemhez segíti a Fideszt, ami lelkileg fogja megtépázni az ellenzék híveit, és kevésbé lesznek mozgósíthatók az őszi helyhatósági választásokon.
Fotó: erdelyma.hu
Tavaly decemberben még úgy tűnt, hogy a magyar ellenzék képviselői képesek lesznek túllépni a köztük meglévő ellentéteken annak érdekében, hogy megállítsák a Fidesz országdúlását, vagyis gátat szabjanak az elharapózó korrupciónak, az ország marginalizálódásának az uniós közösségben, az autoriter rendszer kiépítésének. Az akkori demonstrációs hullám lecsillapodásával, a politikai erőtérben való pozicionálás igényének felerősödésével, valamint a Márki-Zay Péter által is említett kormánypárti ügynökök ténykedésének köszönhetően az ellenzék elmulasztott egy nagy lehetőséget. Ha ugyanis érdemi kampány mellett ésszerű listák állításával nem veszne el egyetlen ellenzékre leadott szavazat sem, akkor legalább döntetlenre ki lehetne hozni a május 26-i választást. De, ahogy egy bölcs dakota mondta egykor: „Késő bánat, eb gondolat.”
