Eléggé egyértelművé vált, hogy Orbán Viktor eltaktikázta magát akkor, amikor nyíltan néppárti szövetségesei ellen fordult az uniós választás kampányában. Miután az EPP felfüggesztette tagságát, a magyar kormány arra játszott, hogy a szélsőségesek előre törnek a választáson, és megkerülhetetlen erővé válnak a bizottsági posztokért folytatott küzdelemben. Ehelyett a populisták a partvonalon túl ragadtak, a kissé meggyengült kereszténydemokraták és szociáldemokraták pedig a liberálisokkal készülnek szövetségre lépni. Ennél rosszabbul nem is alakulhatott volna egy illiberális politikus számára a helyzet, de Orbán Viktort nem abból a fából faragták, hogy most feltegye a kezét.

Fotó: Népszava

Utólag mindkét fél számára megfelelő megoldásnak tűnik a Fidesz néppárti tagságának felfüggesztése. A kereszténydemokrata politikusok most rövid pórázon tarthatják a finoman szólva is elkanászodott Orbán Viktort és pártját, ugyanakkor a Fidesz számára még mindig adott a lehetőség, hogy kissé meghunyászkodva bár, de visszatérjen a nyájba.

A bibi viszont az, hogy attól az Emmanuel Macrontól függ most elsősorban Orbán Viktor politikai jövője, akit finoman szólva is leszólt az utóbbi hónapokban. A francia kormányfő ugyanis annak a liberális frakciónak a vezető politikusa, amelynek támogatásától függ, hogy megválasztják-e a néppártiak jelöltjét a bizottsági elnöki posztra. Macron pártjának képviselői korábban jelezték, hogy nem óhajtanak segítő kezet nyújtani olyan pártszövetségnek, melyben ott található a Fidesz.

Azért a szavak súlyát nem elsősorban abban kell mérni a politikában, mi valósul meg belőlük. Elképzelhető ugyanis, hogy a franciák, illetve a liberálisok kihasználják az alkalmat arra, hogy komoly engedményekre kényszerítsék Orbán Viktort. Az első puhatolózó megbeszéléseken valószínűleg már kapott is egy kívánságlistát a magyar kormányfő, amelynek teljesítése a belépő most a nagyfiúk pókerjátszmájába.

A kormánypárt propagandistái mindenesetre már azon törik a fejüket, hogyan magyarázzák meg a Fidesz választói számára azokat az engedményeket, melyeket valószínűleg be kell majd jelenteniük.

Elképzelhető, hogy a közigazgatási bíróságok felállításának elhalasztása már ennek jegyében történt, és nem lennénk meglepve, ha a következő napokban a Fideszre nem jellemző gesztusdiplomácia félreérthetetlen jeleit vélnénk felfedezni. Könnyen meglehet például, hogy a CEU-nak is gyorsan megkegyelmez a kormány, illetve, hogy a Magyar Tudományos Akadémia függetlensége ellen indított támadást is lefújják egy időre.

Mivel azonban Orbán Viktorban nem túl erős a bizodalma a nyugati politikusoknak, valószínűleg komoly garanciákat fognak megkövetelni tőle, hogy valóban megálljt parancsol saját magának a jogállamiság leépítése, a sajtószabadság szűkítése, a közpénzek elsíbolása terén. Nem tudhatjuk pontosan, hogy mi van Macron, illetve a kereszténydemokraták és szociáldemokraták kívánságlistáján, de az nagyon valószínű, hogy az orosz orientáció visszaszorítása is szerepel ezen.

Most, hogy egy hajszálnyira van Orbán attól, hogy a politikai senki földjén találja magát, biztosan mindent meg fog próbálni annak érdekében, hogy a húsosfazék közelében maradjon. Nyugati partnerei (és részben ellenségei) jól tudják, hogy pragmatikus politikus, ezért nem fogja kockáztatni a pártcsaládból való kizárását egy ilyen éles helyzetben, így kompromisszumkészségét bizonyítandó mindent meg fog ígérni.

Az már más kérdés, hogy milyen garanciákat tud majd felmutatni annak érdekében, hogy hitelesek maradjanak az ígéretei. A néppártiak mindenesetre addig tarthatják felfüggesztve a Fideszt, amíg csak akarják, így Orbán meglehetősen kínos pillanatok elé néz. A kormánypárt propagandistái mindenesetre már azon törik a fejüket, hogyan magyarázzák meg a Fidesz választói számára azokat az engedményeket, melyeket valószínűleg be kell majd jelenteniük.

Korábban már sokat értekeztünk arról, hogy konszolidálható-e a nemzeti Együttműködés Rendszere, és általában arra a megállapításra jutottunk, hogy nem. A külső nyomás sem változtat sokat ezen a tényen, hiszen a Fidesz politikájának lényege a terjeszkedés, a térfoglalás, az ellenfelek egyre brutálisabb eszközökkel való letámadása. Orbán számára a kompromisszumok meghozatala, a folyamatok leállítása, az expanziós politika enyhülése a gyengeség jelei, így ezeket a lehetőségeket csak extrém esetekben vette igénybe.

Fotó: atv.hu

Ilyen volt például a netadó, a budapesti olimpia és a vasárnapi boltzár visszavonása. Most azonban nem babra megy a játék, nem néhány tízezer szavazat visszaszerzéséről van szó. Ha a Fidesz nem szólhat bele érdemben az uniós döntéshozatali folyamatokba, akkor elapadnak a pénzforrások, és gőzerővel folynak tovább a különböző szintű eljárások az ország ellen, ami akár az EU-ból való távozáshoz is vezethet. Ez pedig nem célja Orbán Viktornak sem, bármennyire pocskondiázza Brüsszelt, és a hagyományos politikai erőket. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Addig szidod a falubelieket, amíg azok elzavarnak, és kereshetsz magadnak új otthont.”