Míg az egyik oldal minden rá leadott szavazatot fel tud használni, addig a másik oldalon rengeteg voks elveszik. Így jellemezhetnénk a legegyszerűbben a magyar politika jelenlegi viszonyait. Ezért fordulhat elő, hogy a Fidesz rendszeresen túlnyeri magát az ellenzékhez képest, holott a két szavazótábor körülbelül ugyanakkora. Amíg az úgynevezett jobboldalon ugyanis minden voks egyetlen zsákban landol, addig az úgynevezett baloldalon a nagy civakodásban a sok kis zsák között elhullajtják a szavazatok jelentős hányadát.
Fotó: hvg.hu
A május 26-i uniós választás ismét egyértelművé tette, hogy az amúgy is erősen felé lejtő pályán a Fidesz tökéletesen ki tudja használni a túloldali rivalizálást. Ha ugyanis egyetlen közös listán indult volna az ellenzék, akkor nem ajándékozott volna oda két mandátumot a kormánypártnak, vagyis a képviselői arány nem 13-8 lett volna, hanem 11-10. Ráadásul, ami elveszett az egyik oldalon, azt vitte a másik oldal. Igen egyszerű matematika, de a logikus érveket még mindig felülírja az ellenzéki pártoknál a rivalizálás, a minél jobb pozíció kiharcolása a szövetséges vetélytársakkal szemben.
Ezért is tűnik igen logikusnak az a felvetés, mely szerint az ellenzéki pártok soraiban rengetegen dolgoznak a Fidesznek, hiszen az ő romboló munkájuk nélkül már a tavalyi országgyűlési választáson is megvalósulhatott volna az az általános összefogás, mely részben vagy egészben most létrejöhet az önkormányzati választások előtt. Már tavaly tavasszal is világosan látszott, hogy egy jól összehangolt együttműködésnek köszönhetően 30-35 egyéni körzetben szerezhettek volna mandátumot az ellenzék jelöltjei, de a sok veszekedésnek az lett a vége, hogy a biztosan nyerhető fővárosi körzetek egy részét is vitte a Fidesz.
Ezek a pártok lennének ugyanis az ellenzéki összefogás vezető erői, és vezetőik tudnák leghatékonyabban koordinálni az Orbán ellen szavazók táborát.
A kormánypárt igen erős nyomulása, valamint az egyre jobban érzékelhető végszükség azonban a Fidesznek dolgozó ügynökök folyamatos ármánykodása ellenére is arra fogja kényszeríteni a felaprózódott ellenzéket, hogy megegyezzenek a közös jelöltek személyéről, egymáshoz közelítsék programjaikat, valamint összehangolják kampánystratégiájukat. Kemény alkudozások zajlanak a háttérben, hiszen senki sem szeretné elveszíteni eddig megszerzett pozícióit sem helyben, sem országosan, ám a Fidesz gőzhengerével szemben nem lehet rollerral felvenni a küzdelmet, így az erők egyesítése ma már sokkal inkább szükségszerűség, mint előre kiötölt stratégia eredménye.
Így aztán nem is marad sok választása az ellenzéki erőknek, ugyanúgy tömbösödniük kell, mint a magát jobboldali néppártnak tartó Fidesz tette ezt a 2002-es választási vereség óta. A magyar kormánypárt ez ellen két dolgot tehet. Egyrészt továbbra sem engedi egy olyan konzervatív párt megszerveződését, amely elszipkázná a Fideszben csalódott, ám balra semmi szín alatt nem szavazó polgárokat, másrészt azokat az ellenzéki erőket támadja a legvadabban, melyek éppen megerősödni látszanak. Ezek a pártok lennének ugyanis az ellenzéki összefogás vezető erői, és meghatározó politikusaik tudnák leghatékonyabban koordinálni az Orbán ellen szavazók táborát.
A Fidesz pontosan tudja, hogy veszélyes az országlására nézve az ellenzék szövetkezése. Amikor 2018 februárjában a teljes ellenzéki összefogásnak köszönhetően Hódmezővásárhelyen Márki-Zay Péter leváltotta a leválthatatlannak tűnő kormánypártot a városban, Orbán Viktor észbe kapott, és az országgyűlési választásokig hátralévő néhány hét alatt sikeresen egymásnak ugrasztotta az ellenzéki erőket a legtöbb választási körzetben. Ez kellett a Fidesz harmadik kétharmadához, no és persze az, hogy a kormánypárt a legkisebb településeken hatékonyan lebegtette be a migránsveszélyt.
Fotó: mindenszo.hu
Hosszú persze az út odáig, hogy az Egyesült Államokhoz és az Egyesült Királysághoz hasonlóan Magyarországon is két nagy politikai tömb vívja meg azokat a csatákat, melyek a demokratikus politikai váltógazdaság velejárói. Nehéz még elképzelni, hogy a Jobbiktól a Demokratikus Koalíción át a Momentumig mindenki beálljon egyetlen jelölt mögé akár a legkisebb településeken is, de az őszi önkormányzati választások eredményei kijelölhetik az irányt. Az egyéni érdekek háttérbe szorításával olyan pártszövetség veheti fel a versenyt a Fidesz monumentális apparátusával, amely sok borsot törhet Orbán Viktor és csapata orra alá. Ám, ahogy egy dakota bölcsesség tartja: „A bölényhús próbája az evés.”
