Teljesen új szerepkörben találta magát néhány hónap alatt Orbán Viktor. Eddig ugyanis teljesen uralta a közbeszédet, mindenki fontosnak tartotta, mit mond, beszédeiben milyen irányvonalat jelöl ki. Még az ellenzék számára is meghatározók voltak a miniszterelnök nyilvános szereplései, hiszen ezek alapján fogalmazták meg a kritikáikat. Ám, mióta Magyar Péter berúgta a magyar politika ajtaját, Orbán megnyilvánulásainak már nincs olyan meghatározó szerepük, sőt, sokszor az az ember érzése, hogy ő csak az előzenekar, a Tisza Párt vezére pedig a fő produkció. Ez a szereposztás még soha nem rajzolódott ki olyan élesen, mint az idei '56-os megemlékezéseken.
Fotó: 444.hu
Orbán Viktor sokáig el tudta kerülni, hogy kimondja legfőbb ellenlábasának nevét, illetve érdemben foglalkozzon a személyével. Mostanra azonban már elkerülhetetlen számára, hogy Magyar Pétert felemelje arra a szintre, ahol már nem lehet csendben elsurranni mellette. A miniszterelnök mentális állapotán jól lemérhető, hogy az új kihívó megjelenése komoly fejfájást okoz számára. Az utóbbi 18 évben a közvélemény-kutatások élén tanyázó kormánypárt ráadásul azzal szembesül, hogy beérte egy olyan politikai erő, amelynek februárban még se híre, se hamva nem volt.
Az események felgyorsultak, Rogán Antal és csapata pedig nem tud lépést tartani a történésekkel. Úgy tűnik, hogy a régi, jól bevált sablonokhoz ragaszkodó kormánypropaganda egyelőre inkább segíti Magyar Péter pártjának felemelkedését, mintsem ellehetetlenítené azt. Most üt vissza az, hogy a kommunikációban igen ügyes Fidesz az elmúlt 14 évben sikeresen elfedte a valóságot, a problémákra nem adott érdemi válaszokat, így már csak azokat tudja megszólítani, akik a késő Kádár-kor leegyszerűsített világképében szocializálódtak.
Orbánnak komolyan meg kéne fontolnia egy kormányátalakítást, de ezzel is csak erősítené az emberekben azt az érzetet, hogy valami nagy baj van.
Az ugyanis már nem igazán érdemi válasz napjaink kihívásaira, hogy Nyugat rossz, Kelet jó, vagy, hogy: Nekünk senki se mondja meg, hogy mit kell tennünk! A legfrissebb közvélemény-kutatásoknak nem az a legfőbb tanulsága, hogy a Tisza Párt beérte, és talán már le is előzte a Fideszt, hanem, hogy a fiatalabb generáció számára teljesen idegen az a retorika, amivel a kormánypárt igyekszik meggyőzni a választókat a maga igazáról. Komoly bizalmi deficittel küszködik a Fidesz a 40 év alattiak körében, és már hiába lenget be újabb adókedvezményeket, a többség tudja, hogy ezzel csak a kormány a számára kedvezőtlen tendenciát igyekszik megfordítani, az érdemi változtatásokhoz hiányzik a politikai akarat és a pénz.
Mintha a Fidesz el is szokott volna a komolyabb kihívásoktól, így amikor tényleg keményen meg kéne küzdeniük a választópolgárok bizalmáért, csak fölényesen leszólják az ellenfelüket, de a kesztyűt sem veszik fel a földről. A miniszterelnök érzi, hogy baj van, de a régi sztereotípiák ismételgetésén túl semmit nem képes nyújtani azoknak akik az érdemi válaszokat várják tőle. Nem kétséges, a Fidesz elkopott a 14 éves kormányzás alatt, és ez akkor is komoly probléma lenne, ha kézzel fogható eredményeket is fel tudnának mutatni, és nem csupán kommunikációs zsonglőrmutatványokkal terelték volna el az emberek figyelmét a bajokról.
Különösen az lehet fájó Orbánnak, hogy épp akkor kell élet-halál harcba kezdenie saját hátországában, amikor nemzetközi színtéren kezd „beérni” a munkájának a gyümölcse. A magyar kormányfő ugyanis sokat tett azért az elmúlt években, hogy szélsőjobboldali elvbarátai előre törjenek saját országaikban. Lényegében őt tekintik az új radikális jobboldali politika atyjának, és szellemi vezérként tekintenek rá Hollandiában, Észak-Macedóniában, Ausztriában és Németországban is azok a szélsőséges pártok, melyek parlamenti vagy tartományi választásokat tudtak nyerni az utóbbi hónapokban. Orbán ezt a vezető szerepet kockáztatja azzal, ha idehaza megrendül a hatalma.
A kormányfő most mintha úgy érezné, hogy épp azért csúszott ki az ellenőrzés a kezéből, mert túl sok energiáját emésztette fel a külföldi szövetségesek istápolása. Van ebben valami, hiszen érdemi megszólalásai alig voltak a vergődő közösségi közlekedéssel, egészségüggyel, oktatással kapcsolatban. A gazdasági bajok megoldását rábízta Nagy Mártonra, akin láthatóan túl nő a feladat, de a miniszter ambíciói egy cseppet sem lettek kisebbek azáltal, hogy a pénzügyi bajok egyre egyértelműbben jelentkeznek. Orbánnak komolyan meg kéne fontolnia egy kormányátalakítást, de ezzel is csak erősítené az emberekben azt az érzetet, hogy valami nagy baj van.
Fotó: propeller.hu
Így aztán meglehetősen nehéz helyzetben találta magát a Fidesz a mostani parlamenti ciklus félidejében, és komolyan számolnia kell a kormánypártnak azzal, hogy a 2026-os választási kampánynak hátrányból kell nekivágnia. Ez egy teljesen új szituáció, hiszen már a 2010-es kampány hajrájának is hatalmas előnnyel indultak neki a fideszes politikusok, így a magabiztosság volt az egyik legfőbb fegyverük. Ők diktálták a tempót, ők jelölték ki a fő témákat, rájuk kellett reagálnia minden más politikai erőnek. Ha ezt az előnyt elveszíti Orbán Viktor pártja, akkor komoly gondban lehet két év múlva. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Hiába indulsz egy korábban sikeres lóval a versenyen, ha már kiöregedett, a fiatalabbak lehajrázzák, akár tehetségesek, akár nem.”