Az Orbán-kabinet úgy tekint a koronavírus-járványra, mint egy múló rosszullétre. Ez derül ki a Brüsszelnek megküldött legfrissebb konvergenciaprogramból, amely többek között azt tükrözi, milyen gazdasági hatásokkal számol a politikai vezetés a közeljövőben. Bár a mindig optimista Matolcsy jegybankelnöknél borúlátóbb az előrejelzés, azért nem mondhatjuk, hogy mély depresszióba süllyedt volna Varga Mihály és csapata amikor megpróbálták modellezni, milyen kilábalási esélyekkel számolnak a következő hónapokban.

Fotó: Infostart

Megszokhattuk már az utóbbi 10 évben, hogy a magyar kormányt nem igazán zavarják a tények, főként, ha a gazdaságról van szó. Eddig szinte naponta váltogatták a visszaesés mértékéről szóló becsléseket, most azonban már hivatalos irat van arról, hogy milyen vízióval vág neki a válságkezelésnek a magyar kormány. A jelentésben közzétett adatok a 2020-ra becsült GDP százalékában vannak megadva, és a kormány a 60 oldalas szöveg elkészítésekor azzal számolt, hogy az idén három százalékot fog zsugorodni a magyar GDP az előző évhez képest.

Ez rendkívül optimista becslés, hiszen korábban maga Varga Mihály pénzügyminiszter is sokkal borúsabb képet festett a kilátásokról, ő ugyanis hétszázalékos recesszióról beszélt korábban. Különösen kirívó ez az optimizmus, ha a többi uniós tagország jelentéseit vesszük alapul. Még a bivalyerős német gazdaság is hatszázalékos visszaeséssel számol, de jóval reálisabbnak tűnik a magyar előrejelzésnél az olasz és francia recesszió mértéke is, melyet most nyolc százalékra becsülnek.

Félreértés ne essék, nagyszerű lenne úgy tekinteni a járvány hatásaira, mintha elég lenne megnyomni egy gombot, és minden úgy pörögne tovább, mint március elején, a korlátozó intézkedések megkezdése előtt. A helyzet azonban ennél sokkal összetettebb. Egyrészt a magyar gazdaság sokkal kitettebb, mint a fent említett francia, olasz vagy német, ugyanakkor a velünk hasonló cipőben járó országok a GDP 10 százalék körüli visszaesésével számolnak. Ők nyilván nem propagandacéllal készítenek el minden hivatalos jelentést, így hitelesebbnek tűnik a sérülékeny, más piacoktól erősen függő gazdasággal rendelkező országok esetében ez utóbbi előrejelzés.

Fotó: Keleten

A magyar kormány továbbra is ragaszkodik ahhoz az elképzeléséhez, hogy a közel két hónapos részleges leállást követően hamar vissza lehet pörgetni a gazdaságot a korábbi szintre. Ennek viszont számos akadálya lehet, hiszen még azt sem tudjuk, hogy a járvány miatt meddig maradnak még korlátozó intézkedések, illetve hogy a külföldi beszállítók tudják-e biztosítani a folyamatos utánpótlást a magyar cégeknek. Figyelmeztető jelzés, hogy a BNW elhalasztotta a debreceni gyár építését, illetve hogy a magyar gazdaság teljesítményére alapvetően ható autóipar a járványtól függetlenül sincs igazán jó passzban.

A mérsékelt visszaesés azért sem tűnik életszerűnek, mert a kormány gazdaságvédelmi intézkedései messze nem olyan súlyúak és mértékűek, mint más uniós országokban. Igaz, hogy ismét kiplakátolták az országot a 13. havi nyugdíj visszaépítésének örülő idős házaspárokkal, de ez inkább rontja a gazdasági újrakezdés esélyeit, mintsem növelné azt. A Fidesz jó szokásának megfelelően most is propagandát csinál abból, ami tulajdonképpen a kötelessége, vagyis, hogy kisegítse azokat a cégeket, melyek önhibájukon kívül kerültek bajba.

Fotó Népszava

Nehéz tehát értelmezni az olyan előrejelzést, mely szerint az államadósság az idén felkúszik ugyan 72,6 százalékra, de utána olyan meredek csökkenésbe kezdene, hogy 2024-re 60 százalék alá menne. Emlékszünk még azokra az évekre, amikor az Orbán-kabinet nagy elánnal nekifeszült az államadósság elleni harcnak, aztán szépen lassan alábbhagyott a lendület, és a mai napig nem sikerült megvalósítani azokat az ambiciózus célkitűzéseket, melyeket még 2010 környékén tűztek ki maguk elé a Fidesz gazdasági gurui. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Lassan jársz, tovább lesz pénzed, mert később érsz a kocsmába.”

A máskor oly határozott és következetes Orbán-adminisztráció a koronavírus-járvány kapcsán meglehetősen ellentmondásos intézkedésekkel jelzi, hogy válságos pillanatokban megremeg a döntéshozók keze. Az igazi baj mégis az, hogy nem a szakmai szempontok vezérlik a kormány intézkedéseit, hanem a politikai érdek dönti el, mi a jó nekünk, és mi nem. A következőkben csak néhány intézkedés színét és visszáját mutatjuk be, de a példákat sorolhatnánk még napestig.

Fotó: index.hu

Magyarországon három főbb településtípus van: a milliós nagyváros, a 100-150 ezer lakos körüli megyei jogú városok, valamint a néhány ezres kisvárosok és kistelepülések. Budapestet egyértelműen elvesztette az októberi önkormányzati választáson a Fidesz, a megyei jogú városok közül közel a fele került ellenzéki vezetés alá, az ezeknél kisebb településeken többnyire továbbra is a kormánypárt akarata érvényesül.

Ez a felosztás azt is jelzi, milyen a helyhatóságok kapcsolata a kormányzati szervekhez, illetve, miként használja ki a hatalom a járvány miatt kialakult rendkívüli helyzetet arra, hogy megbüntesse a rebellis településeket. Budapest esetében például folyamatosan azt sulykolja a kormánymédia, hogy az ellenzéki városvezetés hanyagsága miatt nagyobb a fertőzöttek aránya, mint vidéken. Hiába köztudott, hogy a zsúfolt nagyvárosokban minden járvány gyorsabban terjed (lásd London New York, Moszkva stb), mint a gyérebben lakott vidéken, a kormány igyekszik bűnbakot csinálni Karácsony Gergely főpolgármesterből és az ellenzéki kerületi polgármesterekből.

A korlátozó intézkedések vidéki lazításával is azt üzeni a kormány, hogy van egy rosszabbik Magyarország, és egy jobbik, és ez utóbbi lakói megérdemlik, hogy most már beülhessenek egy étterembe, vagy megihassanak egy kávét egy cukrászda teraszán. Budapest persze úgy van büntiben, hogy maga a városvezetés sem kívánja a lazításokat, ugyanis a járványügyi helyzet ezt nem is indokolja. Az más kérdés, hogy ezzel a mesterséges megosztással a vidékiekben azt az érzetet keltik, hogy a kórt a pestiek terjesztik, ezért jobban teszik, ha még akkor se hagyják el a fővárost, ha vidéken ingatlanuk vagy nyaralójuk van, esetleg szeretnék meglátogatni a rokonaikat.

Ezekből a következetlen döntésekből látszik, hogy a járvány elleni védekezést nem érdemes politikai szempontoknak alárendelni.

A helyzet tarthatatlanságát felismerve most a kormányt képviselő Gulyás Gergely kancelláriaminiszter bejelentette, hogy a budapestiek mégis elmehetnek vidéki ingatlanjaikba. Mindezt azután jelentette ki, hogy vidéken már jól behergelték az embereket, így a fővárosiak háromszor is meggondolják, hogy leugorjanak-e hétvégére a nyaralójukba. Hasonlóan következetlen lépés a külföldi mezőgazdasági idénymunkások beutazásának váratlan engedélyezése. Pedig a lezárt határok eddig a kormány kommunikációjának egyik sarokpontját jelentették. 

Mintha csak most kezdené feltérképezni a kormány, hogy miként működik az irányítására bízott ország. Ha nem mennek például a pestiek a Balatonhoz a főszezon kezdetétől, akkor az ott működő strandok, szállodák, vendéglátóhelyek tönkremennek. Ha nem engedik be az ukrán, román, szerb idénymunkásokat, akkor a magyar mezőgazdasági vállalkozások mennek csődbe. És ki beszél itt már egészségügyi szigorító intézkedésekről? Ezekből a következetlen döntésekből látszik, hogy a járvány elleni védekezést nem érdemes politikai szempontoknak alárendelni.

Ftó: mandiner.hu

A kormány álláspontjának sűrű váltakozása a pillanatnyi gazdasági érdekeken felül annak is köszönhető, hogy a Fidesz szinte naponta szondáztatja a közvéleményt, és igyekszik mindig olyan döntéseket hozni, melyek népszerűek. Ha azt tapasztalják, hogy a lakosság döntő többsége a korlátozások fenntartását tartja helyesnek, akkor minden marad a régiben, ha viszont az emberek már unják a home office-t, a szájmaszkot, a vásárlási idősávokat, akkor változtatnak. Olyan ez, mint egy össznépi kívánságműsor, csakhogy a koronavírust nem igazán érdekli, hogy ki mit szeretne. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha jó lóra van szükséged, ne etesd cukorral minden csutakolás után.”

Az Orbán-kormány úgy viselkedik koronavírus idején, mintha egy sötét szobában szeretne elkapni egy fekete macskát. Egymásnak ellentmondó védekezési stratégiák váltják egymást, a kommunikáció pedig finoman szólva is kaotikus. Egyetlen magyarázat lehetséges ezekre a jelenségekre: A kormány igyekszik olyan forgatókönyvet ráerőltetni a jövőre, amely számára ugyan kedvező, de teljesen figyelmen kívül hagyja a szakmai szempontokat. A magyar polgárok meg csak kapkodják a fejüket, és értelmezni próbálják a rendelkezéseket, pedig erre csak akkor lenne lehetőségük, ha megismernék a kormányfő valódi szándékait.

Fotó: mandiner.hu

Néhány napja feltettük a költői kérdést: Vajon miért május 3-ára várja Orbán Viktor a járvány csúcspontját? A válasz most már egyértelmű, ugyanis már a bejelntéskor tudta, hogy 4-étől enyhíteni fog a korlátozó rendelkezéseken, ezért pszichésen próbálta előkészíteni a terepet ehhez a döntéséhez. Ha ugyanis elhiteti a polgárokkal, hogy átléptünk egy küszöböt, akkor bátrabban haladunk tovább a sötét szobában.

Csakhogy semmi jele annak, hogy valójában túljutottunk volna a járvány csúcspontján. Sőt, a számok arról árulkodnak, hogy lényegében változatlanok a mutatók, így az eddigi korlátozó intézkedések enyhítését biztosan nem szakmai szempontok figyelembevételével rendelte el a kormányfő. Egyszerűen kétségbeesett attól a tudattól, hogy a gazdaságot minden egyes nap komoly veszteségek érik, így a választásokig hátralévő két évet válságmenedzseléssel kell töltenie.

Merthogy a vendéglátóhelyek, a strandok és üzletek újranyitása, no meg persze a focibajnokság folytatása semmi másról nem szól, mint kárenyhítésről. Amíg eddig a járványgörbe ellaposítása volt a cél, most úgymond bedobta a gyeplőt a lovak közé. Valójában semmi más logika nincs a mostani rendelkezésekben, mint az, hogy fokozatosan visszaszoktassák az embereket a közösségi tevékenységekre. Az eddigi „Maradj otthon!” szlogen helyett most inkább azok a jelszavak visszhangoznak, hogy „Egyél étteremben!” vagy „Menj érettségizni!”

Maradt tehát a járványgörbe ellaposítása, ami azzal járt, hogy a szakemberek csak találgatják, mennyien estek át a fertőzésen, illetve hányan jelentenek potenciális veszélyt embertársaikra.

Orbánban tudatosult a felismerés, hogy a járvány elhúzódásával szinte semmi esélye nem marad a gazdaság talpra állítására a következő két évben. Most tehát önkényesen kijelölte a járvány első, legsúlyosabb szakaszának végét, és igyekszik megnyugtatni a kormányzati média által eddig halálra rémített embereket, hogy nyugodtan kávézzanak, étkezzenek, vagy sétáljanak nyilvános helyen, ha betartják a biztonsági előírásokat, nem lesz semmi bajuk.

A kormányfő közben aggódva figyeli a politikai és gazdasági vetélytársakat is, akik szintén enyhítésre készülnek, ezzel nyitva maguk számára esélyt arra, hogy a járvány után jobb pozíciókat harcoljanak ki a nemzetközi színtéren. Azok az országok ugyanis, melyek a lehető legkevesebb időt vesztegették el a termelés és szolgáltatások jegelésével, komoly lépéselőnybe kerülhetnek, ami joggal aggsztja a magyar miniszterelnököt.

Nyilván sajnálja a lelke mélyén, hogy nem követhette Svédország vagy Dél-Korea példáját, ahol lényeges korlátozások nélkül futottak át a járványon, ám mint tudjuk, a magyar egészségügy jelenlegi állapotában nem tudott volna mit kezdeni egy hirtelen felfutó beteggörbével. Maradt tehát a járványgörbe ellaposítása, ami azzal járt, hogy a szakemberek csak találgatják, mennyien estek át a fertőzésen, illetve hányan jelentenek potenciális veszélyt embertársaikra.

Fotó: portfolio.hu

Nyilván ennek a felismerésnek köszönhető, hogy hirtelen koncepcióváltással nagyarányú tesztelésbe kezd a kormány. A maszkviselés területén is komoly szemléletváltás tapasztalható a hivatalos szervek részéről, mostantól ugyanis több területen kötelezővé tették a védőfelszerelések viselését, noha korábban ezt a kérdést kifejezetten lazán kezelték. A kormány persze igyekszik úgy lavírozni, mintha semmi ellentmondás nem tátongana korábbi hozzáállása, illetve a most meghozott rendelkezések között. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Ha rájössz, hogy elvesztetted a fogadást, tegyél úgy, mintha nem is ismernéd, azt, akivel fogadtál.”

Orbán Viktor ugyanúgy ígérget, mint amikor még pörgött a gazdaság, ömlöttek az uniós pénzek és komoly ipari cégek indítottak vállalkozásokat Magyarországon. Az úgynevezett munkaalapú társadalom eszményének meghirdetése azt a hamis illúziót keltette, hogy a gazdasági fejlődés mindenki számára elhozhatja az egzisztenciális felemelkedést, ugyanakkor a kedvező tendenciák az idők végezetéig fennmaradnak. A koronavírus-járvány azonban kirúgta ennek a koncepciónak a tartópilléreit, de úgy tűnik, a miniszterelnök továbbra hisz korábbi eszményében.

Fotó: napi.hu

Amikor Orbán Viktor meghirdette a munkaalapú társadalom koncepcióját, a szakemberek kissé ráncolták a homlokukat: Ez a kifejezés ugyanis azt sugallta, hogy eddig nem a munka volt az alapja a gazdasági fejlődésnek, a magyar családok tagjai nem a munkahelyükön megkeresett jövedelmükre építették fel az egzisztenciájukat. Eddig is fontos volt ugyanis minden kormány számára, hogy munkahelyeket, álláslehetőségeket teremtsen mindenki számára attól függetlenül, hogy milyen képzettséggel, iskolai végzettséggel, munkamorállal rendelkezik.

Orbán azonban úgy értelmezte ezt a kifejezést, hogy ő megteremti a teljes foglalkoztatottságot Magyarországon, vagyis azt az eszményt éleszti fel, melyet a Kádár-kor is vallott: Nem a piac szabályozza, hogy mennyi embernek lesz munkája, hanem az állam alakítja úgy, hogy legyen mindenkinek valamilyen kenyérkereseti lehetősége.

Ennek a koncepciónak volt a sarokpontja a közmunka, ami lényegében a munka feltételéhez kötötte a minimális szociális ellátást. A társadalom döntő hányada elfogadta, sőt üdvözölte ezt a koncepciót, aminek volt egy olyan populista üzenete, hogy mindenki vegye ki a részét a javak előállításából még akkor is, ha a levélsöprögetés, árokásás, vagy a határvédelmi kerítés építése inkább a börtönlakók „kiváltsága” volt eddig.

Pedig ő is elmondta már többször: Semmi sem lesz úgy, mint régen, az általunk eddig ismert világ alapjaiban fog megváltozni.

A közmunka egyszerre volt tehát megbélyegzés azok számára, akiket rákényszerítettek, illetve megnyugvás a felső- és középosztály tagjai számára, akik közül sokan úgy gondolták, hogy a szociális segélyezés korábbi gyakorlata arra ösztönözte a „lumpen elemeket”, hogy ne is keressenek munkát.

Noha a közmunka rendszerét a Gyurcsány-kormány dolgozta ki, a benne résztvevők számát Orbán Viktor kormánya tette tömegessé. A munkaalapú társadalom koncepciója tehát azt jelentette eddig, hogy a tartósan alacsony munkanélküliségi ráta mindennél fontosabb, még akkor is, ha a közmunkában résztvevő emberek tevékenysége nem túl sokat ad hozzá a gazdaság teljesítményéhez, ugyanakkor nem igazán lehet megélni abból a pár tízezer forintból amit ezért fizet az állam.

Talán ezt a szemléletet szeretné fenntartani a járvány utáni időkre is Orbán Viktor, amikor azt állítja, hogy a korlátozások feloldása után néhány hónappal újra mindenkinek lesz munkája. Ha valaki végleg elveszítette addigi munkahelyét, annak az állam biztosít munkalehetőséget. Az erről a kérdésről folyó parlamenti vitában a kormányfő megerősítette: aki elveszti a munkáját, az három hónapon keresztül álláskeresési támogatást kap. Amikor eltelik a három hónap, akkor munkát fog kapni, vagy a piactól, vagy az államtól.

Ezt a magabiztos kijelentést jelenleg máshogy nem lehet értelmezni, csak úgy, hogy a közmunka szerepe újra nagyobb lesz a magyar gazdaságban, vagyis a munkanélkülieket nagyobb számban szeretnék majd elbújtatni ebben a rendszerben, mint az utóbbi években, amikor sokkal inkább munkaerőhiány, mint a munkanélküliség okozott problémát. Orbán tehát úgy értelmezi a jelenlegi helyzetet, hogy néhány évet vissza kell menni az időben, és a jelenlegi keretek között mindent újra kell kezdeni. Pedig ő is elmondta már többször: Semmi sem lesz úgy, mint régen, az általunk eddig ismert világ alapjaiban fog megváltozni.

Fotó: ténytár.blog

Ezért is tűnik üres propagandának arról beszélni, hogy az állam mindenki problémáját meg fogja oldani a válság után. Egyrészt komoly gazdasági visszaesés várható, ami erősen korlátozni fogja a kormány mozgásterét, másrészt a közmunka jelenlegi formája és juttatásai messze nem oldják meg azok gondjait, akiket most kényszerből utcára tett egy ipari cég vagy egy kisvállalkozás. A munkanélküliek számára biztosított jelenlegi támogatási forma hiányosságai ugyanakkor meglehetősen látványosak lesznek, ha több tízezer új ember jelenik meg a rendszerben. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Ha elveszítetted a tomahawkodat, gyorsan találd meg, mert ha úgy lesz meg, hogy beleülsz az élébe, komoly fájdalmak várnak rád.”

Úgy tűnik, a Fidesz arra építette fel a koronavírussal kapcsolatos kommunikációját, hogy a járvány végén Orbán Viktort, mint látnokot ünnepelje a nép. A miniszterelnök ugyanis kijelölte a védekezés csúcspontjának dátumát, és ezt követően beindítja az élet megszokott menetét az országban. Mindez azt sugallja, hogy Orbán Viktor uralja a halálos betegségek terjedését, így megálljt tud parancsolni a járványnak is, amikor az ország (és persze a saját) érdeke úgy kívánja.

     Fotó: hvg.hu

A kipcsakok történelmi színre lépése óta tudjuk, hogy a türk népeknél más vezető képviseli a szakrális és más a végrehajtó hatalmat. Mi azonban még a testvérnépektől is különbözni szeretnénk, ezért nálunk ez a két funkció ugyanannak a felső vezetőnek a kezében összpontosul. Nem kell senkinek lerágnia a körmét ahhoz, hogy kivárja a helyes választ: Orbán Viktornak hívják azt az embert, aki személyében egyesíti a rituális és a világi hatalmat.

Erre a kormányfő kommunikációjában is vannak egyértelmű utalások, hiszen főként krízishelyzetekben egyes szám első személyben intézkedik, és nem is hagy kétséget afelől, hogy minden lényeges döntést ő hoz meg ebben az országban. Azonban azt is tudja, hogy a szakrális hatalom talán a végrehajtó hatalomnál is fontosabb, ezért ennek megtartását és megerősítését tartja az egyik legfontosabb feladatának.

Bizonyára úgy alakulnak majd a fertőzési számok tehát május elején, ahogy a jövőbe látó miniszterelnök megjósolta, és ennek megfelelően utána meredeken csökkenni fognak majd a járvány meghatározó mutatói.

Erre jó példa, hogy amikor az önkormányzati választások előtt bejelentette, milyen alkotmánymódosítási tervei vannak, de október 13-a után kénytelen volt ezeket elhalasztani, mert úgymond megtört a személyes varázsa. Más kérdés, hogy a márciusi felhatalmazási törvény meghozatala után ezeket gond nélkül átvitte. Fontos tehát számára, hogy egy olyan rituális tekintély birtokában rontson neki az ellenfeleinek, mely elrettenti a kritikusokat attól, hogy nyíltan szembe szálljanak vele.

Orbánnak ezért is fontos, hogy jó járványügyi számokat produkáljon, és azt a látszatot keltse, hogy ura a helyzetnek. Ezért van például kevés teszt, hiszen így alacsonyan lehet tartani az igazoltan fertőzöttek számát, ami jól jön a közvélemény befolyásolásakor. Ez viszont olyan mozgásteret ad a kormánynak, hogy bármikor bejelenthet szigorításokat és enyhítéseket is a korlátozásokban, hiszen nincsenek kirívóan magas halálozási és fertőzési adatok.

Ezért is célozhatta meg május 3-át, mint a járvány csúcspontjának céldátumát. Lényegében eldöntötte, hogy akkor lesz vége a küzdelem első szakaszának, és utána jöhet a levezetés, a kárenyhítés, és reményei szerint az elismerő gratulációk besöprése. Orbán azért zsonglőrködött tehát az utóbbi másfél hónapban a számokkal, hogy a saját céljaira használja azokat. Bizonyára úgy alakulnak tehát majd a fertőzési számok május elején, ahogy a jövőbe látó miniszterelnök megjósolta, és ennek megfelelően utána meredeken csökkenni fognak majd a járvány meghatározó mutatói.

Fotó: 24.hu

A járvány tehát elsősorban arra lesz jó a Fidesz számára, hogy megerősítse Orbán szakrális tekintélyét, elhitesse a kétkedőkkel, hogy a miniszterelnök nem csupán a migránsokkal, Soros Györggyel, az EU akadékoskodó intézményeivel, de a koronavírussal is el tud bánni. Más kérdés, hogy a mélyrepülésben lévő magyar gazdaságot ki tudja-e rántani majd a mélyből Orbán misztikus varázsa? Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „A törzs varázslója fontos ember, de a lándzsák és nyilak ellen fabatkát se érnek a varázsszavak.”

Másfél hónap telt el a magyarországi koronavírus járványból, így az eddigi eseményeket már célszerű értékelni. Adófizető néven író vendégszerzőnk korábbi bejegyzésében a járványkezelés dél-koreai példáját vette alapul, ami már akkor is azt mutatta, hogy a járvány megfelelő kezeléssel, 1-2 hónap alatt végigfuthat. Persze akkor, ha követjük a WHO ajánlását, vagyis: „Tesztelni, tesztelni, tesztelni”.

Fotó: Pannon Rtv

Az 51 milliós lakosú Dél-Koreában mára az új, napi megbetegedések száma 10 alá csökkent, tehát a járványt a február 18-i kezdete óta, 2 hónap alatt gyakorlatilag megállították. A gyárak termelnek, az iskolák működnek, nincsenek jelentős, gazdaságot érintő korlátozások. A dél-koreai új megbetegedések diagramja a következő:

A következő diagram az osztrák helyzetet (megbetegedések számát) mutatja, melyet Orbán Viktor nyilatkozta alapján a magyar kormány fokozott figyelemmel kísér.

Németország:

Csehország:

Az ábrákból látható, hogy Ausztria, a Magyarországinál sokkal súlyosabb járványindulást követően 1,5 hónap alatt lefojtotta a járvány terjedését, valamint Németországban és Csehországban is túljutottak a tetőzésen. A 2020.04.19-i diagramok és adatok forrásai: https://en.wikipedia.org/wiki/COVID-19_testing

Dr. Müller Cecília az április 19-i tájékoztatóján kijelentette, hogy „Magyarországon jelenleg még fokozatosan emelkedik a járványgörbe” Tehát mi nyilvánvalóan nem jutottunk túl a tetőzésen.

Az alábbi táblázatban néhány mérvadó ország adatait tüntettem fel.

Ha a betegek száma/millió fő oszlopot nézzük, akkor úgy tűnik, hogy mi vagyunk a legkedvezőbb helyzetben, mivel a magyarországi adat a legalacsonyabb.  Ha a halálozás/megbetegedések oszlopot nézzük akkor már a magyar adat a legrosszabb, tehát az előző oszlop adataival összevetve jelentős ellentmondás látható.

Véleményem szerint a táblázat legfontosabb oszlopa a teszt/millió fő adat. Ez azt mutatja, hogy mely ország tesztelt sokat és melyik keveset. Jól látható, hogy ennél a paraméternél a magyar adat a legkisebb, tehát mi teljesítünk a leggyengébben.

Minden felsorolt ország többet tesztelt nálunk.

Egymillió főre vetítve Csehország háromszor, Ausztria, Németország és Szlovénia négyszer annyi tesztet végzett, mint mi. Ezek az országok - amelyek sok tesztet és ehhez kapcsolódva természetesen sok kontaktkutatást végeztek- a megbetegedések grafikonjaiból láthatóan már túljutottak a járvány tetőpontján, kezelni tudják a helyzetet és fokozatosan újraindíthatják gazdaságukat.

Véleményem szerint a járványkezelésben a kormány az első hibát akkor követte el, amikor nem biztosított időben, megfelelő mennyiségű és minőségű védőeszközt az egészségügyi személyzet és a lakosság számára. A második súlyos hiba az, hogy a kormány nem követte a WHO ajánlását („Tesztelni, tesztelni, tesztelni”), vagyis nem akar sok tesztet végezni.

Úgy tűnik, a kormány nagyobb figyelmet fordít az adófizetők pénzéből finanszírozott propagandára (TV és rádióhirdetésekre), mint a vírus elleni hatékony harcra. Csakhogy a vírus, nem látja a TV-t és nem hallja a rádiót csak kontroll nélkül, egyszerűen fertőz.

Mindennek mi a következménye?

A sok tesztet végző országok normalizálódó helyzetével ellentétben Magyarországon „jelenleg még fokozatosan emelkedik a járványgörbe” és egy elhúzódó járványra készülhetünk, ahol a korlátozó intézkedések megbénítják az országot vagy azok feloldása a járvány felerősödéséhez vezethet.

Fotó: facebook

Az elhúzódó járvány pedig óriási gazdasági károkat okozhat az országnak, melyet a magyar adófizető emberek fognak nyögni és annak árát megfizetni. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: "Ha a törzsfőnök elkártyázza a földjeinket, nekünk kell összedobnunk a pénzt, hogy vissza tudja vásárolni, hogy újra elkártyázhassa azt."

Adófizető

Fenekestől felforgatta a nemzetközi sport világát a koronavírus-járvány, de ami itthon történik ezen a területen, szinte példa nélküli. A kormányfőnek ugyanis annyira fontos a sporton keresztül népszerűsítenie a politikáját, hogy igyekszik a súlyos gazdasági következmények hatásaitól mentesíteni a teljes magyar sportéletet. Pedig úgy tűnik, minden ágazatnak meg kell hoznia szükséges áldozatokat annak érdekében, hogy a magyar gazdaság mielőbb talpra állhasson, és Orbán Viktor szándékai ellenére valószínűleg a sport sem lehet ez alól kivétel.

Fotó: Civilhetes

Bő három év múlva a világ egyik legjelentősebb sporteseményének ad otthont Budapest, 2023 augusztusában ugyanis itt rendezik az atlétikai világbajnokságot. Néhány hete még úgy gondolták a kormány illetékesei, hogy egyedül az új, ellenzéki budapesti városvezetés akadályozhatja meg az igen nívós sportesemény hazai megrendezését, ám kemény alkudozások után a főváros zöld utat adott a szükséges beruházásoknak.

Most azonban úgy tűnik, a koronavírus keményebb ellenfél, mint az ellenzéki városvezetés, hiszen egyrészt a teljes versenynaptár felborult, így lényegében minden fontos világverseny (az atlétikai vb-t a foci eb-t és az olimpiát is beleértve)legalább egyéves csúszásba kerül. Ez azonban a kisebbik baj, hiszen ilyenre már volt példa a sporttörténetben, azonban most úgy kell biztosítani a kormányzati forrásokat, hogy lényegében minden ország gazdasága recesszióra számít a következő költségvetési periódusban.

Fotó: Civilhetes

Orbán Viktor azonban láthatóan nem aggódik, hiszen a sportőrült miniszterelnök inkább megsarcolja az önkormányzatokat és a bankokat megszorít a közszférában, esetleg elhalaszt néhány kevésbé fontosnak ítélt beruházást, de a közönség és tőkeerős szponzorok nélkül maradt sportegyesületeket nem hagyja az út szélén. Elsősorban a focira fókuszál, hiszen az nem lehet, hogy a NER kedvenc csapatai pénzhiány miatt szélnek eresszék azokat a külföldi és hazai játékosokat, akik milliós fizetésekért nem kergetik most sem egymást, sem a labdát az állami milliárdokból felhúzott stadionokban.

Most azonban nagyon más a helyzet, hiszen olyan váláság elé nézünk, melyhez hasonló nagyon régen rázta meg az országot és a világot.

Orbán jól tudja, hogy kenyeret és cirkuszt kell adnia a népnek, főként a koronavírus után, hiszen a sűrűn sorjázó tavaszi sporteseményekhez szokott szurkolók most 4-5 éve játszott meccsek ismétléseit nézhetik a különböző sportcsatornákon. Ez mégsem lehet indok arra, hogy a sportegyesületeket továbbra is lélegeztető gépen tartsa az állam, miközben nincs egy épkézláb ötlete arra, miként segítse a nagy bajba kerülő kis- és középvállalkozásokat. Naponta több ezer ember veszti el az állását, de a kormány inkább azzal van elfoglalva, hogy újabb TAO-s forrásokat biztosítson a sportklubok számára.

Magyarországon a sport szent dolog, és erre nagyon rájátszik a kormányfő. Sokak csak legyintettek a gombamód szaporodó focistadionok és sportcsarnokok láttán, hiszen úgy gondolták, ha hasít a gazdaság, jusson több a sportnak is. Most azonban nagyon más a helyzet, hiszen olyan váláság elé nézünk, melyhez hasonló nagyon régen rázta meg az országot és a világot.

Fotó: magyarnarancs.hu

Ha valaki úgy tesz, mintha neki nem kellene áldozatot hoznia a gazdasági nehézségekből való kilábalás érdekében, az lehet aranylábú focista, világklasszis úszó vagy kézilabdázó, nemzetközileg elismert edző, nem lesz népszerű a jövőben itthon sem. Ez az intelem nem a kiváló sportembereknek szól, hanem olyan politikusoknak, akik nem látják be, hogy a közös bajból csak együttes erővel juthatunk ki. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha együtt ültünk a kenuban, amikor a sodrás vitt bennünket, akkor üljünk együtt akkor is, amikor a sodrás ellen kell evezni!”

Még nem tudhatjuk, milyen politikai hatása lesz a mostani rendkívüli helyzetnek, de az egyértelmű, hogy a szavak mellett számokkal igyekszik majd alátámasztani az Orbán-kormány saját intézkedései helyességét. Bármilyen szomorú, a koronavírus-járvány idején is az a legfontosabb a politikusok számára, hogy tőkét kovácsoljanak a kiélezett helyzetekből, ezért minden eszközt bedobnak annak érdekében, hogy meggyőzzék a közvéleményt saját igazukról. A számok azonban most nem arról árulkodnak, hogy a kormány nemzetközi összehasonlításban jól reagált a kihívásokra.

Fótó: 24.hu

Legutóbbi számában interjút közölt a HVG Dézsi Csaba András győri orvos-polgármesterrel. Az újságíró rákérdezett a koronavírussal megfertőződött politikusnál, hogy szerinte elegendő tesztet végeznek-e a hatóságok. Dézsi, mint orvos (és nem politikus) azt válaszolta, szerinte rendben van az, hogy nem végeznek minden fertőzöttel érintkezésbe lépett személyen tesztet, elég, ha karanténra kötelezik őket.

Bár a győri polgármestert nem sorolják a központi utasítások feltétlen végrehajtói közé, de az interjú többi kérdésére adott válaszaiban is felmondta a központi direktívákat. A pártfegyelmet most épp a rendkívüli helyzetre való hivatkozással tartják be olyan fideszes politikusok is, akik számára engedélyezett, hogy néha kilépjenek a kormányzati fősodorból. Pedig épp a legfontosabb ügyekben kellene most némi szakmai ellensúlyt képezni a kommunikációs zsonglőrködésekkel szemben.

A tesztelések számának mesterségesen alacsonyan tartása is egy ilyen kardinális kérdés, mégis kevesen veszik a bátorságot, hogy megkérdőjelezzék a kormány gyakorlatát. És itt nem csupán arról van szó, hogy nem végezték el a győri polgármester közvetlen környezetébe tartozó 25 ember mindegyikén a tesztet, hanem arról, hogy nem csupán a fertőzötteket, az egyértelmű tünetekkel jelentkezőket, illetve a velük közvetlen kontaktusba kerülőket kéne vizsgálni.

Így ugyanis mindig csak futnak az események után a szakemberek, a megelőzésre viszont szinte semmi remény nem marad. Ha ugyanis tesztelnének olyan közösségekben is, ahol nincs egyértelmű bizonyíték arra, hogy fertőződött néhány tagjuk, a tünetmentes, de hordozó személyeket ki lehetne emelni ezekből a csoportokból. A vírus ugyanis azért jelent nagy veszélyt főleg az idős emberekre, mert a tünetek nem, vagy csak enyhe formában jelentkeznek a megfelelő immunitással rendelkező személyeken, akik később idősebbekkel is érintkezhetnek.

Az igazoltan fertőzöttek száma azonban így is elég magasnak mondható hazánkban, hiszen közel másfél ezer ember szervezetében mutatták ki a vírus jelenlétét. A járvány húsvét hétfőig 109 áldozatot szedett Magyarországon, ami a legrosszabb halálozási arány a régiónkban. Nem kell matematika professzornak lenni ahhoz, hogy kiszámoljuk, a 7,2-es halálozási arány azért ilyen magas, mert kevés tesztet végeznek, így az igazoltan fertőzöttek számát mesterségesen alacsonyan tartják. A halálozási mutatókat azonban nem lehet befolyásolni, így hiába nyugtatjuk magunkat azzal, hogy máshol több a fertőzött, a halálozási arány nálunk is a kelet-európai átlaghoz közelít.

Azért nehéz ész érvekkel, szakmai magyarázatokkal ellenszegülni a kormány akaratának, mert a számok manipulálása mindennél fontosabbnak tűnik a rezsim számára. Az egészségügyi intézmények vezetőire nehezedő nyomás már odáig jutott, hogy Kásler miniszter ki is rúgott két igazgatót, mert az adatszolgáltatásban hibáztak. Nem tudjuk, pontosan mi volt a vétkük, de a rapid leváltások elég egyértelmű üzenetek azok számára, akik esetleg akadékoskodni szeretnének a közeljövőben szakmai érvekre hivatkozva.

Fotó: hirado.hu

A kormány tehát a saját elképzelései szerint szeretné a számadatokat alakítani, ami elég veszélyes játék. Ha ugyanis nem szembesülünk a járvány pillanatnyi állapotával, ha bizonyos számadatok alacsonyan vagy magasan tartása fontosabb szempont, mint a helyzet részletes feltárása, akkor mindenki rosszul jár. A koronavírus ugyanis nem egy lesajnált ellenzéki csoportocska, melyet törvényekkel, manipulációval háttérbe lehet szorítani, hanem egy pusztító gépezet, amit csak pontos előrejelzésekkel, szakszerű védekezéssel lehet megfékezni. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha a pocok pusztítja a termést, ne dicsekedj azzal, hogy lelőttél 10 üregi nyulat!”

Az utóbbi 10 évben először néz szembe Orbán Viktor kormánya egy olyan kihívással, mely egyelőre megoldhatatlan feladat elé állítja. A kormányfő érzékelhetően retteg attól, hogy népszerűtlen intézkedéseket kelljen meghoznia a koronavírus okozta válság kezelése miatt. A most tapasztalható kormányzati óvatosság rövidesen átcsaphat bizonytalanságba, majd akár kapkodásként is értékelhetjük az egymásnak ellentmondó intézkedéseket.

Fotó: Euronews

Az Orbán-kormány egy nap alatt 75 ezer diplomással ajándékozta meg az országot. Igaz, hogy ennek a közérzetjavító intézkedésnek semmi köze se volt a koronavírus-járvány elleni védekezéshez, de a döntéshozók úgy voltak vele: ha egy rossz hír mellé mindig odaillesztenek egy jót is, akkor kevésbé fognak bosszankodni a polgárok a rájuk váró megpróbáltatások miatt. Ugyanez a szerep jut a jövő évtől fokozatosan visszaépülő 13. havi nyugdíjnak, ami egy prosperáló gazdasági ciklus idején is elég merész ígéret, nemhogy olyankor, amikor mély, elhúzódó válság elé nézünk.

Orbán Viktor továbbra is élvezni szeretné népe (egy részének) megbecsülését, ezért a rossz hírek bejelentését meghagyja minisztereire, illetve az operatív törzs tagjaira. Ő a közhelyek, biztató szavak és jóléti intézkedések bejelentőjeként továbbra is abban a szerepben tetszeleg, mint aki sikerrel emelkedik felül a mindannyiunkat érzékenyen érintő nehézségeken. Gyanítható, hogy folyamatosan tesztelik a háttérben az ország lakosságát, és ha egy döntés nagyon népszerűtlennek tűnik, azt annak ellenére elvetik, hogy hasznos lenne a vírus terjedésének megfékezésében.

Ezért rántják elő a nyelvvizsga elengedésével új diplomások tízezreit, és ígérnek 13. havi nyugdíjat azoknak az időseknek, akik most érthető módon a négy fal között szoronganak a terjedő járvány miatt.

Főként a polgárok mozgásának korlátozása tartozik ebbe a kategóriába, hiszen sokan szívesen vennék ezek enyhítését, illetve feloldását, mások viszont biztonságban érzik magukat a tudattól, hogy minimalizálják az emberi érintkezések lehetőségét. Ennek azonban elsősorban szakmai döntésnek kell lennie, de azt megszokhattuk az Orbán-kormány gyakorlatában, hogy a politikai érdekek rendszeresen felülírják ezeket. Mintha a Fidesz vezetői már egy átmeneti népszerűségvesztést is sorscsapásként élnének meg annak ellenére, hogy a következő nagy politikai erőfelmérő két év múlva esedékes.

Orbán Viktor hibrid rendszere azonban arra épül, hogy még a pártok népszerűségi listáján sem engedik feljebb kúszni az ellenzéket, nemhogy együttműködnének ezekkel a politikai erőkkel, amikor pedig igencsak szükség lenne a nemzeti egység felmutatására. A pillanatnyi népszerűségvesztést tehát akkor is igyekszik elkerülni a Fidesz, amikor nincs igazi tétje ennek, mert úgy gondolják, ezzel némi teret engednének az ellenzéknek. Ezért rántják elő a nyelvvizsga elengedésével új diplomások tízezreit, és ígérnek 13. havi nyugdíjat azoknak az időseknek, akik most érthető módon a négy fal között szoronganak a terjedő járvány miatt.

Fotó: mandiner.hu

A társadalom folyamatos szondáztatása természetesen nem ördögtől való dolog, ám nem elsősorban azért fontos tudni az emberek véleményét fontos dolgokról, hogy mindig a többségi álláspontot támogassa a kormány. Olykor olyan döntések meghozatalára is készen kell állnia egy kormányzatnak, melyek hosszú távon hasznosabbnak bizonyulnak, mint a rövid távú, felelőtlen ígérgetések. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Csak olyan lovat kínálj eladásra, amelyikre te magad is fel tudsz ülni.!”

Utólag is legitimálhatja eddigi hazugságait a kormány azzal, hogy különleges felhatalmazást adott magának, ráadásul meghatározatlan időre. A legnagyobb gond, hogy az öncenzúrát erősíti majd a sajtóra nehezedő nyomás, ugyanakkor az első vonalban küzdő egészségügyi dolgozók is háromszor meggondolják majd, milyen információkat osztanak meg ismerőseikkel, illetve az újságírókat arról, valójában mi zajlik a kórházakban a járvány ideje alatt.

Fotó: alfahir.hu

Orbán Viktor ezúttal sem hazudtolta meg magát. Imádja ugyanis, amikor a nemzet megmentőjének szerepében tetszeleghet, és látszólag az a felelősség sem nyomasztja, hogy ha valamit rosszul csinál, nagyon rosszul járhat ő és a pártja is. Biztos benne, hogy a saját magára osztott szinte korlátlan hatalommal élve bármit képes lesz elérni, de ha ez mégsem sikerülne, akkor a propaganda eszközeivel majd újra felülkerekedik a vírus elleni küzdelemben.

Nem kétséges, jól felvértezte magát ebben a harcban, hiszen szinte teljesen kiiktatta a politikai ellenzéket a rendkívüli helyzetre hivatkozva, a kormánypárti sajtó pedig mindig azt a dallamot játssza, melyet a főpropagandistái vezényelnek neki. A független vagy ellenzéki médiumok pedig elbizonytalanodtak amiatt, hogy a kormány belátása szerint értékelheti a híreket, így ha valamely tudósítást rémhírnek minősítenek, akkor komoly szankciókkal számolhatnak.

A fenyegetőzős politika ráadásul provokálja a települések vezetőit: az ellenzékieket megint a kétségbeesésbe igyekszik kergetni, a sajátjai közül pedig láthatja, kik tartanak ki mellette még ilyen helyzetben, és kik hangoztatják kétségeiket.

A tényeken alapuló újságírás is komoly fenyegetéssel néz szembe, ugyanakkor a kommentárok, jegyzetek, tárcák szerzői se lehetnek biztosak abban, hogy nem csap le az állami cenzúra rájuk, ha nem a kormányfő szája íze szerint alakulnak a dolgok a magyar médiában. Márpedig ilyen éles helyzetekben megannyi kétely, gyanús körülmény vetődik fel a kormányzati szervek tevékenysége körül, és a sajtó dolga épp az lenne, hogy ezek teret kapjanak a magyar közéletben. Most már tehát a színvonalas szakmai munka mellett bátorság is kell ahhoz, hogy valaki szembeszálljon azzal a hatalmi gépezettel, melyet Orbán Viktor épített ki maga köré.

Mintha előre menekült volna a kormányfő, hiszen a járvány elleni védekezésen túl most a gazdaság megmentése a legnagyobb téttel bíró kérdés a közbeszédben. Ez utóbbi ügyben viszont a rossz döntések talán még a járványkezelés hibáinál is nagyobb problémát jelenthetnek az ország lakói számára. A gazdasági mentőcsomag már most elkésett, ugyanakkor Orbán Viktor most is szokásos módszerét használva előbb teszteli a közvéleményt, mielőtt meghozná végső döntését.

Ne gondolja tehát senki komolyan, hogy az a gazdasági mentőcsomag végleges számokat tartalmaz, melyet a napokban lebegtettek meg kormányzati emberek. Az önkormányzatok, a bankok és nagy áruházláncok megsarcolása annyira képtelen ötletnek tűnik, hogy valószínűleg csak azért dobták be a kormányzati kommunikátorok, hogy megszondáztassák a magyar társadalmat. A fentebb említett szektorok ugyanis inkább segítségre szorulnak majd a következő hónapokban azért, hogy meg tudjanak tartani fontos munkahelyeket, ezért nem lehet belőlük újabb milliárdokat kipréselni.

Ez elsősorban az önkormányzatokra érvényes, melyeket láthatóan minél jobban szeretne megbüntetni a kormányfő, mert sok bosszúságot okoztak neki tavaly október 13-án. Bosszúszomja nem enyhült, sőt talán nőtt is azóta, hogy mégsem sikerült keresztülvernie azt az elképzelését, hogy a rendkívüli körülményekre való tekintettel saját hűbéreseinek adja a települések irányítását. Ettől még nagyon nehéz idők várnak az önkormányzatokra, a cégeik ugyanis rendkívüli módon megszenvedik a járvány negatív hatásait.

És ezúttal az sem számít igazán Orbánnak, hogy saját pártjának polgármestereit is büntetheti, hiszen egységesen kell kezelnie az önkormányzati szektort. A fenyegetőzős politika ráadásul provokálja a települések vezetőit: az ellenzékieket megint a kétségbeesésbe igyekszik kergetni, a sajátjai közül pedig láthatja, kik tartanak ki mellette még ilyen helyzetben, és kik hangoztatják kétségeiket.

Fotó: blikk.hu

Ettől függetlenül az önkormányzatokat valószínűleg ki fogják hagyni a végső változatból, így csak a korábban már sokat ostorozott bankokat és multicégeket fogják különadóval sújtani. Orbán politikai játszadozása azonban rávilágít arra a tulajdonságára, hogy senkinek sem tudja elfelejteni, ha valaha bosszúságot okozott neki, és igyekszik minden alkalmat megragadni ahhoz, hogy erre emlékeztesse ellenfeleit, és persze szövetségeseit. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „A harag rossz tanácsadó, de az ellenség lebecsülése még ennél is nagyobb hiba.”

A március 26-i kormányinfón (54.perc) Gulyás Gergely (Miniszterelnökséget vezető miniszter) a magyarországi koronavírus járvány várható tetőzésével kapcsolatos kérdésre a következőket mondta: „Ma azt tudjuk mondani, hogy június-júliusra várható a tetőzés, de ez nem számon kérhető ígéret a részemről, hanem a tudomány pillanatnyi állásának megfelelő prognózis.” Ez az információ késztette ismét írásra állandó vendégszerzőnket, Adófizetőt. Elemzését az alábbiakban olvashatják:

Fotó: Szegedi Kattintós

A koronavírus járvány láthatóan az egész világon súlyos gondokat és károkat okoz. Ugyanakkor tény, hogy Kína 4 hónap alatt megfékezte a járványt. A januári, vuhani karantén elrendelése után március végén Kínában az élet fokozatosan újraindult, a belföldi járványterjedést teljesen megállították.

A Gulyás Gergely által említett június-júliusi magyar tetőzés előrejelzésből az következne, hogy Magyarországon a járvány augusztus-szeptemberben, (6-7 hónap alatt) érhet véget.

Ez véleményem szerint tragikus hatással lenne az országra egészségügyi, szociális és gazdasági szempontból is.

Persze, felmerül a kérdés, hogy a „tudomány pillanatnyi állásának megfelelő prognózis” milyen bemenő adatok mellett készült el.

Ha a jelenlegi adatokkal:

- több hetes késés a szükséges védőeszközök biztosításában,

- környező országokhoz képest kevés tesztelés,

- korlátozott kontakt kutatás,

- járvánnyal kapcsolatos közérdekű adatok visszatartása,

akkor a tudományos prognózis lehet, hogy valós eredményt ad, csak az a baj, hogy az Magyarország ebben az esetben (6-7 hónap alatt) tönkremegy.

Az előző írásomban megvizsgáltam a járvány első 3 hetében bekövetkezett hibákat és a szükséges intézkedések meghozatala során használható eszközöket. https://szeka.blog.hu/2020/03/25/nagy_arat_fizetunk_orban_viktor_hibaiert

Gondolom nyilvánvaló, hogy további, rendszer szintű hibákat nem szabad elkövetni. Most a kormánynak paradigmát kell váltani, fel kell nőnie a természetes versenyben létező, hatékony vírushoz, amely ellen a kormánypropaganda és az óriásplakátok nem hatásos fegyverek. Ez azt jelenti, hogy ki kell tűzni a legfontosabb célokat, és azok elérése érdekében a lehető leghatékonyabban kell dolgozni.

A következő célokat javaslom kitűzni:

1. A nehéz szociális helyzetbe került magyar állampolgárok védelme/segítése

2. Le kell győzni a koronavírust

3. Minimalizálni kell az ország gazdasági veszteségeit.

Most csak a második céllal foglalkozom.

Ahhoz, hogy a célt megvalósítsuk, azt le kell bontani, részcélokra és meg kell határozni az eléréséhez szükséges feladatokat, biztosítani kell az erőforrásokat. Itt alkalmazhatunk egy kevés Benchmarking-ot és nézzünk meg, néhány példát:

Dél-Korea, Kína után a második ország volt ahol a koronavírus jelentős és gyors terjedésnek indult. Nekik a 2003-as SARS járvány miatt volt víruskezelési tapasztalatuk és azokat most használják is.

Jelenleg az látható, hogy Dél-Korea egy hónap alatt jelentős eredményt ért el a koronavírus járvány elleni küzdelemben. Komócsin Sándor cikke https://www.napi.hu/nemzetkozi_gazdasag/koronavirus-del-korea-fertozes-jarvany.702519.html?utm_source=index.hu&utm_medium=doboz&utm_campaign=link

összefoglalja a legfontosabb információkat. Az 51 millió lakosú Dél-Korea úgy tudta megfékezni a járványt, hogy nem rendeltek el szigorú karantén intézkedéseket, nem zártak be termelő egységeket. Lásd a következő ábrát:

A szerző dél-koreában kélszült felvétele

Az ábrán jól látható, hogy az első fertőzöttet január 20-án azonosították, de a megbetegedések gyakorlatilag február 19-én jelentek meg nagyobb számban. A február 29-i 909 fős esetcsúcsról a megbetegedések 2 hét alatt napi 150 alá csökkentek.

Tehát ha Dél-Korea 1 hónap alatt le tudta vezényelni a járványt, akkor reális cél kell legyen az, hogy Magyarország 2 hónap alatt, idén május végére kezelhető szintre hozza a járványt, tehát a tetőzés legkésőbb májusban megtörténjen.

Néhány további adat:

Forrás: https://en.wikipedia.org/wiki/COVID-19_testing

A legújabb hírekből ismerhető, hogy Németország is a Dél-Koreai gyakorlatot alkalmazza. Most zajlik a rendszer fejlesztése abból a célból, hogy hetente 500 ezer vizsgálatot tudjanak végezni, ami a 83 milliós lakossággal számolva 6024 vizsgálat/millió fő/hét.

A cél lebontása és mérhető kulcs teljesítménymutatók (KPI = Key Performance Indicator):

Mivel a kormány részéről többször elhangzott, hogy a koronavírus kezeléséhez minden anyagi forrás és szükséges eszköz rendelkezésre áll, így nem lehet akadálya a magyarországi védekezési munka felgyorsításának.

Az elmúlt 4 héten Magyarországon 14146 vizsgálat zajlott le, ez 1443 teszt/millió fő ami 329 db/millió fő/hét.

Ezek alapján ahhoz, hogy Magyarország a dél-koreai és a német víruskezelést megközelítően haladjon, véleményem szerint a jelenlegi 329 db/millió fő/hét tesztszámot legalább a német felére, 3000 vizsgálat/millió fő/hét-re kell emelni, ami heti 29400, napi 4200 vizsgálat. (Persze még jobb lenne megcélozni a 6000 vizsgálat/millió fő/hét értéket.)

Ehhez nem kell kitalálni semmi ördöngőset, csak megvalósítani azt, amit Dél-Korea és Németország már csinál.

A dél-koreai gyakorlatot a következő cikk írja le részletesen: https://index.hu/kulfold/2020/03/15/del-korea_koronavirus_mun_dzsein_covid-19_teszteles_jarvany/

A szerző dél-koreában kélszült felvétele

JAVASOLT FELADATOK: Meg kell erősíteni a járványt kezelő szervezeteket, biztosítani kell a megfelelő labor kapacitásokat, eszközöket és munkatársi létszámot a vizsgálatok és a kontaktkutatások elvégzéséhez. A működő gyakorlati folyamatok megismeréséhez kormányzati szinten bizonyára lehet információt kérni Dél-Koreától és Németországtól vagy akár Csehországtól is ahol a jövő héten szintén elindul a fertőzött személyek telefonadatainak felhasználása a kontaktkutatáshoz.

A vizsgálatokat végző személyeket természetesen el kell látni a szükséges és megfelelő védőeszközökkel.

Persze, most lehet azt mondani, hogy a vizsgálati szám 10-szeresre emelése irreális, ráadásul nagyon drága.

Csakhogy az általam minimálisan kitűzött cél csak a német vizsgálati szám fele!

Ugyanakkor gondoljunk előre 3-4 hetet!

A fentebb felsorolt európai országok jelentősen növelik a vizsgálatok számát és van esély arra, hogy Dél-Koreához hasonlóan a következő 1 hónapban komoly eredményeket érnek el és visszaindíthatják gazdaságukat.

Ekkor a külföldi (Mercedes, Audi, Opel, Suzuki, Hangkook, stb.), valamint a magyar cégek vezetői kockázatelemzést végeznek arra vonatkozóan, hogy újraindíthatók-e a leállított magyarországi termelő egységek.

Ha azt látják, hogy a magyar koronavírus-helyzet még nem megfelelő, akkor nem fognak elindulni. Ilyen esetben az éttermek, szállodák sem tudnak újra indulni. Ha ez lesz a helyzet augusztusig, akkor Magyarország nagyon nagy bajban lesz. Ez költségszinten nyilvánvalóan nagyságrendekkel nagyobb veszteséget okozna, mint a németországi gyakoriságú vizsgálatok elvégzésének költségei.

A koronavírus elleni küzdelem folyamatait a következő fontos teljesítménymutatókkal (elvégzett teszt/millió fő, napi új fertőzések száma) fogom kéthetente diagramokon ábrázolni és a magyar helyzetet Dél-Korea, Németország, Csehország, Szlovákia és Románia helyzetével összehasonlítani.

Fotó: Szegedi Kattintós

Május végén minden bizonnyal látható lesz az, hogy mely országok tudták hatékonyan kezelni a korona vírus járványt. Minden eszköz a magyar kormány rendelkezésére áll és idővel feketén-fehéren ki fog derülni, hogy sikerült-e hatékonyan kezelni a koronavírus-járványt, megmenteni a bajba jutott magyar embereket, valamint a magyar gazdaságot. Rossz eredmény esetén nem lehet az ellenzéki pártokat, a migránsokat és Soros Györgyöt hibáztatni. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Ha lassan, megfontoltan tüzelsz a szarvasra, sokáig lőhetsz, de közben messzire kerül tőled a vad."

Adófizető