Ne legyen kétségünk, lesz népszavazás a befogadási kvótáról, a kérdés csak az, hogy mikor. Orbán Viktort nem állíthatja meg sem az Európai Unió, sem az Alkotmánybíróság, sem a magyar ellenzék. Ha ő elhatározza, hogy bemegy a sűrű, sötét erdőbe, akkor nincs olyan erő, amely eltántorítsa ettől a szándékától. Ha jól sül el számára a dolog, felfrissítheti, önbizalommal töltheti el pártja egyre fásultabb szavazótáborát, ha viszont kudarcot vall, az a 2018-as választási vereséget vetíti előre.
Fotó: origo.hu
Mintha Orbán Viktor David Cameron kottájából játszana. Hosszas tépelődés után ugyanis hasonló lépésre szánta el magát, mint brit kollégája. Cameron persze jóval többet kockáztat, hiszen magát az uniós tagságot tette a szavazás tárgyává, míg Orbán csupán a befogadási kvóta elleni harcában kéri a magyarok támogatását.
Első ránézésre Cameronnak lesz nehezebb dolga, hiszen a legutóbbi brüsszeli csúcson kicsikart engedmények ellenére sem látszik biztosnak, hogy az EU ellen hergelt britek a maradás mellett voksolnak. Orbán magyarjainak többsége ugyanakkor már többször bizonyította, hogy rendkívül elutasító a menekültekkel kapcsolatban, így csak az a kérdés, hogy eléri-e az érvényességi küszöböt a voksolásban résztvevők aránya.
A képlet mégsem ilyen egyszerű a magyar miniszterelnök részéről, hiszen beleléphet néhány csapdába. Például az ellenzék ügyes manőverezéssel kiénekelheti a sajtot a szájából, tovább távolodhat az Európai Unió meghatározó tagállamaitól, végső esetben pedig meg is vonhatják országától az EU-s támogatásokat.
De vegyük az első eshetőséget, amelyet a magyar ellenzék eddigi teljesítménye ismeretében többen megmosolyoghatnak. Kétségtelen, hogy nehéz nekimenni egy olyan népszavazásnak ma Magyarországon, ahol a többségi vélemény ellen kell kampányt folytatni. A menekültkérdés tavaly megerősítette a Fideszt, ellehetetlenítette az ellenzéket, mert finoman szólva sem befogadó szemléletű a magyarok többsége.
Erre célzott Orbán a Businnes Insidernek adott interjújában, ahol azt ecsetelte, hogy ha hozzájárulna, hogy Törökországtól több százezer embert átvegyenek és elosszanak a tagállamok között, akkor őt Budapesten felhúznák egy lámpavasra. Orbán ezzel idegengyűlölőnek és sovinisztának bélyegezte saját választóit, amire a Fidesz migránsellenes kampányának sikere sarkallhatta.
Az ellenzék ugyanakkor egyértelművé teheti, hogy egy olyan népszavazáshoz, mely szembemegy az uniós joggal, nem szabad asszisztálnia egyetlen magyar polgárnak sem. Tulajdonképpen a magyar EU tagságról tartandó népszavazásként is értelmezhető a mostani kezdeményezés, és így már kevésbé kedvezőtlen a kép az ellenzék számára. A magyar tagságot ugyanis az Orbán-kormány hat éve tartó Brüsszel ellen folytatott szabadságharca sem tette népszerűtlenné a magyarok körében, és egy ilyen tematikájú népszavazás valószínűleg a kormány kudarcát hozná.
Azt, hogy magát a miniszterelnököt is kétségek gyötrik azzal kapcsolatban, hogy jót tesz-e önmagának és pártjának azzal, ha egy olyan véleményalkotási rendszerre bízza a sikert, amelyet tudatosan igyekezett kiiktatni a magyar politikai struktúrából 2010 óta. Eklatáns példája ennek az utóbbi napok legnagyobb botránya, amikor az MSZP vasárnapi boltbezárással kapcsolatos kezdeményezését hiúsították meg olyan bőrfejűek, akik a kormánytól kaphattak utasítást több áttételen keresztül.
Orbán úgy gondolta, hogy a nemzeti konzultációk, Békemenetek és nyilvános aláírásgyűjtések álságos manipulációjával helyettesítheti a teljesen ellehetetlenített népszavazási rendszert. Most azonban már egyik sem elég hatásos, ráadásul a kockás inges pedagógusok mozgalma ismét a rendszer belső hibáira terelték a figyelmet, így kénytelen előrántani ismét a menekültkártyát.
A népszavazás jó ürügy lesz arra, hogy ismét a migráció kérdése uralja a közbeszédet, az elégedetlenkedő egészségügyiek, pedagógusok, szakszervezetisek pedig újra a mellékvágányra szoruljanak. Ugyanakkor nagyon fel kell pörgetni az elfásult magyar választópolgárokat, mert az igen magas érvényességi küszöb miatt közel négymillió embert az urnákhoz kell csábítaniuk egy parlamenti ciklus kellős közepén. Persze, azt is lehet sikerként értékelni, ha nem lesz meg a szükséges szavazat, ha a kvótát elutasítók száma jóval nagyobb lesz, mint a befogadók tábora.
Fotó: index.hu
Ez lesz a rendszerváltás utáni Magyarországon a harmadik olyan népszavazás, melyben a baloldal hálátlan szerepre kényszerül. Ilyen volt a Magyarok Világszövetsége által kikényszerített, a határon túli magyarok állampolgárságáról, illetve a vizitdíjról és tandíjról szóló, melyet a Fidesz erőltetett át az Alkotmánybíróságon. Mindkettő végeredményéből rendkívül sokat profitált a Fidesz, de vajon így lesz ez most is?
Lényegében ez a legfontosabb kérdés a mostani bejelentés után. A Fidesz lényegében erre a népszavazásra alapozza a következő éveit, hiszen másra nem igazán építhet. A gazdaság vergődik, több válságban lévő ágazatban forrnak az indulatok, a magyar fiataloknak elegük van a hazai vegetálásából, és külföldön keresik a boldogulásukat.
Közben a kormányhoz közel álló oligarchák jól megszedik magukat, a leszakadóban lévő társadalmi rétegekről pedig teljesen lemondtak a hatalmon lévők. Jól látszik, hogy nincs elég muníció a kormány tarsolyában ahhoz, hogy hagyományos, ígérgetős kampánnyal vágjon neki a 2018-as parlamenti voksolásnak, ezért tekintenek csodafegyverként a migránskérdésre. Ezért valószínűleg a kormány rendkívüli felhatalmazását fogják olyan hévvel erőltetni a terrorveszélyre hivatkozva, hiszen innentől minden erővel a népszavazás sikerére kell törekedniük. Ahogy egy dakota közmondás tartja: ”Ha már biztos, hogy elveszíted a csatát, akkor próbáld meg kilőni a másik törzs főnökét,hogy ne örüljön annyira.
