Ismét plakátcunami borította el a magyar települések utcáit és tereit, a televízióból és rádióból pedig harsognak a kormányzati propaganda fizetett hirdetései, akár kormánypárti, akár ellenzéki hangvételű csatornát választunk. A kormány tényleg mindent belead az úgynevezett betelepítési kvóta ellen meghirdetett népszavazás kampányába, így nem meglepő hogy az ordas hazugságoktól sem riad vissza. Lássunk néhány példát ezekre:

Fotó: index.hu

1. Az egyik legarcátlanabb szöveg, amely megjelenik az utcáinkon és tereinken, a következő: Tudta? Csak Líbiából egymillió bevándorló akar Európába jönni? Tudjuk, minden elutasító kampány az emberek félelmeire és tájékozatlanságára alapoz. Ha azt mondják az embereknek, hogy valami észak-afrikai országból berber törzsek szeretnének Almáskamarásra költözni Marika néni szomszédságába, és az istállóban tevét tartanak, kutyát sütnek vacsorára, és a gyerekeiket terroristának nevelik, tuti a siker. De tudja-e Marika néni, hogy hol van Líbia? Ha nem, akkor sem rohan a világatlaszért a könyvszekrényhez, mert térkép nélkül is érzi már a teveszagot, és nem szeretné, ha az unokája egy Allahhoz imádkozó kis arab lurkó mellett ülne az iskolában. Az aljas kampány alapvetése, hogy felpörgesse az bennünk szunnyadó félelmeket. Nem kérdezünk vissza, hogy egy líbiai miért jönne Magyarországra, hiszen legalább 10 határon kellene átverekednie magát, hogy egy olyan országba érjen, ahol biztosan nem kap menekültstátuszt, a fizetések alacsonyak, nem beszéli a nyelvet, és nincsenek rokonai itt. Ráadásul, ő Olaszországba vagy Franciaországba igyekszik, amihez „csak” át kell hajóznia a Földközi-tengeren. No, és honnan tudjuk, hogy 1 millióan készülnek ide? Ezerfős reprezentatív mintán felmérést készített a Századvég Líbiában? Nem lehetett egyszerű még telefonon sem.  Egyébként Líbia lakossága 7 és félmillió, úgyhogy a távozni szándékozó 1 millió fő enyhén szólva túlzónak tűnik. Egy olyan felmérést már jóval hitelesebbnek tartanánk, hogy Magyarország 10 milliós lakosságából mennyien készülnek Európába menni. Ennek a felmérésnek az eredményét nyilván nem plakátolná ki a kormány.

2. A másik durva csúsztatás a következő plakátszövegben testesül meg: Brüsszel egy városnyi illegális bevándorlót akar Magyarországra telepíteni. Kezdjük azzal, hogy ha Magyarország kormánya akarna bárhová embereket telepíteni, akkor nem az lenne a szlogen, hogy Budapest Zanzibárba szeretne telepíteni háromszáz ukrán vendégmunkást. Brüsszel Belgium fővárosa, az EU és a NATO központja (mindkettőnek tagjai vagyunk), és ott soha nem döntöttek az Európai Unió illetékesei arról, hogy illegális bevándorlókat telepítenek Magyarországra. A turpisságra egyébként már a népszavazási kampány elején sokan rávilágítottak, amire az volt a válasz, hogy akkor meg azért kell elmenni népszavazni, hogy ne is történhessen meg ilyen. Szóval, azért kell megütni a gyereket, amikor jó, mert egyszer úgyis rossz lesz, és most előre megkapja a jól megérdemelt pofonját. Azt se hagyjuk ki az elemzésből, hogy illegális bevándorlókat természetesen senki se akar, de a kvótában szereplő menekültek nem illegálisan tartózkodnak Európában, hanem menekültstátuszt élvezve legálisan. Idézzük ebben a kérdésben Navracsics Tibort, az Orbán-kormány egykori miniszterét: "Nem felel meg a valóságnak a magyar kormány kommunikációja, amely szerint az EU az illegális bevándorlók ügyében akar kvótát." De a legdurvább csúsztatás mégis az, hogy egy városnyi embert akarnak ránk erőltetni. Elég sok magyar város lenne, ha nem egészen kétezer lakossal el lehetne érni a városi rangot, ugyanis körülbelül ennyi ember befogadásáról van szó. Talán csak Felcsútnak sikerülhet ez ma Magyarországon.       

Aki csak emlékeztetni próbál arra, hogy Magyarországnak nem csupán jogai, de kötelességei is vannak azzal, hogy az Európai Unió tagja, arra szintén a „Brüsszel láncos kutyája” jelzőt akasztják.  

3. Az is rendkívül irritáló ebben a kampányban, ahogy a kvótanépszavazást elutasító ellenzékieket, gondolkodó magyar polgárokat, civil aktivistákat a bevándorlás szorgalmazóiként állítja be a kormány propagandagépezete. Aki a magyar menekültügyi eljárást bírálja (amely lényegében a menekültkérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasítását jelenti), azt a hazaárulóknak kijáró megvetéssel emlegetik a közszolgálati televízióban és rádióban. Aki csak emlékeztetni próbál arra, hogy Magyarországnak nem csupán jogai, de kötelességei is vannak azzal, hogy az Európai Unió tagja, arra szintén a „Brüsszel láncos kutyája” jelzőt akasztják. Azért nem lehet érdemi vitát kialakítani az úgynevezett menekültkvótáról, mert egyrészt valótlan állításokra épül a kormány kampánya, másrészt mindenkit megbélyegeznek, aki érdemi kérdéseket tesz fel a népszavazás legitimitásával kapcsolatban. Mert miért is kéne népszavazást tartani egy olyan kérdésről, mely hemzseg a valótlan állításoktól? Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Mielőtt válaszolnál egy apacs kérdésére, előbb vizsgáld meg, hogy nem egy apacsnak öltözött navahóval van-e dolgod.”