Finoman szólva is túltolta a kvótanépszavazás kampányát a Fidesz augusztusban. A kormánypárt kommunikációs szakemberei mintha megfeledkeztek volna arról az ősi igazságról, hogy olykor a kevesebb néha több, hiszen olyan elánnal nyomták az olimpia alatt az arcunkba a menekültellenes propagandát, hogy a támogatók egy része is megcsömörlöttek tőle. Most már ott tartunk, hogy Kövér László a romákat riogatja azzal, hogy a migránsok elveszik a segélyüket, Orbán Viktor pedig a baloldali vezetésű városok lakói elé fest olyan rémképet, melynek sehol sem találjuk a megalapozottságát.
Fotó: szeged.hu
Már korábban értekeztünk arról, hogy a Fidesz feltesz mindent az október 2-i népszavazásra. Ez első hallásra elég logikátlannak tűnik, ugyanis a pártok népszerűségi listáját lassan egy évtizede vezető Fidesz elvileg nem lehet rákényszerülve egy ilyen hazárdjátékra a kormányzati ciklus közepén. Azonban mindennél beszédesebb az a mindent elsöprő nyomulás és agyament ötletparádé, amit a kormányerők az utóbbi hetekben bemutattak. Aki eddig kételkedett abban, hogy a kormánynak tényleg nincs más mondandója a saját választópolgárai felé, minthogy az ország etnikai és vallási egységének a megőrzése a legfőbb feladat, az most kezdhet gyanút fogni: az Orbán-kormány azért tolja ilyen agresszívan a menekültkérdést, mert a háttérben nagyon nagyok a bajok, melyekről el kell terelni a figyelmet.
Az a kormány például, amely egy-egy igen fontos törvénymódosítást olyan lézersebességgel tolt át a parlamenten, hogy még az előterjesztő sem ismerte a törvény szövegét, most erős késéssel próbál reagálni arra az évek óta világosan kirajzolódó tendenciára, hogy Magyarországról elmegy a munkaerő, de a nyugatra távozók helyett nem jön senki. Eddig csak az előnyöket látta a kormány abban, hogy százezrek keresik a boldogulásukat Németországban, Ausztriában vagy Nagy-Britanniában, hiszen ezzel csökkent a hazai munkanélküliség, a kivándorlók pedig jelentős összegekkel segítették az itthon maradt hozzátartozóikat. Ez a folyamat azonban most kezdi megbosszulni magát, hiszen hónapról hónapra nő a betöltetlen álláshelyek száma, és mivel a kormány szerint már alig látható a munkanélküliség hazánkban, kissé álságos az a javaslata, hogy átképzésekkel megoldható a hazai munkaerőhiány.
Ha Orbánnak sikerül 4,1 millió embernél többet rávennie arra, hogy részvételével támogassa a kormány Brüsszel elleni hadjáratát, akkor hónapokig az lesz a közszolgálati csatornákon a fő hír, hogy az EU nem tartja tiszteletben a magyar nép véleményét.
Van ezzel a javaslattal más gond is. A papíron meglévő munkanélküliség, és a látens munkanélküliségként jelen lévő közmunkaprogramban résztvevők tömegei nem vethetők be egy rövid átképzés után azokon a területeken, ahol vészesen kevés a szakember. Egyrészt, mert a munkaügyi központokat lényegében adminisztrációs hivatalokká alakították át az utóbbi években, és a még meglévő átképzési programok közül alig funkcionál néhány. Másrészt, mert a munkaerő piacról kikerült százezrek szociális helyzete, képzettsége, mentalitása rendkívül sokféle, így nem a mennyiség hiányzik a piacról, hanem a minőség és az egység.
A gazdaságban mutatkozó gondok persze csak elemét mutatják annak a sokrétű problémahalmaznak, melyet a kormány rejtegetni kíván előlünk. Orbán Viktor tudja, hogy a választók jelentős része meg akarja büntetni a kormányt az elharapózó korrupció miatt, és ezt általában egy időközi választáson vagy egy népszavazáson teheti meg. Ez volt az oka annak, hogy kevés kivételtől eltekintve sorra bukta el a kormány a jelentősebb időközi helyhatósági és országgyűlési voksolásokat, így fennáll annak a veszélye is, hogy a korrupció elleni tiltakozásként sokan távol maradnak a kvótanépszavazástól annak ellenére, hogy talán még véleményük is van a kérdésről. Valószínűleg Mengyi Roland (alias Voldemrot nagyúr) mentelmi jogának felfüggesztése is egy kísérlet arra, hogy talán így elhiszik az emberek a kormánypártról, mégsem védi meg mindenáron azokat, akik vélhetően enyves kézzel nyúltak bele a mézesbödönbe.
Fotó: thedictionarywhisperer.wordpress.com
Ha Orbánnak sikerül 4,1 millió embernél többet rávennie arra, hogy részvételével támogassa a kormány Brüsszel elleni hadjáratát, akkor hónapokig az lesz a közszolgálati csatornákon a fő hír, hogy az EU nem tartja tiszteletben a magyar nép véleményét. Egy 50 százalékot meghaladó részvétel ugyanakkor azt a látszatot is keltheti, hogy a gazdasági anomáliák és a korrupciógyanús ügyek ellenére a lakosság többsége felsorakozik Orbán Viktor mögé. Minél többen jönnek rá arra, hogy a valódi cél ez, annál többen fogják azt mondani, hogy nem hajlandók asszisztálni ehhez, és bojkottálják a népszavazást. Az idő, és a túlzott akarás tehát nem a Fidesznek dolgozik. Ahogy egy elmés dakota közmondás megjegyzi: „Mielőtt szavazol a törzsfőnökre, tedd fel magadnak a kérdést: ez a jelölt van érted, vagy te vagy érte.”
