Végre egy épkézláb kezdeményezés a magyar értelmiségtől, bár a sikertelenség garantált, hiszen Orbán Viktor nem fogja engedni, hogy bárki érdemben bekavarjon a közelgő elnökválasztási komédiába. A miniszterelnök volt harcostársa mellett tette le a voksát a múlt év végén, és ez azt jelenti, hogy a kormánytöbbség legkésőbb a választás második fordulójában a jelenlegi elnököt hozza ki győztesnek. Pedig a civilek által javasolt Majtényi László nagyszerű választás lenne mindenki számára. Nem pusztán azért, mert egy nagy tapasztalatokkal rendelkező jogász ülhetne be az elnöki székbe, hanem, mert szűk mozgástere ellenére rábírhatná a Nemzeti Együttműködés Rendszerét, hogy figyeljen oda a választópolgárok véleményére. Ebben ugyanis nagy gyakorlata van még ombudsman időszakából.
Fotó: MTI
A 2010-es fülkeforradalom óta lényegében kontraszelektív módon választja ki az Orbán-kormány a fontos pozícióhoz jutó embereket. Elég csak Schmitt Pál köztársasági elnökké választását említenünk, vagy az amúgy sem túl acélos Vida Ildikó helyét elfoglaló Tállai Andrásra gondolnunk az adóhivatal élén. A szakmai hozzáértés, a tapasztalat, netán a társadalmi elismertség szinte hátrány lett a kiválasztás folyamatában, így kerülhettek kulcspozíciókba szerény képességű, ám annál lojálisabb káderek a közmédiában, a közigazgatásban vagy történetesen sportegyesületek esetében. A selejt bosszúja azonban egyre jobban kiütközik, így amíg Schmitt bukását rá lehetett fogni a liberális sajtó mesterkedésére, addig az Orbán Viktor kegyeiből még hivatalban lévő vezető széke kezdett el billegni, így Tállait sem biztos, hogy megmenti a simulékonysága.
Áder János esete persze teljesen más, hiszen amikor gyorsan keríteni kellett valakit a hamisítási ügyön ért Schmitt helyett, nem lehetett sokat lamentálni azon, hogy korábbi kritikái miatt az Orbán köreitől egészen Brüsszelig űzött egykori házelnök megfelel-e majd a miniszterelnök elvárásainak. Jól érzékelhető, hogy Áder olyan taktikát dolgozott ki saját maga számára, mellyel egyszerre tud bizonyos kormányzati óhajoknak megfelelni, ugyanakkor némi autonómiát is szerezhet önmagának azzal, ha kevésbé lényeges kérdésekben betart Orbán Viktornak. Olykor egészen merésznek tűnt Áder ellenállása, de bizonyára jól mérte fel a mozgásterét, mert jórészt a Fidesz kínos káderhiányának köszönhetően jobb híján újrázásra biztatta a miniszterelnök. Lényegében azzal, hogy Áder valamilyen szinten azt tette, ami egy köztársasági elnöktől elvárható, azzal jót is tett a kormánynak, mert a demokratikus játékszabályok betartásának illúzióját keltették ezek a látszatcsörték a Sándor-palota és a Parlament között.
Fotó: index.hu
Volt egy-két alkalom, amikor Áder nagyon is próbára tette Orbán türelmét, például, amikor a kvótanépszavazás előtt nem volt hajlandó nyíltan kampányolni a részvétel és a nemek mellet, vagy amikor megcsáklyázta azt a tervet, hogy a Magyar Nemzeti Bank alapítványainak tevékenységébe senki se láthasson bele kívülről. Ezek az ügyek azonban nem okoztak olyan érzékelhető veszteséget a kormánynak, hogy az egyébként rendkívül pragmatikus miniszterelnök ne gondolja át a dolgot, és újrázásra biztassa a köztársasági elnököt első ciklusa letelte után. Orbán elsődleges szempontja az volt, hogy így nem kell hozzányúlnia a kormányzati struktúra meghatározó alakjaihoz (például a lehetséges jelölt emberminiszter Balog Zoltánhoz), Ádert pedig ismeri már annyira, hogy a választások közeledtével nem kellemetlenkedik majd túl sokat.
A kormányzati oldal részéről tehát érthető, miért voksolt Orbán Viktor a „győztes csapaton nem változtass” stratégiára. Az ellenzéknek azonban nem érdeke Áder megválasztása, noha politikai súlyát, kvalitásait, kormányzati lojalitását tekintve fényévekre van Schmitt Pali bácsitól. Áder ugyanis olyan kulcsfontosságú ügyekben hallgatott, mint a sajtószabadság kikezdése, a civilek elleni támadások, a menekültek elleni gyűlöletkeltés, de olyankor is inkább az erdők védelméről és a tiszta ivóvíz fontosságáról beszélt, amikor az oktatásban vagy egészségügyben jelentkező problémák gyűrűztek be a társadalom legszélesebb köreibe. Áder János értékelése tehát ellenzéki szempontból legfeljebb annyi lehet, hogy volt már rosszabb is.
Fotó: origo.hu
Majtényi Lászlót ugyan nem az ellenzék, hanem az ellenzék holdudvarához tartozó civilek jelölnék köztársasági elnöknek, de lényegében ez azt jelenti, hogy ha minden jól megy, akár lehet valós alternatívája is Áder Jánosnak a választáson. Ez persze nem azt jelenti, hogy a Fidesz-KDNP szavazógépezete nem üti ki az egykori adatvédelmi biztost a végső szavazáson, ám demonstrálni lehet, hogy volt egy minden szempontból megfelelő jelöltje az ellenzéknek, akit csak politikai okokból nem volt hajlandó támogatni a kormányzati többség. Ez nem tűnik túl combos célnak, pedig a mai politikai viszonyok között már ez is nagy eredmény. A mai ellenzéki pártok egyik legnagyobb problémája ugyanis az, hogy nem képes hiteles személyek által felmutatni a törekvéseit, és Majtényi lehetne az a szaktekintély, aki mögé felsorakozhatnak a függetlenektől kezdve a szocialistákon át az LMP-sek is. A Jobbik nyilván nem fogja támogatni őt, ám erre Áder sem nagyon számíthat, így legalább lesz második forduló, hiszen a kétharmados többséget nagy valószínűséggel nem kapja meg az első körben a jelenlegi elnök.
A kormány számára nincs túl nagy súlya ennek a választásnak, hiszen valószínűleg rutinfeladatnak tartja a kormánypárti frakció, hogy Orbán Viktor jelöltjét küldjék a Sándor-palotába. Az ellenzék azonban önbizalmat nyerhet azzal, ha egységet tud felmutatni egy jó jelölt mögött. Mert Majtényi munkásságába aligha lehet belekötni, és mivel lényegében az esélytelenek nyugalmával indul, a kormány lejárató gépezetét sem érdemes beindítani ellene. Más lenne a helyzet, ha az ellenzék miniszterelnök-jelöltjeként lépne fel, mert akkor valószínűleg azt is kinyomozná a közszolgálatinak csúfolt média, ha óvodában homokot szórt volna valamelyik társa szemébe. Majtényinek ráadásul olyan szakmai múltja van, hogy jelölését akkor is komolyan kell vennie a kormányoldalnak, ha ők automatikusan Áderre nyomják az igen gombot. Majtényi ugyanis jelenleg az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet elnöke, korábban az Alkotmánybíróság tanácsosa, főtanácsosa, 1995-2001 között a Magyar Köztársaság első adatvédelmi biztosa, majd 20 hónapig az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) elnöke volt. Szerepelt már ellenzéki tüntetéseken, és akkor kiderült róla, hogy szenvedélyes szónok, így a kissé „halvérű” Áder ellenpólusa lehetne.
Fotó: index.hu
Persze, még nem biztos Majtényi László jelölése, hiszen most még csak aláírásgyűjtés kezdődött az indulása támogatásáért, és még ő sem mondott igent a felkérésre. Csak parlamenti képviselők jelölhetnek valakit, ami persze nem lehetetlen, ám, ha nem jön össze a szükséges támogatás, az komoly csapás lenne az ellenzék számára. Az alaptörvény szerint ugyanis a képviselők ötöde, vagyis 40 képviselő kell a jelöléshez, ami azt jelenti, hogy a jelölés sem egyszerű, mert ehhez az összes baloldali párt, vagyis MSZP-s, DK-s és független képviselő aláírása kell, és még LMP-seket is meg kell győzni Majtényi alkalmasságáról. A dolgot tovább bonyolíthatja, ha újabb jelöltekkel állnak elő parlamenti frakciók, így például a Jobbik is bedobna egy nevet, így alkudozások sora kezdődne meg a végső szavazás előtt. Ahogy egy ősi dakota közmondás tartja: „Sok bába közt elveszik a indiángyerek.”