Megy a találgatás arról, vajon miért kellett az Orbán-kormánynak ilyen durván beleharapnia a CEU-ba, ám a dolgok mostani állása szerint nem is ez a legfontosabb kérdés. Kétségtelen, hogy a saját szavazótábor harci lázban tartása fontos a mindig konfliktusokban gondolkodó Orbánnak, ám ezúttal talán jobb lenne, ha félúton visszafordulnia. Az ellenzéki és hezitáló szavazók felbőszítésén kívül ugyanis a saját táborát is rendesen megosztotta a Közép-európai Egyetem rapid kinyírása. Az pedig nem igazán jó, ha egy kormányfő logikáját már a saját hívei sem tudják követni.

Fotó: index.hu

Számtalan magyarázat, elmélet, okoskodás próbál magyarázatot találni arra, miért épp most, miért ilyen gyorsan, és főként miért pont ezt az egyetemet támadta meg Orbán Viktor kormánya. Sok logikusnak tűnő magyarázat mellett van egy szempont, ami mellett nem szabad elmennünk szótlanul. Úgy tűnik, a mindig óvatos Orbán ezúttal nem igazán mérlegelt még akkor sem, amikor közel akkora ellenállásba ütközött az utcán, mint korábban az internetadó belengetésénél. Ha ehhez hozzátesszük, hogy hatalmas nemzetköz visszhangja volt a törvénynek, akkor egyértelmű a következtetés: valamiért mindennél fontosabb a miniszterelnöknek ledöfnie a félig magyar, félig amerikai egyetemet.   

Az, hogy végletesen elúszott a kormány keleti irányba, már nem is oly meglepő, uniós partnereink közül pedig egyre többen csak legyintenek, hogy Magyarország már úgyis fél lábbal kívül van az EU-n, így az sem lenne meglepő, ha holnaptól az összes kritikus médiát, egyetemet és civil szervezetet beszántaná. A helyzet azonban nem ilyen egyszerű, ugyanis Orbánnak fontolva kell haladnia a keleti nyitás irányában, hiszen az uniós támogatások és a tagsággal járó előnyök hirtelen elvesztésével a saját vesztébe rohanna. Most látszólag azt kockáztatja, hogy kihajítják a pártját a néppárti frakcióból, különböző jogi eljárások indulnak az ország ellen, ugyanakkor elveszíti az utolsó esélyt arra, hogy Donald Trump bizalmába férkőzzön.

Fotó: mno.hu

Orbán a vak ló bátorságával rohan a sötétben, és talán ő sem sejti, hogy a végén megéri-e a nagy vágta, vagy csúnyán bezúzza a fejét. Sokat elárul a miniszterelnök kockáztató szándékairól az, hogy a közvetlen környezetében sem igazán tudják, milyen politikai hasznot remél ettől a merész attaktól. Valószínűleg nem tesz túl jót saját hívei lelkének, hogy egy látszólag szimbolikus ügy miatt 70-80 ezer ember tüntetett a kormány ellen, szellemes és kevésbé szellemes rigmusokkal küldték el a miniszterelnököt és a köztársasági elnököt melegebb égtájakra, és természetesen az a nemzetközi felháborodás sem melengeti a fideszesek szívét, amit mostanában tapasztalnak.

A mostani támadás végképp kilöki a Fidesz hajójából azokat, akik hittek még az Orbán-rendszer konszolidációjában, vagy maguktól hagyják el ezt a kelet felé vitorlázó lélekvesztőt.

Ami azonban még ennél is kínosabb, hogy ebben az ügyben teljesen szétesett a kormány legendásan precíz és kérlelhetetlen kommunikációs gépezete. Bármennyire is elkötelezett saját tábora és miniszterelnöke mellett egy kormánypárti szavazó, nehezen viselheti azt a handabandázást, amit vezető politikusaiktól telik ezekben a napokban. Valószínűleg olyan ötletszerű, hirtelen elhatározásból született terv volt a CEU kinyírása, hogy nem volt idő épkézláb kommunikációs stratégiát kidolgozni hozzá. Finoman szólva is sántítanak azok a magyarázatok, melyek szerint az egyetem csal, versenyelőnyben van a többi magyar felsőoktatási intézményhez képest, vagy nem teljesíti az akkreditációs elvárásokat.

Fotó: 24.hu

Egyetlen markánsan következetes elemmel azért találkozhattunk az utóbbi napokban kormányzati részről, ugyanis következetesen Soros-egyetemként emlegették a CEU-t, ami rávilágít arra a szándékra, hogy valamilyen koherens ellenségképet fabrikáljanak Soros Györgyből, a menekültekből és a kozmopolitizmusból. Azonban az, aki tapsol a CEU ellehetetlenítésének, az minden gond nélkül elhitte azt is, hogy Soros György árasztja el migránsokkal Európát, így ezzel az akcióval csak a hülyeség fokát lehetett emelni, ám újabb szavazókban aligha bízhat Orbán és csapata. Ez a próbálkozás már arra sem igazán elegendő, hogy a Fidesz korrupciógyanús ügyeiről elterelje a figyelmet. 

Fotó: index.hu

Akiknek igazán gondot jelent ennek a meglehetősen agyament politikai stratégiának a megemésztése, az a Fidesz holdudvarában található maradék euro-atlanti orientáltságú értelmiség, akik már a menekültek és civilek elleni kampány idején is küszködtek a lelkiismeretükkel. A mostani támadás végképp kilöki a Fidesz hajójából azokat, akik hittek még az Orbán-rendszer konszolidációjában, vagy maguktól hagyják el ezt a kelet felé vitorlázó lélekvesztőt. Így aztán nem igazán marad olyan meghatározó személyiség Orbán Viktor környezetében, aki meggyőzhetné arról, hogy jobb lenne békén hagyni az egyetemeket és a fiatalokat, mert ők nem ismernek félelmet, ugyanis nincs mit veszíteniük. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha messziről egy hatalmas porfelhő közelít feléd, az lehet szélvihar, de sokkal valószínűbb, hogy egy hatalmas hadsereg, úgyhogy jobb, ha futásnak eredsz.”