Szegedi Kattintós

Tizennyolc fok, oszt jónapot!

Tizennyolc fok, oszt jónapot!

Néhány hete még szinte hahotáztak a Fidesz politikusai és a hozzájuk igazodó kormánymédia arcai azon, hogy Európa nyugati felén takarékoskodásra szólították fel a lakosságot. Élezték a nyelvüket a magyar ellenzéken is, amely az energiaválság hatásaira figyelmeztetve szintén megszorításokat sürgetett. Ahogy azonban változtak a központi irányelvek, már a kormánypárti szavazók is komolyan veszik a gyülekező felhőket. Számukra talán a 18 fokosra melegített osztálytermek és közhivatalok is elfogadható következményei annak, amiről a kormány egy hónapja még tudomást se vett.

hvg_96.jpg

Fotó: hvg.hu

Néha az az ember érzése, hogy maga a kormány se tudja, pontosan mire kell készülnünk ősszel és télen. Egyrészt biztosítanak mindenkit arról, hogy Magyarországon nem lesz érzékelhető hatása a globális energiaválságnak, másrészt viszont felkészülnek a tűzifa bevetésére, illetve 18 fokban korlátozzák a közintézményekben a fűtés mértékét. Ezek az intézkedések túlzásnak tűnnek azok után, hogy a földgázt biztosító orosz féllel a háború ellenére is szívélyes a kapcsolat, és Szijjártó Péter szinte minden nap azt üzeni, hogy Szergej Lavrovtól lényegében bármennyi energiahordozót ki tud könyörögni.

Orbán Viktor kormányának kommunikációja tehát egyszerre képmutató és reális. Vagyis, ha tényleg nagy a baj, akkor muszáj lesz az iskolákban fával fűteni, illetve lecsavarni a fűtést a polgármesteri hivatalokban valamint a kormányhivatalokban. Ha pedig nincs nagy baj, akkor ez csak rémhírterjesztés, amit általában az ellenzék szokott csinálni, de ezúttal magára vállalja ezt a kellemetlen feladatot a kormány. A viccet félretéve: itt most sokkal többről van szó, mint egy adónem rapid megváltoztatása év közben, vagy a kínai vakcinák propagálása annak ellenére, hogy sokkal rosszabb a hatásfoka, mint bármely koronavírus elleni gyógyszernek.

Most egy olyan életminőség változás előszobájában bolyongunk, amelyet a fiatalabb generáció még nem élt át. Ez nem csak azt jelenti, hogy az ülő munkát végzők számára a 18 fokos hőmérséklet egészségügyi kockázatot jelent, hanem azt is, hogy sokan mindenhol fázni fognak, ahová mennek. A kevésbé tehetős családok ugyanis otthon is kénytelenek lesznek spórolni, az iskolából hazatérő gyerek így az otthonaikban se tudnak teljesen felmelegedni. Mivel a kormány korábban azt kommunikálta, hogy a rezsicsökkentésnek köszönhetően nálunk nincs szükség a nadrágszíj meghúzására, ez a fordulat elég váratlan lesz sokak számára.

Az Orbán-kormány felelőssége tehát óriási abban, hogy az energiaválság következményei ilyen hirtelen szakadnak a nyakunkba. A hivatalos kommunikáció ugyanis arról szólt, hogy az oroszokkal azért kell jóban lennünk, mert a szövetségesüknek jóval olcsóbban adják a kőolajat és a földgázt. Vagyis cserébe azért, hogy rendszeresen akadályokat görgetünk az agresszor ellen hozott szankciók elé, olyan kiváltságokat kapunk Oroszországtól, melyek nem járnak az Ukrajnát segítő uniós országoknak. Orbán Viktor értelmezésében ez azt jelenti, hogy nem a magyar emberekkel kell megfizettetni a háború árát. 

Itt jön azonban a fogós kérdés: akkor kivel? A mostani helyzet újra bebizonyította, hogy nincs ingyen leves. Vagyis, valakiknek állniuk kell a számlát, és általában ezek a valakik maguk a polgárok. Nincs ez másként most sem, hiába kommunikál a kormány mást. Az oroszok a szállítások csökkentésével és a csapok gyakori elzárásával az egekbe tornázták a kőolaj és a földgáz árát, így hiába adnak nekünk többet ezekből, mint más uniós országoknak, az hatalmas összegekbe kerül a költségvetésnek. A részben fenntartott rezsicsökkentésnek köszönhetően ezért az állami szolgáltató óriási veszteséget szenved, amit az adófizetők forintjaiból kompenzál a kormány.

24_62.jpg

Fotó: 24.hu

Tehát a tápláléklánc alján ismét maga a választópolgár áll, így igenis, mi fizetjük meg a háború árát, akár tetszik, akár nem. Így a jó orosz kapcsolatoknak nem sok haszna van, legfeljebb annyi lehetne, hogy Orbán Viktor sürgethetné Vlagyimir Putyint, hogy fejezze be a háborúját Ukrajnában. Ezzel normalizálódhatna az energiapiac, és visszacsúsznának az árak az elviselhető tartományba. Így azonban marad a 18 fok a közintézményekben, és a nagy hazugság, hogy mindez mások hibája. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Az indián sátor nyáron meleg, télen hideg, de ha szükség van rá, gyorsan tudod szedni a sátorfádat.”  

Tizennyolc fok, oszt jónapot! Tovább
Orbán Viktor feltöltötte az aksikat, de lesz-e a varázslat?

Orbán Viktor feltöltötte az aksikat, de lesz-e a varázslat?

Bizonyára többször elgondolkodott Orbán Viktor hosszúra nyúlt horvátországi nyaralása során azon a lehetőségen, milyen jó lenne ott maradni a tengerparton, ahol rövid nadrágban, színes ingben, borostásan majszolhatná a különféle pizzákat, és ihatná a kiváló helyi nedűket talán egészen októberig. Itthon ugyanis csak a gondok várják, és jól tudja, hogy ezeket nem lehet néhány cinikus mondattal vagy eseti alkotmánymódosítással megoldani. Persze, Orbán Viktor azzal is tisztában van, hogy hiába a kék tenger és az ízek csábítása, neki haza kellett jönnie, hiszen nem ismer magán kívül senkit, aki gyógyírt tudna az ország bajaira.

nepszava_34.jpg

Fotó: Amerikai Népszava

Egy hónapra belekóstolt a gazdag nyugdíjasok életébe, és láthatóan igencsak élvezte azt. Orbán Viktor erőt gyűjteni ment Horvátországba, de közben bizonyára alaposan felmérte az előtte tornyosuló feladatok nagyságát is. Valamit ugyanis kezdenie kéne az energiaválsággal, a magas inflációval, és persze az sem ártana, ha meg tudna egyezni az EU-val a helyreállítási alap utalásának feltételeiről. Ezek külön-külön is komoly erőpróbát jelentenek egy ország vezetőjének, de egyszerre megoldani ezeket szinte lehetetlen feladatnak tűnik.

Ám ne feledjük, Orbán Viktorról beszélünk, és ő kifejezetten élvezni szokta a konfliktusokat és kihívásokat, úgyhogy ne vegyük készpénznek, hogy lehetetlen feladatra vállalkozik. Tudja ugyanis, hogy az egyre növekvő elégedetlenség ellenére pártja és kormánya stabilan kezében tartja a gyeplőt, az ellenzék pedig még nem volt képes magához térni az április 3-án elszenvedett vereségből. Ez a helyzet azonban el is bódíthatja a hatalmon lévőket, hiszen, ha azt tapasztalják, hogy a megszorítások ellenére se kerül veszélybe a kormányzásuk, hajlamosak lehetnek túllőni a célon.

Orbán tudja, hogy nem engedheti át azt a lélektani előnyt az ellenfeleinek, hogy a közvélemény-kutatásokban lassan két évtizede vezető pártja átadja helyét az ellenzéki szerveződéseknek. Mindig nagyon ügyelt arra, hogy a választások közti időszakokban is a Fidesz legyen a legnépszerűbb, ugyanis így szinte legyőzhetetlennek tűnik a pártja. Ha ez a hit egy pillanatra is megtörik, az egyrészt önbizalommal töltheti el az ellenzéket, másrészt, felerősödnek a törésvonalak a kormánypárton belül. Orbánnak tehát úgy kell megoldania az ország akut problémáit, hogy közben megtartja a Fidesz dominanciáját.

A kormányfő tudja, hogy pártja és kormánya sorsa elsősorban az ő személyének megítélésétől függ, így a rossz zsaru szerepét másokra osztja, ő pedig jó zsaruként még az ilyen kiélezett helyzetekből is igyekszik a legtöbbet kihozni.

Ehhez valószínűleg a legnagyobb segítséget a jól kipróbált és brutális erővel rendelkező propagandagépezete fogja nyújtani. Rogán Antal minisztériumában valószínűleg már hetek óta gőzerővel dolgoznak azon, hogyan hárítsák át a felelősséget elsősorban az ellenzékre és Brüsszelre azért, mert brutálisan drágultak az élelmiszerek, és az energiaárak is a magasba szöknek. Mivel most nagyon nem úgy néz ki a dolog, hogy lesz megegyezés az Európai Unió és a magyar kormány között az úgynevezett újjáépítési alap folyósításának feltételeiről, a több száz milliárd forintos forrás elvesztéséért másokat kell majd hibáztatni.

Orbánnak le kell majd nyomnia a saját választói torkán azt is, hogy az ársapkák rendszere nem tartható fenn a végtelenségig, így korábbi szociális intézkedései visszafelé sülhetnek el, ha nem bánik nagyon óvatosan a szavakkal. A rossz híreket valószínűleg továbbra is kormánya második vonalába tartozó politikusok fogják bejelenteni, ő pedig magára veszi a finomítások, korrekciók közlésének kevésbé kellemetlen feladatát. A kormányfő tudja, hogy pártja és kormánya sorsa elsősorban az ő személyének megítélésétől függ, így a rossz zsaru szerepét másokra osztja, ő pedig jó zsaruként még az ilyen kiélezett helyzetekből is igyekszik a legtöbbet kihozni.

nyugat_hu_9.jpg

Fotó: nyugat.hu

Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy olyan ősz előtt állunk, amilyen még nem volt a Fidesz kormányzásának utóbbi 12 évében. Mindenki érezni fogja ugyanis a pénztárcáján, hogy nagy baj van, és ha ez hideg lakásokkal és kikapcsolt villannyal párosul, a lakosság reakciója nehezen lesz kiszámítható. Lehet ilyenkor gumicsontokat dobni az emberek elé, de azokra már jóval kevesebb figyelem irányul majd, mint olyan időszakokban, amikor sokkal kiszámíthatóbb volt a jövő. A bizonytalanság tehát most eluralja a társadalmat, és ilyenkor nehéz bármi biztosat mondani az embereknek. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja:”Ha eljátszod a pénzed a kocsmában, lovagolj haza gyorsan, nehogy elkártyázd a musztángodat is.”

Orbán Viktor feltöltötte az aksikat, de lesz-e a varázslat? Tovább
A kormány szerint lejárt a sarlatán időjósok ideje

A kormány szerint lejárt a sarlatán időjósok ideje

Egy régi szovjet vicc szerint egyszer, amikor Lenin elvtárs átsétált a Vörös téren, néhány ott focizó gyerek labdája a bolsevik vezető lábaihoz gurult. Lenin barátságosan visszapasszolta a játékszert a fiúknak. A szovjet sajtó erre megjegyezte, hogy milyen humánus vezető a párt első embere, hiszen akár agyon is lövethette volna a gyerekeket. Ilyen és hasonló történetek jutnak eszünkbe arról, ami hétfőn történt az Országos Meteorológiai Szolgálat vezetőivel. A magyar kormány a két szakember menesztésével egyértelművé tette, hogy a lenini úton jár. Sztálin idejében azonban már nem úszták meg ennyivel azok, akik nem jósolták meg helyesen az időjárást, hiszen 1937-ben a diktátor kivégeztette a szovjet meteorológiai szolgálat igazgatóját.

mandiner.jpeg

Fotó: mandiner.hu

Mondhatnánk, hogy egészen elképesztő az, ami az OMSZ igazgatójával és helyettesével történt, de sajnos túl vagyunk már azon az állapoton, amikor megdöbbenünk a két vezető rapid kirúgásán. Valljuk meg, hogy ott motoszkált már a fejünkben augusztus 20-a estéjén, hogy az időjósok közül néhányaknak el kell majd vinniük a balhét azért, mert a beígért eső helyett tiszta maradt az ég, így akár el is lehetett volna pufogtatni a tűzijáték rakétáit Budapesten.

A nyári szabadságát töltő Orbán Viktor bizonyára a távolból üzente meg Palkovics miniszternek, hogy a meteorológiai baki miatt Radics Kornélia igazgatónak és helyettesének, Horváth Gyulának távoznia kell a posztjáról. Előtte még – mintegy tüzérségi előkészítésként – a kormánymédia összehangolt támadást indított az Országos Meteorológiai Szolgálat ellen, mert az szombat délben nem tudta tűpontosan megjósolni az esti időjárást. Ez egy olyan lépés, amely megüzeni minden állami intézmény munkatársainak, hogy bizonyos szituációkban nincs helye a tévedésnek még akkor sem, amikor a jövő tartogat meglepetéseket.

Gyanítható, hogy Kovács államtitkár azért hallgatott a szakemberek előrejelzésére, mert nem akarta olyan helyzetbe hozni főnökét, mint ahogy Gyurcsány Ferenc járt 2006-ban, amikor a politikusok nem szívlelték meg a meteorológusok jelzéseit, és tragédiába torkollt az augusztus 20-i látványosság.

Márpedig a meteorológia egy meglehetősen összetett tudomány, objektivitást elvárni ezen a területen a hozzá nem értés egyértelmű jele. Körülbelül annyira lehet ugyanis biztosan megjósolni akár egy néhány órás távlatból az időjárás alakulását, mint amennyire egy közvélemény-kutató tudja jelezni egy választás végeredményét a voksolást megelőző napon. Valószínűleg a delphoi jósda papnőit sem váltották le amiatt, ha nem ítélték meg tűpontosan, érdemes-e háborút indítani a perzsák ellen, vagy sem. A jövő ugyanis természetéből fakadóan kiszámíthatatlan, igaz, egy olyan kormányfő számára ez talán elfogadhatatlan, aki 2030-ig biztosan hatalomban akar maradni.

Ne felejtsük el azonban, hogy a végső döntést a tűzijáték elhalasztásáról a Kovács Zoltán által vezetett operatív törzs hozta meg, vagyis, amennyiben érvényes lenne az az elv, hogy a legmagasabb szinten kell a felelősséget vállalni a döntésekért, akkor a derék államtitkárnak távoznia kellett volna a posztjáról. Ő viszont mossa kezeit, és azt a látszatot kelti a meteorológusok megbüntetésével, mintha valami szabotázs akció áldozata lett volna az általa vezetett operatív törzs. Gyanítható, hogy Kovács államtitkár azért hallgatott a szakemberek előrejelzésére, mert nem akarta olyan helyzetbe hozni főnökét, mint ahogy Gyurcsány Ferenc járt 2006-ban, amikor a politikusok nem szívlelték meg a meteorológusok jelzéseit, és tragédiába torkollt az augusztus 20-i látványosság.

nyugatifeny_1.jpg

Fotó: nyugatifeny.hu

Újabb bizonyíték arra a mostani eset, hogy az Orbán-kormány úgy igyekszik kicselezni a politikai csapdákat, hogy az elődei által járt utakat messze elkerüli. Ezért nem mert a taxisokkal ujjat húzni a katás adózás ügyében, és ezért nem lépi meg az árstopok feloldását egy ütemben. Orbán Viktor retteg attól, hogy bármiben is egy platformra kerüljön Gyurcsány Ferenccel vagy valamelyik elődjével. Fenn akarja tartani a tévedhetetlenség látszatát, ezért áldoz be olyanokat egy-egy kudarc után, akikért nem kár, és nem is köthetők szorosan az ő személyéhez. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Ha tévedésből lenyilazod a saját harcostársadat, gyorsan fordulj hátra, mintha azt kémlelnéd, ki lőtte hátba a barátodat.”

A kormány szerint lejárt a sarlatán időjósok ideje Tovább
Az elhibázott gazdaságpolitikát nem lehet kommunikációs trükkökkel kijavítani

Az elhibázott gazdaságpolitikát nem lehet kommunikációs trükkökkel kijavítani

Most látszik csak igazán, mekkora kockázata van annak, amikor egy társadalomban a jövedelmek drasztikusan elszakadnak egymástól. Most, hogy a megélhetés mindenkinek nehezebbé válik, kiszolgáltatottá válnak azok, akik számára a költségek kigazdálkodása eddig is problémát okozott, ugyanakkor a gazdagabbaknak elég néhány luxuskiadásról lemondaniuk. Ettől függetlenül a harag és kétségbeesés minden társadalmi csoportban erősödik. Más kérdés, hogy a szolidaritás hiánya meddig segíti a kormányt az elégedetlenség elfojtásában.

szeretlekmagyarorszag.jpg

Fotó: szeretlekmagyarorszag.hu

Egyre valószínűbb, hogy a magas infláció, a gyenge forint mellé rövidesen nyakunkba kapjuk a gazdasági recessziót is. E tényezők együttes hatása semmi jót nem tartogat a magyar háztartások számára, a kormány pedig törheti a fejét azon, hogyan védekezzen e három kedvezőtlen tendencia ellen egyszerre. Az mindenesetre egyértelmű, hogy felélte a kormány a kedvező gazdasági folyamatok idején keletkezett állami többletet, mivel ezeket a forrásokat jól tudta hasznosítani a politikai céljai megvalósításában.

Orbán Viktor azonban hiába nyerte meg újabb kétharmaddal az idei parlamenti választásokat, politikai túlsúlyának most kevésbé veszi hasznát, mint a korábbi időszakokban. Stabil többsége ugyanis most csak arra jó, hogy a kormány a válságos helyzetben érdemi vita nélkül, rapid gyorsasággal verje át az országgyűlésen a kapkodva meghozott, sokszor felelőtlen és értelmetlen döntéseit. A növekvő felelősség terhe alatt meghozott döntések problémás elemeit ezért egyelőre elfedi a Fidesz kétharmada, de megoldást nem kínál ezek kiküszöbölésére.

Érdemes megvizsgálni, milyen gazdaságpolitika vezetett odáig, hogy lényegében egy hónap alatt átfordult az egzisztenciánk stabilitásáról alkotott nézetünk egy hirtelen felerősödő pánikreakcióba. A kormány az elmúlt 12 év alatt folyamatosan azt hangoztatta, hogy a magyar gazdaság stabil, és a kilátásai sokkal jobbak, mint az EU nyugati felében található „elfáradó” demokráciákban. A mutatók nem is néztek ki rosszul, hiszen az emelkedő GDP, a mérséklődő államháztartási hiány, valamint az államadósság nagyon lassú, ám folyamatos csökkenése azt mutatták, hogy a jogállami problémák és a korrupció ellenére is stabil életszínvonal-emelkedésre számíthatunk.

Egy darabig lehet a háborút okolni minden rosszért, ami váratlanul a nyakunkba szakadt, de tény, hogy viszonylag rövid idő alatt le kell mondaniuk az embereknek a korábban megszokott kedvezményekről, és amikor havi 80-100 ezer forint pluszköltsége jelentkezik egy családnak, akkor már nehéz elhitetni az érintettekkel, hogy minderről az ukránok és az USA és az Európai Unió tehetnek.

Igen ám, de ennek alapja a mesterségesen alacsonyan tartott fizetések és nyugdíjak voltak, miközben nem hajtottak végre jelentős reformokat sem az egészségügyben, sem az oktatásban, sem az államigazgatásban. Közben az alacsony béreknek és a magas állami támogatásoknak köszönhetően jöttek a nyugati befektetők, és ezzel a kormány azt a látszatot keltette, hogy a régió kiemelkedő gazdaságává varázsolta a magyart. Közben, hogy ne vegye észre a lakosság a fejünk felett gyülekező felhőket, olyan szociális intézkedésekkel tartotta kábulatban a magyarokat, mint a rezsicsökkentés, a különböző termékekre kivetett árstop, vagy a kamatstop.

Ezek az intézkedések azonban az egyre kedvezőtlenebb világgazdasági körülmények között fenntarthatatlanok, mivel az államnak egyre többe kerül a hatósági díjszabás fenntartása. Egy darabig lehet a háborút okolni minden rosszért, ami váratlanul a nyakunkba szakadt, de tény, hogy viszonylag rövid idő alatt le kell mondaniuk az embereknek a korábban megszokott kedvezményekről, és amikor havi 80-100 ezer forint pluszköltsége jelentkezik egy családnak, akkor már nehéz elhitetni az érintettekkel, hogy minderről az ukránok és az USA és az Európai Unió tehetnek.

hvg_95.jpg

Fotó: hvg.hu

A magyar családok többségének költségvetése eddig is igen szoros volt, ezért szinte megoldhatatlan képlet minden számlát befizetni úgy, hogy a fizetések nem emelkednek jelentősen. Így nem csak az állam adósodik el, hanem a polgárai is, ami nagyon kedvezőtlen folyamatokat vetít előre. A kormány még mindig nem tett le az asztalra egy olyan szociális intézkedési tervet, amely a válság miatt lehetetlen helyzetbe került háztartásokon segítene. Inkább megpróbálja megpumpolni azokat a multicégeket, melyek természetesen a lakosságra hárítják a pluszköltségeiket. Akárhogy csavarja a kormány a kommunikációját, tény, hogy az elmúlt évek felelőtlen gazdaságpolitikájának árát a magyar polgárok fizetik meg. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Ahhoz, hogy a szakács levest tudjon főzni, nem csak zöldség és hús kell, hanem valakinek el kell mennie a patakhoz vízért.”

Az elhibázott gazdaságpolitikát nem lehet kommunikációs trükkökkel kijavítani Tovább
Magyarország hátrafelé megy: Vissza a kályhához!

Magyarország hátrafelé megy: Vissza a kályhához!

Egyre abszurdabb ötletekkel rukkol elő a kormány az energiatakarékosság ügyében. Ez annál is szembeötlőbb, mivel néhány hete még azokon élcelődtek a fideszes politikusok, akik a spórolás szükségességére hívták fel a figyelmet. A kapkodás annak a jele, hogy a kormány legfelsőbb szintjein sem voltak tisztában a helyzet súlyosságával, ami az egyszemélyi vezetés egyik legkirívóbb sajátossága. A felelősség ezért leginkább Orbán Viktor vállát nyomja, de ő inkább az amerikai republikánusoknak osztogatott tanácsokat rról, hogyan szerezzék meg, majd betonozzák be a hatalmukat.

pannon_rtv_1.jpg

Fotó: PannonRTV

A friss törvényi lazítások lehetővé teszik, hogy Magyarországon a jövőben akár természetvédelmi területekről is ki lehet termelni a tűzifának valót. Ezt a kormány a most induló kályha- és kazánprogramja miatt lépték meg, így teremtve meg a lehetőségét annak, hogy például az oktatási intézményekben átálljanak a fatüzelésre. Ezt valószínűleg ostoba viccnek vélte volna kormánypárti és ellenzéki szavazó egyaránt néhány napja is, ám most ez a komor valóság. A rendelkezés ilyen rapid bevezetése arra utal, hogy tényleg nagy a baj energiafronton, ám a kormányzati kommunikáció továbbra is az ellenzékre kívánja hárítani a felelősséget.

Aki volt katona, ismeri a dobkályhák világát, így el tudja képzelni talán azt is, hogy ezeket a könnyen mozgatható, kicsi, ám nagy meleget biztosító fűtőberendezéseket is aktiválja rövidesen a kormány. Most kissé ironikusnak tűnik ez a feltételezés, de az állami erdőterületek megcsonkítása és a fatüzelésű kályhák csatarendbe állítása is viccnek tűnt néhány napja, és most mégis itt tartunk. Csak most nyer értelmet a főispánok és a vármegyék reaktiválása, hiszen az új kormányzati irányvonal előhírnökei voltak. Magyarország ugyanis most már biztos, hogy hátrafelé megy, és nem előre.

A magyar kormányfő egy olyan mintaországként mutatta be hazánkat az amerikai konzervatívoknak, ahol neki dolgozik az ügyészség, az alkotmánybíróság, a köztársasági elnök, az állami pénzből kitömött jogvédő és civil szervezetek, és ahol a túlságosan keményen fogalmazó újságírókat, szerkesztőségeket meg lehet félemlíteni, esetleg meg lehet venni a kiadóikat.

Mindeközben Orbán Viktor okítja a világot, elmagyarázza a republikánusok válogatott csapatának, miként kell elkerülni a keveredést más fajokkal, hogyan semlegesítsék a genderproblémát, miként tartsák távol a határaiktól a migránsokat. Mindenről beszélt a CPAC résztvevőinek, csak arról nem ejtett szót, hogy miként szakadt ketté Magyarország társadalma az utóbbi 12 évben mind szociálisan, mind ideológiailag, miként hagyta kormánya elúszni a lehetőséget, hogy a kedvező világgazdasági időszakban megerősítse az ország pénzügyi alapjait, illetve csökkentse az államadósságot. Azt se nagyon boncolgatta, miként lett Putyin foglya az ország amiatt, hogy az energiafelhasználásunk nagyon nagy mértékben az orosz kőolajra és földgázra épül.

Orbán azzal sem kérkedett, hogy a tragikus járványkezelésnek köszönhetően az ország lakosságához képest kiugróan magasak voltak a halálozási mutatók a koronavírus tombolása idején, illetve hogy még a vakcinák beszerzésén is nyerészkedtek a kormányhoz közel álló oligarchák. A magyar kormányfő egy olyan mintaországként mutatta be hazánkat az amerikai konzervatívoknak, ahol neki dolgozik az ügyészség, az alkotmánybíróság, a köztársasági elnök, az állami pénzből kitömött jogvédő és civil szervezetek, és ahol a túlságosan keményen fogalmazó újságírókat, szerkesztőségeket meg lehet félemlíteni, esetleg meg lehet venni a kiadóikat.

amerikai_nepszava_3.jpg

Fotó: Amerikai Népszava

Nem említette persze a most induló kazán- és kályhaprogramot sem, ami egy teljesen elhibázott szociális- és energiapolitika eddigi legfurább kitüremkedése. Hatósági árszabással ugyanis egyre nagyobb terhet tett az állami költségvetésre, rászabadította az inflációt a lakosságra, majd mindezt ráfogta az orosz-ukrán háborúra. A propaganda azonban nem tudja hosszasan elfedni a valós problémát, ugyanis a mesterségesen alacsonyan tartott jövedelmek miatt a lakosságot sokkolná a szembesülés a valós piaci árakkal. Így aztán az amerikai republikánusok épp úgy átverte Orbán Viktor, mint a választások előtt a legtöbb magyar állampolgárt. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ne a szemedet dörzsöld, amikor az ellenség sokkal nagyobb, mint arra számítottál, hanem gyorsan találj ki egy új haditervet!”

Magyarország hátrafelé megy: Vissza a kályhához! Tovább
Lassan minden szociális intézkedéséhez hozzá kell nyúlnia a kormánynak

Lassan minden szociális intézkedéséhez hozzá kell nyúlnia a kormánynak

Várható volt, hogy a kormány lépésről lépésre számolja fel a saját maga által hozott szociális intézkedéseket, és a szombaton bejelentett üzemanyaggal kapcsolatos megszorítások sem tekinthetők véglegesnek. Hasonlóan a rezsicsökkentés csökkentéséhez a kedvezményes benzinvásárlásra jogosultak körének szűkítése is csak kismértékben orvosolja a jelenleg fennálló gazdasági problémákat. A kormánypárt célja most az időnyerés, főként azért, hogy legyen lehetősége egy kommunikációs kampánnyal a felelősséget áthárítani a felelősséget az Európai Unióra és Ukrajnára.

vg_2.jpg

Fotó: vg.hu

Még nem esett el teljesen a benzinár-stop, de komoly sebet ütöttek rajta. Egyelőre a céges autók esnek el a kedvezményes üzemanyag megvásárlásától, ám ez az intézkedés lényegében csak arra jó, hogy az ellátási gondok látványos jelentkezését időben hátrébb tolják. Heteket, talán hónapokat nyert a kormány és természetesen a MOL a kedvezményezettek körének szűkítésével, ám nyilvánvaló, hogy hosszabb távon fenntarthatatlan a hatósági ár ezen a területen is. A kormány ezzel amellett, hogy igyekszik féken tartani az indulatokat, az inflációt felpörgető áremeléseket is fokozatosan akarja végrehajtani, hogy ezen a területen se érzékeljenek állampolgárok sokkoló következményeket.

A mostani rapid bejelentéssel már csak az alapvető élelmiszerek némelyikére vonatkozó árstop maradt érintetlen, ami egyébként inkább csak kirakat, hiszen minden másért sokkal többet kell fizetnünk, mint néhány hónappal ezelőtt. Jól érzékelhető, hogy a kormány igyekszik apránként adagolni a mérget a lakosságnak, nehogy az indulatok hullámai felerősítsék egymást. Közben kommunikációs kampányokkal igyekszik előkészíteni a megszorításokat, hogy a lehető legkevesebben hánytorgassák fel Orbán Viktornak és körének: nem ezt ígérték a kampányban.

Most azonban szó sincs arról, hogy a rászorulók bármiféle segítséget kapnának, inkább az várható, hogy a katások után újabb társadalmi, szakmai csoportokat pécéz ki magának a hatalom, melyektől újabb bevételekre számít a kormány.

Ma már szinte senki se gondolja komolyan, hogy a korábban meghozott jóléti intézkedések fenntarthatók egy romló nemzetközi politikai és gazdasági környezetben, de sokan még reménykednek abban, hogy bekerülhetnek azok körébe, akik számára továbbra is maradnak bizonyos kedvezmények. A követendő eljárás viszont az lenne ilyenkor, hogy a megszorítások bejelentését követően a kormány olyan programokat kínálna a társadalom számára, melyek elsősorban a hátrányos helyzetben lévő polgároknak nyújtana támogatást a nehéz időkben. Most azonban szó sincs arról, hogy a rászorulók bármiféle segítséget kapnának, inkább az várható, hogy a katások után újabb társadalmi, szakmai csoportokat pécéz ki magának a hatalom, melyektől újabb bevételekre számít a kormány.

penzcentrum_2.jpg

Fotó: pénzcentrum.hu

Nem túlzás azt vizionálni, hogy az előttünk álló időszakban hetente lesznek újabb és újabb megszorításokról szóló bejelentések, melyek nyomán szép lassan minden választási ígéretét felszámolja a kormány. Az Orbán-kabinet azonban nem retteg, mert úgy gondolja, mindent meg tud majd magyarázni, hiszen ellenségépítésben hatalmas rutint szerzett magának az utóbbi években. Az azonban kétséges, hogy az árstopok felszámolásával felpörgő infláció hatásait mennyire hajlandó eltűrni a lakosság, ugyanis amikor a fizetés, a nyugdíj, a banki megtakarítás meredeken veszít az értékéből, az emberek már nem az EU-t, Soros Györgyöt vagy az ukrán vezetést veszik elő, hanem a saját kormányukat. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha egy apacs nyila sebesít meg, nem a sziúkat fogod okolni ezért”

Lassan minden szociális intézkedéséhez hozzá kell nyúlnia a kormánynak Tovább
Orbán Viktor szinte semmit sem tanult, és majdnem mindent elfelejtett a történelemből

Orbán Viktor szinte semmit sem tanult, és majdnem mindent elfelejtett a történelemből

Hogyan lett a rendszerváltáskor még lelkes liberális fiatal politikusból sajátos fajelmélettel kampányoló autokrata vezető? Orbán Viktor politikai krédóját jól nyomon követhetjük, ha a székelyföldi Tusnádfürdőn elmondott programbeszédeit elemezzük. A valaha reálpolitikusként aposztrofált kormányfő mostanra korábbi jóslatai foglya lett. Főként azért, mert soha nem lenne képes beismerni, hogy valaha is rosszul értékelte volna a politikai, gazdasági vagy nemzetközi helyzetet. Orbán mára elrettentő példa lett a nemzetközi politikában, ugyanis rendszere épp úgy araszol hátrafelé, ahogy az ő gondolkodása is egyre régebbi és egyre riasztóbb szellemi elődök felé keres kapaszkodókat.

24_61.jpg

Fotó:24.hu

Orbán Viktor legutóbbi tusványosi beszéde olyan volt, mint egy Madonna koncert. Hatalmas hírverés és várakozás előzte meg, voltak ismert előzenekarok, látványos fény- és hangeffektek, profi tánckar, monumentális díszletek, no meg rengeteg rajongó. Amikor viszont színre lépett az est főszereplője, a régi slágerek kissé rekedtesen, sablonosan, sőt megkopva jöttek ki a torkából, ám, hogy fenntartsa a közönség figyelmét, néhány ponton erőlködve próbált énekelni. Orbán ugyanis ma már csak azzal tudja fenntartani a sajátjai és ellenségei figyelmét, ha a korábbi szólamait felturbózva egyre szélsőségesebb kijelentésekkel sokkolja a hallgatóságot.

Az idei beszéd azért tűnt különösen szélsőségesnek, mert a koronavírus-járvány miatt két évig nem léphetett színpadra Tusnádfürdőn a magyar kormányfő, így kimaradt néhány sebességi fokozat, így Orbán féktelen száguldása az eszmék terepén talán a saját szimpatizánsait is meglepte. Mintha teljesen felülírta volna a pávatánc korábbi fogalmát, így programalkotásában már leplezni se próbálta megvetését mindennel szemben, ami nyugati, liberális és demokratikus. Ma már csak néhány súlytalan kormánypárti politikus tétova gesztusai emlékeztetnek arra, hogy Magyarország az Európai Unió tagállama, ahol elviekben léteznek olyan intézmények, melyek féken tudnak tartani a realitásoktól teljesen eltávolodott politikusokat.

És ha tényleg faji elkülönülés a megmaradásunk, jólétünk záloga, miért akar Budapestre telepíteni egy hatalmas kínai egyetemet a regnáló kormány?

Persze, Orbán pont fordítva látja, hiszen beszédéből minduntalan visszaköszönt az az álláspont, hogy a nyugati politikusok és a hazai ellenzék tökéletesen félreértik a világot. Csak ő tudja, hogy Oroszországot nem lehet legyőzni, és csak ő képes felmérni annak a következményeit, hogy a nyugatiak igyekeznek minden segítséget megadni Ukrajnának annak érdekében, hogy országukat ne tépje szét az orosz medve. Orbán a háborút végtelen egyszerű logikával zárná le: Ha az EU és az USA nem támogatná fegyverrel és pénzzel az ukránokat, és visszavonná az oroszokat sújtó szankciókat, Kijev előbb-utóbb kapitulálna, és így megoldódna Európa és Magyarország összes baja.

Ez a gondolatmenet nagyon jellemző Orbánra, hiszen a szolidaritás és a hosszú távra szóló stratégia teljes hiányáról árulkodik. Mivel a független sajtó érdemben alig kérdezheti a kormányfőt, sajnos senki sem tudta eddig feltenni neki azt a kérdést, hogy ugyanez lenne a véleménye akkor is, ha Magyarországot támadta volna meg egy idegen hatalom? Mintha Orbánt soha nem foglalkoztatta volna a történelemnek azok az időszakai, amikor az agresszorokat kompromisszumokkal, sőt, igényeik kielégítésével próbálták jobb belátásra bírni. Szerencsére az európai politikusok zöme még jól emlékszik az 1938-as müncheni egyezményre, amikor a nyugati hatalmak Csehszlovákiát dobták oda a náci Németországnak a saját biztonságuk és békéjük érdekében.

Ha már a náci időszaknál tartunk, érdemes idézni a mostani Orbán-beszéd leghátborzongatóbb részét: Ez egy történelmi és szemantikai szemfényvesztés, mert összekever különböző dolgokat. Ugyanis van az a világ, ahol az európai népek összekeverednek az Európán kívülről érkezőkkel – na, az kevert fajú világ. És vagyunk mi, ahol Európán belül élő népek keverednek össze egymással, mozognak, munkát vállalnak, meg átköltöznek. Ezért például a Kárpát-medencében mi nem vagyunk kevert fajúak, hanem egész egyszerűen a saját európai otthonában élő népeknek vagyunk a keveréke. Amikor szerencsés a csillagok állása, ezek a népek egy ilyen hungaropannon mártásban össze is olvadnak, egy sajátos európai kultúrát hozva létre. Egymással hajlandóak vagyunk keveredni, nem akarunk kevert fajúvá válni”

Nem túlzás azt állítani, hogy ezek a sorok az 1935-ben a Reichstag által egyhangúlag megszavazott nürnbergi törvények szellemiségét idézik. Lényegében a faji tisztaság ideológiáját népszerűsíti azzal a kitétellel, hogy akikkel már összekeveredtünk, maguk is a „hungaropannon mártás” részeivé váltak. Kérdés, hogy ide sorolja-e Orbán a hazai cigányságot vagy zsidóságot, illetve a magyarországi nemzetiségeket? És ha tényleg faji elkülönülés a megmaradásunk, jólétünk záloga, miért akar Budapestre telepíteni egy hatalmas kínai egyetemet a regnáló kormány?

index_215.jpg

Fotó: index.hu

Volna még néhány kérdés, melyeket e kijelentés kapcsán érdemes lenne feltenni a miniszterelnöknek, de jelen helyzetben erre sajnos sem az ellenzéki politikusoknak, sem a független sajtó képviselőnek nincs reális esélye. Azt érdemes lenne megtudni, hogy a Fidesz politikusai közül hányan borzongtak meg e kijelentések hallatán? Abban biztosak lehetünk ugyanis, hogy nem minden kormánypárti képviselő, hivatalnok vagy civil gondolja azt, hogy virtigli náci ideológiával lehet egy szebb, boldogabb jövő felé menetelnünk. Mert, ahogy egy régi dakota bölcsesség tartja: „Ha egyértelművé válik, hogy a törzsfőnök már nem látja szabad szemmel a horizontot, ne félj a kezébe nyomni egy távcsövet.”

Orbán Viktor szinte semmit sem tanult, és majdnem mindent elfelejtett a történelemből Tovább
Nagyon nem tetszik az Orbán-kormánynak, ha zsarolják

Nagyon nem tetszik az Orbán-kormánynak, ha zsarolják

Pénzt jogállamért. Röviden így lehet összefoglalni az Európai Unió döntéshozó szerveinek új taktikáját a magyar kormánnyal szemben. Most különösen hatékony eszköznek látszik a kifizetések visszatartása a Brüsszellel évek óta harcban álló Orbán-kormánnyal szemben, hiszen gazdasági krízis közeleg, sőt valószínűleg már el is kezdődött a hét szűk esztendő. Az utóbbi 12 évben ugyanakkor a Fidesz egy olyan paternalista alapokon álló szociálpolitikát valósított meg, ami nagyon sokba kerül a költségvetésnek, így ennek a rendszernek a finanszírozása lehetetlennek tűnik a jövőben.

index_214.jpg

Fotó: index.hu

Megszokhattuk Orbán Viktor kormányaitól, hogy soha, semmilyen formában nem vállalja fel a politikai felelősséget egyetlen tettéért sem. Ez nálunk már szinte természetesnek tűnik, komoly demokráciákban azonban a felelős kormány kifejezést szó szerint értik, vagyis, amikor a politikai vezetés hibát vét, azt beismeri, sőt elnézést is kér ezért a választópolgároktól. Magyarországon az utóbbi években a bajokért mindenki hibás volt a baloldaltól kezdve Soros Györgyön át az Európai Unióig, csak a döntéseket meghozó kormány nem.

Ha valamikor nagyon fontos lenne szakítani ezzel a felfogással, annak az ideje most jött el. A kormány ugyanis saját hibái miatt kezdett el kapkodni, pénzt tarhálni, no és újabb ellenségek után kutatni. Elhitette ugyanis az emberekkel, hogy a gondoskodó állam mindig ott áll majd mögöttük, és el tudja intézni azt is, hogy a rezsiköltségek annak ellenére se emelkedjenek, hogy az energiahordozók ára az egekbe szökött. Bár a nyugdíjasok zöme valóban megalázóan alacsony juttatásban részesül, a 13. havi nyugdíj újbóli bevezetése a koronavírus-járvány indulásakor szintén súlyos gazdaságpolitikai baklövés volt.

A katások története is ide sorolható, hiszen a Fidesz azon kevés intézkedései közé sorolható a vállalkozói adminisztráció csökkentése, ami még ellenzéki oldalról is elismerést váltott ki. Most sikerült ezt a sikersztorit is a mocsárba taszítani, hiszen egy nap alatt bizonytalanná tették félmillió ember megélhetését. Mindezt csakis azért, mert hirtelen nagyon kellett a pénz a költségvetésnek. Ez utóbbi eljárás mutatta meg a kormánypárt érzéketlenségét a valódi emberi problémák iránt, hiszen az erőből átvitt rendelkezések mindig azt demonstrálják, hogy szerintük a párbeszéd az érintettekkel a demokrácia csökevénye, és semmi keresnivalója a NER gépezetében.

Mi más ez, mint annak beismerése, hogy a Polt Péter vezette ügyészség több esetben nem látta el a feladatát, sőt sokszor falazott a korrupciós bűncselekmények elkövetőinek?

Nem véletlen tehát, hogy a brüsszeli bürokraták egyik fontos követelése a társadalmi párbeszéd visszaállítása, hogy milliók sorsáról ne a Fidesz parlamenti szavazógépezetének alig több mint 130 képviselője döntsön minden előkészítés, hatástanulmány és egyeztetés nélkül. Elég ellentmondásos, hogy a támogatások visszatartásával próbál egy ilyen alapvető demokratikus alapelvet rákényszeríteni az EU a magyar kormányra, de a felek közti ellentétek odáig fajultak, hogy mindkét oldalon a zsarolás tűnik az egyetlen használható eszköznek az érdekérvényesítésben.

A magyar kormánynak persze most muszáj engednie, hiszen pénzszűkében van, és egyetlen uniós tagállamként csak Magyarországnak nem sikerült megegyeznie a helyreállítási alap felhasználásának feltételrendszeréről. Ez praktikusan annyit tesz, hogy amíg komoly garanciákat nem kap az Európai Unió arra, hogy a magyar kormány az uniós sztenderdek szerint költi el ezt a támogatást, addig nem nyílik ki pi a pénzeszsák szája. A garanciákat viszont csak törvénymódosításokkal lehet biztosítani. Ez a folyamat két most benyújtott törvénymódosítás formájában meg is indult, de kérdés, hogy elegendő biztosítékot lát-e Brüsszel ezekben a változtatásokban arra, hogy az Orbán-kormány valóban kordában akarja-e tartani a korrupciót.

A Varga Judit igazságügyi miniszter által benyújtott törvénytervezetek mindenesetre már a címükben is azt sugallják, hogy a kormány nem jókedvében módosít a jelenlegi jogszabályokon. A nyomozások lehetőségeit kiszélesítő törvény például a következő címet kapta:"Az Európai Bizottsággal való megegyezés érdekében a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény módosításáról" Ennek a módosításnak az a lényege, hogy kiemelt bűncselekmények gyanúja esetében az ügyészség megkerülésével akár a bíróságokon is lehet nyomozást kezdeményezni. Mi más ez, mint annak beismerése, hogy a Polt Péter vezette ügyészség több esetben nem látta el a feladatát, sőt sokszor falazott a korrupciós bűncselekmények elkövetőinek?

444_hu_4.jpeg

Fotó:444.hu

Ez ugyan komoly kompromisszumnak tűnik, ám ettől még semmi garancia nincs arra, hogy ez a mechanizmus a gyakorlatban is működni fog. Másrészt az a kormány, amely az általa gránitszilárdságúnak tartott alaptörvényt is kénye-kedve szerint módosítgatja, az EU-s támogatások begyűjtése után simán visszaállíthatja a korábbi szabályokat, így nem fenyegeti az a veszély, esetleg a bíróságokon kössenek ki kínos korrupciós ügyek. De már az uniós szervek is óvatosak a magyar kormány ígéreteivel kapcsolatban, így valószínűleg több biztosítékot kell majd beépíteni a rendszerbe. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Ha úgy látod, hogy betörted a vadlovat, még ne engedd el a sörényét, mert csak ezt a pillanatot várja, hogy ledobjon magáról”

Nagyon nem tetszik az Orbán-kormánynak, ha zsarolják Tovább
Úgy tűnik, eljött az igazság pillanata a Fidesz számára

Úgy tűnik, eljött az igazság pillanata a Fidesz számára

Régi, jól bevált módszer, amikor kisebb vagy közepes hazugságokat nagyobb hazugságokkal próbálnak leplezni. A Fidesz most ebbe a körkörös védelembe hajszolta bele magát, így a hazugságok egyre nagyobbra duzzadnak. Itt most nem csupán a katás vállalkozások utólagos értelmezéséről van szó, hanem a háború és a gyenge forint, illetve az infláció összekapcsolásáról is. Minél nagyobb a baj, annál több meghatározó fideszes politikus száll be az adok-kapokba, és annál abszurdabb kijelentéseket tesznek. A kormányzati hazugsággyár turbófokozatba kapcsolt.

index_213.jpg

Fotó: index.hu

Álljon itt csak két durva hazugság annak utólagos igazolására, hogy a kormány helyesen döntött, amikor egy nap alatt lényegében kinyírta a legnépszerűbb hazai vállalkozási formát. Orbán Viktor például szokásos péntek reggeli rádiós monológjában a következőt állította: „Nem működik, hogy 450 ezer ember, aki katázik, nem fizet be a nyugdíjjárulékba.” Ez nettó hazugság, épp ezért kiválóan alkalmas arra, hogy az érintettek ellen hangolja a lakosság nagy részét. Bánk Erik, fideszes országgyűlési képviselő pedig ennél is messzebb ment. Egyszerűen adócsalónak nevezett közel félmillió magyar állampolgárt, mert ezt a kormány által kidolgozott, és sokszor dicsért adózási formát választották.

A hangnem brutalitása jelzi, hogy nagy a baj, hiszen a durva visszatámadás annak elkerülésére szolgál, hogy a protestálók mellé olyanok is csatlakozzanak, akik most még nem hallatták a hangjukat, pedig eléggé kiborultak a kormány váratlan húzásaitól. Elképzelhető az is, hogy a rezsicsökkentés alapjainak megreccsenése is tüzeli majd az elégedetlenkedőket. Bár az új rendelkezés kapcsán még nem indult tiltakozási hullám, de a kormány nyilván tisztában van azzal, hogy a megszorító intézkedések előbb-utóbb felerősítik azok tiltakozását is, akik egyelőre csak néma szemlélői az eseményeknek.

A kormány egyébként régóta tudja, hogy nagy a baj, ám a kommunikációjában ezt kicsit sem jelezte, pedig taktikus lett volna közvetlenül az április 3-i választási győzelem után bevezetni a köztudatba, hogy probléma van a költségvetéssel, és komoly gondok lehetnek az energiaellátással is. A politikai kommunikációban jártas szakemberek régóta vallják azt a nézetet ugyanis, hogy közvetlenül a győzelem után bocsátják meg leginkább a választók, hogy palira vették őket, később már jóval kevésbé toleránsak a nyilvánvaló hazudozásokkal szemben.

Márpedig a hazudozás már a kampányban elkezdődött. A kormánypárti politikusok elhitették a választókkal, hogy az oroszokkal kötött hosszú távú energetikai megállapodások az orosz-ukrán háború ellenére is biztosítják az olcsó és folyamatos kőolaj- és gázellátást. A szerződés leglényegesebb részeit persze titkosították, így fogalmunk sincs arról, milyen garanciákat adott Vlagyimir Putyin Orbán Viktornak, illetve milyen áron szállítja a nyersanyagokat az orosz fél. A mostani kapkodásból egyértelműnek tűnik, hogy az oroszok vagy hazudtak a magyar félnek, vagy eleve előnytelen szerződés aláírására kényszerítették Orbán Viktort.

A baj persze csőstül jön, ami eddig nem volt jellemző a Fidesz kormányzásának eddigi 12 évére. Összeértek ugyanis olyan kedvezőtlen folyamatok, melyekkel szemben külön-külön is nehéz lenne védekezni. Már a koronavírus-járvány elindította ezt a sort, aztán jött a háború, a felpörgő infláció, és az egyre keményebb viták az EU-val, aminek folyományaként most már szinte semmilyen pénzügyi támogatás nem érkezik Brüsszelből. Az sem tesz túl jót a magyar gazdasági és diplomáciai pozícióknak, hogy az orosz agresszor hallgatólagos támogatása miatt lényegében felbomlott a V4 országok szövetsége, így jelentősen gyengült Orbán érdekérvényesítő képessége az EU-n belül.

A Fidesz egy súlyosan skizofrén helyzetben találta magát június végére: Egyrészt, igen erős volt a támogatottsága a lakosság körében a fölényesen megnyert áprilisi választásnak köszönhetően, ugyanakkor hatalmas lyuk tátongott a költségvetésen, a rezsicsökkentésnek és az árstopnak köszönhetően pedig a pénzügyi válság egyre mélyebbre húzta a gazdaságot. Ez jelentkezett az infláció elszabadulásában, valamint a forint látványos gyengülésében. A kormány ugyan jelentős forgalmi adóbevételekhez jut a drágulásnak köszönhetően, ám ez egy ördögi körbe vezeti a költségvetést, hiszen így nem lehet mérsékelni a drágulást és a forint zuhanását sem.

Komoly hitelességi problémákkal küzd tehát az új kormány, hiszen már hiába harsogja, hogy nem a magyar emberekkel kell megfizettetni a háború árát, a tények azt mutatják, hogy a kata kinyírásával, valamint a rezsicsökkentés alapvető fundamentumainak elengedésével igenis mi fogjuk megfizetni azoknak a hibáknak az árát, amit a kormánypárt az utóbbi 12 évben elkövetett. A döntéshozók közül ugyanis mindenki tudta, hogy egy fenntarthatatlan rendszert próbál életben tartani Orbán Viktor, de ő az utolsó pillanatig ragaszkodott ahhoz, hogy az egészről a háború, az Európai Unió, sőt Ukrajna tehet, mert utóbbi nem hajlandó megadni magát Oroszországnak.

nyugat_1.jpg

Fotó: nyugat.hu

Még néhány napja is azon gúnyolódtak fideszes politikusok és a közmédia, hogy a nyugati országokban megszorításokra, spórolásra készülnek. Ez egyrészt azt jelzi, hogy csak a legmagasabb szinten tudták pontosan, mekkora a baj, másrészt, hogy semmilyen kommunikációs terv nem készült arra, hogy miként fogják adagolni a keserű pirulákat a választópolgároknak. A legrosszabb azonban még csak most fog bekövetkezni. A legtöbb embert érintő intézkedés ugyanis a benzinárra vonatkozó rendelkezés, amelynek köszönhetően jelenleg majdnem fele annyiért tankolnak a magyar állampolgárok, mint amennyibe az üzemanyag valójában kerül. Ezt az intézkedést október 1-ig hosszabbította meg a kormány, de nagy a valószínűsége annak, hogy ez addig fenntarthatatlan lesz, így itt is lépnie kell a kormánynak. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha odaajándékozod valakinek a puskádat, de néhány év múlva meggondolod magad, és visszakéred, ne csodálkozz, hogy nem kapod vissza, sőt le is puffanthatnak vele.”

Úgy tűnik, eljött az igazság pillanata a Fidesz számára Tovább
Ha nem sikerül átformálnia, akár el is hagyhatja az Európai Uniót Orbán Viktor kormánya

Ha nem sikerül átformálnia, akár el is hagyhatja az Európai Uniót Orbán Viktor kormánya

Egy beismerő vallomással ér fel a kormánypárt egyik határozati javaslata, melyet június végén nyújtott be a parlamentnek. Az Európai Unió jövőjével kapcsolatosan képviselendő magyar álláspontról” címet viselő előterjesztés ugyanis egy elvi álláspontot fogalmaz meg, amelynek inkább ideológiai üzenete van, mint valós politikai következményei. Ebben az irományban a magyar kormány közvetve elismeri, hogy lényegében semmilyen politikai befolyása nincs az EU működésére, a véleményét pedig egyre kevésbé tudja artikulálni az uniós fórumokon.

privatbankar_6.jpg

Fotó: privatbankar.hu

A lopakodó Huxit megalapozásaként is szokás emlegetni azt a javaslatcsomagot, amit négy kormánypárti képviselő, Kövér László házelnök (Fidesz), Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes (KDNP), Simicskó István frakcióvezető (KDNP) és Kocsis Máté frakcióvezető (Fidesz) nyújtottak be az országgyűlésnek. A névsor azért fontos, mert a kormánypárt meghatározó politikusai adták a nevüket hozzá, ezzel is jelezve, hogy igen komolyan gondolják a benne foglaltakat.

A javaslat előzménye, hogy az EU 2021 tavaszán indított útjára egy vitasorozatot a szervezet jövőjéről, aminek végeredménye nem épp az lett, amiben a magyar kormánypárt berkein belül bíztak. Többek között komoly igény mutatkozott arra, hogy fontos döntéseket meg lehessen hozni minősített többséggel is, ezzel véve ki Orbán Viktor kezéből az egyik legfontosabb fegyverét, a vétót. Az sem igazán a fideszes politikusok szája íze szerinti fordulat, hogy a konzultációban résztvevő uniós polgárok szerint erősíteni kell a közösség kohézióját, vagyis épp a magyar kormány önállósodási törekvéseivel szemben foglaltak állást.

Erre reagálva fogalmazta meg a magyar kormány a saját álláspontját, amit minden bizonnyal át fog verni a magyar parlamenten. Ebben a meglehetősen általánosan megfogalmazott tételek mellett sok ellentmondás és csúsztatás is felfedezhető, ami nem túl meglepő, amikor a magyar kormány kommunikációjáról esik szó. Ott van például az a kitétel, mely szerint: Európa keresztény gyökerei és kultúrája jelentik az európai integráció alapját, ami erkölcsi iránytűként szolgál a bizonytalanságok korszakában.” Az EU keresztény alapjai ugyanis tetten érhetők a közösség politikájában, így például ezért sem vették fel több évtizedes tárgyalássorozat után Törökországot a tagok közé. Orbán Viktor viszont sürgeti a jelentős muszlim népességgel rendelkező Bosznia-Hercegovina és Albánia felvételét az EU-ba, és ha rajta állna, Törökország is helyet kapna a közösségben.

Egyrészt már nincs ingyen leves, és az uniós pénzcsapok még optimális esetben is csak lassan, komoly feltételek teljesülése esetén nyílnak meg, másrészt könnyen kivehetik a vétó fegyverét Orbán kezéből.

Ennél fontosabb üzenete azonban a magyar kormánynak, hogy lényegében feloszlatná az Európai Parlamentet. Az indoka az, hogy szerinte nincs igazi legitimitása a legfőbb döntéshozó szervnek, ami rendkívül álságos hozzáállás a témához. Orbánék ugyanis azt szeretnék, ha a nemzeti kormányok delegálnának képviselőket az EP-be, ami szerintük demokratikusabb lenne, mint a mostani közvetlen választás. Ezen az érvelésen nyilván jót kacagtak az EU döntéshozói, hiszen annál komolyabb legitimációt, minthogy a képviselőket az uniós voksoláson választják meg, nem igazán lehet biztosítani.

Orbán Viktor lényegében szeretné úgy átalakítani az EU intézményrendszerét, ahogy ő azt a magyar jogállammal tette az utóbbi 12 esztendőben. Ez a hozzáállás azonban ahhoz hasonlítható, mint amikor valaki a forgalommal szemben felhajt egy autópályára, és azon szörnyülködik, mennyi őrült van az utakon, akik rossz irányba haladnak. A Fidesz ezt is tudja tetézni, hiszen azt állítja, hogy az európai demokrácia válságban van. Ha ez az állítás igaz, akkor abban igen jelentős szerepe van benne a magyar kormánypártnak, hiszen a jogállami intézményrendszer leépítésének technikájáról már kurzusokat is tartanak az autokráciára hajtó politikusoknak.

Nem tűnik túlzásnak az a feltételezés, hogy mivel Orbán Viktor megunta a kilátástalan iszapbirkózást az EU különböző intézményeivel, és láthatóan a szélsőjobboldali pártokban sem lát elegendő potenciált, hogy ráerőltesse akaratát az uniós elitre, megkezdte az előkészületeit annak, hogy az országot kivezesse a közösségből. Ez még fél éve is egy teljesen abszurd feltételezés volt, ám két dolog gyorsan megváltoztatta a körülményeket. Egyrészt már nincs ingyen leves, és az uniós pénzcsapok még optimális esetben is csak lassan, komoly feltételek teljesülése esetén nyílnak meg, másrészt könnyen kivehetik a vétó fegyverét Orbán kezéből.

hungary_tuday.jpg

Fotó: Hungary Tuday

Márpedig a magyar kormányfő e két lehetőség miatt tartotta eddig országát az EU-ban, aminek szemlélelete, szervezeti felépítése és politikai stílusa már régóta idegen Orbántól. Az orosz-ukrán háború felgyorsította ezt a távolodási folyamatot, hiszen az ingyen pénzre most mindennél nagyobb szükség lenne, az orosz érdekek védelme pedig már a visegrádi szövetség országait is elidegenítette a magyar kormánytól. Könnyen elképzelhető tehát, hogy néhány év múlva Albánia, Bosznia-Hercegovina, Grúzia, Ukrajna és Moldova épp akkor csatlakoznak az Európai Unióhoz, amikor Magyarország távozik onnan. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha nem ízlik az étel, nem kell kidobnod, mert jól lakhatnak belőle olyanok, akik nem annyira válogatósak, mint te. ”

Ha nem sikerül átformálnia, akár el is hagyhatja az Európai Uniót Orbán Viktor kormánya Tovább
Nagy átverés Orbán „semleges” politikája

Nagy átverés Orbán „semleges” politikája

Egyre értelmezhetetlenebb kijelentésekkel bombázza a magyar választópolgárokat Orbán Viktor. Főleg az orosz-ukrán háborúval kapcsolatos megnyilvánulásai mögött nehéz logikát találni. Például kijelenti, hogy Magyarország minden baja megszűnik abban a pillanatban, ha a két fél békét köt. Az is egy elég furcsa irányváltás a kommunikációjában, hogy határvadász egységek felállítását kezdeményezte, ugyanakkor azt mondta, hogy a háborús zóna közeledtével fokozottan kell gyakorlatozniuk a magyar katonáknak. Ez utóbbi megjegyzés csak azért érdekes, mert az EU-n belül Orbán az egyetlen támogatója Oroszországnak, de valószínűleg még így sem érzi biztonságban az országot Putyin agressziójától.

infostart_19.jpg

Fotó: infostart.hu

Mintha ezúttal is kétkapuzna a fociőrült miniszterelnök. A háború kirobbanásától kezdve igyekszik ugyanis gesztusokat tenni mindkét hadban álló fél felé. Az oroszokhoz dörgölőzés persze sokkal karakteresebben rajzolódik ki a diplomácia horizontján, hiszen mind a NATO, mind az Európai Unió tagországai meglehetősen egyöntetűen ítélték az agressziót. Orbán azonban látványos gesztusokkal jelezte Putyinnak, hogy a nehéz időkben is számíthat a támogatására. Az orosz diplomácia persze gyakori vállveregetéssel jelezte, hogy cserébe különleges kedvezményekre számíthat Magyarország.

Bár Ukrajnával már a háború előtt nem volt felhőtlen a magyar kormány viszonya, mégis, néhány otromba kijelentéstől eltekintve a fő kérdésekben támogatja hazánk a megtámadott országot. Orbán ügyel arra, hogy amennyiben Ukrajna javára dől el a háború, legyen mire hivatkoznia, ha előnyökre, kiváltságokra szeretné váltani korábbi politikáját. Ugyanez persze igaz Oroszországra is, hiszen amennyiben Putyin győztesen kerül ki a konfliktusból, abban lesz némi szerepe Orbánnak is.

Ha figyelembe vesszük ezeket a tényeket, akkor már erősen megkérdőjelezhető Orbán Viktor semleges álláspontja a konfliktusban.

Biztosan sokan mondják erre, hogy a magyar miniszterelnök igazi reálpolitikus, és csak így maradhatott hatalmon az utóbbi 12 évben. Mindez igaz is lenne, ám Orbán „semlegessége” egy ilyen kiélezett helyzetben az agresszornak kedvez. Az, hogy folyamatosan azt hangoztatja, szankciók helyett tűzszünetre és béketárgyalásokra lenne szükség, finoman szólva sem reális felvetés, amikor az oroszok bekebelezték Ukrajna 20 százalékát, és hangzatos kijelentéseikkel egyértelművé teszik, itt nem akarnak megállni.

Orbán tehát jó szokásához híven zsonglőrködik a szavakkal, és a magyar választók félelmeire játszik. Ha ugyanis a béke pápájának állítja be magát, akkor a magyar polgárok is jobban elfogadják az orosz inváziót, sőt egyesek az ukránokat a fegyverszünet kerékkötőinek fogják tartani. Ha figyelembe vesszük ezeket a tényeket, akkor már erősen megkérdőjelezhető Orbán Viktor semleges álláspontja a konfliktusban.

nepszava_33.jpg

Fotó: nepszava.hu

Van ennek a stratégiának egy pusztán belpolitikai vonatkozása is. A kormányfő ugyanis több nyilatkozatában azt állította, hogy a háború az oka a magas hazai inflációnak, az energiaárak elszabadulásának és a forint látványos gyengülésének. Így, ha ő azt állítja, hogy a béke kitörésével megszűnik a magyar gazdaság minden problémája, akkor lényegében áthárítja a felelősséget a hadviselő felekre, illetve, az Ukrajnát támogató NATO-ra és EU-ra. Ügyes húzás, de vajon elhiszik-e ezt fél év múlva is a miniszterelnöknek a magyar választók? Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Attól, hogy mindenki tudja, a háború halált, nyomort és szenvedést hoz, még mindig nagyon szeretnek egymás torkának esni az emberek.”

Nagy átverés Orbán „semleges” politikája Tovább
süti beállítások módosítása