Szegedi Kattintós

Ugyanolyan lesz a Fidesz jövőre, mint amilyen a járvány előtt volt?

Ugyanolyan lesz a Fidesz jövőre, mint amilyen a járvány előtt volt?

Maga Orbán Viktor is azt jövendölte, hogy a járvány után semmi sem lesz olyan, mint amilyen azelőtt volt, ezért jogos a feltételezésünk, hogy ezt saját pártjára is értette. Más kérdés, hogy ha meg is változott volna a Fidesz politikája, kommunikációja, illetve átrendeződött volna a szavazóbázisa, azt úgysem ismerné el a kormányzó párt. Érdemes azért megvizsgálni, mennyire intenzív hatások érték a Fideszt a koronavírus-járvány kezdetétől, és hogy ennek ellenére miként igyekszik az állandóság látszatát kelteni a hatalmon lévő politikai erő.

portfolio_10.jpg

Fitó: portfolio.hu

2020-ban sem kerülték el a botrányok a Fideszt, hegemóniája azonban kormányzása tizedik évében sem látszik megtörni. Pedig a koronavírus megjelenésén túl sok minden okozott fejtörést az állampárt vezetőinek. Hogy csak a legfontosabb eseteket említsük: Ott volt a Kaleta-botrány, Szijjártó Péter utazásai földön, vízen, levegőben, elvált a NER oligarchák szupersztárja, Mészáros Lőrinc, a Fidesz már csak névleg tagja az Európai Néppártnak, az új EU-s költségvetésbe beépítették a jogállami mechanizmus alkalmazását, és a hab a tortán, amikor Szájer József hiányos öltözékben egy ereszcsatornán próbált elmenekülni a rendőrök elől, mert a belga járványügyi szabályokat megszegve egy népes férfibulin múlatta az időt.

Egy nyugati értelemben vett demokráciában ezeknek az eseteknek a fele is elegendő lett volna arra, hogy legalább néhány politikus megbukjon a kormánypárt vezetéséből, de leginkább új választásokat írnának ki egy ilyen vesszőfutás után. De legyünk reálisak: Magyarországon nagyon másként mennek a dolgok, mint az Európai Unió országainak többségében. Itt egy ilyen botránykrónika se tépázza meg alapvetően a kormányzó párt tekintélyét, mert Orbán Viktor a maga által kialakított és pénzelt kommunikációs erőtérben szinte mindent a saját maga javára tud fordítani. A válságmenedzselésben 10 éves tapasztalatot szerző Fidesz ugyanakkor nem dőlhet hátra, mert a legkeményebb kihívással nem igazán tudott megbirkózni az idén.

A kormánypárt eddig megszokott kommunikációja - mely sem önkritikát, sem az ellentmondások feloldását nem tartalmazza soha – ebben a helyzetben inkább irritáló volt az emberek számára, mint megnyugtató.

A koronavírus-járvány ugyanis egy nagyon is valós ellenség, nem olyan, mint a bűvész cilinderéből elhúzott Soros György és hazai csatlósai, a magyarok ellen fenekedő brüsszeli bürokraták, vagy a határainkat ostromló migránsok. Ez a probléma minden magyar polgár problémája, a kommunikációs zsonglőrködés ezért csak mérsékelt sikert hozott a Fidesznek. A járványhelyzet kezelésében tapasztalható kapkodás, hozzá nem értés, valamint a politikai szempontok előtérbe helyezése egyértelművé tette a magyar lakosság számára, hogy a kormány csak üres frázisokat pufogtat, amikor a felkészült egészségügyről, és a mindennek ellenálló magyar gazdaságról hadovál.

A járvány második hullámában ráadásul már szinte minden család érintett volt, hiszen rengeteg ember fertőződött meg, és sajnos közelítünk a 10 ezer áldozathoz, ami nemzetközi összehasonlításban is nagyon sok. Amikor tehát közvetlen kapcsolatba léptek a magyar polgárok a kórházakban uralkodó állapotokkal, akkor nem igazán hatott már az operatív törzs mellébeszélése, és üresen csengtek Kásler miniszter győzelmi jelentései. A kormánypárt eddig megszokott kommunikációja - mely sem önkritikát, sem az ellentmondások feloldását nem tartalmazza soha – ebben a helyzetben inkább irritáló volt az emberek számára, mint megnyugtató.

Ráadásul a hagyományos politikai irányát követve a magyar kormány sokkal inkább az orosz és kínai vakcinákat favorizálja a védőoltások megkezdése előtt, mint a nyugati fejlesztésű gyógyszereket. A magyar lakosság a járványkezelésben tapasztalt visszásságok után most tehát azzal szembesül, hogy két olyan ország kegyeit keresi az Orbán-kormány, amelyek 10 év fideszes kormányzás után se bírják a magyarok szimpátiáját. A történelmi és gazdasági tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy a kínai és orosz termékek megítélése meg sem közelíti a német, brit vagy amerikai gyártmányok szintjét. Valószínűleg ennek is köszönhető, hogy a vártnál jóval kevesebben igényelték az oltásokat eddig.

hvg_82.jpg

Fotó: hvg.hu

De, hogy ne hagyjuk válasz nélkül a címben feltett kérdést, kicsit előre kell tekintenünk az időben. Vajon a Fidesz érzékeli-e azt, hogy lassan, de biztosan elvesztette olyan szavazók bizalmát is, akik pedig kitartottak a kormánypárt mellett a botrányok ellenére is. Ez nem pusztán a friss felmérések eredményeiben mutatkozik meg, hanem abban is, hogy az ellenzék a sokszínűsége ellenére is elég stabil szavazóbázist épített ki magának a járvány idején. A Fidesznek számolnia kell azzal, hogy a koronavírus-járvány kezelése lesz a legfőbb téma a 2022-es parlamenti választás kampányában, így számára szó szerint élet-halál kérdése, hogy valódi sikereket is fel tudjon mutatni addig. Mert ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha te érsz haza legelőször a csatából a vereség hírével, mindenki azt fogja gondolni, hogy te futamodtál meg elsőnek.”

Ugyanolyan lesz a Fidesz jövőre, mint amilyen a járvány előtt volt? Tovább
Így bukta el végleg az Orbán-kormány az államadósság elleni szabadságharcot

Így bukta el végleg az Orbán-kormány az államadósság elleni szabadságharcot

Amikor 10 éve a hivatalba lépő Orbán-kormány harcot hirdetett az államadósság ellen, nem gondoltuk volna, hogy hosszú ideig ez lesz az egyetlen valós ellensége a kormánypártnak. Az idén azonban feltűnt egy olyan ellenség, amelyet nem magának teremtett a Fidesz, így a koronavírus elleni harc rávilágított az Orbán-kabinet gyengeségeire. Nem mellesleg visszajutottunk oda, ahonnan 10 éve elindult minden: a magas államadóssághoz.

portfolio_9.jpg

Fotó: portfolio.hu

Hosszú idő után 2020-ban ismét emelkedik Magyarország GDP-arányos államadóssága, sőt, a tíz éve kezdődött harc szinte teljes eredményét elviszi a koronavírus-járvány” - kezdi legfrissebb elemzését a portfolio.hu. A gazdasági elemző portál azonban hozzáteszi, hogy a költségvetés kifejezetten tartalékolt ebben az évben, ezért a 2021-es kilátások sokkal jobbak, mint az ideiek. Ha igaz ez az utóbbi megállapítás, akkor fel kell tennünk egy fontos kérdést: Ha volt a költségvetésben tartalék, miért kellett hitelfelvétellel rontani az ország hosszú távú kilátásait?

Nos, a válasz az Orbán-kabinet gazdasághoz való sajátos viszonyában keresendő. Ennek lényege, hogy prioritást élvez az a cél, hogy legyen mindig bőven elkölthető pénz az állam számára, így egyrészt elegendő forrást tud biztosítani a saját maga által preferált területeknek, másrészt ki tudja elégíteni a hozzá erősen kötődő gazdasági körök (lásd: oligarchák) igényeit. Emellett azonban nem szabad túlságosan erős függésbe kerülni a hitelezőktől, vagyis az egyik oldalon fel lehet kölcsönt venni, a másik oldalon azonban tartalékolni kell az állami büdzsében olyan kiadásokra, melyekre a válságos időkben mindenképpen áldozni akar a kormányzat.

Nem kell közgazdásznak lenni ahhoz, hogy megállapítsuk, ez egy rendkívül önző és rövidlátó szemlélet, ami komoly problémákat okozhat a magyar költségvetés számára a z elkövetkezendő években.

Ezzel a taktikával marad némi mozgástere a kabinetnek akkor is, amikor az államadóssági ráta ismét meredeken ível felfelé. Ezért nem tűnik idegesnek sem Varga Mihály, sem Orbán Viktor annak ellenére, hogy az államháztartás bruttó adósságállománya ismét majdnem 80 százalék, így közelíti a 2010-es szintet. Persze, az államadósság elleni harcot a járvány következtében kialakult válság nélkül sem igazán nyerte volna meg a kormányzat, hiszen a rendkívül kedvező köztes gazdasági időszak ellenére is csak 65 százalék köröli értékre sikerült ezt a mutatót leszorítani. A mintegy 15 százalékos emelkedés viszont egy év alatt hihetetlen nagy ugrás, ami azt jelenti, hogy körülbelül 3600 milliárd forinttal emelkedik az adósságállomány teljes összege.

A magyar állam tehát most úgy gondolkodik, hogy amíg viszonylag kedvező az ország adósbesorolása, addig érdemes hitelt felvenni, így ugyan némileg kiszolgáltatjuk magunkat a nemzetközi piacoknak, de a költségvetésben marad annyi tartalék, amellyel szabadon gazdálkodhat (egyesek szerint garázdálkodhat) jövőre. Nem kell közgazdásznak lenni ahhoz, hogy megállapítsuk, ez egy rendkívül önző és rövidlátó szemlélet, ami komoly problémákat okozhat a magyar költségvetés számára a z elkövetkezendő években.

hvg_81.jpg

Fotó: hvg.hu

Mindent felülír azonban az a tény az Orbán-kabinet szemében, hogy másfél év múlva parlamenti választás lesz, így az eladósodás számára nem nagy ár azért, hogy jövőre is osztogathasson. Pénzt persze nem pusztán felvesz, de el is vesz a kormány a járványra való hivatkozással. Gondoljunk csak arra, hogy az ellenzéki önkormányzatokat mennyire kizsigereli az ingyenes parkolás bevezetésével, és az iparűzési adó megfelezésével. Ez azt jelzi, hogy a koronavírus-járvány következményeit igyekszik a saját hasznára fordítani, ugyanakkor intézkedéseivel feléli a közös jövőt. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha hitelből pókerezel a kocsmában, ne csodálkozz, ha gyalog mész haza, mert egy sápadtarcú ül fel a lovadra.”

Így bukta el végleg az Orbán-kormány az államadósság elleni szabadságharcot Tovább
Az Európai Parlament megirigyelte a pávatáncot Orbán Viktortól

Az Európai Parlament megirigyelte a pávatáncot Orbán Viktortól

Csellel vitte végbe az akaratát az Európai Parlament, ami azt bizonyítja, hogy az EU legfőbb döntéshozó szerve végre alkalmazkodott Orbán Viktor harci stílusához. A magyar kormány nem veri nagy dobra, hogy belesétált az EP által felállított csapdába, de tény, hogy a jogállami mechanizmus az előzetes hírekkel szemben nem az Európai Bíróság döntése után lép életbe, hanem a hétéves költségvetési ciklus indulásakor, vagyis a jövő év első napjától.

24_hu_120.jpg

Fotó: 24.hu

A Szegedi Kattintós előző bejegyzésében felvetette annak a lehetőségét, hogy az uniós vezetők által elfogadott alkut nem az eredeti formájában fogják elfogadni az Európai Parlamentben, hanem kihagyják abból a magyar és lengyel kormányok számára legfontosabb elemét, vagyis a bírósági felülvizsgálat elhagyása nélkül léptetik életbe a rendelkezést. Ráadásul a 2021 és 2027 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről (MFF), az intézményközi megállapodásról, az Unió helyreállítási eszközéről és a jogállamisági rendeletről szóló állásfoglalást nagy többséggel, 496 szavazattal, 134 ellenszavazat és 65tartózkodás mellett fogadta el a Parlament csütörtök reggel.

Ez nagy pofon a magyar és lengyel kormánynak, mely az előző hét végén még győzelmi jelentéseket küldött saját polgárai felé, ugyanis úgy gondolták, hogy az Európa Tanács által egyhangúlag elfogadott alku szerint legalább másfél, de az is lehet, hogy két évet nyertek, mivel a jogállamisági követelmények alkalmazásának törvényességi kontrollja legalább ennyi ideig fog tartani. Ehhez képest az EP sajtóközleménye a következőképpen fogalmaz: „Az Európa Tanács december 11-i következtetésének tartalma, amely szerint az Európai Bizottságnak nem kellene a jogállamisági eljárást alkalmazni addig, amíg az Európai Bíróság döntést nem hoz az eljárás megsemmisítéséről vagy fenntartásáról, ugyanakkor felesleges. A Parlament és a Tanács között létrejött megállapodás egyértelműen fogalmaz: a mechanizmus január elsejével életbe lép, hangsúlyozzák a képviselők.”

Ráadásul ennek a kifelé húzó politikának köszönhetően függesztették fel a Fidesz tagságát az Európai Néppártban, és azóta is napirenden maradt a magyar párt kizárása a pártcsaládból.

Orbán Viktor sejthette, hogy lépre fogják csalni, ezért az Európa Tanács döntése után önmagához képest visszafogottan fogalmazott. Büszkén verte a mellét ugyan, hogy semlegesítette az ellenségeit, de érzékeltette, hogy a harcnak még nincs vége. A magyar kormányfő egyrészt tudta, hogy nem miniszterelnök kollégáit kell meggyőznie, hogy a mechanizmus életbe léptetése nyugodtan elhalasztható, hanem az uniós polgárok által közvetlenül választott Európai Parlamentet, melyben a frakciók többsége már régóta sürgeti a jogállamiság feltételrendszerének alkalmazását olyan országokkal szemben, melyek látványosan átlépnek az EU közös értékein.

A magyar kormányfő és lengyel kollégája azonban a sejthető csapda ellenére sem tehetett mást, mint rábízta a végső döntést az EP-re, ugyanis ez a végső törvényalkotó szerve az Európai Uniónak. Most fáj igazán Orbánnak az, hogy a legutóbbi EP választáson rossz lóra tett, és ahelyett, hogy szélsőjobboldali, euroszkeptikus pártok vezetőivel parádézott volna a kampányban, a saját pártcsaládja irányvonalát követve egy visszafogott, középutas politikát vitt volna tovább. Ráadásul ennek a kifelé húzó politikának köszönhetően függesztették fel a Fidesz tagságát az Európai Néppártban, és azóta is napirenden maradt a magyar párt kizárása a pártcsaládból.

index_191.jpg

Fotó: index.hu

Orbánt – ahogy ezt már megszokhattuk - ezúttal is csak saját támogatói véleménye érdekli, így ha őket meg tudja győzni arról, hogy levágott egyet a liberális európai sárkány hét feje közül, akkor számára ez is győztes csatának tűnik. Legbelül azonban tudja, hogy a védjegyévé vált pávatáncot most ellene fordította az Európai Unió, hiszen vélhetően az Európa Tanács az Európai Parlamenttel összejátszva cselezte ki. Kérdés, hogy a gyakorlatban miként fog működni a jogállami mechanizmus, illetve hogy Orbán ezek után szükségét érzi-e annak, hogy a Fideszt az Európai Néppártban tartsa. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha egyszer kifordítják a medvebundát, nem érdemes visszafordítani, mert már úgyis mindenki látta, milyen kifordítva.”

Az Európai Parlament megirigyelte a pávatáncot Orbán Viktortól Tovább
Egy alku, melynek senki se örül, de mindenki dicséri

Egy alku, melynek senki se örül, de mindenki dicséri

Ahogy lenni szokott, egy komoly politikai perpatvar feloldásaként ezúttal is mindenki győztesként hirdeti ki magát. A jogállamisági kritérium beemelése a költségvetési kifizetési feltételek közé olyan kemény és hosszú küzdelem volt mindkét fél részéről, hogy volt idő felkészülni a várható kompromisszum tálalásának kommunikációjára. Kérdés, hogy azok az európai polgárok, akik garanciákat szeretnének látni arra, hogy adóforintjaikat nem lopják el kormányközeli oligarchák a következő hét évben, mennyire elégedettek a magyarázatokkal?

24_hu_119.jpg

Fotó: 24.hu

Valószínűleg az okozza a legnagyobb csalódást a magyar ellenzéki szavazók számára, hogy Orbán Viktor ismét egérutat nyert magának, így megtartotta esélyeit arra, hogy 2022-ben ismét az ő pártja nyerje a parlamenti választást. Amennyiben ugyanis a jogállamisági kritérium az EU következő hét évre szóló költségvetésével egy időben lépett volna életbe ez a rendelkezés, akkor olyan kontroll alá került volna a Fidesz, amely folyamatosan akadályozta volna saját uralmának kiterjesztésében. Ezt a kompromisszumot ráadásul nem is igazán tudta volna megmagyarázni híveinek a kormányfő, hiszen ebben az esetben lényegi engedményeket nem tett volna az EU vezetése.

Az, hogy végül mégis jól kommunikálható kompromisszumot sikerült elérnie Orbánnak, főként a német kancellárnak köszönhető. Angela Merkel ugyanis, mint az uniós közösség soros elnöki tisztét betöltő Németország vezetője már sokkal inkább saját politikai hagyatékára koncentrál, mint az EU jövőjére. A rövidesen leköszönő kancellár számára ugyanis most két szempont volt kiemelkedően fontos: Szülessen meg időben a döntés a költségvetésről, valamint a helyreállítási alapról, ugyanakkor mégis kerüljön be a pénzosztási mechanizmus feltételrendszerébe a jogállamiság kritériuma.

Merkel - mint az ellentétek elsimításában elismert szakértő - nem akart úgy kiszállni a politikából, hogy kudarcot vall az egyik utolsó vitás kérdésben, ami hivatali ideje alatt keletkezett. Abban bízott, a vitában álló felek mindegyike úgy érzi, hogy rá tudta kényszeríteni az akaratát a másikra, ezért nyilatkozataikból az elégedettség hangja szól majd. Az Európai Parlament liberális frakciója, a Renew Europe közleményében például egyenesen a saját győzelmeként állította be Merkelnek a lengyelekkel és magyarokkal kötött egyezségét. Ebben a frakcióban ülnek többek között a Momentum képviselői, tehát távolról nem számítanak Orbán szövetségesének.

Ez a mechanizmus minden tagországot érint majd, vagyis a többség bátran áll a jogállamisági vizsgálat elé, kivéve azt a kettőt, melyek esetében már korábban is komoly kritikák fogalmazódtak meg ezen a területen.

 

Más kérdés, hogy a politikai frakciók értékrendjei szerint működő Európai Parlament rábólint-e majd az egyezségre. Az EP ugyanis a legfőbb uniós döntéshozó szerv, így a parlament jóváhagyása nélkül nem lép életbe az egyezség. Tudja ezt Orbán is, így győzelmi jelentéseiben is érződik, hogy még nincs teljesen lefutva az ügy. A magyar és lengyel kormányok számára az is kockázati tényező, hogy az Európai Bíróság sürgősséggel tárgyalja a jogállamiság kritériumáról szóló keresetet, így a rendelkezés felfüggesztése akár hónapokon belül megszűnhet, így nem nyertek másfél két évet, ahogy eddig számoltak.

Főként Orbánnak lenne fontos, hogy egyelőre ne kelljen a költségvetési csapok elzárásától tartania. A koronavírus miatti gazdasági visszaesés kezelése mellett fontos számára az is, hogy saját oligarcháinak is tudjon kedvezni a források lehívásával. Bár a migráció kérdését senki se akarta összekötni a költségvetési kérdésekkel, de Orbán azt sugallta folyamatosan a vita folyamán, hogy végső soron a menekültek befogadására akarja rávenni Magyarországot az EU. Az alku után ezért is gúnyolódott Soros Györgyön, aki szerinte csatát vesztett az alku megkötésével.

Arról viszont nem igazán beszél a magyar kormányfő, hogy amennyiben az Európai Bíróság zöld utat ad a jogállami mechanizmusnak, az visszamenőleg kell majd alkalmazni, így ez is korlátozza némileg a lengyel és magyar kormányok mozgásterét. Pontosan nem lehet tudni, hogy mit jelentene a visszamenőleges hatály, de ott lebegne a két kormányfő feje fölött annak a lehetősége, hogy súlyos milliárdokat kell visszafizetnie a közös kasszába, amennyiben bebizonyosodik a korrupció vádja esetükben. Van még egy olyan szempont, amit kevesen vettek figyelembe eddig: Ez a mechanizmus minden tagországot érint majd, vagyis a többség bátran áll a jogállamisági vizsgálat elé, kivéve azt a kettőt, melyek esetében már korábban is komoly kritikák fogalmazódtak meg ezen a területen.

twitter.jpg

Fotó: Twitter

Végül vessünk fel még egy fontos szempontot! Nem lett-e volna elegendő Magyarország esetében azt kikényszeríteni, hogy legyen tagja az Európai Ügyészségnek, amely garanciát jelent a korrupció hathatós vizsgálatára? Persze, ezzel még nem oldották volna meg a bíróságok függetlenségének, valamint a sajtó szabadságának kérdését, ám a jogállami mechanizmus sem nyújt egyértelmű biztosítékot ezekre. Talán a kevesebb elég lett volna, és akkor Orbán Viktor se ünnepeltette volna magát az egyezség megszületése után. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Olykor elég az ellenség alól kilőni a lovat, ráadásul sokkal nagyobb célpont, mint a sápadtarcú feje.”

Egy alku, melynek senki se örül, de mindenki dicséri Tovább
Egy hét késlekedés felülírta az Orbán-kormány terveit

Egy hét késlekedés felülírta az Orbán-kormány terveit

Ügyesen lavírozott eddig Orbán Viktor a koronavírus-járvány diagramjainak hatalmas hullámai között. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy mindig azokat az adatokat rántotta elő, melyekkel legjobban tudta alátámasztani a kormány döntését. Most azonban ott tartunk, hogy már nincs olyan mutató, melyekre építve tarthatta volna eredeti tervét, mely szerint az ünnepek előtt enyhítenek a korlátozásokon. Mindezt annak a késlekedésnek köszönheti, ami miatt senki mást nem hibáztathat, csakis önmagát.

azonnali_6.jpg

Fotó: azonnali.hu

Irigykedhet most Orbán Viktor cseh kollégájára, aki a napokban a járvány miatti korlátozások enyhítését jelentette be. Pedig Andrej Babis is hasonlóan populista politikus, mint a magyar kormányfő, ám ő nem ment el a falig a járványhelyzet kezelésében, így az október végén meghozott intézkedések december elejére meghozták az eredményt, így most azzal kedveskedhetett választóinak, hogy bizonyos feltételekkel újra járhatnak vendéglőbe, és megszüntették az éjszakai kijárási tilalmat is. Bár a szükségállapot december 12-ig érvényben marad Csehországban, a múzeumok és galériák újra kinyithatnak.

Ezek apró lépések, de alkalmasak arra, hogy javítsanak az amúgy egyre nyomasztóbb közhangulaton. Orbán Viktor is valami hasonlóra készült, ám meglehetősen visszás lett volna, ha a járvány felívelő szakaszában enyhít a korlátozó intézkedéseken. Így aztán nem volt mit tenni, újabb egy hónapra meg kellett hosszabbítani azokat a korlátozó intézkedéseket, melyek nincsenek jó hatással a polgárok közérzetére, ugyanakkor a gazdaság teljesítményét is komolyan visszafogják. Nagyon nem szeret a kormányfő a rossz hírek hozójaként megjelenni a választópolgárok előtt, ám most nem tehetett egyebet, minthogy bejelenti a korlátozások meghosszabbítást.

Most valószínűleg annak ellenére kellett a korlátozó intézkedések meghosszabbítását bejelentenie Orbán Viktornak, hogy a megkérdezettek többsége a szigor enyhítését szerette volna hallani.

Az a tétel is megdőlt most, hogy az osztrák utat követjük a járvány elleni védekezésben, ugyanis a sógorok egy héttel megelőzték a magyar kormányt a szigorú korlátozások bevezetésével, és ez a késlekedés vezetett ahhoz, hogy a szomszédban már enyhítéseket jelentenek be, nálunk viszont csak a karácsonyi időszakban jöhet némi lazítás. Ráadásul az osztrákok intézkedései között nincsenek olyan értelmetlen rendelkezések, mint az ingyenes parkolás vagy a nyugdíjasok vásárlási sávja. A boltokban ugyanakkor ügyelnek arra, hogy 10 négyzetméterre csak egye vásárló jusson. Ez garantálja, hogy be tudják tartani a távolságtartás szabályait az üzletekbe betérő emberek.

Már jól érzékelhető, hogy a november eleji időszakban dőlt el, mely országokban lehetséges a korlátozások részleges enyhítése a karácsonyi időszakot megelőző napokban. A magyar kormány (illetve Orbán Viktor) tétovázásának most az az eredménye, hogy egyelőre nem lehet hangulatjavító intézkedésekkel oldani a társadalomban felgyülemlett feszültséget. Tudjuk jól, hogy a Fidesz folyamatosan szondáztatja a társadalmat, és a felmérések eredményei az intézkedéseiben döntő szerepet játszanak. Most valószínűleg annak ellenére kellett a korlátozó intézkedések meghosszabbítását bejelentenie Orbán Viktornak, hogy a megkérdezettek többsége a szigor enyhítését szerette volna hallani.

hvg_80.jpg

Fotó: hvg.hu

Azért a kormánypárt népszerűségének megóvása érdekében kiskapukat hagyott nyitva Orbán Viktor. Egyrészt meglebegtette annak a lehetőségét, hogy december 21-én egy újabb felülvizsgálat eredményeként mégis némi lazítás lesz az ünnep idején. Másrészt ismét belengette a hatásos vakcina csodatévő erejét, ami persze egyelőre inkább csak vágy, mint a valóság. Orbán most inkább reményt kínál, mint valós megoldást, ha már elkésett a szigorító korlátozások bevezetésével. Mert ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha nincs pénzed ajándékra, akkor inkább kurjants át a szomszéd sátrába, hogy boldog szülinapot, de sajnos most nem tudsz átmenni a buliba.”

Egy hét késlekedés felülírta az Orbán-kormány terveit Tovább
A Szájer-ügy: haverok, buli, hanta!

A Szájer-ügy: haverok, buli, hanta!

Ha valakinek sikerült felvételt készítenie arról, amint Szájer József, a Fidesz EP képviselője meztelenül ereszkedik le egy ereszcsatornán, hogy meglógjon a belga rendőrök elől, bizonyára sok pénzt kapna érte egy bulvárlaptól vagy egy tévétársaságtól. Jobb azonban, ha tudja az illető, a Fidesz nem hagy elvarratlan szálakat, így számolnia kell azzal, hogy a magyar kormánypárt bosszút fog állni, ha egy ilyen felvétel nyilvánosságra kerül. Mert nem csupán Szájer meztelen, hanem most már a pártja is.

nepszava_19.jpg

Fotó: nepszava.hu

Bizonyára egész hétvégén talpon volt a Fidesz válságstábjának minden tagja, hogy kitaláljanak egy olyan megoldást a Szájer-ügy kezelésére, ami a lehető legkevesebb kárt okozza a párt imázsának. Az előzmény az, hogy a Fidesz egyik meghatározó politikusa - aki már a negyedik ciklusban képviseli pártját az Európai Parlamentben – pénteken este egy olyan házi szexpartin vett részt Brüsszelben, amelyen egyrészt durván megsértették a belga járványügyi előírásokat, másrészt drogot is találtak a résztvevőknél. A dolog pikantériája, hogy a rendőrök elől az ereszcsatornán menekülő magyar politikus a parti szervezőjének állítása szerint meztelen volt, amikor a karhatalom lekapcsolta.

Nyilvánvaló, hogy Szájer tette finoman szólva se volt NER-kompatibilis, így a válságstábnak olyan megoldást kellett találnia, amely talán elfedi a botrány pikáns részleteit. Ezért kérhette (utasíthatta?) a Fidesz vezetése a politikust arra, hogy vasárnap mondjon le képviselői mandátumáról, és indoklásában semmiképpen ne utaljon a pénteki orgiára. Így talán megmaradhatott volna Szájerről az a kép, mely szerint egy tőről metszett kereszténydemokrata politikus, aki csak Istenben, és a hazában hisz, és esze ágában sincs meztelen férfiak társaságában drogokat fogyasztani.

A probléma viszont az volt, hogy az ügyben a brüsszeli hatóságok járnak el, a belga sajtót pedig nem tudja úgy irányítani a magyar kormánypárt, mint a hazai lakájmédiát. Nem telt el tehát két nap sem Szájer lemondása után, máris szárnyra kaptak a hírek arról, hogy a politikus távozása mögött nem egy régi dilemma lezárása áll, hanem egy balul sikerült szexparti, amely ráadásul a járványügyi korlátozások súlyos megszegésével együtt járt. Szájer bűnei tehát mennyiségi és minőségi értelemben meghaladták a még kezelhető szintet a Fidesz agytrösztje számára is.

A kormánymédia laposakat fog hallgatni az ügyről, az ellenzék pedig hiába követeli Szájer felelősségre vonását, a Fidesz mindezt családi ügyként kezeli majd, vagyis falazni fog bukott politikusának.

Bár Szájert Deutsch Tamáshoz hasonlóan a Fidesz hosszú évek óta lényegében brüsszeli száműzetésben tartotta (vajon miért?), de az tény, hogy a párt egyik legrégebbi, legismertebb és legmeghatározóbb politikusa maradt a magyar közvélemény számára, ezért is rendkívül kínos, hogy egy olyan emberről cikkezik most a nemzetközi sajtó, aki saját bevallása szerint a saját laptopján írta meg Magyarország Alaptörvényét. Ideje hát kijelenteni, hogy Szájer pucér menekülése a brüsszeli szexpartiról a magyar kormány politikáját és ideológiai szabadságharcát hiteltelenítette el a nemzetközi színtéren.

Ez persze legyen a Fidesz problémája – gondolhatnánk, ám a helyzet nem olyan egyszerű mifelénk, mint ahogy ezt nyugaton gondolják. A magyar kormánypárt valahogy úgy fogja kezelni Szájer József esetét, ahogy a Borkai-ügyet. A volt győri polgármestert se hagyta az út szélén a pártja, miután nyilvánosságra került egy felvétel egy külföldi szexpartiról, ahol Borkai Zsolt és barátai láthatóan igen jól érezték magukat, így ne gondoljuk, hogy Szájertől bárki is el fog határolódni a Fidesz meghatározó politikusai közül. A kormánymédia laposakat fog hallgatni az ügyről, az ellenzék pedig hiába követeli Szájer felelősségre vonását, a Fidesz mindezt családi ügyként kezeli majd, vagyis falazni fog bukott politikusának.

24_54.jpg

Fotó:24.hu

Ezért gondolhatjuk, hogy a kormánypárt válságspecialistái már kész tervvel rendelkeznek arra, hogyan csillapítsák a háborgó tenger hullámait. Talán a jól bevált recept szerint Soros Györgyre és barátaira fogják majd az egész botrányt, sőt, talán az is szóba kerül majd a hivatalos kommunikációban, hogy lépre csalták a politikusukat, hogy ezzel zsarolják meg azt a magyar kormányt, amelyik vétóval blokkolja az uniós költségvetés elfogadását. De nem akarunk tippeket adni, a kormány jól fizetett kommunikációs szakembereinek, mert ha a kormányzati botrányok elsimításáról van, a kreativitásuk egészen lenyűgöző. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Ha megittad a barátod sörét, fogd rá a szomszédra, és igyál még egy üveggel.”

A Szájer-ügy: haverok, buli, hanta! Tovább
Orbán Viktor lassan teljesen magára marad a Brüsszel ellen vívott szabadságharcában

Orbán Viktor lassan teljesen magára marad a Brüsszel ellen vívott szabadságharcában

Még van esélye arra, hogy megnyerje a Brüsszel elleni következő csatáját, de az már egészen bizonyos, hogy minden hitelét felélte Orbán Viktor az európai politikai közösségen belül. Kicsinyes bosszúja azokkal szemben, akik számon akarják kérni rajta az EU alapértékeinek tiszteletben tartását arra utal, hogy balkáni lókupec módjára igyekszik alkudozni olyan áruról, ami nem is az övé. Lengyel szövetségesével a héten ugyan közzétettek egy közös szándéknyilatkozatot, ám ebből csak annyi olvasható ki, hogy a végsőkig ki akarnak tartani.

pestisracok_3.jpg

Fotó: pestisracok.hu

Orbán Viktor több mint 10 éve vívja furcsa (és persze értelmetlen) szabadságharcát Brüsszel ellen (jelentsen ez bármit és bárkit), de ilyen kevés szövetségessel még soha nem vágott bele egy csatába. Most, hogy blokkolni kívánja az Európai Unió legújabb hétéves költségvetésének elfogadását, merész tervéhez egyetlen szövetségest tudott megnyerni. A lengyel kormányfő is részben kényszerből csatlakozott Orbánhoz, ugyanis Morawieckinek is van mitől tartania, ha az uniós források kifizetése felfüggeszthetővé válik abban az esetben, ha egy kormány tevékenysége nem felel meg a jogállami kritériumoknak.

A magyar kormányfő ezúttal még a szoros szövetségesnek számító V4-ek két másik tagját sem tudhatja maga mellett, ami komolyan rontja szabadságharcos esélyeit. Most ugyanis sem a szlovákoknak, sem a cseheknek nem áll érdekében bajuszt kötni az EU többi tagországával, hiszen egyrészt szükségük van az uniós forrásokra, másrészt Orbánt most már lényegében páriaként kezelik a közösségen belül, így a vele való szoros együttműködés komoly politikai és persze gazdasági hátrányokat hozna magával a két ország számra.

Orbán tehát szeretné pacifikálni ezeket a témákat, és a számára oly sok sikert és népszerűséget hozó migrációs, nemi és nemzeti ügyekre koncentrál.

Maga Orbán érvelése is meglehetősen visszás, amikor azzal vádolja politikai ellenfeleit, hogy a jog hatalmát a többség hatalma mögé helyezik. Vagyis Orbán kisebbségben a többség hatalmát támadja, amikor viszont többségben van, akkor ugyanezt teszi a jog hatalmával. Az EU-ban ugyanis (törpe)kisebbségben van, idehaza viszont kétharmados többség biztosítja a hatalmát. Az orbáni pávatánc tehát úgy csűri-csavarja a szavakat, ahogy az éppen leginkább megfelel számára a politikai csatatéren.

Orbán persze sokkal egyszerűbb érvrendszert alkalmaz idehaza a sajátjai meggyőzésére. Azt ugyanis az elszánt fideszesek is látják, hogy meglehetősen sokat kockáztat főnökük annak érdekében, hogy ne kelljen megfelelnie a jogállamiság feltételrendszerének, így lényegében önleleplező az az elszántság, ahogy vétójogával (vissza)élve blokkolja az uniós költségvetés elfogadását. A hazai közönség felé ezért főként azt hangsúlyozza, hogy szerinte Magyarországot azért tartják problémás államnak máshol, mert nem fogad be menekülteket, ráadásul más kérdésekben sem ért egyet a közösség többi államával.

Amikor Orbán Viktor csütörtökön arról beszélt, hogy "a migráció, a nemzeti szuverenitás és genderkérdésekben" alapvető vitái vannak Magyarországnak az EU többi tagállamával, akkor eltérítette a vitát az eredeti iránytól. Az Európai Unió döntéshozói ugyanis elsősorban a sajtószabadság, a bíróságok függetlensége és a kormánykritikus civil szervezetek elleni fellépés miatt aggódnak. Orbánnak esze ágában sincs ezeken a területeken megvívni a harcát, ugyanis korábban a Sargentini-jelentés elfogadásával az Európai Parlament bebizonyította, hogy komoly érveket tud felmutatni a magyar kormány ilyen jellegű jogsértései ügyében. Orbán tehát szeretné pacifikálni ezeket a témákat, és a számára oly sok sikert és népszerűséget hozó migrációs, nemi és nemzeti ügyekre koncentrál.

ripost.jpg

Fotó: ripost.hu

Ezzel azonban csak hazai híveit tudja megnyugtatni, az uniós kritikusok továbbra is a szavad sajtót, a bíróságok függetlenségének kérdését, valamint az oktatási intézmények függetlenségének megnyirbálását vetik a kormányfő szemére. Erre mondják azt, hogy a felek két malomban őrölnek, aminek az is lehet a következménye, hogy hosszú ideig nem értenek majd szót egymással a felek. Azonban nagyon nem mindegy, hogy melyik malomban mennyi lisztet őrülnek. Mert, ahogy egy dakota bölcsesség tartja: „Nagyobb prérin nem biztos, hogy, nagyobb bölények is legelnek, mert nem a méret a lényeg, hanem a fű minősége.”

Orbán Viktor lassan teljesen magára marad a Brüsszel ellen vívott szabadságharcában Tovább
Orbán Viktor lassan, de biztosan visszatér a tavaszi korlátozó intézkedésekhez

Orbán Viktor lassan, de biztosan visszatér a tavaszi korlátozó intézkedésekhez

Lassan minden napra tartogat számunkra meglepetést az ország miniszterelnöke. Orbán Viktor hétfőn azzal a váratlan bejelentésével „örvendeztette meg” híveit és ellenségeit egyaránt, hogy visszatér az idősek vásárlói sávja, ugyanakkor abban különbözik a tavaszi rendelkezéstől a mostani, hogy a megadott két órán kívül is mehetnek a 65 év felettiek az üzletekbe. Nem éppen konzisztens rendelkezés, ám arra jó hogy elhitesse az emberekkel: a kormányfő kezében tartja a gyeplőt a legnehezebb időkben is.

magyar_hang_3.jpg

Fotó: Magyar Hang

Bár sokáig ellenállt a tavaszi védekezési mechanizmus lekopírozásának, végül szinte minden korábbi rendelkezést újra be kell vezetnie a kormánynak annak érdekében, az ünnepi időszakra valamennyire normalizálódjon az élet Magyarországon. Az más kérdés, hogy komoly késésben vannnak a rendelkezések, hiszen a szigorú korlátozások meghozatalában a környékünkön lévő országok már hetekkel ezelőtt meghozták.

Orbán azonban nagy mestere annak, hogy a valóban hatékony rendelkezések közé (vagy olykor azok helyett) olyanokat is meghozzon, melyek gyakorlati eredménnyel nem kecsegtetnek ugyan, ám azt sugallja, hogy a kormány folyamatosan teszi a dolgát. Ilyen volt például a második hullám elején a határzár elrendelése, amely önmagában szinte semmi gyakorlati eredménnyel nem járt, főleg úgy, hogy ezt a zárlatot is teletűzdelték kivételekkel.

Ha például valaki azt állítja, hogy a katonák megjelenése a kórházakban meghátrálásra készteti a koronavírust, azt bizonyára azért mondja, mert Orbán Viktor feltétlen híve, és nem azért, mert lát összefüggést a katonák jelenléte és a vírus terjedése között.

Aztán jött a maszkhasználatot és kötelező távolságtartást nyomatékosító november 3-i rendelkezés, amikor már minden komolyan vehető szakértő azt szajkózta, hogy a maszkhasználat és a kellő távolság megtartása a járvány intenzitását látva nem elegendő reakció. Valószínűleg csak hosszas győzködés után adta be a derekát néhány nappal később Orbán, ugyanis félő volt, hogy a koronavírus-járvány épp az ünnepek alatt tombol majd a legintenzívebben. Ettől természetesen a kormányfő is nagyon tart, így a tavaszi nagy zárlat egy enyhébb változatát rendelte el.

Valószínűleg azonban ez is kevés lesz ahhoz, hogy érzékelhetően visszaszoruljon a járvány december második felére, ezért jönnek szinte néhány naponta az újabb és újabb kiegészítő rendelkezések. Ezeknek azonban kevés gyakorlati, sokkal inkább pszichés hatásuk lesz a folyamatokra. Ha például valaki azt állítja, hogy a katonák megjelenése a kórházakban meghátrálásra készteti a koronavírust, azt bizonyára azért mondja, mert Orbán Viktor feltétlen híve, és nem azért, mert lát összefüggést a katonák jelenléte és a vírus terjedése között.

Ugyanez a helyzet a nyugdíjasok vásárlási sávjának kijelölésével is. Ha a tavaszihoz hasonló módon a 65 éven felülieket és aluliakat hermetikusan elzárnák ezzel egymástól az üzletekben, annak volna némi gyakorlati eredménye, de úgy, hogy az idős emberek lényegében bármikor mehetnek boltba, még ez a kis pozitívum is a semmibe vész. A 9 órától 11 óráig tartó nyugdíjas sáv ugyanakkor komoly problémát okoz a fiatalabbaknak és a boltoknak, ahol már eddig is elég bonyolult volt a működés a sok központi szabályozás miatt.

hvg_79.jpg

                         Fotó: hvg.hu

Egyre inkább úgy tűnik, hogy a zárt körű  kormányzati ötletelések kizárólag azt a célt szolgálják, hogy a Fidesz próbálja meg minél kisebb népszerűségvesztéssel megúszni a második hullámot. Az eddigi gumiszabályok helyett most több olyan intézkedést hozott, melyek azt sugallják, hogy a kormány folyamatosan reagál a járványhelyzetre. Pedig, ha ez igaz lenne, akkor nem vártak volna a komolyabb korlátozó intézkedések újbóli bevezetésével majdnem november közepéig. Most látszik igazán, mennyire ütköznek a politikai és a szakmai szempontok, és sajnos általában ez utóbbiak hatnak erősebben a döntéshozókra. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Ha leesel a lóról, és beakad a kengyelbe a lábad, ne üvölts a lóval, mert úgy soha nem fog megállni, és végigvonszol az egész prérin.”

Orbán Viktor lassan, de biztosan visszatér a tavaszi korlátozó intézkedésekhez Tovább
Pénzt, vagy jogállamot?

Pénzt, vagy jogállamot?

Arról vitatkozni, hogy az Európai Unió tagországaiban be kell-e tartani a jogállamiság kritériumait, olyan, mintha arról folyna a diskurzus, hogy a fürdéshez szükség van-e vízre? Talán pont ez az abszurd helyzet akadályozta meg a tagállamok többségét, hogy nyílt vitába szálljanak az utóbbi években a magyar és a lengyel kormánnyal. Az uniós kormányfők többsége azonban most elég elszántnak tűnik ahhoz, hogy kijátssza a legerősebb lapjait az autokrata rendszert építő közép-kelet európai kormányok ellen.

azonnali_5.jpg

Fotó: azonnali.hu

Régóta folyik a kötélhúzás a magyar és lengyel, valamint az EU többi kormánya között a jogállamiság kérdésében, ám várható volt, hogy ez a vita akkor éri el a csúcspontját, amikor az újabb hétéves költségvetésről kell döntenie a közösségnek. Ekkor adódik ugyanis mindkét fél számára olyan zsarolási potenciál, melyeket kijátszva lépéselőnybe kerülhetnek a másik félhez képest. Az arányok azért csalókák, mert az Európai Unió demokratikus elvei miatt egyetlen tagország is megvétózhatja a költségvetést vagy szabotálhatja a döntést pénzügyi segélyek ügyében, így, ha vállalja egy kormány mások neheztelését, akkor akár évekig korlátozhatja a döntéshozók mozgásterét.

Jól látható, hogy Orbán Viktornak semmi se drága, ezért lengyel kollégájával közösen bevágták a küllők közé a sétapálcájukat, és az sem igazán zavarja őket, hogy Magyarország és Lengyelország is rosszul jár, ha késnek a kifizetések. Számukra fontosabb, hogy megnyerjék a csatájukat a jogállamiság terepén, vagyis, hogy elfogadtassák a többséggel saját autokrata rendszerüket, ugyanakkor továbbra is részesüljenek a közös kifizetésekből. Orbán dupla vagy semmit játszik, és amennyiben győztesen kerül ki ebből a játszmából, akkor nagyot kaszál, ám amennyiben elbukik, akkor kudarcot vall az eddig sikeres pávatáncával.

Azért félnek az uniós pénzek kifizetésének jogállamisághoz kötésétől, mert ezzel pórázt tennének rájuk azok az országok, melyek joggal tartanak az orbánizmus terjedésének következményeitől. Ha ugyanis a jogállami kritériumok megsértése felett szemet huny az EU, akkor olyan alapértéket dob ki a szemétdombra, amely az egyik legfőbb szervezőerő a közösségen belül. Orbán Brüsszel elleni szabadságharcának épp az a legfőbb célja, hogy megroppantsa azokat a közös alapértékeket, melyek nagyban megkülönböztetik az EU-t a magyar kormányfő által preferált rendszerektől, olyanoktól, mint amilyeneket Kínában, Oroszországban vagy a közép-ázsiai posztszovjet diktatúrákban látunk.

Vagyis, nem kötelező befogadni menekülteket, viszont biztosítani kell a sajtószabadságot, tilos a civil szervezetek működését korlátozó törvényeket hozni, és az oktatási intézményeknek is meg kell adni a lehető legnagyobb autonómiát.

Nem kétséges, 2010-es hatalomra kerülése óta az egyik legfontosabb célja a magyar miniszterelnöknek, hogy a maga képére formálja azt a közösséget, melytől rengeteg pénzt és legalább ugyanennyi bírálatot kap. Ehhez stabilizálnia kellett a hátországát, ami többszöri kétharmados parlamenti többségével megtörtént, ugyanakkor szövetségeseket kellett találnia külföldön, ami nem megy zökkenőmentesen, ugyanis a legutóbbi EU-s választáson az Orbánnal szimpatizáló nyugati szélsőséges politikai erők jelentős része elbukott. A mostani húzd meg, ereszd meg játék tehát nem kevesebbről szól, minthogy a magyar és lengyel kormányfőnek sikerül-e erős politikai ellenszélben is győzelemként felmutatható kompromisszumot kötnie a többséget képviselő liberálisokkal, baloldaliakkal, kereszténydemokratákkal és zöldekkel.

Bármi is lesz a végeredmény, a magyar kormánypropaganda igyekszik mag fényes győzelemként beállítani, ám nagyon nem mindegy, hogy a valóságban sikerül-e kordában tartani Orbánt, aki már most igyekszik teljesen félrevinni a vitát. Ő ugyanis elővette kedvenc ütőkártyáját, a menekültügyet, és azt harsogja, hogy csak azt nevezik az EU-ban jogállamnak, amelyik befogadja a migránsokat. Ez nem csupán csúsztatás, de azt is sugallja, hogy az EU arra szeretné rávenni a magyarokat, hogy fogadjanak be menekülteket. Ez a kérdés azonban már rég lekerült a napirendről, de a magyar polgárok többségét erről még nem értesítették. Vagyis, nem kötelező befogadni menekülteket, viszont biztosítani kell a sajtószabadságot, tilos a civil szervezetek működését korlátozó törvényeket hozni, és az oktatási intézményeknek is meg kell adni a lehető legnagyobb autonómiát.

mfor_3.jpg

Fotó:mfor

Épp egy magát konzervatív értelmiséginak valló jogászprofesszor fogalmazta meg a legérzékletesebben, miért abszurd, hogy a magyar és lengyel kormány kézzel-lábbal hadakozik a jogállamisági kritériumok érvényesítése ellen. Király Miklós jogászprofesszor ugyanis hajszálpontosan megfogalmazta, miért önleleplező Orbán Viktor tiltakozása, amikor a pénzügyi támogatásokat ezekhez a feltételekhez akarja kötni az EU. „A koppenhágai kritériumok (1993) értelmében Magyarország EU csatlakozásának egyik alapvető feltétele volt a jogállamiság (rule of law) tiszteletben tartása.” - emlékeztetett Király. Ezeket a feltételeket Magyarország elfogadta, amikor belépett az unióba, így utólag már ezen módosítani a többi tagország ellenében abszurd lenne. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Ha vettél egy lovat, de mikor hazavitted rájössz, hogy más színűt szerettél volna, vagy festesd át, vagy szokj hozzá.”

Pénzt, vagy jogállamot? Tovább
Egy egyszerű trükk, melynek segítségével felelősből hőssé válhat Orbán Viktor

Egy egyszerű trükk, melynek segítségével felelősből hőssé válhat Orbán Viktor

Orbán Viktor annak köszönheti több mint 10 éve fennálló hatalmát, hogy átlátszó trükkjein a magyarok többsége a mai napig se lát át. Pedig kezd nagyon kiismerhető lenni a kormányfő, főleg mióta lépéshátrányba került a koronavírus elleni küzdelemben. Úgy tűnik, a Fidesz kommunikációs csapata még mindig képes úgy eladni a semmit, mintha az valami lenne, de ha ez véletlenül nem sikerülne, akkor is ott van még a kioktató stílus vagy, ha a helyzet úgy hozza, a parttalan ígérgetés.

portfolio_8.jpg

Fotó: portfolio.hu

Soha nem fogjuk azt hallani Orbán Viktortól, hogy valamit nem jó ítélt meg, vagy késlekedett megtenni szükségszerű lépéseket. A járvány megfékezésére tett korlátozó intézkedések elrendelésére is csak akkor adott utasítást, amikor az ellenzék már egy olyan követeléslistával akart előállni, amely lényegében azokat az intézkedéseket tartalmazta, melyeket mindenképpen be kellett vezetnie a kormánynak. Ahhoz tehát, hogy ne kerüljön véletlenül se egy platformra a politikai ellenfeleivel, Orbánnak be kellett előznie az ellenzéket.

Kár, hogy ilyen kiélezett helyzetben is a politikai preferenciák diktálják a tempót. Miután a miniszterelnök tanácsadói hetek óta kérlelték, hogy a maszkviselésen és a kötelező távolságtartáson kívül rendeljen el jóval hatékonyabb intézkedéseket, Orbán végül beadta a derekát. Az ügy tálalása azonban hamisítatlan fideszes átverés volt. Míg egyik nap azt mondta a kormányfő, 50 százalék, hogy az egészségügy kitart a nehéz helyzetben, a korlátozó intézkedések bejelentése után erre már 90 százalék esélyt adott.

A baj csak az, hogy ettől a magyar egészségügy még igen válságos helyzetbe kerülhet, és félő, hogy ha Orbán jóslata nem válik be, akkor a kudarcot egy másik trükkel fogja elfedni.

Ezt megfejelte még azzal, hogy amennyiben nem vezették volna be a szigorú rendelkezéseket, a magyar egészségügy beszakadt volna. Orbán tehát megint sajátos szempontból közelíti meg a kérdést: Ha ő nem lépett volna, a magyar egészségügy képtelen lett volna megbirkózni a hatalmas feladattal. Nem arról beszél természetesen, hogy a késlekedése miatt alakult ki ez az éles helyzet, azt meg nyilván nem is említi, hogy néhány napja is azt hangsúlyozta, mennyire felkészülten várja a magyar egészségügyi ellátórendszer a nehéz napokat.

Orbán tehát felelősből csodatevővé válik egyetlen apró trükknek köszönhetően. Már most azt harsogja, hogy ilyen rátermett kormány kell a nehéz időkben, az ellenzék meg azt se tudja, mi, merre, hány lépés. Kétségtelen, hogy kormányzása 10 éve alatt tökélyre fejlesztette a kommunikációs trükközést, amivel az ellenzék valóban nem tud mit kezdeni egyelőre. A baj csak az, hogy ettől a magyar egészségügy még igen válságos helyzetbe kerülhet, és félő, hogy ha Orbán jóslata nem válik be, akkor a kudarcot egy másik trükkel fogja elfedni.

portfolio1.jpg

Fotó: portfolio.hu

Kezd nagyon úgy tűnni, hogy a kormány számára csak az a fontos a járványhelyzetben is, hogy megőrizze a népszerűségét, így eshet meg olyan, hogy a népszerűtlen korlátozó intézkedések meghozatalával heteket késik. A kommunikációs trükközéssel ugyanakkor elfedik az igazi hiányosságokat, a felelősséget és a védekezés veszélyes és fáradságos munkáját pedig az egészségügyi dolgozókra hagyják. Pedig egy olyan központosított struktúrában, mint a Nemzeti Együttműködés Rendszere, minden felülről hozott döntésnek nagyon komoly következménye van az alul lévők számára. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Az égeti meg magát, aki parázsba nyúlkál, és nem az, aki csak veregeti a vállát, hogy milyen bátor.”

Egy egyszerű trükk, melynek segítségével felelősből hőssé válhat Orbán Viktor Tovább
Orbán Viktor végre elszánta magát, de a késlekedése sokba kerülhet mindenkinek

Orbán Viktor végre elszánta magát, de a késlekedése sokba kerülhet mindenkinek

Az, hogy még a magyar-izlandi focimeccset se tudta bevárni Orbán Viktor, érzékelteti, mekkora nyomás nehezedett a miniszterelnökre az utóbbi napokban. Ezt persze jórészt önmagának köszönheti, hiszen a körülöttünk lévő országok (köztük a mintának tekintett Ausztria is) már rég meghozták azokat a korlátozó intézkedéseket, melyek nélkül az év végére tragédiák sorozatával kellene számolnunk. Most tehát nem lesznek nézők a sorsdöntő futballmeccsen, ám inkább legyenek üresek a lelátók, mint megtelve a kórházak.

atlatszo_1.jpg

Fotó: hvg.hu

Orbán Viktor mostanában mindenben az utolsó. A V4 országok közül például utolsó miniszterelnökként gratulált az Egyesült Államok következő elnökének választási győzelme alkalmából, de ami ennél sokkal fontosabb, hogy a térségben ő ragaszkodott legtovább ahhoz a felfogáshoz, mely szerint komoly megszorítások nélkül is meg lehet fékezni a koronavírus-járványt. Tévedése sokba kerülhet mindannyiunk számára, de most örüljünk annak, hogy a tények és a környezetében lévő emberek végre meggyőzték arról, hogy jól hangzó szólamok ismételgetése helyett végre cselekedni kell.

Még pár napja is hitt abban, hogy a maszkviselés szabályainak hatékonyabb ellenőrzésének, no meg az ingyenes parkolásnak köszönhetően gátat lehet szabni a vírus egyre gyorsabb terjedésének. Nem érzékelte ugyanis, hogy az emberek csakis a központi intézkedések üzenetét fogadják el, vagyis amíg a hagyományos módon folyik az oktatás, amíg be lehet ülni egy vacsorára az éttermekbe, el lehet menni a fürdőkbe, addig nem veszi túl komolyan a veszélyt az érintettek többsége.

Ez ugyan gazdasági visszaeséssel és a focimeccsek elmaradásával jár, de elkerülhetővé válik az a forgatókönyv, hogy éppen a karácsonyi időszakban tetőzzön a járvány, így téve tönkre a családok millióinak ünnepét.

A járvány egyik legfontosabb tanulsága ugyanis, hogy a kormány üzeneteit sokkal komolyabban veszi az emberek többsége ilyen kiélezett helyzetben, mint az átlagos hétköznapokban. Ez a központi irányítás felelősségét olyan szinten megnöveli, amire talán még a kormányzat se ébredt rá. Ami nem tilos, azt az emberek bevállalják akkor is, ha a tudatukban ott motoszkál, hogy veszélynek teszik ki magukat, ha közösségi terekbe mennek. Ha azonban drákói szigorral lép fel a kormány, akkor a népszerűsége kerül veszélybe, mert sokan csak a mozgásterük korlátozását látják az intézkedésekben.

Tulajdonképpen e dilemma miatt késlekedett Orbán a hétfőn délelőtt bejelentett korlátozó intézkedések meghozatalával. Kitartott amellett, hogy elég a határok lezárásával és a nyári időszakban bevezetett szabályok betartatásával operálni. Azt kommunikálta, hogy működnie kell az országnak, még ha az áldozatokkal is jár. Csakhogy az áldozatot nem pusztán a vírus miatt elhunyt magyar polgárok számában lehet mérni, hanem az oktatási rendszer, a közhivatalok és természetesen az egészségügy megroppanásában is, ami hihetetlen károkat okoz még a vírus utáni időkben is.

A jövőbe látására mindig oly büszke miniszterelnök ezúttal nagyon elszámolta magát, hiszen késlekedéséért aligha hibáztathat másokat. Bizonyára figyelmeztették a szakemberek, hogy az exponenciálisan növekvő fertőzési adatok csak akkor stagnálnak, esetleg csökkennek, ha az emberi érintkezések számát legalább annyira lecsökkentik az országban, mint az idén tavasszal. Ez ugyan gazdasági visszaeséssel és a focimeccsek elmaradásával jár, de elkerülhetővé válik az a forgatókönyv, hogy éppen a karácsonyi időszakban tetőzzön a járvány, így téve tönkre a családok millióinak ünnepét.

portfolio_7.jpg

Fotó:Portfolio

Orbán azt is kockáztatta a késlekedéssel, hogy a gyakorlat cáfolja azokat a korábbi kijelentéseit, melyek szerint a magyar egészségügy teljesen felkészülten várta a járvány második hullámát. Olyan hihetetlen nyomás nehezedik máris a kórházakra, hogy egy komoly krízis esetén már nem lesz elegendő Kásler miniszter vállát veregetni ahhoz, hogy legalább a szavazói elhiggyék, tényleg jó állapotban van a hazai betegellátás. Orbánnak tehát van félnivalója, hiszen a járványgörbén csak hetek múlva jelennek meg a most bevezetett intézkedések hatásai. Hogy addig kibírja-e az egészségügy, csak találgatni lehet. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha túl nagy előnyt adsz a bölénynek, nincs az a tüzes paripa, amelynek hátán utoléred.”

Orbán Viktor végre elszánta magát, de a késlekedése sokba kerülhet mindenkinek Tovább
süti beállítások módosítása