Szegedi Kattintós

Olyan ellenségekre vadászik Orbán Viktor, akik egyelőre csak a gondolataiban léteznek

Olyan ellenségekre vadászik Orbán Viktor, akik egyelőre csak a gondolataiban léteznek

Javában zajlik a kommunikációs kiszorítósdi a magyar közéletben. Jól reprezentálja a folyamatokat az úgynevezett jobb- és baloldali sajtóorgánumok tartalmainak elképesztő méretű eltérése. A kormánypárti médiafelületek alig reagálnak a napi történésekre, ugyanis nem hagyják el azt a csapást, amelyet a Fidesz kommunikációs agytrösztje jelölt ki számukra. Az ellenzéki sajtó ugyanakkor igyekszik kiaknázni a kormány botlásait, és becsapdázni azokat a fideszes politikusokat, akik érintettek lehetnek néhány aktuális botrányban.

portfolio_17.jpg

Fotó: portfolio.hu

A szokásos nemzeti konzultáció mellett a kormány beveti rég nem használt fegyverét, a népszavazást is. Maga Orbán Viktor sem bízik benne különösebben, hogy érvényes lesz a népszavazás (vagyis eléri a részvétel az 50 százalékot), de szerinte nem is ez a lényeg. Mivel valószínűleg úgy fogalmazzák meg a kérdéseket, hogy lényegében csak egyetlen választ lehessen hozzájuk társítani, a népszavazás eredményére hivatkozva Orbán akkor is éles fegyverként fogja használni Brüsszel ellen, ha a részvétel alacsony lesz.

Mintha érezné a miniszterelnök, hogy jelenleg nem az úgynevezett gyermekvédelmi törvény, és az abban taglalt témák foglalkoztatják leginkább a magyarokat, hanem inkább a járvány miatti egzisztenciális bizonytalanság, a kínai vakcinák hatékonyságának kérdése, vagy a lehallgatási botrány kormányzati szálai. Orbán ezért ismét konfliktust generált az Európai Unióval, hogy ismét legyen egy olyan ellenségképe, amely jól jöhet számára a választási kampányban.

Ennek érdekében attól sem riadt vissza, hogy lényegében egy nem létező problémát emeljen a közbeszédbe. Az úgynevezett gyermekvédelmi intézkedések ugyanis egy olyan feltételezésből indulnak ki, melynek jelenleg esélye sincs valósággá válnia. Orbán olyan intézményekből akarja kitiltani az állítólagos meleg aktivistákat, amelyek döntő többsége állami vagy egyházi fenntartású. Ezekben pedig a közvetlen felügyelő szervek, vagyis az állam esetében a Klik (Klebelsberg Központ) az egyházak esetében a különböző felekezeti intézmények a döntéshozók. E szervezetek lojalitásában pedig nincs oka kételkedni a miniszterelnöknek.

Ez az egyszerű, ám a maga nemében nagyszerű stratégia kizárólag Orbán belpolitikai érdekeit szolgálja, ugyanakkor az ország újra megsínyli az újabb szabadságharcot, mert hihetetlen mély árkokat ás a magyar polgárok különböző csoportjai közé.

Ha ebből a tényből indulunk ki, akkor az úgynevezett a pedofil törvénynek se volt sok értelme, hiszen a kormány közvetlenül tudja befolyásolni az oktatási intézményekben folyó munkát, ugyanakkor az egyházi és alapítványi iskolákra is hatást tud gyakorolni, amennyiben azt észlelné, hogy a nemi identitás megváltoztatását propagáló aktivisták jelennének meg bárhol is. De erre sem igazán volt még példa, legalábbis ezt tapasztalta Rácz Zsófia a fiatalokért felelős helyettes államtitkár. Az ő kormány iránti elkötelezettsége se lehet kérdés, tehát az ellentmondás elég egyértelmű.

Orbán azonban farkast kiált, legalábbis ez a célja a népszavazással és az azt megelőző nemzeti konzultációval. Ő a gondolatmenetében már odáig megy, hogy Brüsszel akar aktivistákat küldeni a magyar iskolákba, hogy ott megrontsák azokat a diákokat, akik egyébként nem is gondolkoztak volna a másság lényegén. Az csak hab a tortán, hogy ez a kommunikációs tér lehetőséget ad majd Orbánnak arra a választási kampányban, hogy az ellenzéket az EU szövetségesének kikiáltva azzal vádolja, hogy hatalomra kerülésük esetén ezek az aktivisták meg is fognak jelenni a magyar oktatási intézményekben.

Vegyük át újra, hogy miként is építette fel Orbán Viktor az új ellenségképet, mert valószínűleg ezt még tanítani fogják néhány kommunikációs kurzuson: Hoz egy teljesen felesleges, egyben provokatív tartalmú törvényt olyan témában, ami alig foglalkoztatja a magyar közvéleményt, majd az EU felháborodását kihasználva azt a látszatot kelti, mintha Brüsszel be akarna avatkozni a magyar ügyekbe. Ekkor jó szokásához híven előrántja a cilinderéből a nemzeti konzultációt, és végül a népszavazást.

Ezekkel a látszólag demokratikus lépésekkel egyrészt felerősíti a téma jelentőségét, másrészt meglobogtatja a végeredményt az Európai Unió vezetői előtt, akik kénytelenek lesznek engedni, és végül a pedofil törvény ide, homofób ideológia oda, utalni fogják az uniós támogatásokat Magyarország számára. Ez az egyszerű, ám a maga nemében nagyszerű stratégia kizárólag Orbán belpolitikai érdekeit szolgálja, ugyanakkor az ország újra megsínyli az újabb szabadságharcot, mert hihetetlen mély árkokat ás a magyar polgárok különböző csoportjai közé.

24_58.jpg

Fotó: 24.hu

A legbosszantóbb Orbán ravaszkodásában az, hogy most már olyan témával kampányol, amely még elmélet szintjén sem létezik. Migránsokat lehetett még mutogatni archív felvételekről akár évekkel is a 2015-ös krízis után is, ám az oktatási intézményekbe beosonó meleg aktivistákról aligha lehet majd ilyeneket előásni. De a kormányfő logikája most más: Ő már látja Brüsszel és a vele szövetséges magyar ellenzék gonosz szándékát, és a nép bölcs vezéreként ellencsapást mér az ármánykodókra. Mert, ahogy egy dakota bölcsesség tartja: „Jobb, ha lelövöd a szemből érkező ismeretlen lovast, mert ha véletlenül fegyver van nála, a végén még ő lő le téged.”

Olyan ellenségekre vadászik Orbán Viktor, akik egyelőre csak a gondolataiban léteznek Tovább
Beütött a kémbotrány, vakarhatják a fejüket a kormányzati kommunikációs szakik

Beütött a kémbotrány, vakarhatják a fejüket a kormányzati kommunikációs szakik

Feltűnően sok kémfilmet forgattak az utóbbi években Budapesten a nagy amerikai stúdiók. Nem tudni, hogy olyan ismert filmek esetében, mint az Én, a kém, Kémjátszma, Suszter, szabó, baka, kém, vagy a Vörös veréb miért a magyar főváros ihlette meg leginkább az amerikai producereket, de az biztos, hogy itt mindig volt a levegőben valami, ami sejtelmessé tette a Budapesten játszódó történeteket. Most viszont nem a filmvásznon elevenedik meg egy kémtörténet, hanem a valóságban, de természetesen ebben a sztoriban sem minden az, aminek látszik. Budapesten most valósággá válik egy olyan történet, amiről eddig azt hittük, hogy csak a forgatókönyvírók csavaros agyában születhet meg.

atlatszo_3.jpg

Fotó: atlatszo.hu

A magyar titkosszolgálat problémáival sokszor szembesültünk az utóbbi hónapokban, hiszen olyan botrányok robbantak ki, melyek egy jól működő szakszolgálat esetében elkerülhetők lettek volna. Gondoljunk csak arra, hogy a volt perui nagykövetről az amerikai titkosszolgálati szervek derítették ki, hogy pedofil képeket tárolt a merevlemezén. Kaleta Gábort azért kellett titokban hazamenekíteni, hogy a hazai bíróság ítélkezzen felette, és így csillapíthassák a botrány okozta hullámokat.

Az sem vált a szakszolgálat dicsőségére, hogy nem tudta megakadályozni Szájer József EP képviselő brüsszeli kalandját a helyi rendőrséggel, amikor egy rajtaütés után egy ereszcsatornán igyekezett elhagyni egy meleg buli helyszínét. Igaz, az Információs Hivatal élén ekkor már megtörtént a vezetőcsere, vélhetőleg azért, mert a kormány prominensei látták a szervezet működésének hiányosságait. Igaz, ez csak egy az öt nemzetbiztonsági szolgálat közül, de rámutatott arra, hogy valami nincs rendben a hírszerző szerveknél.

Azok a hírek, melyek vasárnap este jelentek meg először a nemzetközi, majd a hazai sajtóban ezek után nem is tűnnek annyira meglepőnek. Igaz, nem a hírszerző szervek gyengélkedéséről árul el sokat az az információ, hogy állítólag magyar újságírókat, ügyvédeket, üzletembereket és ellenzéki politikusokat figyeltek meg egy izraeli gyártmányú kémszoftverrel, hanem inkább a magyar kormány törekvéseiről. Bár egyelőre minden kormányzati szereplő tagad, vagy elhárítja a botrányra irányuló kérdéseket, ismerve az Orbán-kabinet működési mechanizmusát, csak idő kérdése, hogy megszülessen egy központi direktíva, amely sorvezetőként fog szolgálni mindenki számára, akiket az újságírók a lehallgatási botrány részleteiről fognak faggatni.

Az elmúlt 11 év fejleményeit ismerve egyáltalán nem lenne meglepő, ha bizonyosságot nyerne az a gyanú, hogy az Orbán-kormány az ellenfeleit a lehető legszorosabb megfigyelés alá vonta.

Az első reakciók azonban egyértelművé tették, hogy a Guardianon vasárnap megjelent hírek meglepték a magyar kormányt. A tanácstalanság nem csak arról árulkodik, hogy nem számítottak az információk kiszivárgására, de az is valószínű, hogy csak egy szűk kör tudhatott a lehallgatásokról, így bizonyos kormánytagok értetlenkedése őszintének tűnik. Az viszont már több mint kínos, hogy az Információs Hivatalt is felügyelő Szijjártó Péter külügyminiszter azt nyilatkozta, hogy a vélelmezett adatgyűjtésről semmilyen információval nem rendelkezik.

A központi kommunikációs stratégia kidolgozására azonban nincs sok idő, hiszen a botrány nemzetközivé dagadt, és vélhetően újabb információk jelennek meg a napokban a lehallgatás körülményeiről. Valószínűleg ezért is óvatosak a kormányzati illetékesek, hiszen, ha csak annyit mondanak, hogy nem volt tudomásuk az adatgyűjtésről, akkor hagynak egy kiskaput maguknak, és szükség esetén rátolhatják a botrányt valamelyik szakszolgálatra.

Azt azonban nehéz lesz elhitetni a hazai és külföldi közvéleménnyel, hogy nincs politikai szála az ügynek. Újságírók, üzletemberek, ügyvédek, politikusok lehallgatására ugyanis csakis a legfelsőbb szinteken adhattak utasítást, ez ugyanis már nem az a szféra, amelyben a saját hatáskörben dönthetnének a szakszolgálatok vezetői. Az elmúlt 11 év fejleményeit ismerve egyáltalán nem lenne meglepő, ha bizonyosságot nyerne az a gyanú, hogy az Orbán-kormány az ellenfeleit a lehető legszorosabb megfigyelés alá vonta.

Az sem lehet véletlen, hogy a magyar kormányt kínosan érintő információ épp most látott napvilágot. A lehallgatás ténye valószínűleg már ismert lehetett korábban is bizonyos körökben (főleg külföldön), de most olyan éles a szembenállás az Orbán-kabinet és az uniós intézmények között, hogy egy ilyen mélyütés kiszolgáltatott helyzetbe hozhatja a magyar felet, így bizonyos kérdésekben engedni kényszerül majd. Az is fontos körülmény, hogy a magyar ellenzék újra olyan témához jutott, amellyel előzheti a nemzeti konzultáció segítségével komoly kommunikációs offenzívába kezdő kormányt.

alfahir_18.jpg

Foto: alfahir.hu

Kérdés, hogy kormányzati oldalon meddig ragaszkodnak a tagadás, illetve hárítás stratégiájához, illetve hogy milyen konkrét bizonyítékok állnak még a nemzetközi sajtó rendelkezésére, melyekkel tovább sokkolhatják Orbán Viktort és közvetlen környezetét. Ha bebizonyosodik, hogy igazak a vádak, akkor lényegében hasonló lesz az ország megítélése, mint Kínáé, Oroszországé vagy Fehéroroszországé. Ezekkel az országokkal azonban bizonyos területeken komoly konfliktust vállal az Európai Unió és az Egyesült Államok, mi azonban papíron, még ez utóbbiak oldalán állunk. Kérdés, hogy a papír mennyit bír el. Mert, ahogy egy dakota bölcsesség tartja: „Ha két kulacsod van, könnyen szomjan halsz, mert egyszerre két szövetségest kell itatnod.”

 

Beütött a kémbotrány, vakarhatják a fejüket a kormányzati kommunikációs szakik Tovább
A Fidesz ezúttal is igyekszik lenyúlni az ellenzék legjobb témáit

A Fidesz ezúttal is igyekszik lenyúlni az ellenzék legjobb témáit

Orbán Viktor a médiakormányzás apostola, amit az ellenfelei sem igazán vitatnak. Más kérdés, hogy az érdemi témák emiatt vagy elsikkadnak, vagy gellert kapnak, vagy egyszerűen tudomást se vesznek róluk a döntéshozók. Most azonban egy régóta a felszín alatt fortyogó problémát vetett fel a Fudan Egyetem ügye. A külföldi kölcsönből épülő gigaberuházás helyett ugyanis a magyar diákok lakhatását támogatná inkább a közvélemény, amit a Fidesz érzékelt is. Azonnal új stratégiát dolgozott ki, és nekilátott a hálás kampánytéma kisajátításának.  

atlatszo_2.jpg

Fotó: átlátszó.hu

A Fidesz eddigi sikereinek egyik kulcsa, hogy a legtöbb esetben az ellenzék által felvetett témákat sikerült a saját narratívájába emelnie. Ilyen volt például az internetadó elleni tiltakozás okozta csapda, melyből az utolsó pillanatban sikerült kimenekülnie a kormánynak, aztán pedig úgy tett, mintha a digitális fejlesztések élre állna. Igaz, a projekt arcaként megjelenített Deutsch Tamás hitelessége sokat elárult a terv komolyságáról.

A legutóbbi eset azonban ennél is többet árul el a kormánypárt kommunikációs trükkjeiről. Amikor Kaleta Gábor perui nagykövetről kiderült, hogy pedofil tartalmakat tárolt a számítógépén, akkor egy látványos mentőakcióval hazahozták, majd egy nem túl nagy port kavart perben felfüggesztett börtönbüntetéssel megúszta a történteket a volt diplomata. Tavaly év végén pedig Szájer József uniós képviselőt egy meleg partiról történt bravúros menekülése sem tudta attól, hogy karrierje végleg ketté törjön.

A Fidesz azonban a szükségből kovácsolt erényt. A kormány ugyanis érzékelte, milyen előítéletek feszítik a magyar társadalmat az ilyen kényes témákban, ezért fél évvel a történtek után átverte a parlamenten az úgynevezett pedofiltörvényt, amely egyrészt rájátszott a társadalmi igényekre, másrészt ma már senki sem beszél Kaleta botlásáról, illetve Szájer szexuális irányultságáról. E stratégia sikerességét tűnik igazolni, hogy a törvény keltette belpolitikai és nemzetközi botrányok ellenére a Fidesz támogatottsága ismét nőni kezdett, az ellenzéki összefogásnak viszont szűkült a tábora.

A recept tehát ismét a régi: El kell venni az ellenzéktől a legütősebb témáját, és a kormánynak kell felkarolnia az ügyet.

Igen ám, de itt van még a Fudan Egyetem ügye, amely szintén jó téma az ellenzék számára, hiszen a látványos kínai nyomulást még a kormánypárti szavazók többsége is ferde szemmel nézni. Aki ott volt a kommunista gigaegyetem elleni tüntetésen, érzékelhette, hogy a tiltakozás legfőbb szólama nem a Fudan-beruházás elleni tiltakozás, hanem a lakhatási válság volt. Ez azért lényeges, mert a diákváros projekt került veszélybe a kínai egyetem miatt, ami hátrányos helyzetbe hozta a magyar fiatalokat, és ezt nehezen lehetett megmagyarázni a jobboldali szavazóknak.

Már ekkor érzékelhető volt, hogy a mai Magyarország egyik legfőbb problémája, hogy az elszabadult építőipari árak miatt épp az a generáció kerül kilátástalan helyzetbe, akiknek a szavazatára oly nagy szüksége lenne a Fidesznek a 2022-es országgyűlési választáson. Orbán és köre gyorsan ráérzett arra, hogy hiába a sok kedvezményes hitel és vissza nem térítendő támogatás, ha ezek többszörösébe kerül csak egy telek, akkor nem sok voksot fog gyűjteni jövő tavaszra a fiatalok táborából. A recept tehát ismét a régi: El kell venni az ellenzéktől a legütősebb témáját, és a kormánynak kell felkarolnia az ügyet.

Hogy is néz ki ez a gyakorlatban? Először is fektetni kell egyelőre a Fudan-beruházás ügyét, a kínai kapcsolatok fontosságát pedig nem szabad olyan nyíltan hangsúlyozni, mint ahogy eddig tették. Másodszor, látványosan hadat kell üzenni azoknak a cégeknek, melyek a kormány szerint az építőipari árak elszabadulásáért felelnek. Már maga a szándék is komoly támogatottságot és elismerést hozhat a kormánynak, ahogy például az internetadó elvetése utáni pálfordulása után is történt. Amennyiben azonban tényleg sikerül valahogy letörni az árakat, az nyerő stratégia lehet a Fidesz számára.

merce_1.jpg

Fotó: mérce.hu

Az ellenzéknek tehát megint főhet a feje, vajon milyen új témával vághat ismét a kormány elé? Ami bizakodásra adhat okot, hogy eddig is inkább a Fidesz hibáiból élt az ellenzék, mint a saját kreativitásából, így számíthat arra, hogy a választásig hátralevő néhány hónapban Orbán Viktor és csipetcsapata újra tálcán fog kínálni valami zaftos témát, amit utána alaposan meg lehet rágni. Ami viszont a Fidesz mellett szól, hogy a válságkezelésben hatalmas rutint szereztek az utóbbi években, így általában gyorsan ki tudták fogni a szelet az ellenzék vitorlájából. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ki magot vet, kölest arat.”  

A Fidesz ezúttal is igyekszik lenyúlni az ellenzék legjobb témáit Tovább
Bárhová indul Orbán Viktor, hű csapata ott lohol a nyomában

Bárhová indul Orbán Viktor, hű csapata ott lohol a nyomában

A határtalan megfelelési kényszer furcsa magyarázatokra ragadtatja a Fidesz holdudvarának tagjait. Mivel Orbán Viktor finoman szólva is ellentmondásokba keveredik, amikor kijelöli az ideológiai irányvonalat a NER hívei számára, a csatlósok igyekeznek saját kifacsart gondolatmeneteikkel megtámogatni a főnök szavait. Ebből lesznek olyan faramuci nyilatkozatok, mint például az, amit Schmidt Mária adott a 168 óra című lapnak.

ujpestmedia_hu.jpg

Fotó: ujpestmedia.hu

Néha az az ember érzése, hogy a következetesség igénye teljesen kihalt a Fidesz ideológusai köréből. Csak azt figyelik, hogy a főnökük éppen melyik irányba indult el aznap reggel, és máris ehhez igazítják a kommunikációs iránymutatójukat. Vegyük például az egyik fő kormányzati elméletgyártó minapi nyilatkozatát! Schmidt Mária azt találta mondani, hogy: „Szerintem, ha a Yale vagy a Harvard akarna jönni, arról is lehetne tárgyalni, bár én nem szeretnék most nyugati egyetemet idehozni.” Egyrészt miért akarna a két neves amerikai egyetem ide jönni, másrészt ő személy szerint miért tartaná ezt ördögtől való gondolatnak?

Az indoklás rendkívül megdöbbentő, hiszen a kormányhoz közeli történész szerint a magyar fiatalok nem vevők a nyugati ideológiákra. Egyrészt ez fából vaskarika, másrészt a valóságtól való totális elszakadás eklatáns példája. Orbán Viktor és köre ugyanis épp azzal a problémával küszködik az utóbbi hónapokban, hogy a Fidesz politikája nem tud gyökeret ereszteni annak a generációnak a gondolkodásában, amely vélhetőleg eldönti a 2022-es parlamenti választás eredményét. A magyar huszonévesek döntő többsége ugyanis nyugati orientáltságú, ami teljesen logikus fejlemény 30 évvel a rendszerváltás után.

A Fudan Egyetem Budapestre telepítése egy igen költséges, hosszútávra szóló terv, ezért rövidtávon csak konfliktusokat generál, és érdemi hasznot nem hoz a kormánypártnak.

Az az elképzelés, hogy ez majd gyökerestül megváltozik attól, hogy Budapesten létesít egy gigaegyetemet Kína, amelynek deklarált célja a nyugati (kvázi kapitalista) gondolkodásmód kiszorítása néhány együttműködő kormány segítségével, teljesen abszurd. Ha Schmidt Máriát nem a főnökének való megfelelés vezérelné, pillanatok alatt ráébredne, hogy milyen csacsiságot mondott. A magyar fiatalok számára ugyanis éppen a kínai vagy orosz értékrend és politikai gondolkodásmód idegen, hiszen azok abban a múltban gyökereznek, amelyből a 90-es évek elején kiszakadt Magyarország a teljes keleti blokkal egyetemben.

Erősen izzadtságszaga van minden olyan kormányzati törekvésnek, melyek igyekeznek jó színben feltüntetni Oroszországot és Kínát, ugyanakkor ostorozzák az Egyesült Államokat és az Európai Uniót. Egyrészt, mert az EU és a NATO révén erősen kötődünk a nyugati politikai értékekhez, másrészt a keleti, autoriter törekvéseket népszerűsíteni egy olyan országban, ahol a lakosság többségének személyes tapasztalata van a szovjet típusú állam működéséről, finoman szólva is egy merész vállalkozás. De Schmidt Mária és az hozzá hasonló kormányzati ideológusok minden energiájukkal azon vannak, hogy teljesítsék ezt a küldetést.

Ha ez egy elvi szintű elhatározás lenne, és nem rendelnének hozzá milliárdokat, és nem áldoznák be ennek érdekében szinte az egész magyar felsőoktatást, akkor akár legyinthetnénk is. Ám a Fidesz buldózerpolitikája épp arról nevezetes, hogy minden erőforrást a céljai elérésére koncentrál, még ha az eredmény finoman szólva is kétséges. A Fudan Egyetem Budapestre telepítése egy igen költséges, hosszútávra szóló terv, ezért rövidtávon csak konfliktusokat generál, és érdemi hasznot nem hoz a kormánypártnak. Orbán azonban kitart a kínai kapcsolat mellett, ahogy Vlagyimir Putyin hátát is védi, amikor az EU-val vagy a NATO-val keveredik konfliktusba.

schmidt.jpg

Fotó: 168 óra.hu

Már többször értekeztünk arról, hogy a politikai pragmatizmus egyik legismertebb képviselőjeként Orbán Viktor az ideológiákat csak díszes csomagolásnak tartja, ezért nem tulajdonít jelentőséget annak, hogy egy tőről metszett kommunista rendszerrel szövetkezzen, noha a szavak szintjén hő harcias antikommunista. Igen ám, de a Fideszben még ott vannak azok az ideológusok, akik fontosnak tartják a párt keresztény nemzeti identitását, amely az európai polgári értékrendet akkor is alapnak tartja, ha a főnökük minden héten hadat üzen a liberális demokráciáknak. Ez az ideológiai skizofrénia ütközik ki Schmidt Mária abszurd szavaiból, és ez nem hagyja nyugodni azokat a jobboldaliakat, akik ezen a terepen már nem kívánják követni Orbán Viktort. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Vannak olyan sziklás hegyek, ahová a lovad már nem vihet fel, neked azonban tovább kell menned.”

Bárhová indul Orbán Viktor, hű csapata ott lohol a nyomában Tovább
Friss és ütős kampánytémát keres a Fidesz, de egyelőre csak trükközik

Friss és ütős kampánytémát keres a Fidesz, de egyelőre csak trükközik

Továbbra is elszántan keresi a nyerő kampánytémát a Fidesz, ám egyelőre csak részeredményeket tud felmutatni. Orbán Viktor és csapata túl régóta van a hatalomban ahhoz, hogy ne menjen biztosra 2022-ben, ezért sürget az idő, hogy a kormányfő előrántsa a cilinderéből a lehető legütősebb trükköt. Úgy tűnik, hogy a pedofiltörvénynek álcázott homofóbtörvény többet visz, mint hoz, ezért további ötletelés várható a kormánypárt kommunikációs élcsapatától. Ha nem jön ki egy átütő erejű kampány a Fidesztől, joggal fogják úgy gondolni a magyar polgárok, hogy Orbán Viktor és csapata elfáradt és elkopott a 12 éves kormányzásban.

miniszterelnok_hu.jpg

Fotó: miniszterelnok.hu

Vannak olyan kampánytémái a Fidesznek, melyeket nem csak szokványosnak, de üdvözítőnek is nevezhetünk. A családtámogatási stratégia kibővítése és a gyermekvállalást ösztönző intézkedések feltétlenül ilyenek, ám a kormány maga gondoskodik arról, hogy ne ezekről az intézkedésekről szóljon a közbeszéd Magyarországon. A Fidesz ugyanis valahogy mindig úgy érzi, hogy a hangzatos kampányszlogenek nem maradhatnak ki a korteskedéséből, ezért mindig harsányabban szólnak azok az intézkedések, melyek a társadalom megosztására, az ellenzék provokálására szolgálnak, mint a szokványos ígéregetések.

Az úgynevezett pedofiltörvény például teljesen elnyomott minden egyéb témát az utóbbi hetekben, így hiába szajkózza a kormány sokadszorra, hogy családbarát politikát folytat, ez csak egy mellékzönge marad a nagy ricsajban, amit a kormány vert a nevezetes jogszabály nemzetközi és hazai fogadtatása miatt. Olykor kedve lenne az embernek Rogán Antal fülébe súgni, hogy sokszor a kevesebb több, de nagy a valószínűsége, hogy mint szinte mindent, a kampánystratégiát is Orbán Viktor irányítja.

Orbán számára, ugyanis túl sok az ideológiai ellentét ezek között, főleg azért, mert egy részük kifejezetten ellenáll a kínai és orosz nyomulásnak a kontinensen, mások viszont (köztük Orbán is) e két keleti nagyhatalom szövetségében látják a megoldást az európai szélsőjobb számára.

Pedig nagyon úgy tűnik, hogy az a szándék, hogy nagyot szóljanak a Fidesz témái abba az irányba sodorják a kormánypártot, amit már a támogatói se néznek jó szemmel. A kormánypárt ugyanis a karakteres megjelenés érdekében már Vlagyimir Putyintól, illetve a lengyel testvérpárttól a Jog és Igazság nevű formációtól kölcsönzi az ötleteket. Az orosz minta érződik például a pedofiltörvényen, de az anonim adományozás megszüntetését előíró jogszabálynak is olyan üzenete van, amit általában a keleti autokráciák szoktak küldeni saját polgáraik felé.

Időközben Orbán kezd összebútorozni olyan szélsőjobbos pártokkal, mint a Marine Le Pen vezette Nemzeti Gyűlés, vagy a Matteo Salvini irányítása alatt lévő Északi Liga. Az európai integrációt blokkolni igyekvő jobboldali pártocskák szoros szövetsége azonban egyelőre vágyálom Orbán számára, ugyanis túl sok az ideológiai ellentét ezek között, főleg azért, mert egy részük kifejezetten ellenáll a kínai és orosz nyomulásnak a kontinensen, mások viszont (köztük Orbán is) e két keleti nagyhatalom szövetségében látják a megoldást az európai szélsőjobb számára.

vasarnap_hu.jpg

Fotó: vasarnap.hu

Nehéz lenne egy lett, litván, finn vagy lengyel jobboldali formációt meggyőzni arról, hogy a kínai, de különösen az orosz szövetség elfogadható kompromisszum lenne számukra. Orbán odáig ment a politikai pragmatizmus favorizálásában, hogy nehezen érti meg azoknak az érveit, akik épp az orosz és a kommunista befolyás ellenében határozzák meg identitásukat. A rokonszenv persze megmarad e pártok vezetőivel, és talán majd témákat is ajánlanak Orbánnak a kampányhoz. Az azonban biztos, hogy az olyan régi, már-már komédiába torkolló kampányokat nem érdemes felmelegíteni, mint a migránsok és a Soros György elleni harc, esetleg a kritikus civil szervezetek elleni boszorkányüldözés. Mert ahogy egy dakota közmondás tartja: „A bölénypörkölt felmelegítve olyan, mintha újra elvennéd a feleségedet, akitől egyszer már elváltál.”

 

Friss és ütős kampánytémát keres a Fidesz, de egyelőre csak trükközik Tovább
Most már az EU vezetői is tudják, hogy a korrupció leleplezésével lehet sarokba szorítani Orbán Viktort

Most már az EU vezetői is tudják, hogy a korrupció leleplezésével lehet sarokba szorítani Orbán Viktort

Sokat polemizáltunk már arról, hogy konszolidálható-e az Orbán-rendszer, illetve érdeke lenne-e a hatalmon lévőknek, hogy kevésbé konfrontatív politikára váltsanak. Az ilyen kérdések azért lesznek mindig aktuálisak az Orbán-érában, mert rendszeresen elérkezünk olyan kiélezett szituációkhoz, melyek megelőzhetők lettek volna egy előrelátó, óvatos, sőt taktikus politizálással. Más kérdés, hogy Orbán Viktor meg tudna-e élni egy konfliktusmentes politikai közegben, illetve, keleti szövetségesei elégedettek lennének-e vele, amennyiben az EU egyik legkonszolidáltabb rendszerét vezetné?

napi_hu_15.jpg

Fotó: napi.hu

Olyan kemény üzengetés már rég zajlott az uniós vezetők és Orbán Viktor között, mint az úgynevezett pedofiltörvény elfogadása óta. Pedig már megszokhattuk, hogy a magyar kormányfőt nem igazán érdekli, ha kiborítja az EU vezetőit és miniszterelnök kollégáit. Sőt, olykor az az ember érzése, hogy igazi provokátorként épp az a célja, hogy mindig láthatóvá tegye a mentalitásbeli és sokszor identitásbeli különbségeket közte és az unió mainstream-je között.

Ami azonban most zajlik, már nem az erőfitogtatásról, árkok ásásáról, politikai üzengetésekről szól. Több uniós politikus is hangsúlyozta ugyanis, hogy a nyíltan homofób törvénnyel Orbán átlépett egy vörös vonalat, így nem számíthat már azok támogatására sem, akik eddig úgy gondolták, hogy jobb egy komisz gyerek az osztályban, mintha kicsapnák az iskolából, és az utcán beállna egy bűnbandába. A helyzet ugyanis az, hogy a magyar kormányfő már most úgy viselkedik, mintha egy utcai galeri vezetője lenne, így egyre kevésbé tolerálják az osztálytársai, hogy még mindig ugyanarra a menzára jár, mint ők.

Mintha maga Orbán szeretné, hogy még a magyar választási kampány élesbe fordulása előtt újuljon ki a vita a jogállami mechanizmusról, illetve az uniós pénzek elköltésének ellenőrzéséről. Pedig a tét igen nagy, hiszen amennyiben kiprovokálja, hogy uniós forrásokat tartsanak vissza Magyarországtól, azzal erősítheti az ellenzék pozícióit. Ő azonban inkább úgy gondolkodik, hogy a saját szavazótábora igényli a folyamatos szabadságharcot, ő pedig meg fogja tudni győzni a híveit arról, hogy megéri harcba szállni a balliberális erőkkel, mert a végső győzelem már karnyújtásnyira van.

Ez a 2022-es választási kampány finisében igen jó kampánytémát adna az ellenzék kezébe, ezért lenne érdemes Orbánnak újra átgondolnia a stratégiáját.

Kérdés, hogy mennyire fáradt bele a Fidesz vezérkara, illetve szavazóbázisa a folyamatos csatározásokba? Már Orbánon is látszik, hogy egyre nehezebben viseli a pofonokat, és hogy a homofób törvény kapcsán érdemi támogatást nem kap külföldről, hacsak az érzéketlen nyilatkozatairól elhíresült cseh elnököt nem számítjuk. Milos Zeman ugyanis azt találta mondani: „Orbán Viktor azt mondta, hogy ő nem a homoszexualitás ellen van, de ellenzi nemcsak a szülők, hanem a gyerekek szexuális felvilágosításának manipulációját is. Nem látok okot arra, hogy ne értsek vele egyet, engem is zavarnak a szüfrazsettek, a Me too mozgalom és a Prága Pride is.”

A magyar kormányfő persze arra számít, hogy kidomborítja a vita ideológiai oldalát, ezzel érzékelteti majd, hogy jogtalanul akarnak majd forrásokat elvonni az országtól. Orbán érvelése már évek óta arra épít ugyanis, hogy a költségvetési pénzeknek semmi közük ahhoz, hogy egy ország befogad-e menekülteket, vagy, hogy üldözi-e a kritikus civil szervezeteket. Ha az uniós források visszatartásával kezd fenyegetőzni az EU valamelyik szerve, akkor ő azonnal telekürtöli a világot azzal az igazságtalansággal, hogy Magyarországot a migránspolitikája vagy a Soros György elleni harca miatt akarják büntetni.

Igen ám, csakhogy van itt egy olyan terület, amely egyszerre érint költségvetési kérdéseket és ideológiai vitákat. Ez pedig nem más, mint az intézményesített, sőt, államilag irányított korrupció. Ha itt fogást találnak Orbánon, akkor semmi sem menti meg attól, hogy elinduljon a jogállamisági mechanizmus, amelynek végén valószínűleg milliárdoktól esik el az ország. Ez a 2022-es választási kampány finisében igen jó kampánytémát adna az ellenzék kezébe, ezért lenne érdemes Orbánnak újra átgondolnia a stratégiáját.

Azt, hogy most már tényleg nem babra megy a játék, a Renew Europe frakciójának legfrissebb nyílt levele is jelzi. Az Európai Parlamentben főként liberálisként emlegetett képviselőcsoporthoz tartoznak a Momentum magyar képviselői is, így elég világos képe lehet a tagságnak a magyarországi viszonyokról. A pártszövetség elnöke, Dacian Cioloș és négy másik vezető által jegyzett levél felszólítja Ursula von der Leyent, az Európai Bizottság elnökét, hogy tegyen komoly lépéseket a magyarországi korrupció, és főként az uniós pénzek elsíbolása ellen.

nepszava_26.jpg

Fotó: Népszava

Többek között ezt írják: Nem azt mondjuk, hogy Magyarország ne kapja meg a neki járó méltányos részt a helyreállítási alapból. Mi azt szeretnénk, ha ebből minden magyarnak haszna származna, nem csak a politikai összeköttetéssel rendelkező keveseknek.” Elég világos utalás arra, hogy eddig az EU finanszírozta Orbán illiberális államát, és bőven jutott a közös pénzből a NER oligarcháinak is. Ha ezek a kifizetések megrekednének, akár a Fidesz egyeduralma is megroggyanna idehaza. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Lehet a lovat répával etetni, de akkor ne csodálkozz rajta, hogy te leszel a sereghajtó a következő dakotavágtán.”

Most már az EU vezetői is tudják, hogy a korrupció leleplezésével lehet sarokba szorítani Orbán Viktort Tovább
Mi a nagyobb baj: A költségvetési hiány vagy az infláció?

Mi a nagyobb baj: A költségvetési hiány vagy az infláció?

Nem először üzenget egymásnak a jegybank és a pénzügyminisztérium vezetése, ami egy jól működő demokráciában nem lenne különleges dolog, de az Orbán-kormány gyakorlatában ez több, mint homokszem a NER gépezetében. A vita most akörül forog, mi legyen a prioritás a koronavírus-járvány hatásainak kivédésében: a pénzügyminisztérium által favorizált újraindítás, amely jelentős GDP- arányos hiánnyal számol jövőre, vagy az MNB célja az infláció megfékezésére? Anélkül, hogy mélyen belemennénk e szakmai vita hátterébe, érdemes megvizsgálni, mely intézkedés erősítené jobban a kormánypárt pozícióit a 2022-es választás előtt?

nepszava_25.jpg

Fotó: Népszava

Matolcsy György jegybankelnök nem finomkodott, amikor a Fidesz pártlapjában, a Magyar Nemzetben fogalmazta meg kritikáit a jövő évi költségvetés koncepciójával kapcsolatban. Szerinte ugyanis tovább fűti az inflációt a költségvetés 5,9 százalékos GDP-arányos hiányából következő többletkereslet, amely a kiugrásokat tartósan magas inflációs pályára terelheti. Szakmailag teljesen indokoltnak tűnik az MNNB első emberének aggodalma, hiszen a járvány közel másfél éve alatt az infláció több területen meglódult, és félő, hogy ez igen érzékenyen fogja érinteni a lakosságot, amely szinte teljesen elszokott már az árdrágulás ilyen drasztikus szintjétől.

A Pénzügyminisztérium azonban más logika szerint állította össze a költségvetést, ugyanis egy közel 6 százalékos GDP-arányos hiánycél nagyobb mozgásteret biztosít a kormánynak, így a választási kampányokban a Fideszre oly jellemző osztogatásnak nem szabhat határt a fiskális fegyelem. Igen ám, de az infláció felpörgése sem tesz jót a választók idegrendszerének, így hiába kap majd a kormánytól kedvezményeket a lakosság, a forint értékének csökkenése sokat rombolhat a Fidesz népszerűségén. Mivel érdemben még nem reagált Varga Mihály pénzügyminiszter Matolcsy kritikájára, nem tudjuk, hogy ő milyen érveket hoz fel a hiánycél ilyen jelentős kitolására, de gyanítható, hogy Orbán Viktor jóváhagyása (vagy utasítása) nélkül nem készült volna ilyen költségvetés.

Persze, a jelenlegi helyzetben már az is fontos, hogy a politikai szükségszerűség arra kényszeríti a kormányt, hogy visszaosszon valamennyit a legkiszolgáltatottabb társadalmi csoportoknak is.

A jegybank mindenesetre a maga útját járja, és jelentős alapkamat emelésre készül. Már ennek megszellőztetése is jelentősen erősítette a forint árfolyamát, ami persze valahol egy jó hír, de a gyenge forint a gazdaság sok szereplője számára nagy áldás volt. A közgazdaságtan persze nem arról szól, hogy egy-egy intézkedéssel mindenki jól vagy rosszul jár. A jegybanknak és a szakminisztériumnak azonban nem ártana összehangolni a lépéseit, mert amennyiben konkurenssé válnak, abból a magyar gazdaság szereplői és a munkavállalók nem igazán fognak profitálni.

Amúgy is érdemes a hangzatos kormányzati kijelentések mögé nézni. Az újraindítjuk a gazdaságot szlogen mögött nem igazán látszik, miként próbálja rendbe rakni a kormány azokat a szektorokat, melyeket különösen megcibált a járvány. Ott van a turisztikai ágazatok, a vendéglátósok, a kisvállalkozások, és ne feledkezzünk meg a pénzügyi szektorról sem. A hitelmoratórium ugyanis egy időzített bomba nem csak azért, mert a bankok jelentős bevételkieséssel számolhatnak a határidők meghosszabbításaival, hanem azért is, mert a lakosságra hatalmas teherként nehezedik majd a hitelek visszafizetése, amikor a moratóriumot feloldják.

Maguk az elemzők sem egységesek annak megítélésében, hogy a járvány okozta feszültségek hol és mikor törnek a felszínre. Az azonban biztos, hogy sok ember veszítette el az állását, a háztartási tartalékok megcsappantak, az infláció pedig elkezdett erőteljesen növekedni, így bizonyos társadalmi csoportok különösen kiszolgáltatottá váltak a járvány negatív gazdasági hatásai miatt. A kormány intézkedéseinek elsősorban őket kellene segíteni, de nem kell nagy jóstehetség, hogy a központi támogatás csak a 2022-es kampány végéig fog tartani. Persze, a jelenlegi helyzetben már az is fontos, hogy a politikai szükségszerűség arra kényszeríti a kormányt, hogy visszaosszon valamennyit a legkiszolgáltatottabb társadalmi csoportoknak is.

portfolio_16.jpg

Fotó: portfolio.hu

A gazdaság fölött gyülekező sötét fellegekről azonban nem szabad megfeledkeznünk. Igen jelentősen megnőtt a GDP arányos államadósság (ismét 80 százalék feletti), a kormány pedig szinte semmire nem sajnálja a pénzt, ami számára és oligarchái számára fontos beruházások. Időközben olyan komoly hitelek felvétele is karnyújtásnyira került, mint amit Kínától venne fel a kormány a Fudan Egyetem (450 milliárd forint) felépítésére. Valahogy az az ember érzése, hogy a kormány csak a holnapra gondol, a holnaputánra pedig úgy tekint, hogy az még túl messze van ahhoz, hogy foglalkozzunk vele. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Nem biztos, hogy a közelebb lévő bölényekre érdemes céloznod, mert azok, amelyek távolabb állnak, nagyobbak, csak optikai csalódás miatt látszanak kisebbnek az előttük állóknál.”

Mi a nagyobb baj: A költségvetési hiány vagy az infláció? Tovább
Orbán Viktor az eddigieknél is mélyebb árkokat igyekszik ásni a magyar társadalom csoportjai közé

Orbán Viktor az eddigieknél is mélyebb árkokat igyekszik ásni a magyar társadalom csoportjai közé

Szokásához híven a parlamenti választás közeledtével vesz elő éles, megosztó témákat Orbán Viktor, így egyszerre provokálja ellenfeleit, és teszteli a sajátjait. A héten elfogadott úgynevezett pedofil törvény eklatáns példája ennek a taktikának. Azzal, hogy tudatosan összemossa a pedofíliát és a homofóbiát, kicsalja a nyilvánosság elé azokat, akik felháborítónak tartják egyes nemi identitástok megbélyegzését, ugyanakkor rendpárti üzeneteket küld saját táborának. Orbánnak részben a külföldi kormányok tiltakozása is segít terve megvalósításában.

nepszava_24.jpg

Fotó: Népszava

Sok tekintetben igazuk volt azoknak az európai kereszténydemokrata politikusoknak, akik szerint hiba volt kiengedni (vagy ha úgy tetszik kizárni) Orbán Viktort a pártcsalád kötelékéből, mert így már az a kicsi nyomás sem marad a magyar kormányfőn, amit addig az EPP a Fidesz tagságának felfüggesztése után tudott rá gyakorolni. Most, hogy lényegében minden kapcsolata megszakadt egykori szövetségeseivel, Orbán előhúzhatta a cilinderéből azokat a témákat, melyeket nyilván rosszallanának az uniós kereszténydemokrata vezetők.

Láthatóan lubickol ebben a szabadságban, és élvezi, ha meg tudja bontani az összefogásra építő ellenzéki pártok sorait. Orbán nagy taktikus, így sejteni lehet, hogy a 2022-es parlamenti választásokig még előáll néhány olyan témával, melyekben nem értenek egyet az ellenzéki koalíció politikusai és szimpatizánsai. A főpróba mindenesetre sikeresnek tűnik a kormányfő szemszögéből, hiszen a Jobbik megszavazta az úgynevezett pedofil törvényt, a baloldali és liberális pártok viszont távol maradtak a voksolástól. Mind a jobboldali, mind a balliberális ellenzéki politikusok tudják, hogy számukra nem volt jó megoldás, Orbán olyan csapdát állított nekik, amelyből nem lehetett méltósággal kisétálni.

Nyilván patikamérlegen méricskéli, mennyit hoz és mennyit visz egy pedofil törvényhez hasonló, heves érzelmeket kiváltó jogszabály, így lesz még lehetőségünk megtapasztalni, meddig hajlandó elmenni Orbán Viktor egy remélt választási győzelem érdekében.

Azon kívül, hogy nyílt színvallásra kényszerítette politikai ellenfeleit, az is a kormányfő kezére játszik, hogy a nyugati demokráciák máris kifejezték rosszallásukat a hasonló tartalmú orosz törvénynél is szélsőségesebb elveket megfogalmazó jogszabállyal kapcsolatban. Orbán ugyanis mindenáron be akarja bizonyítani a magyar választók számára, hogy aki nem a Fideszre voksol, az a nyugatiak (sőt, tulajdonképpen Soros György) által pénzelt idegenszívű ellenzéket támogatja. Kísértetiesen hasonlít ez a felfogás a putyini ideológiára, amely mindenkit ellenségnek bélyegez, aki külföldi, vagy idegen ország állampolgáraival vagy szervezeteivel tart fenn jó viszonyt.

Kérdés persze, hogy a magyar lakosság mennyire lesz vevő erre a provokációra, hiszen sokakra kontrapoduktív módon hatnak az ilyen szélsőséges üzenetek. Orbán folyamatosan teszteli a magyar lakosságot, így nyilván tisztában van azzal, hogy minél szélsőségesebb hangnemet üt meg, annál jobban távolodik a városi lakosság és az értelmiség bizonyos köreitől, ugyanakkor egyre inkább stabilizálja pozícióit a kevésbé iskolázott kisvárosi, falusi népesség egy részében. Nyilván patikamérlegen méricskéli, mennyit hoz és mennyit visz egy pedofil törvényhez hasonló, heves érzelmeket kiváltó jogszabály, így lesz még lehetőségünk megtapasztalni, meddig hajlandó elmenni Orbán Viktor egy remélt választási győzelem érdekében.

blikk_13.jpg

Fotó: blikk.hu

Maguk az ideológiai üzenetek persze nem elegendők ahhoz, hogy megnyerje magának azt a 2-2,5 millió magyar polgárt, akik szavazataikkal meghosszabbíthatják négy évvel miniszterelnökségének időtartamát. Máris elkezdődött az ígérgetés és az osztogatás, ami persze jelentős kiadással fog járni, így érdemes arra figyelni, honnan vesz el a kormány, és hová tesz súlyos milliárdokat. Az is egy érdekes kérdés, hogy hol találja meg ennek a fedezetét a koronavírus-járvány miatt kivéreztetett magyar költségvetés. Talán a kínaiakkal egyre szorosabbra fűződő viszonyban megtaláljuk a választ, de ennek a barátságnak még nem igazán látjuk a gyakorlati hasznát. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha kölcsön kérsz az apacsoktól, nem mondd meg nekik, hogy már a sziúknál is van hitelszámlád.”

Orbán Viktor az eddigieknél is mélyebb árkokat igyekszik ásni a magyar társadalom csoportjai közé Tovább
Orbán Viktor megadta az alaphangot pártja 2022-es kampányához

Orbán Viktor megadta az alaphangot pártja 2022-es kampányához

Nem akar járt utat járatlanra cserélni Orbán Viktor, ezért a koronavírus-járvány harmadik hullámának ellaposodásával régi, jól bevált politikai szlogeneket vett elő. A Fidesz vezérének meggyőződése ugyanis, hogy saját szavazótábora azt várja tőle, amit a 2018-as kampányban mutatott, vagyis a rasszizmust felülről súroló nacionalista retorikát. Bizonyára többet tud saját szavazói irányultságáról, mint mi, de a belső felmérések eredményeinek ismeretei nélkül is állíthatjuk, hogy a fiatal választóknak ezúttal nagyobb súlyuk lesz a politikai versengés végkimenetelében, mint 2010 óta bármikor. Nekik viszont ennél többet kell kínálnia.

hvg_85.jpg

Fotó: hvg.hu

Orbán Viktor alig várta, hogy visszazökkenhessen a régi kommunikációs gyakorlatába, hiszen a járványkezelés láthatóan nem az ő terepe volt. Azért nem hazudtolta meg magát akkor sem, amikor keleti vakcinákat kellett népszerűsítenie, hiszen orosz és kínai szövetségesei komoly kormányzati segítséget kaptak tőle mind az oltóanyagok eladásában, mind azok lakossági propagálásában. A kormányfő nyilván felhasználja majd az országgyűlési választás kampányában a „sikeres védekezésben” rejlő kommunikációs lehetőségeket, ám valószínűleg érzi, hogy ez kevés lesz az egyre elszántabban és egységesebbnek tűnő ellenzéki összefogással szemben.

Ki is használta az éppen induló labdarúgó EB-t arra, hogy olyat üzenjen saját táborának, amit a járvány elleni védekezés idején nem igazán lett volna hatásos. Egyrészt nem hagy kétséget afelől, hogy nélküle (pontosabban az általa biztosított milliárdos támogatás nélkül) nem sikerült volna kijutni a kontinensbajnokságra a magyar csapatnak, másrészt a nemzeti 11 nem áll bele a rasszizmus elleni harcba, amit más válogatottak a térdelés gesztusával jeleznek a világ felé. Ne legyen kétségünk, hogy a Magyar Labdarúgó Szövetség az ő instrukciói alapján utasította a játékosokat, hogy ne csatlakozzanak a homofóbia elleni kampányhoz.

Felpörög majd a menekültellenes retorika is, hiszen Orbán ezt a vonalat akkor sem volt hajlandó elengedni, amikor a magyar polgárokat a járvány sokkal jobban érdekelte, mint a határkerítésnél feltartóztattak néhány migráns.

Orbán odáig ment, hogy a magyar-ír barátságos felkészülési mérkőzés előtt térdelő szigetországiakat kifütyülő szurkolókat is védelmébe vette. A rasszizmus elleni gesztust lényegében nemzetidegennek titulálta, és arra célzott, hogy a térdelést a rabszolgatartók találták ki. Ezt a nyilvánvaló badarságot cáfolni sem érdemes, hiszen fekete bőrű amerikai futballisták vezették be a tiltakozásnak ezt a fajtáját 2016-ban. Orbán újra elkezdte saját tábora összekovácsolását olyan rasszista indíttatású hazugságok felhasználásával, melyeket egy jó érzésű konzervatív szavazó kikérne magának. De a miniszterelnök tudja, hogy mindig bejött neki, ha a kurucos mentalitású magyarokat karakteresen szembefordította a megalkuvó nyugatbarát labancokkal, még ha ez a megkülönböztetés durva és sértő sok fideszes szavazó számára is.

Miután megszabadult az európai kereszténydemokrata pártcsalád (EPP) gyámságától, Orbán sokkal nyíltabban kritizálja a nyugati világból érkező ideológiákat. A magyar parlament elé épp most benyújtott úgynevezett pedofiltörvény például nem elsősorban a kiskorúakat zaklató bűnözők ellen irányul, hanem a különböző nemi identitásokról szóló felvilágosítást kriminalizálnák. Ez az orosz mintára elkészített törvénytervezet ékes példája annak, miként lehet két különböző dolgot úgy összekeverni, hogy abból a választó csak annyit értsen, hogy végre itt egy kormány, amelyik jól odacsap a pedofiloknak. Pedig ez csak az álca, a valódi célt jól elrejtették a törvény szövegébe, amit persze a választópolgárok nem fognak átnyálazni.

Kezdenek tehát kirajzolódni a Fidesz legfontosabb kampánytémái, melyek reményeik szerint újra elhozzák számukra a kétharmadot. Az egyre szélsőségesebbé váló retorika mellett persze majd bőszen "gyurcsányoznak" a kormánypárti politikusok és médiumok, hogy így próbálják távol tartani a rezsimmel elégedetlen választókat attól, hogy az ellenzék közös jelöltjeire, illetve listájára szavazzanak. Felpörög majd a menekültellenes retorika is, hiszen Orbán ezt a vonalat akkor sem volt hajlandó elengedni, amikor a magyar polgárokat a járvány sokkal jobban érdekelte, mint a határkerítésnél feltartóztattak néhány migráns.

444_hu_3.jpeg

Fotó: 444.hu

Orbánnak szüksége is lesz egy ütős kampányra (reméljük nem szó szerint), mert pártja az utóbbi hónapokban a fáradtság jeleit mutatta. Érdekes folyamat ugyanis, hogy párhuzamosan a politikai, közéleti és gazdasági térnyeréssel a Fidesz hitelessége egyre mélyebbre süllyed. A központi szlogeneket szolgaian mantrázó kormánypárti politikusok és médiumok ugyanis már kevés innovációt tudnak belevinni a teljesítményükbe, így gyengítik saját üzeneteiket is. Kérdés persze, hogy milyen produkcióra lesz képes az ellenzék, és fenn tudja-e tartani a szavazás napjáig azt az érzetet a választókban, hogy a Fideszt akár választások útján is el lehet távolítani a hatalomból. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Csodák igenis vannak, de előtte mindig ébresszetek fel.”

Orbán Viktor megadta az alaphangot pártja 2022-es kampányához Tovább
Itt a Fudan, hol a Fudan?

Itt a Fudan, hol a Fudan?

Kommunikációs zsonglőrködéssel próbál időt nyerni magának a kormány, miután szembesült azzal a ténnyel, hogy még a saját szavazói se nagyon értik, miért olyan fontos Orbán Viktornak a kínai elitegyetem magyarországi terjeszkedése. A Fudan elleni hétvégi tüntetés pedig bebizonyította azt is, hogy a járvány miatt korlátozások enyhítése azzal is jár, hogy a kormánnyal elégedetlen magyar polgárok újra tömegesen vonulhatnak utcára. Azért egy pillanatra ne gondoljuk azt, hogy Orbán és köre feladta a Fudan Egyetem projektjét!

nepszava_23.jpg

Fotó: Népszava

Szíve szerint valószínűleg a Fidesz egyik vidéki fellegvárába telepítené Orbán Viktor a Fudan Egyetemet, de nyilván ez a kínai fél számára ez nem lenne elfogadható alternatíva. Debrecenben, Győrben vagy Kaposváron ugyanis nem lehetne úgy demonstrálni a kínai jelenlétet, mint a kétmilliós Budapesten. Csakhogy a Fudan projektje épp úgy elvérezhet a fővárosiak ellenállásán, ahogy korábban a budapesti olimpia ügye is. Egy újabb blamázst azonban nagyon nem szeretne a kormány kevesebb, mint egy évvel a parlamenti választások előtt.

Most az a kormányzati kommunikációs stratégia, hogy úgy tesznek a terv értelmi szerzői, mintha semmi sem dőlt volna el, és igenis kíváncsiak lennének a fővárosi lakosok véleményére. Pedig a tények nagyon mást mutatnak. A kormány lényegében már tavaly év végén eldöntötte, hogy ha tetszik a pestieknek, ha nem, a Diákváros projekt kárára a városba telepíti a kínai óriásegyetemet. A dolgok azonban idén év elején gyorsultak fel, és ekkor vált világossá mind az ellenzéki, mind a kormánypárti szavazók számára, hogy a kínai kapcsolat erősítése mindent felülír az Orbán-kormány gyakorlatában.

Ez utóbbi tényezőt hangsúlyozzák a Fidesz prominensei, többek között Matolcsy György jegybankelnök is, mintha csak ez az egy szempont lenne fontos két ország kapcsolatának alakításában.

A Fudan ügye ráadásul rávilágít arra a tényre is, hogy a kínaiak szinte semmilyen eszköztől nem riadnak vissza, ha veszély fenyegeti az érdekeiket a világ valamelyik térségében. A Zsenmin Zsipaoban, a Kínai Kommunista Párt (KKP) hivatalos lapjában megjelent szerkesztőségi cikk például nyíltan megfenyegette a magyar ellenzéket, hogy következményei lesznek annak, ha megpróbálja meggátolni a Fudan Egyetem megépítését. A kifejezetten agresszív retorika mellett úgy említette a Fideszt a cikk, mint a KKP testvérpártját, ami nyilván sok kormánypárti szavazóban okozott némi ideológiai zavart.

A hangvételében harcosan antikommunista magyar kormánypártnak amúgy is nehéz meggyőznie a sajátjait, nem kell félni a kínai ideológiai agymosástól. A világ legnépesebb állama esetében egyébként nehéz szimpatikus vonásokat találni, hiszen egy hivatalosan ateista országról beszélünk, amelyben épp úgy elnyomják a nemzeti kisebbségeket, mint a politikai ellenfeleket. A Fudanról lehet azt állítani, hogy a világ egyik legjobb felsőoktatási intézménye, de azt nehéz lenne cáfolni, hogy egy ennyire centralizált államban az egyetemek kivételek lennének az általános ideológiai fennhatóság és képzés alól.

A magyar kormány gyors meghátrálása jelzi, hogy a Fidesz belső felmérései szerint sem igazán ment át az a központi üzenet, hogy a világ feltörekvő gazdasági hatalmának barátsága fontosabb minden ideológiai különbözőségnél. A magyar vezetés mintha azt sugallná, hogy akár Észak-Koreával is szívesen üzletelne, ha abból kimutatható gazdasági haszna származna. Márpedig a koreai rezsim a kínai politikai vezetés között csak annyi a különbség, hogy előbbinek nincs gazdasági ereje, utóbbi viszont a világ élére tör. Ez utóbbi tényezőt hangsúlyozzák a Fidesz prominensei, többek között Matolcsy György jegybankelnök is, mintha csak ez az egy szempont lenne fontos két ország kapcsolatának alakításában.

p1270915.JPG

Fotó: Szegedi Kattintós

A kínai orientáció viszont már jóval több, mint, keleti nyitás, hiszen ez már ideológiai elkötelezettséggel is jár a gazdasági együttműködésben rejlő lehetőségek kiaknázásán kívül. Kína számára nyilván ez utóbbi a kevésbé fontos, hiszen a Zsenmin Zsipao cikke is utal arra, hogy Magyarország egy aprócska ország Európában, az ázsiai óriás számára ezért inkább politikai előnyökkel jár, ha sikerül elmélyíteni az együttműködést a két kormány között. A Fudan ennek a törekvésnek lenne a szimbóluma, amely nem mellesleg rengeteg gyakorlati hasznot is hozna a kínai államnak, amely lényegében megegyezik a Kínai Kommunista Párttal. Mert ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha vemhes kancát veszel, akkor egy ló árából kettőt kapsz.”

Itt a Fudan, hol a Fudan? Tovább
Egy jelentés, amely fontos volt ugyan, de időközben túllépett rajta a történelem

Egy jelentés, amely fontos volt ugyan, de időközben túllépett rajta a történelem

Majdnem három évet kellett arra várni, hogy hivatalosan is életbe lépjen az úgynevezett Sargentini-jelentés. Miután az Európai Unió Bírósága kimondta, hogy 2018. szeptember 12-én jogszerűen szavazta meg a holland zöldpárti politikus által jegyzett jogállami jelentést Magyarországról, lehetőség nyílt arra, hogy az Európai Unió elindítsa az úgynevezett 7-es cikkely szerinti eljárást, ami az Orbán-kormány demokráciaellenes intézkedéseinek szankcionálására volt alkalmas. Időközben a történelem már meghaladta ezt az állapotot, így a Sargentini-jelentés csak a nyitánya volt egy hosszú küzdelemnek az EU és a magyar kormány között.

24_hu_125.jpg

Fotó: 24.hu

Nehezen tudja megemészteni Magyarország kormánya, hogy az Európai Unió intézményei nem az általuk elvárt módon működnek, és adott esetekben nem a neki kedvező döntéseket hozza. Amikor az uniós közösség számon akarta kérni az Orbán-kormányon a jogállamiság kritériumait, az épp azzal próbált visszavágni, hogy jogalap nélkül támadják. Ennek a taktikának a része volt az is, hogy a Sarentini-jelentés megszavazását követően megkérdőjelezte az eljárás szabályosságát, ugyanis szerinte a kétharmados többség nem állt fenn, ugyanis ennek kiszámításánál nem vették figyelembe a 48 tartózkodó képviselő voksát.

Erre a formai hibára hivatkozva pattogott a labda közel három évig az uniós bíróságon, és lényegében blokkolta Magyarország a jelentés legitimmé válását. Végül a várt eredmény született, hiszen logikus, hogy ha valaki tartózkodik, azzal nem támogatja sem az igen, sem a nem szavazatokat, így nem lehet úgymond felhígítani ezekkel a voksokkal a szavazati arányokat. A 446 igen így elegendő volt a jelentés kétharmados elfogadásához, hiszen ellene csak 197-en szavaztak. Ez az ügy is jól mutatja, hogy a magyar kormány jól használja ki az uniós szervek lassúságát, így mire megszületik egy ilyen jogi döntés, annak már nincs túl nagy jelentősége.

Azért a mostani ítélet jó alkalom arra, hogy felidézzük a 2018-as állapotokat, ami odáig vezetett, hogy a strasbourgi testület beélesítette azt a fegyvert a magyar kormány ellen, melynek korábban nem igazán szántak szerepet az uniós politikában. Magyarország jelenlegi kormánya előtt ugyanis csak elvétve kellett figyelmeztetni a tagországok valamelyikét az uniós értékek betartására. A jelentés olyan fontos megállapításokat tartalmazott, melyek azóta nemcsak érvényesek, de az akkorinál is élesebben vetődnek fel.

Ez önmagában persze nem tilos, de tükrözi az EU értékrendjét folyamatosan vitató magyar kormány ideológiai irányultságát.

Már az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság (LIBE) 2017-es jelentése is súlyos megállapításokat tett, például, hogy jelentősen romlott a jogállamiság, a demokrácia és az alapvető jogok helyzete Magyarországon, ám a bizottság megbízásából készített Sargentini-jelentés még ezeken is túl ment. A holland képviselő által benyújtott jelentés tehát már egy második szint volt, amely alapján megindítható volt a 7-es cikkely szerinti eljárás Magyarország ügyében.

A teljesség igénye nélkül érdemes felidézni, mit is tartalmazott a most jogilag is megerősített jelentés. A legfontosabb megállapítása talán az, hogy fontos uniós alapértékek sérülnek Magyarországon, ezért ezek orvoslására szólítják fel a kormányt. A jelentés szerint súlyos anomáliák merültek fel például az alkotmányos és a választási rendszer működése, a korrupció és az összeférhetetlenség, az egyenlő bánásmódhoz való jog, valamint a migránsok, menedékkérők és menekültek alapvető jogaival kapcsolatban.

A jelentés egyik legfontosabb előzménye a 2017-ben elfogatott Lex CEU volt, amely egyértelműen diszkriminált egy felsőoktatási intézményt, melyet végül sikerült is annyira ellehetetlenítenie, hogy működését Budapestről Bécsbe helyezte át. Azóta az is kiderült, hogy egy kínai állami egyetemnek, a Fudannak alapozott meg ezzel a kormány, vagyis elüldözött egy nyugati értéket valló felsőoktatási intézményt, majd teret engedett a kommunista Kínát reprezentáló iskolát. Ez önmagában persze nem tilos, de tükrözi az EU értékrendjét folyamatosan vitató magyar kormány ideológiai irányultságát.

index_203.jpg

Fotó: index.hu

Megállapíthatjuk, hogy a Sargentini-jelentés elfogadása óta nemhogy javultak volna a jogállamiság esélyei Magyarországon, de jelentősen rosszabb a helyzet, mint 2018 szeptemberében volt. Orbán Viktor kurucos harciassága semmit se csillapodott, és az sem zavarta különösen, hogy pártja azóta kénytelen volt elhagyni az európai kereszténydemokraták pártcsaládját. Számos uniós állásfoglalást és fontos pénzügyi döntést megvétózott, ezek közül több esetében éppen a jogállamiság ügyében indított folyamatokat blokkolt. Azonban a jogállamiság számonkérése azóta sokkal egyszerűbb lett, amitől Orbán Viktor joggal tart. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Ha nyúlra mész vadászni, de egy bölény akad az utadba, ne azon morfondírozz, hogyan viszed haza a zsákmányt.”

Egy jelentés, amely fontos volt ugyan, de időközben túllépett rajta a történelem Tovább
süti beállítások módosítása