Szegedi Kattintós

A Szájer-ügy: haverok, buli, hanta!

A Szájer-ügy: haverok, buli, hanta!

Ha valakinek sikerült felvételt készítenie arról, amint Szájer József, a Fidesz EP képviselője meztelenül ereszkedik le egy ereszcsatornán, hogy meglógjon a belga rendőrök elől, bizonyára sok pénzt kapna érte egy bulvárlaptól vagy egy tévétársaságtól. Jobb azonban, ha tudja az illető, a Fidesz nem hagy elvarratlan szálakat, így számolnia kell azzal, hogy a magyar kormánypárt bosszút fog állni, ha egy ilyen felvétel nyilvánosságra kerül. Mert nem csupán Szájer meztelen, hanem most már a pártja is.

nepszava_19.jpg

Fotó: nepszava.hu

Bizonyára egész hétvégén talpon volt a Fidesz válságstábjának minden tagja, hogy kitaláljanak egy olyan megoldást a Szájer-ügy kezelésére, ami a lehető legkevesebb kárt okozza a párt imázsának. Az előzmény az, hogy a Fidesz egyik meghatározó politikusa - aki már a negyedik ciklusban képviseli pártját az Európai Parlamentben – pénteken este egy olyan házi szexpartin vett részt Brüsszelben, amelyen egyrészt durván megsértették a belga járványügyi előírásokat, másrészt drogot is találtak a résztvevőknél. A dolog pikantériája, hogy a rendőrök elől az ereszcsatornán menekülő magyar politikus a parti szervezőjének állítása szerint meztelen volt, amikor a karhatalom lekapcsolta.

Nyilvánvaló, hogy Szájer tette finoman szólva se volt NER-kompatibilis, így a válságstábnak olyan megoldást kellett találnia, amely talán elfedi a botrány pikáns részleteit. Ezért kérhette (utasíthatta?) a Fidesz vezetése a politikust arra, hogy vasárnap mondjon le képviselői mandátumáról, és indoklásában semmiképpen ne utaljon a pénteki orgiára. Így talán megmaradhatott volna Szájerről az a kép, mely szerint egy tőről metszett kereszténydemokrata politikus, aki csak Istenben, és a hazában hisz, és esze ágában sincs meztelen férfiak társaságában drogokat fogyasztani.

A probléma viszont az volt, hogy az ügyben a brüsszeli hatóságok járnak el, a belga sajtót pedig nem tudja úgy irányítani a magyar kormánypárt, mint a hazai lakájmédiát. Nem telt el tehát két nap sem Szájer lemondása után, máris szárnyra kaptak a hírek arról, hogy a politikus távozása mögött nem egy régi dilemma lezárása áll, hanem egy balul sikerült szexparti, amely ráadásul a járványügyi korlátozások súlyos megszegésével együtt járt. Szájer bűnei tehát mennyiségi és minőségi értelemben meghaladták a még kezelhető szintet a Fidesz agytrösztje számára is.

A kormánymédia laposakat fog hallgatni az ügyről, az ellenzék pedig hiába követeli Szájer felelősségre vonását, a Fidesz mindezt családi ügyként kezeli majd, vagyis falazni fog bukott politikusának.

Bár Szájert Deutsch Tamáshoz hasonlóan a Fidesz hosszú évek óta lényegében brüsszeli száműzetésben tartotta (vajon miért?), de az tény, hogy a párt egyik legrégebbi, legismertebb és legmeghatározóbb politikusa maradt a magyar közvélemény számára, ezért is rendkívül kínos, hogy egy olyan emberről cikkezik most a nemzetközi sajtó, aki saját bevallása szerint a saját laptopján írta meg Magyarország Alaptörvényét. Ideje hát kijelenteni, hogy Szájer pucér menekülése a brüsszeli szexpartiról a magyar kormány politikáját és ideológiai szabadságharcát hiteltelenítette el a nemzetközi színtéren.

Ez persze legyen a Fidesz problémája – gondolhatnánk, ám a helyzet nem olyan egyszerű mifelénk, mint ahogy ezt nyugaton gondolják. A magyar kormánypárt valahogy úgy fogja kezelni Szájer József esetét, ahogy a Borkai-ügyet. A volt győri polgármestert se hagyta az út szélén a pártja, miután nyilvánosságra került egy felvétel egy külföldi szexpartiról, ahol Borkai Zsolt és barátai láthatóan igen jól érezték magukat, így ne gondoljuk, hogy Szájertől bárki is el fog határolódni a Fidesz meghatározó politikusai közül. A kormánymédia laposakat fog hallgatni az ügyről, az ellenzék pedig hiába követeli Szájer felelősségre vonását, a Fidesz mindezt családi ügyként kezeli majd, vagyis falazni fog bukott politikusának.

24_54.jpg

Fotó:24.hu

Ezért gondolhatjuk, hogy a kormánypárt válságspecialistái már kész tervvel rendelkeznek arra, hogyan csillapítsák a háborgó tenger hullámait. Talán a jól bevált recept szerint Soros Györgyre és barátaira fogják majd az egész botrányt, sőt, talán az is szóba kerül majd a hivatalos kommunikációban, hogy lépre csalták a politikusukat, hogy ezzel zsarolják meg azt a magyar kormányt, amelyik vétóval blokkolja az uniós költségvetés elfogadását. De nem akarunk tippeket adni, a kormány jól fizetett kommunikációs szakembereinek, mert ha a kormányzati botrányok elsimításáról van, a kreativitásuk egészen lenyűgöző. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Ha megittad a barátod sörét, fogd rá a szomszédra, és igyál még egy üveggel.”

A Szájer-ügy: haverok, buli, hanta! Tovább
Orbán Viktor lassan teljesen magára marad a Brüsszel ellen vívott szabadságharcában

Orbán Viktor lassan teljesen magára marad a Brüsszel ellen vívott szabadságharcában

Még van esélye arra, hogy megnyerje a Brüsszel elleni következő csatáját, de az már egészen bizonyos, hogy minden hitelét felélte Orbán Viktor az európai politikai közösségen belül. Kicsinyes bosszúja azokkal szemben, akik számon akarják kérni rajta az EU alapértékeinek tiszteletben tartását arra utal, hogy balkáni lókupec módjára igyekszik alkudozni olyan áruról, ami nem is az övé. Lengyel szövetségesével a héten ugyan közzétettek egy közös szándéknyilatkozatot, ám ebből csak annyi olvasható ki, hogy a végsőkig ki akarnak tartani.

pestisracok_3.jpg

Fotó: pestisracok.hu

Orbán Viktor több mint 10 éve vívja furcsa (és persze értelmetlen) szabadságharcát Brüsszel ellen (jelentsen ez bármit és bárkit), de ilyen kevés szövetségessel még soha nem vágott bele egy csatába. Most, hogy blokkolni kívánja az Európai Unió legújabb hétéves költségvetésének elfogadását, merész tervéhez egyetlen szövetségest tudott megnyerni. A lengyel kormányfő is részben kényszerből csatlakozott Orbánhoz, ugyanis Morawieckinek is van mitől tartania, ha az uniós források kifizetése felfüggeszthetővé válik abban az esetben, ha egy kormány tevékenysége nem felel meg a jogállami kritériumoknak.

A magyar kormányfő ezúttal még a szoros szövetségesnek számító V4-ek két másik tagját sem tudhatja maga mellett, ami komolyan rontja szabadságharcos esélyeit. Most ugyanis sem a szlovákoknak, sem a cseheknek nem áll érdekében bajuszt kötni az EU többi tagországával, hiszen egyrészt szükségük van az uniós forrásokra, másrészt Orbánt most már lényegében páriaként kezelik a közösségen belül, így a vele való szoros együttműködés komoly politikai és persze gazdasági hátrányokat hozna magával a két ország számra.

Orbán tehát szeretné pacifikálni ezeket a témákat, és a számára oly sok sikert és népszerűséget hozó migrációs, nemi és nemzeti ügyekre koncentrál.

Maga Orbán érvelése is meglehetősen visszás, amikor azzal vádolja politikai ellenfeleit, hogy a jog hatalmát a többség hatalma mögé helyezik. Vagyis Orbán kisebbségben a többség hatalmát támadja, amikor viszont többségben van, akkor ugyanezt teszi a jog hatalmával. Az EU-ban ugyanis (törpe)kisebbségben van, idehaza viszont kétharmados többség biztosítja a hatalmát. Az orbáni pávatánc tehát úgy csűri-csavarja a szavakat, ahogy az éppen leginkább megfelel számára a politikai csatatéren.

Orbán persze sokkal egyszerűbb érvrendszert alkalmaz idehaza a sajátjai meggyőzésére. Azt ugyanis az elszánt fideszesek is látják, hogy meglehetősen sokat kockáztat főnökük annak érdekében, hogy ne kelljen megfelelnie a jogállamiság feltételrendszerének, így lényegében önleleplező az az elszántság, ahogy vétójogával (vissza)élve blokkolja az uniós költségvetés elfogadását. A hazai közönség felé ezért főként azt hangsúlyozza, hogy szerinte Magyarországot azért tartják problémás államnak máshol, mert nem fogad be menekülteket, ráadásul más kérdésekben sem ért egyet a közösség többi államával.

Amikor Orbán Viktor csütörtökön arról beszélt, hogy "a migráció, a nemzeti szuverenitás és genderkérdésekben" alapvető vitái vannak Magyarországnak az EU többi tagállamával, akkor eltérítette a vitát az eredeti iránytól. Az Európai Unió döntéshozói ugyanis elsősorban a sajtószabadság, a bíróságok függetlensége és a kormánykritikus civil szervezetek elleni fellépés miatt aggódnak. Orbánnak esze ágában sincs ezeken a területeken megvívni a harcát, ugyanis korábban a Sargentini-jelentés elfogadásával az Európai Parlament bebizonyította, hogy komoly érveket tud felmutatni a magyar kormány ilyen jellegű jogsértései ügyében. Orbán tehát szeretné pacifikálni ezeket a témákat, és a számára oly sok sikert és népszerűséget hozó migrációs, nemi és nemzeti ügyekre koncentrál.

ripost.jpg

Fotó: ripost.hu

Ezzel azonban csak hazai híveit tudja megnyugtatni, az uniós kritikusok továbbra is a szavad sajtót, a bíróságok függetlenségének kérdését, valamint az oktatási intézmények függetlenségének megnyirbálását vetik a kormányfő szemére. Erre mondják azt, hogy a felek két malomban őrölnek, aminek az is lehet a következménye, hogy hosszú ideig nem értenek majd szót egymással a felek. Azonban nagyon nem mindegy, hogy melyik malomban mennyi lisztet őrülnek. Mert, ahogy egy dakota bölcsesség tartja: „Nagyobb prérin nem biztos, hogy, nagyobb bölények is legelnek, mert nem a méret a lényeg, hanem a fű minősége.”

Orbán Viktor lassan teljesen magára marad a Brüsszel ellen vívott szabadságharcában Tovább
Orbán Viktor lassan, de biztosan visszatér a tavaszi korlátozó intézkedésekhez

Orbán Viktor lassan, de biztosan visszatér a tavaszi korlátozó intézkedésekhez

Lassan minden napra tartogat számunkra meglepetést az ország miniszterelnöke. Orbán Viktor hétfőn azzal a váratlan bejelentésével „örvendeztette meg” híveit és ellenségeit egyaránt, hogy visszatér az idősek vásárlói sávja, ugyanakkor abban különbözik a tavaszi rendelkezéstől a mostani, hogy a megadott két órán kívül is mehetnek a 65 év felettiek az üzletekbe. Nem éppen konzisztens rendelkezés, ám arra jó hogy elhitesse az emberekkel: a kormányfő kezében tartja a gyeplőt a legnehezebb időkben is.

magyar_hang_3.jpg

Fotó: Magyar Hang

Bár sokáig ellenállt a tavaszi védekezési mechanizmus lekopírozásának, végül szinte minden korábbi rendelkezést újra be kell vezetnie a kormánynak annak érdekében, az ünnepi időszakra valamennyire normalizálódjon az élet Magyarországon. Az más kérdés, hogy komoly késésben vannnak a rendelkezések, hiszen a szigorú korlátozások meghozatalában a környékünkön lévő országok már hetekkel ezelőtt meghozták.

Orbán azonban nagy mestere annak, hogy a valóban hatékony rendelkezések közé (vagy olykor azok helyett) olyanokat is meghozzon, melyek gyakorlati eredménnyel nem kecsegtetnek ugyan, ám azt sugallja, hogy a kormány folyamatosan teszi a dolgát. Ilyen volt például a második hullám elején a határzár elrendelése, amely önmagában szinte semmi gyakorlati eredménnyel nem járt, főleg úgy, hogy ezt a zárlatot is teletűzdelték kivételekkel.

Ha például valaki azt állítja, hogy a katonák megjelenése a kórházakban meghátrálásra készteti a koronavírust, azt bizonyára azért mondja, mert Orbán Viktor feltétlen híve, és nem azért, mert lát összefüggést a katonák jelenléte és a vírus terjedése között.

Aztán jött a maszkhasználatot és kötelező távolságtartást nyomatékosító november 3-i rendelkezés, amikor már minden komolyan vehető szakértő azt szajkózta, hogy a maszkhasználat és a kellő távolság megtartása a járvány intenzitását látva nem elegendő reakció. Valószínűleg csak hosszas győzködés után adta be a derekát néhány nappal később Orbán, ugyanis félő volt, hogy a koronavírus-járvány épp az ünnepek alatt tombol majd a legintenzívebben. Ettől természetesen a kormányfő is nagyon tart, így a tavaszi nagy zárlat egy enyhébb változatát rendelte el.

Valószínűleg azonban ez is kevés lesz ahhoz, hogy érzékelhetően visszaszoruljon a járvány december második felére, ezért jönnek szinte néhány naponta az újabb és újabb kiegészítő rendelkezések. Ezeknek azonban kevés gyakorlati, sokkal inkább pszichés hatásuk lesz a folyamatokra. Ha például valaki azt állítja, hogy a katonák megjelenése a kórházakban meghátrálásra készteti a koronavírust, azt bizonyára azért mondja, mert Orbán Viktor feltétlen híve, és nem azért, mert lát összefüggést a katonák jelenléte és a vírus terjedése között.

Ugyanez a helyzet a nyugdíjasok vásárlási sávjának kijelölésével is. Ha a tavaszihoz hasonló módon a 65 éven felülieket és aluliakat hermetikusan elzárnák ezzel egymástól az üzletekben, annak volna némi gyakorlati eredménye, de úgy, hogy az idős emberek lényegében bármikor mehetnek boltba, még ez a kis pozitívum is a semmibe vész. A 9 órától 11 óráig tartó nyugdíjas sáv ugyanakkor komoly problémát okoz a fiatalabbaknak és a boltoknak, ahol már eddig is elég bonyolult volt a működés a sok központi szabályozás miatt.

hvg_79.jpg

                         Fotó: hvg.hu

Egyre inkább úgy tűnik, hogy a zárt körű  kormányzati ötletelések kizárólag azt a célt szolgálják, hogy a Fidesz próbálja meg minél kisebb népszerűségvesztéssel megúszni a második hullámot. Az eddigi gumiszabályok helyett most több olyan intézkedést hozott, melyek azt sugallják, hogy a kormány folyamatosan reagál a járványhelyzetre. Pedig, ha ez igaz lenne, akkor nem vártak volna a komolyabb korlátozó intézkedések újbóli bevezetésével majdnem november közepéig. Most látszik igazán, mennyire ütköznek a politikai és a szakmai szempontok, és sajnos általában ez utóbbiak hatnak erősebben a döntéshozókra. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Ha leesel a lóról, és beakad a kengyelbe a lábad, ne üvölts a lóval, mert úgy soha nem fog megállni, és végigvonszol az egész prérin.”

Orbán Viktor lassan, de biztosan visszatér a tavaszi korlátozó intézkedésekhez Tovább
Pénzt, vagy jogállamot?

Pénzt, vagy jogállamot?

Arról vitatkozni, hogy az Európai Unió tagországaiban be kell-e tartani a jogállamiság kritériumait, olyan, mintha arról folyna a diskurzus, hogy a fürdéshez szükség van-e vízre? Talán pont ez az abszurd helyzet akadályozta meg a tagállamok többségét, hogy nyílt vitába szálljanak az utóbbi években a magyar és a lengyel kormánnyal. Az uniós kormányfők többsége azonban most elég elszántnak tűnik ahhoz, hogy kijátssza a legerősebb lapjait az autokrata rendszert építő közép-kelet európai kormányok ellen.

azonnali_5.jpg

Fotó: azonnali.hu

Régóta folyik a kötélhúzás a magyar és lengyel, valamint az EU többi kormánya között a jogállamiság kérdésében, ám várható volt, hogy ez a vita akkor éri el a csúcspontját, amikor az újabb hétéves költségvetésről kell döntenie a közösségnek. Ekkor adódik ugyanis mindkét fél számára olyan zsarolási potenciál, melyeket kijátszva lépéselőnybe kerülhetnek a másik félhez képest. Az arányok azért csalókák, mert az Európai Unió demokratikus elvei miatt egyetlen tagország is megvétózhatja a költségvetést vagy szabotálhatja a döntést pénzügyi segélyek ügyében, így, ha vállalja egy kormány mások neheztelését, akkor akár évekig korlátozhatja a döntéshozók mozgásterét.

Jól látható, hogy Orbán Viktornak semmi se drága, ezért lengyel kollégájával közösen bevágták a küllők közé a sétapálcájukat, és az sem igazán zavarja őket, hogy Magyarország és Lengyelország is rosszul jár, ha késnek a kifizetések. Számukra fontosabb, hogy megnyerjék a csatájukat a jogállamiság terepén, vagyis, hogy elfogadtassák a többséggel saját autokrata rendszerüket, ugyanakkor továbbra is részesüljenek a közös kifizetésekből. Orbán dupla vagy semmit játszik, és amennyiben győztesen kerül ki ebből a játszmából, akkor nagyot kaszál, ám amennyiben elbukik, akkor kudarcot vall az eddig sikeres pávatáncával.

Azért félnek az uniós pénzek kifizetésének jogállamisághoz kötésétől, mert ezzel pórázt tennének rájuk azok az országok, melyek joggal tartanak az orbánizmus terjedésének következményeitől. Ha ugyanis a jogállami kritériumok megsértése felett szemet huny az EU, akkor olyan alapértéket dob ki a szemétdombra, amely az egyik legfőbb szervezőerő a közösségen belül. Orbán Brüsszel elleni szabadságharcának épp az a legfőbb célja, hogy megroppantsa azokat a közös alapértékeket, melyek nagyban megkülönböztetik az EU-t a magyar kormányfő által preferált rendszerektől, olyanoktól, mint amilyeneket Kínában, Oroszországban vagy a közép-ázsiai posztszovjet diktatúrákban látunk.

Vagyis, nem kötelező befogadni menekülteket, viszont biztosítani kell a sajtószabadságot, tilos a civil szervezetek működését korlátozó törvényeket hozni, és az oktatási intézményeknek is meg kell adni a lehető legnagyobb autonómiát.

Nem kétséges, 2010-es hatalomra kerülése óta az egyik legfontosabb célja a magyar miniszterelnöknek, hogy a maga képére formálja azt a közösséget, melytől rengeteg pénzt és legalább ugyanennyi bírálatot kap. Ehhez stabilizálnia kellett a hátországát, ami többszöri kétharmados parlamenti többségével megtörtént, ugyanakkor szövetségeseket kellett találnia külföldön, ami nem megy zökkenőmentesen, ugyanis a legutóbbi EU-s választáson az Orbánnal szimpatizáló nyugati szélsőséges politikai erők jelentős része elbukott. A mostani húzd meg, ereszd meg játék tehát nem kevesebbről szól, minthogy a magyar és lengyel kormányfőnek sikerül-e erős politikai ellenszélben is győzelemként felmutatható kompromisszumot kötnie a többséget képviselő liberálisokkal, baloldaliakkal, kereszténydemokratákkal és zöldekkel.

Bármi is lesz a végeredmény, a magyar kormánypropaganda igyekszik mag fényes győzelemként beállítani, ám nagyon nem mindegy, hogy a valóságban sikerül-e kordában tartani Orbánt, aki már most igyekszik teljesen félrevinni a vitát. Ő ugyanis elővette kedvenc ütőkártyáját, a menekültügyet, és azt harsogja, hogy csak azt nevezik az EU-ban jogállamnak, amelyik befogadja a migránsokat. Ez nem csupán csúsztatás, de azt is sugallja, hogy az EU arra szeretné rávenni a magyarokat, hogy fogadjanak be menekülteket. Ez a kérdés azonban már rég lekerült a napirendről, de a magyar polgárok többségét erről még nem értesítették. Vagyis, nem kötelező befogadni menekülteket, viszont biztosítani kell a sajtószabadságot, tilos a civil szervezetek működését korlátozó törvényeket hozni, és az oktatási intézményeknek is meg kell adni a lehető legnagyobb autonómiát.

mfor_3.jpg

Fotó:mfor

Épp egy magát konzervatív értelmiséginak valló jogászprofesszor fogalmazta meg a legérzékletesebben, miért abszurd, hogy a magyar és lengyel kormány kézzel-lábbal hadakozik a jogállamisági kritériumok érvényesítése ellen. Király Miklós jogászprofesszor ugyanis hajszálpontosan megfogalmazta, miért önleleplező Orbán Viktor tiltakozása, amikor a pénzügyi támogatásokat ezekhez a feltételekhez akarja kötni az EU. „A koppenhágai kritériumok (1993) értelmében Magyarország EU csatlakozásának egyik alapvető feltétele volt a jogállamiság (rule of law) tiszteletben tartása.” - emlékeztetett Király. Ezeket a feltételeket Magyarország elfogadta, amikor belépett az unióba, így utólag már ezen módosítani a többi tagország ellenében abszurd lenne. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Ha vettél egy lovat, de mikor hazavitted rájössz, hogy más színűt szerettél volna, vagy festesd át, vagy szokj hozzá.”

Pénzt, vagy jogállamot? Tovább
Egy egyszerű trükk, melynek segítségével felelősből hőssé válhat Orbán Viktor

Egy egyszerű trükk, melynek segítségével felelősből hőssé válhat Orbán Viktor

Orbán Viktor annak köszönheti több mint 10 éve fennálló hatalmát, hogy átlátszó trükkjein a magyarok többsége a mai napig se lát át. Pedig kezd nagyon kiismerhető lenni a kormányfő, főleg mióta lépéshátrányba került a koronavírus elleni küzdelemben. Úgy tűnik, a Fidesz kommunikációs csapata még mindig képes úgy eladni a semmit, mintha az valami lenne, de ha ez véletlenül nem sikerülne, akkor is ott van még a kioktató stílus vagy, ha a helyzet úgy hozza, a parttalan ígérgetés.

portfolio_8.jpg

Fotó: portfolio.hu

Soha nem fogjuk azt hallani Orbán Viktortól, hogy valamit nem jó ítélt meg, vagy késlekedett megtenni szükségszerű lépéseket. A járvány megfékezésére tett korlátozó intézkedések elrendelésére is csak akkor adott utasítást, amikor az ellenzék már egy olyan követeléslistával akart előállni, amely lényegében azokat az intézkedéseket tartalmazta, melyeket mindenképpen be kellett vezetnie a kormánynak. Ahhoz tehát, hogy ne kerüljön véletlenül se egy platformra a politikai ellenfeleivel, Orbánnak be kellett előznie az ellenzéket.

Kár, hogy ilyen kiélezett helyzetben is a politikai preferenciák diktálják a tempót. Miután a miniszterelnök tanácsadói hetek óta kérlelték, hogy a maszkviselésen és a kötelező távolságtartáson kívül rendeljen el jóval hatékonyabb intézkedéseket, Orbán végül beadta a derekát. Az ügy tálalása azonban hamisítatlan fideszes átverés volt. Míg egyik nap azt mondta a kormányfő, 50 százalék, hogy az egészségügy kitart a nehéz helyzetben, a korlátozó intézkedések bejelentése után erre már 90 százalék esélyt adott.

A baj csak az, hogy ettől a magyar egészségügy még igen válságos helyzetbe kerülhet, és félő, hogy ha Orbán jóslata nem válik be, akkor a kudarcot egy másik trükkel fogja elfedni.

Ezt megfejelte még azzal, hogy amennyiben nem vezették volna be a szigorú rendelkezéseket, a magyar egészségügy beszakadt volna. Orbán tehát megint sajátos szempontból közelíti meg a kérdést: Ha ő nem lépett volna, a magyar egészségügy képtelen lett volna megbirkózni a hatalmas feladattal. Nem arról beszél természetesen, hogy a késlekedése miatt alakult ki ez az éles helyzet, azt meg nyilván nem is említi, hogy néhány napja is azt hangsúlyozta, mennyire felkészülten várja a magyar egészségügyi ellátórendszer a nehéz napokat.

Orbán tehát felelősből csodatevővé válik egyetlen apró trükknek köszönhetően. Már most azt harsogja, hogy ilyen rátermett kormány kell a nehéz időkben, az ellenzék meg azt se tudja, mi, merre, hány lépés. Kétségtelen, hogy kormányzása 10 éve alatt tökélyre fejlesztette a kommunikációs trükközést, amivel az ellenzék valóban nem tud mit kezdeni egyelőre. A baj csak az, hogy ettől a magyar egészségügy még igen válságos helyzetbe kerülhet, és félő, hogy ha Orbán jóslata nem válik be, akkor a kudarcot egy másik trükkel fogja elfedni.

portfolio1.jpg

Fotó: portfolio.hu

Kezd nagyon úgy tűnni, hogy a kormány számára csak az a fontos a járványhelyzetben is, hogy megőrizze a népszerűségét, így eshet meg olyan, hogy a népszerűtlen korlátozó intézkedések meghozatalával heteket késik. A kommunikációs trükközéssel ugyanakkor elfedik az igazi hiányosságokat, a felelősséget és a védekezés veszélyes és fáradságos munkáját pedig az egészségügyi dolgozókra hagyják. Pedig egy olyan központosított struktúrában, mint a Nemzeti Együttműködés Rendszere, minden felülről hozott döntésnek nagyon komoly következménye van az alul lévők számára. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Az égeti meg magát, aki parázsba nyúlkál, és nem az, aki csak veregeti a vállát, hogy milyen bátor.”

Egy egyszerű trükk, melynek segítségével felelősből hőssé válhat Orbán Viktor Tovább
Orbán Viktor végre elszánta magát, de a késlekedése sokba kerülhet mindenkinek

Orbán Viktor végre elszánta magát, de a késlekedése sokba kerülhet mindenkinek

Az, hogy még a magyar-izlandi focimeccset se tudta bevárni Orbán Viktor, érzékelteti, mekkora nyomás nehezedett a miniszterelnökre az utóbbi napokban. Ezt persze jórészt önmagának köszönheti, hiszen a körülöttünk lévő országok (köztük a mintának tekintett Ausztria is) már rég meghozták azokat a korlátozó intézkedéseket, melyek nélkül az év végére tragédiák sorozatával kellene számolnunk. Most tehát nem lesznek nézők a sorsdöntő futballmeccsen, ám inkább legyenek üresek a lelátók, mint megtelve a kórházak.

atlatszo_1.jpg

Fotó: hvg.hu

Orbán Viktor mostanában mindenben az utolsó. A V4 országok közül például utolsó miniszterelnökként gratulált az Egyesült Államok következő elnökének választási győzelme alkalmából, de ami ennél sokkal fontosabb, hogy a térségben ő ragaszkodott legtovább ahhoz a felfogáshoz, mely szerint komoly megszorítások nélkül is meg lehet fékezni a koronavírus-járványt. Tévedése sokba kerülhet mindannyiunk számára, de most örüljünk annak, hogy a tények és a környezetében lévő emberek végre meggyőzték arról, hogy jól hangzó szólamok ismételgetése helyett végre cselekedni kell.

Még pár napja is hitt abban, hogy a maszkviselés szabályainak hatékonyabb ellenőrzésének, no meg az ingyenes parkolásnak köszönhetően gátat lehet szabni a vírus egyre gyorsabb terjedésének. Nem érzékelte ugyanis, hogy az emberek csakis a központi intézkedések üzenetét fogadják el, vagyis amíg a hagyományos módon folyik az oktatás, amíg be lehet ülni egy vacsorára az éttermekbe, el lehet menni a fürdőkbe, addig nem veszi túl komolyan a veszélyt az érintettek többsége.

Ez ugyan gazdasági visszaeséssel és a focimeccsek elmaradásával jár, de elkerülhetővé válik az a forgatókönyv, hogy éppen a karácsonyi időszakban tetőzzön a járvány, így téve tönkre a családok millióinak ünnepét.

A járvány egyik legfontosabb tanulsága ugyanis, hogy a kormány üzeneteit sokkal komolyabban veszi az emberek többsége ilyen kiélezett helyzetben, mint az átlagos hétköznapokban. Ez a központi irányítás felelősségét olyan szinten megnöveli, amire talán még a kormányzat se ébredt rá. Ami nem tilos, azt az emberek bevállalják akkor is, ha a tudatukban ott motoszkál, hogy veszélynek teszik ki magukat, ha közösségi terekbe mennek. Ha azonban drákói szigorral lép fel a kormány, akkor a népszerűsége kerül veszélybe, mert sokan csak a mozgásterük korlátozását látják az intézkedésekben.

Tulajdonképpen e dilemma miatt késlekedett Orbán a hétfőn délelőtt bejelentett korlátozó intézkedések meghozatalával. Kitartott amellett, hogy elég a határok lezárásával és a nyári időszakban bevezetett szabályok betartatásával operálni. Azt kommunikálta, hogy működnie kell az országnak, még ha az áldozatokkal is jár. Csakhogy az áldozatot nem pusztán a vírus miatt elhunyt magyar polgárok számában lehet mérni, hanem az oktatási rendszer, a közhivatalok és természetesen az egészségügy megroppanásában is, ami hihetetlen károkat okoz még a vírus utáni időkben is.

A jövőbe látására mindig oly büszke miniszterelnök ezúttal nagyon elszámolta magát, hiszen késlekedéséért aligha hibáztathat másokat. Bizonyára figyelmeztették a szakemberek, hogy az exponenciálisan növekvő fertőzési adatok csak akkor stagnálnak, esetleg csökkennek, ha az emberi érintkezések számát legalább annyira lecsökkentik az országban, mint az idén tavasszal. Ez ugyan gazdasági visszaeséssel és a focimeccsek elmaradásával jár, de elkerülhetővé válik az a forgatókönyv, hogy éppen a karácsonyi időszakban tetőzzön a járvány, így téve tönkre a családok millióinak ünnepét.

portfolio_7.jpg

Fotó:Portfolio

Orbán azt is kockáztatta a késlekedéssel, hogy a gyakorlat cáfolja azokat a korábbi kijelentéseit, melyek szerint a magyar egészségügy teljesen felkészülten várta a járvány második hullámát. Olyan hihetetlen nyomás nehezedik máris a kórházakra, hogy egy komoly krízis esetén már nem lesz elegendő Kásler miniszter vállát veregetni ahhoz, hogy legalább a szavazói elhiggyék, tényleg jó állapotban van a hazai betegellátás. Orbánnak tehát van félnivalója, hiszen a járványgörbén csak hetek múlva jelennek meg a most bevezetett intézkedések hatásai. Hogy addig kibírja-e az egészségügy, csak találgatni lehet. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha túl nagy előnyt adsz a bölénynek, nincs az a tüzes paripa, amelynek hátán utoléred.”

Orbán Viktor végre elszánta magát, de a késlekedése sokba kerülhet mindenkinek Tovább
A semmitmondás mellett a semmit se csinálást is bevetette a kormány a koronavírus ellen

A semmitmondás mellett a semmit se csinálást is bevetette a kormány a koronavírus ellen

Ismét a szómágiát veti be a kormány a koronavírus ellen, noha egyértelmű, hogy a keményen hangzó, ám tartalmában üres intézkedésekkel nem lehet legyőzni a járványt. A rendkívüli jogrend bevezetésétől inkább pszichikai, mint gyakorlati előnyöket remélhet a kormány, vagyis a lakosság egy részét megnyugtatja, hogy a kormány beavatkozik, ám ezek az intézkedések szinte semmi hatással nem lesznek a járvány terjedésére. Orbán Viktor továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy szigorú intézkedések nélkül, csak a legalapvetőbb biztonsági előírások betartatásával küzdjön meg az ország a kórral.

magyar_hirlap_4.jpg

Fotó: Magyar Hírlap

Elvileg Ausztriát tekinti kísérleti labornak Orbán Viktor, ám amikor a sógorok bekeményítettek, a magyar miniszterelnök már nem követte szolgai módon a szomszédok védekezési stratégiáját. A hangzatos nevet viselő rendkívüli jogrend bevezetése inkább csak azt akarja jelezni, hogy a magyar kormány se ül ölbe tett kézzel, és érdemben reagál az egyre rosszabbul alakuló statisztikákra.

Ha azonban alaposan megvizsgáljuk ezeket a rendelkezéseket, szinte semmi olyan elemet nem találunk bennük, melyek közvetlenül hatnának a járvány terjedésére. Az például, hogy a rendezvényeken csak minden harmadik székre lehet ülni, vagy, éjfél és hajnali 5 óra között kijárási tilalmat vezetnek be, inkább a vicc kategóriájába tartozó intézkedések, minthogy azt feltételezzük, ezek bármilyen hatással lesznek a kór elleni küzdelemben.

A legbeszédesebb intézkedés viszont az ingyenes parkolás újbóli bevezetése. Ez kifejezetten politikai motivációjú rendelkezés, hiszen egyrészt népszerűsíti a kormányt az autósok körében, másrészt lehetetlen helyzetbe hozza az önkormányzatokat, melyek jelentős bevételi forrástól esnek el ezáltal. Az már csak hab a tortán, hogy a szállópor mennyisége ilyenkor ősszel amúgy is magas a városok levegőiben, most azonban a kormány még rá is segít erre a tényezőre.

Orbán tehát előre menekül, azt a látszatot igyekszik kelteni, hogy Magyarország (mint mindig) jobban teljesít, a helyzet viszont az, hogy egyelőre vesztésre állunk, és a komoly, szakszerű intézkedések bevezetésének elhalasztásával ez a helyzet csak romlani fog.

Orbán a semmitmondó intézkedések mellett persze megismételte a szokásos mantráját arról, hogy az egészségügy felkészült a járvány kezelésére, és egyébként minden nagyon jó, és minden nagyon szép, ha összehasonlítjuk a hazai adatokat a külföldiekkel. Kár, hogy ezek az állítások igen messze vannak a valóságtól. A hazai egészségügy csak az ott dolgozók hivatástudatának és áldozatkészségének köszönhetően működik, a külföldi járványügyi adatok pedig sajnos a legtöbb esetben cáfolják a kormányfő állításait.

Mindeközben folyamatosan lebegteti a vakcina hadrendbe állításának időpontját, és azzal ámítja a magyarok többségét, hogy a hatásos ellenszer rövidesen a rendelkezésünkre áll majd. Ezt felelősen gondolkodó államférfi nem ígérheti meg belátható időn belül, mert a hatékony vakcina előállítása épp úgy eltarthat még két hónapig, mint két évig. Orbán tehát előre menekül, azt a látszatot igyekszik kelteni, hogy Magyarország (mint mindig) jobban teljesít, a helyzet viszont az, hogy egyelőre vesztésre állunk, és a komoly, szakszerű intézkedések bevezetésének elhalasztásával ez a helyzet csak romlani fog.

mfor_2.jpg

Fotó: Mfor

Orbán nyilván a gazdasági tényezők szem előtt tartása miatt ódzkodik komolyabb korlátozásokat bevezetni. Ha ugyanis bezáratja az iskolákat, a szülők jelentős része nem tud a munkájával foglalkozni, ha lakatot tesz az éttermek, szállodák, kávézók ajtajára, akkor vállalkozások tömegei jelentenek csődöt, ami nem mellesleg komoly gondot jelent a költségvetésnek is. Most tehát úgy kéne elhárítania egy járványt, hogy a küzdelemben leghatásosabb fegyvereket nem vetné be. Ez azonban szinte lehetetlen feladat, ráadásul a késlekedés nagyon sokba kerül az ország minden polgárának. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ne olyankor spórolj a töltényekkel, amikor az ellenség tömött sorokban lovagol feléd!”

A semmitmondás mellett a semmit se csinálást is bevetette a kormány a koronavírus ellen Tovább
Orbán Viktor ráförmedt a magyarokra, pedig magára kéne haragudnia

Orbán Viktor ráförmedt a magyarokra, pedig magára kéne haragudnia

Szokásos péntek reggeli verdiktjei közül az egyik legvitatottabbat adta ki legutóbb a Magyar Rádióban Orbán Viktor. A járvány eldurvulását ugyanis a magyarok fegyelmezetlenségének számlájára írta, ezért szigorú ellenőrzéseket és büntetéseket ígért azoknak, akik szerinte lazán vették eddig az előírásokat. A baj csak az, hogy maguk a központi szabályok is lazák, a fenyegetőzés pedig már aligha változtat a tényen, hogy totálisan belecsúsztunk a járvány sűrűjébe.

magyar_hirlap_3.jpg

Fotó: Magyar Hírlap

"Nem a szabályok szaporításában, hanem a meglévő szabályok betartatásában hiszek" – mondta Orbán Viktor a Kossuth Rádió Jó reggelt, Magyarország című műsorában. Ez kifejezi a kormányfő hozzállását a koronavírus-járvány második hullámához. Egyrészt nem ismeri el, hogy elégtelenek azok az intézkedések, melyek a nyár végétől léptek életbe, másrészt továbbra is azt gondolja, hogy a gazdasági szempontok fontosabbak az egészségügyi érdekeknél.

Már a tavaszi első hullám is egyértelművé tette, hogy az idő a legfontosabb tényező a védekezésben. Ha ugyanis időben teszik meg a szigorító intézkedéseket az illetékes hivatalok, akkor csökkenteni lehet a fertőzések számát, így a kórházi kapacitás elégséges marad, és a halálozási ráta is jelentősen alacsonyabb lesz, mintha nem lépték volna meg a korlátozó intézkedéseket. A második hullám kezelésénél mintha semmit se használnának fel a magyar hatóságok abból a tapasztalatból, amit tavasszal szereztek. Hagyták kibontakozni a járványt, most pedig mintha már fel is adták volna, hogy határt szabjanak a terjeszkedésének.

Nem beszélve arról, hogy a focistadionokban úgy tolonganak a szurkolók, mintha már rég kiirtottuk volna innen a vírusnak az írmagját is.

Mindez persze nem önálló döntése az illetékes szerveknek. Orbán Viktor szabja meg az irányt ugyanis ebben az esetben is, ami azért borzasztó veszélyes, mert a kormányfő kizárólag az elvárásait veszi figyelembe, magát a veszély jellegét és méretét teljesen másodlagosnak tartja. Orbán szlogenjét, miszerint a legfontosabb, hogy működjön az ország, már rég meghaladta az idő, ugyanis ha a járvány kerekedik felül, sem az ország, sem az egészségügy, sem az oktatás nem fog működni. Arról nem is beszélve, hogy előbb-utóbb a focimeccsek is elmaradnak majd, ami nagy szívfájdalma lesz majd a kormányfőnek.

Orbán Viktor ahelyett, hogy a feje tetejéről a talpára állítaná a rendszert, most abban látja a megoldás kulcsát, hogy a rendőrség majd „szénné bünteti” azokat, akik nem tartják be az amúgy szinte változatlanul hagyott előírásokat. A dolog pikantériája, hogy több fideszes politikusról is bebizonyosodott az utóbbi hetekben, hogy finoman szólva is sajátosan értelmezik a maszkviselésre és kötelező távolságtartásra vonatkozó szabályokat. Nem beszélve arról, hogy a focistadionokban úgy tolonganak a szurkolók, mintha már rég kiirtottuk volna innen a vírusnak az írmagját is.

A miniszterelnök egyre gyakrabban használ militáns kifejezéseket, ami most is meghökkenti az egyszerű honpolgárt. Például azt mondja, hogy: „Eljött a pillanat, hogy erőből kell betartatni a szabályokat.” Ez sok mindent jelenthet, de az szinte biztos, hogy sokkal inkább ellenzéki rendezvényeken, mint focimeccseken lépnek majd fel a rend őrei határozottabban, mint ahogy ez eddig szokás volt. Elismerte ugyan, hogy az állampolgári fegyelmezettséggel nem álltunk rosszul eddig sem, de a most következő nehéz időkben fokozottan oda kell figyelni a szabályok betartására.

infovilag.jpg

Fotó: Infovilág

Aztán Orbán ismét ízelítőt adott prófétai képességeiből, hiszen kijelentette: „Áprilisban meg fogunk szabadulni a járványtól!” Emlékezzünk rá, hogy tavasszal is pontos dátumot adott a kormányfő arról, mikor győzzük le a koronavírust. Kár, hogy akkor sem volt pontos a prognózis. Ezt a mostani kijelentését inkább értelmezzük úgy, hogy Orbán nagyon nem szeretné, hogy a mozgásterét még a jövő nyáron is korlátozná a járvány. A legfőbb félelme ugyanis az, hogy gazdaságilag annyira megroppantja az országot a koronavírus elleni védekezés, hogy megszorításokkal kell hangolnia a 2022-es parlamenti választásokra. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Ha a kocsmában eljátszod a lovadat, nem lesz, aki részegen hazavigyen a hátán.”

  

Orbán Viktor ráförmedt a magyarokra, pedig magára kéne haragudnia Tovább
Zavar és bizonytalanság van az erőben, amit a Fidesz nem szeret

Zavar és bizonytalanság van az erőben, amit a Fidesz nem szeret

Egy dolog biztos jelenleg a magyar politikában: a bizonytalanság. Nem lehet ugyanis tudni, milyen hatással lesz a hazai közéletre és természetesen a gazdaságra a koronavírus-járvány, ugyanakkor van néhány olyan ügy, melyek végkifejlete erősen befolyásolhatja a 2022-es választások eredményét. A mindenben több lépéssel előre gondolkodó Fidesz számára ez nem jó ómen, hiszen a szokásos kommunikációs stratégiák ilyen környezetben könnyen gellert kaphatnak. Nem csoda hát, ha néhány vezető politikusuk nem indul el a másfél év múlva esedékes választásokon.

444_hu_2.jpeg

Fotó: 444.hu

Finoman szólva se áll túl jól a koronavírus elleni küzdelemben a magyar kormány. Orbán Viktor szeretné, ha a gazdaság nem szenvedne el újabb súlyos veszteségeket a járvány miatt, ugyanakkor határozottabb korlátozások nélkül a fertőzések számának emelkedő tendenciája nem állítható meg. Valószínűleg el fog érkezni az a lélektani pillanat, amikor már üresen csengenek azok a magyarázatok, hogy működnie kell az országnak, és a szomszédos országok többségéhez hasonlóan részben újra be kell vezetni a szigorú tavaszi korlátozásokat.

Nem áll túl jól a kormány szénája a járvány miatt a gazdaság területén sem. A tavaszi drasztikus visszaesést látva jó okunk van feltételezni azt, hogy Orbán Viktor már tudja, hogy nem lesz mit osztogatnia és ígérgetnie a 2022-es kampányban. Ha a járványhelyzet miatt tovább romlanak a mutatók, akkor egyrészt tömegek kerülnek az anyagi ellehetetlenülés közelébe, másrészt egészen új fénytörésbe kerülnek a rongyrázó oligarchák, a helikoptereken és magánrepülőkön és jachtokon furikázó miniszterek.

Mivel a Fidesz az egykori Gyurcsány-kormányt a 2006-os zavargások után erőszakosnak bélyegezte, a rendőri vagy egyéb karhatalmi fellépést nem alkalmazhatja az intézményt elfoglaló diákok ellen.

 

Talán épp ezért döntött úgy az állami pénzügyeket legjobban ismerő ember úgy, hogy nem méreti meg magát a következő parlamenti választáson. Varga Mihály visszavonulásának bejelentésének időpontja nem lehet véletlen műve, hiszen a pénzügyminiszter pontosan tudja, hogy nehéz idők jönnek az országra, ő pedig nem akar a megszorítások arca lenni. Persze, nem biztos, hogy Varga döntötte el, hogy lelép a politikai színtérről, az is lehet, hogy a miniszterelnökkel nem értettek egyet bizonyos ügyekben, ezért Orbán is kezdeményezhette a pénzügyminiszter távozását.

Vannak persze más problémák is a kormány háza táján. Teljesen holtpontra jutott a Színház- és Filmművészeti Egyetem elfoglalásának kísérlete. Valószínűleg a Fideszen belül is erősen megosztja a tagságot az a mód, ahogy maga alá próbálta gyűrni a nagy múltú felsőoktatási intézményt Vidnyánszky Attila, Orbán Viktor álláshalmozó színházi főguruja. Mivel a Fidesz az egykori Gyurcsány-kormányt a 2006-os zavargások után erőszakosnak bélyegezte, a rendőri vagy egyéb karhatalmi fellépést nem alkalmazhatja az intézményt elfoglaló diákok ellen.

alfahir_15.jpg

Fotó: alfahir.hu

A mindig határozott és eltökélt Orbán ezért le is rázta magáról az ügyet, mint kutya az esővizet. Egyedül Szarka Gábor kancellár adja az arcát a diákok és tanárok közössége elleni harchoz. Mintha a kormány teljesen kihátrált volna az ügy mögül, amit egyébként ő maga indukált. Nem csoda, ha a kormánypárton belül is sokan öncélúnak, értelmetlennek, sőt kilátástalannak tartják azt a háborút, amelyet egy reflektorfényben lévő intézmény ellen kezdeményezett a Fidesz néhány prominense. Mert ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha egyszer kiástad a csatabárdot, legalább lóbáld meg a levegőben, mielőtt újra elásod azt.”

Zavar és bizonytalanság van az erőben, amit a Fidesz nem szeret Tovább
Orbán szabadulna a felelősségtől, a járvány azonban egyelőre nem engedi ezt

Orbán szabadulna a felelősségtől, a járvány azonban egyelőre nem engedi ezt

Nehéz eldönteni, hogy a sötétben tapogatózik, vagy a zavarosban halászik az Orbán-kormány. Valószínűleg mindkét állításban van igazság, ugyanis a koronavírus-járvány kapcsán is a jól bevett fideszes módszereket alkalmazza a rezsim. Egyrészt nem igazán érdekli a valóság, másrészt a tényektől függetlenül Orbán Viktor már eldöntötte, hogy miként fog alakulni Magyarország sorsa a következő hónapokban. Csakhogy erről a koronavírust még nem tájékoztatták…

semmelweis_egyetem.jpg

Fotó: Semmelweis Egyetem

Szinte minden nap megdől egy rekord az operatív törzs által nyilvánosságra hozott adatok alapján. Még a laikusok számára is nyilvánvaló, hogy egyre intenzívebbé válik a járvány, és szinte kiszámíthatatlan, mikor fordulnak meg a trendek. A szakemberek véleménye ma már vajmi keveset számít, a kormány az előre kidolgozott menetrend szerint cselekszik, vagyis a korábbi védekezési protokoll előírásain kívül semmilyen korlátozó intézkedést nem léptet életbe.

Mindezt a tavasszal elkezdett és a nyáron lezárult nemzeti konzultáció adataira hivatkozva teszi, vagyis lényegében azt mondja, hogy mivel az emberek nem szeretnének újabb szigorításokat, ezért nem is lesznek ilyenek. Úgy cselekszik (illetve nem cselekszik) a kormány, mintha egy kívánságműsor része lenne a járvány. A kormánypárti média folyamatosan sulykolja, hogy működnie kell az országnak, ezért nem zárják be a hivatalokat, vendéglátóipari egységeket, termelő üzemeket, valamint az oktatási intézményeket.

Nem is a folyamatosan emelkedő halálozási és fertőzöttségi adatok miatt aggasztó a kormány makacs kitartása a korábbi álláspontja mellett, hanem azért, mert egyre több beteget ápolnak kórházakban, így a magyar egészségügyi rendszer leterheltsége kezd aggasztó méreteket ölteni. A kormány első ránézésre látványos gesztust gyakorolt az orvostársadalom felé, amikor jelentős béremelésről döntött, ám ezzel egyrészt áttolta a felelősség egy részét a kórházakra, másrészt olyan feltételeket szabott az egészségügyben dolgozók számára (többek között bármikor átvezényelhetők más intézményekbe), melyek komoly áldozatokat kívánnak az érintettektől.

Legfőbb döntéshozóként ő is csak annyit tud hozzáfűzni a lehangoló statisztikákhoz, hogy keményen harcolunk a járvány ellen, no és hogy az egészségügyi rendszer felkészülten várja a nehéz időket.

Nagyon úgy néz ki, hogy a kormány a lehető legnagyobb mértékben próbálja áthárítani a felelősséget másokra, pedig az érdemi döntések csakis a legfelsőbb szinten hozhatók meg. Egyrészt hivatkozik arra a nemzeti konzultációra, melynek kérdései szokás szerint irányítottak voltak, ráadásul egy teljesen más helyzetben szondázta a társadalmat, mint a mostani, másrészt a nehéz gazdasági helyzet ellenére megnyitotta a pénzcsapokat az egészségügyben dolgozók számára, amiért cserébe azt várja, hogy az ott dolgozók tartsanak ki a nehéz körülmények ellenére.

Közben Orbán Viktor ismét Brüsszelt szidja, szokása szerint Soros György nyakába varr mindent, ami az utóbbi években sújtotta az országot, illetve ennek a témának az uszályában rendszeresen libernyákozik és migránsozik. Mintha nem is a koronavírus elleni védekezés lenne jelenleg a legégetőbb feladat az országban. Legfőbb döntéshozóként ő is csak annyit tud hozzáfűzni a lehangoló statisztikákhoz, hogy keményen harcolunk a járvány ellen, no és hogy az egészségügyi rendszer felkészülten várja a nehéz időket.

magyar_narancs.png

Fotó: Magyar Narancs

Ezek azonban csak jól hangzó kijelentések, de sajnos messze állnak a valóságtól. Áldozatot vár el azoktól, akik a frontvonalban küzdenek, ugyanakkor elszabotálja azokat az intézkedéseket, melyek segítenének csökkenteni a kockázatokat. Ma már ugyanis egyértelmű, hogy a személyes kontaktusok radikális csökkentése nélkül teljesen kiszámíthatatlan, meddig romlanak a statisztikák, illetve, meddig képes kitartani az egészségügyi ellátórendszer, ha radikálisan megugranak a fertőzési adatok. Orbán korábban kijelentette, hogy a megmentett emberi életek számában méri a védekezés sikerességét. Azt azonban nem mondta, mennyi megmentett élet jelenti számára a sikert. Mert ahogy egy dakota mondás tartja: "Hősök ott születnek, ahol a harcosok visszatérnek a csatából." 

Orbán szabadulna a felelősségtől, a járvány azonban egyelőre nem engedi ezt Tovább
Orbán abban bízik, hogy mostantól az orvosok felelőssége a járvány elleni harc sikeressége

Orbán abban bízik, hogy mostantól az orvosok felelőssége a járvány elleni harc sikeressége

Amikor Orbán Viktor előveszi a fokozottan militáns nyelvezetét, lehet tudni, hogy valami probléma közeleg, amit a kormány sokkal inkább megkerülni, mint megoldani akar. A koronavírus-járvány kezelése kapcsán mindenesetre egyre több katonai kifejezés hagyja el a miniszterelnök száját, ami azt jelzi, hogy tisztában van a válság komolyságával, ám a nehéz helyzetből is igyekszik győztesen kikerülni. Az orvosok radikális béremelése ugyanakkor főleg arra jó, hogy amennyiben összeomlik az egészségügy, ő mossa kezeit, mondván, hogy a szakma minden kívánságát teljesítette, és most rajtuk a sor.

24_53.jpg

Fotó:24.hu

Elhúzta a mézesmadzagot az orvosok orra előtt Orbán Viktor, és úgy tűnik, hogy óvatosan, de azért ráharaptak a szakma vezetői erre a csalira. A kormányfő ugyanis tudja, hogy a fokozódó járványügyi helyzetben az egészségügyi dolgozókon múlik, a rendszer bírja-e majd a terhelést, így a felelősséget a lehető legnagyobb mértékben rájuk hárította. Orbánnak ugyanis elege lett a folyton panaszkodó orvosokból és szakápolókból, úgyhogy úgy döntött, megadja nekik amit kérnek, cserében pedig elvárja tőlük, hogy a nehéz körülmények ellenére is tartsák féken a járványt.

Kérdés, hogy a pénz önmagában garancia-e arra, hogy nem omlik össze a magyar egészségügyi rendszer, amikor csúcson járnak a fertőzöttségi adatok. Nagyon nem látjuk a végét a koronavírus által meghatározott időszaknak, az pedig további rizikófaktor, hogy a kormány a gazdaság érdekeire hivatkozva nem hajlandó érdemi korlátozó intézkedéseket hozni. Orbán tehát úgy készül egy halálugrásra, hogy közben a mentőháló kifeszítését másokra bízza.

Nem volt véletlen a korábbi politikai vezetések (többek a korábbi Orbán-kormányok) óvatossága, ugyanis ez egy igen érzékeny, sokrétű konstrukció, amelyet javarészt a hálapénz tartott mozgásban.

A hálapénz rendszerének rapid megszüntetése ugyanakkor azt sugallja, hogy Orbán az a cselekvőképes és határozott politikus, aki egyik napról a másikra képes megoldani olyan akut problémát, amit évtizedeken át senki se tudott hatékonyan kezelni. Látszatra valóban jól kezeli a szikét a kormányfő, de kérdés, hogy nem vág-e bele olyan inakba, melyek fontosak lennének az egész bonyolult egészségügyi rendszer működőképességének fenntartásához. Nem volt véletlen a korábbi politikai vezetések (többek a korábbi Orbán-kormányok) óvatossága, ugyanis ez egy igen érzékeny, sokrétű konstrukció, amelyet javarészt a hálapénz tartott mozgásban.

borsod24_hu.jpg

Fotó: borsod24.hu

Az is egy fontos megválaszolásra váró kérdés, hogy egy igen jelentős gazdasági visszaesés közepén hogyan finanszírozható egy ilyen radikális béremelés? Ha hozzátesszük ehhez azt, hogy éppen most kezdi visszaépíteni Orbán a 13. havi nyugdíj rendszerét, akkor elég egyértelmű, hogy az államadósság ellen amúgy is bukásra ítélt harc most fulladt kudarcba végleg. A kormányfő úgy döntött, hogy a pénz továbbra se korlátozhatja abban, hogy populista, a jövőt felélő politikát folytasson. Mert, ahogy egy dakota bölcsesség tartja: „Ha valaki kölcsön kéri a tomahawkodat, bízz benne, hogy nem keveredik csatába, mert akkor bottal ütheted a fegyvered nyomát, meg az ellenséget is.”

Orbán abban bízik, hogy mostantól az orvosok felelőssége a járvány elleni harc sikeressége Tovább
süti beállítások módosítása