Az Orbán-kormány úgy viselkedik a menekültkérdés eszkalálódása láttán, mint egy lufiárus a nyílzáporban.  Ha nem propagandára használták volna fel a többmilliárdos kerítésépítést, akkor sokkal hatékonyabb védelmet alakíthattak volna ki a szerb-magyar határon. Most azonban úgy tűnik, hogy a kormány csak fut az események után, és úgy viselkedik, mintha képes lenne egy sötét szobában puszta kézzel elkapni a zümmögő legyet. A Szegedi Kattintós már korábban figyelmeztetett, hogy pusztán árnyékbokszolás az, amit a kormány illetékesei határozott és hatékony fellépésnek neveznek.

Fotó: index.hu

1, Az első, és egyben az egyik legnagyobb hiba az volt, hogy a kormány hasonló kommunikációs lehetőséget látott a menekültügyben, mint a rezsicsökkentésben. Pedig, míg az első nemzetközi kérdés, és mint ilyenre, igen kicsi befolyása van egy nemzeti kormánynak, addig az utóbbi lényegében saját berkeken belül intézhető, és lényegében kénye kedve szerint alakíthatta a paramétereit a kabinet. A menekültek nagy tömegei azonban hiába lépnek Magyarország területére, lényegében csak tranzit országnak tekintenek bennünket. A probléma nemzetközi jellegét épp az adja meg, hogy az Európai Unió közös határát védjük, így a szokásos szabadságharcos maszlagnak ebben az esetben semmi értelme. Nemzeti hatáskörben dönthetünk arról, hogy miként próbáljuk kezelni a helyzetet, ám ebben az esetben jobb lett volna azok segítségét kérni, akiket az ügy érdemi része érint, vagyis azokkal a célországokkal kellett volna egyezkednünk, ahová a menekültek tartanak. Németország, Ausztria, Franciaország vagy Svédország bizonyára komoly anyagi és szakmai segítséget nyújtott volna a valódi határvédelemhez, de a magyar kormány ragaszkodott a méregdrága kerítéshez, melyet egyetlen uniós ország sem támogatott, hiszen a probléma érdemi részét nem oldja meg. Ráadásul olyan szimbolikus akadályt jelent Európa közepén, mely finoman szólva sem az integráció irányába mutat, ami az unió alapértéke. Tudomásul kéne vennünk végre, hogy egy politikai közösség tagjai vagyunk, és ha közösek a problémáink, akkor a valódi megoldásokat is csak közösen találjuk meg. Ezt hangsúlyozta a napokban az osztrák külügyminiszter is. De vajon hol van ebben a helyzetben a magyar külügyminiszter? Éppen egy közép-ázsiai ország diktátorával egyeztet egy csirkekeltető üzem építéséről?

2. Már korábban is felhívtuk a figyelmet arra, hogy ezer sebből vérzik a kerítéses projekt. Az egyik ilyen erősen vérző seb a létesítmény ideiglenes jellege. Ez azért fontos tényező, mert a közel harmincmilliárdos beruházás hasznot nem termel, sőt egy idő után le is kell bontani, mert Szerbia előbb-utóbb az unió tagja lesz, így a létjogosultságát már semmi sem fogja alátámasztani. Az ideiglenes jelleget a kormány is elismeri, ugyanis bármilyen kegyetlen polgárháborúk dúlnak Afganisztánban, Irakban és Szíriában, egyszer véget érnek, és a menekültáradat is alábbhagy. Egy 175 kilométer hosszú kerítés (főleg ha az két párhuzamos részből áll) nem egy elbontható pavilon, így százszor is meg kell gondolni, hogy belekezdünk-e az építésébe.

Fotó: blikk.hu

3. A kerítésnél sokkal hatékonyabb megoldás lett volna rendvédelmi egységeket a helyszínre vezényelni, hiszen előre tudni lehetett, hogy a migránsokat nem lehet feltartóztatni, legfeljebb jobb szervezéssel, hatékonyabb határvédelemmel kulturáltabb formát adni a menekültek begyűjtésének, regisztrálásának, illetve ellátásának. Ha az infrastruktúra és a személyi feltételek megteremtésére helyezte volna a kormány a hangsúlyt a kormány a kerítésépítés fantazmagóriája helyett, akkor most nem fenyegetne az összeomlás réme a túlzsúfolt menekülttáborokban, a lakosság is biztonságban érezné magát, hiszen nem kéne attól tartaniuk, hogy lázadás tör ki a szomszédságukban lévő táborokban. Mivel azonban az Orbán-kormány soha nem ismeri el, ha valamit rosszul mért fel, ismét nagy szívességet tett a Jobbiknak, amely már a válság kezdetén hangsúlyozta a határőrség visszaállításának szükségességét, és végül az események őket igazolták. A kormány ugyan határvadász egységek felállításáról döntött, ám a sebtében kiképzett fegyveresek lényegében ugyanazt a célt szolgálják, amit a Jobbik szorgalmazott. Ez egyébként nagyságrendileg olcsóbb megoldás a kerítésnél, ráadásul a délre vezényelt egységeket a rendkívüli helyzet elmúltával vissza lehet küldeni eredeti szolgálati helyükre. A kerítést viszont lehet sehová küldeni, az ott marad, amíg le nem bontják.

4. Többször leírtuk már, hogy a kerítés sebezhető, ugyanakkor meg is kerülhető. Vannak szakaszok, melyeket nem lehet lezárni, így kialakul az úgynevezett tölcsér-effektus, ami azt jelenti, hogy a sok ösvény, csapás, vonulási irány helyett lényegében egy-két útvonalat használnak majd a migránsok, ami igazán látványossá teszi majd a menekültáradatot, amit a televíziók (főleg a közszolgálati) alaposan ki is használ majd a lakosság félelmeinek felkorbácsolásához. Igen ám, de a cél nem az, hogy a magyar polgárok féljenek, hanem, hogy a migránsok komolyabb atrocitások és konfrontációk nélkül vonuljanak át az országon. A kerítés hírének elterjedése után egyébként újabb lökést kapott a menekültek áradata, hiszen sokan attól tartottak, hogy a mesterséges akadály miatt nehezebben jutnak át Szerbiából Magyarországra. Mint utóbb kiderült, a félelmük alaptalan volt, minden gond nélkül átsétálnak a sínek között a Horgos-Röszke útvonalon.

Fotó: valasz.hu

5. Amennyiben a kormány tovább ragaszkodik ahhoz, hogy a határ Csongrád megyei szakaszán állítsa meg a migránsokat, akkor bekövetkezik a legrosszabb: alternatív útvonalakat találnak az embercsempészek, és a menekültek nagy tömegben jelennek meg Bács-Kiskun, Békés, sőt Baranya és Tolna megyében is. Annak, hogy egy meglehetősen szűk csatornán zajlott a migránsok vonulása az volt az előnye, hogy viszonylag kis területre kellett koncentrálniuk a rendvédelmi szerveknek, egyszerűbb volt lecsapni a csempészekre, nem kellett messziről szállítani a migránsokat a táborokba. Most ez a terület kiszélesedhet, ami nagyobb rendészeti feladatot jelent, ugyanakkor olyan települések is érintettek lesznek, melyek lakosai eddig csak a tévéből értesültek arról, hogy migránsok érkeznek délről. Ironikus módon a kormány számára előnyös, ha a kerítést átvágják a migránsok, átbújnak a pengés drót alatt, esetleg a vonatsíneken lépnek be az ország területére, hiszen akkor lényegében megreked Ásotthalom, Mórahalom és Röszke körzetében a probléma érdemi része, így a rendvédelmi erőket is koncentrálni lehet erre a területre. A jelenlegi helyzet ékesen bizonyítja, hogy a menekültügy sokkal összetettebb és súlyosabb probléma annál, minthogy népszerűségszerzésre használja egy kormány. Aki látja a televíziós tudósításokban, miként áradnak Magyarország területére a röszkei vasúti síneken a menekültek, azzal szembesül, hogy a kormány hangzatos szavai mögött tanácstalanság és tehetetlenség lapul. Mert, ahogy egy dakota közmondás mondja: „Ahol a tüzes paripa utat tör magának, ott az ember is könnyedén átsétál minden akadályon.”