Magyarországon ma mindenki dühös. Háborog a futballhuligán, a migráns, a kormánypárti szavazó, a jobbikos, a liberális, a baloldali, a civil, az együttérző, a kirekesztő, az eddig semleges szemlélő, és dühös az is, aki egyszerűen felelősséget érez ezért a hányatott sorsú országért. Olyan súlyos politikai hibák előzték meg ennek a kilátástalannak és senkinek sem tetsző helyzetet, melyeket egy csak inkompetens kormány képes elkövetni. Mégis zajlik a magyarázkodás, a sárdobálás, az Európai Unió pocskondiázása, mintha nem maga a kormány nyilvánította volna ki minden egyes alkalommal, hogy ez a mi problémánk, mi is akarjuk megoldani. De nem így van, hiszen nem csak a mi problémánk, és láthatóan egyedül nem is tudjuk megoldani.

Fotó: abcug.hu

1. A legsúlyosabb mulasztás az Orbán-kormány részéről, hogy maga sem értette meg a menekültprobléma lényegét, így ha szándékában is állt volna, nem tudta elmagyarázni a magyar lakosságnak, hogy mi fán is terem egy szíriai vagy afgán menekült, milyen krízishelyzet kényszerít rá százezreket, hogy elhagyják a hazájukat. Csak az éppen aktuálisan felmutatható ellenséget látták bennük, akiket arra akart felhasználni, hogy visszacsábítsa a Jobbiktól a korábban elvesztett szavazóit. Ez egy összetett világpolitikai eseménysorozat egyik stációja,így ha valaki kizárólag belpolitikai haszonszerzésre próbálja használni, akkor egészen bizonyosan félrekezeli a problémát. Keménykedni a háború elől menekülőkkel, plakátok szövegeivel csicskáztatni azokat, akik nem is értik a feliratokat, pengés kerítést építeni egy határszakaszra, mind annak a jele, hogy a magyar kormány átmeneti problémaként értelmezte a menekültek áradatát, és határozottnak álcázott fellépéssel igyekezett ezt a helyzetet politikai aprópénzre váltani. Csakhogy ez egy hosszú, és igen összetett problémahalmaz egyetlen eleme, nem elég egyetlen szikével hadonászni, ha egy egész orvosi team kell a beteg meggyógyításához. Lényeg, hogy az Orbán-kormány sokadszorra bizonyította: nem érdekli az európaiság szelleme, a vén kontinenstől legfeljebb pénzt fogad el, tanácsot nem.

„Egy bölényt csak egyszer lehet elejteni, hiába lőjük belé az összes golyónkat.”        

2. Amikor a kormány kezdte felfogni, hogy rossz irányban indult el, nem korrigált (jó fideszes szokás szerint), hanem bűnbakokat kezdett keresni először itthon, aztán külföldön. Hol a nemzetközi baloldal nyakába kívánták varrni a kialakult helyzetet, hol a német kormány hibázott, hol a teljes uniós közösség impotenciája szolgált indokul ahhoz, hogy nem működtek az unortodox magyar megoldások. Sajnos az Orbán-kormány ebben az igen éles szituációban is ragaszkodott a régi, szerintük jól bevált módszerhez, mely szerint minél világosabb, hogy hülyeséget csinál, annál jobban ragaszkodik hozzá. Amikor elkezdett nőni a feszültség a vasúti pályaudvarokon, illetve a gyűjtőtáborokban, már tudni lehetett, hogy Magyarország képtelen lesz egyedül kezelni a helyzetet. Olyan volt minden menekültekkel telezsúfolt létesítmény, mint egy kukta, melyben addig gyűlik a gőz, amíg le nem repül a fedele. Az Orbán-kormány érzéketlensége legendás, de ebben az esetben majdnem teljes káoszt okozott ez a tulajdonsága. Ha a rendőrök nem állnak helyt a tranzitzónáknál, nem biztosítják az útnak indulók menetét, ha nem verik le a futballhuligánok rohamát, sokkal nagyobb gondok adódhattak volna a fekete pénteken.

Fotó: boon.hu

3. A kormány másik nagy hibája, hogy mindenkit ellenségként kezel, akik vitatják a problémakezelése hatékonyságát. Ellenség a sajtó, mert időben figyelmeztetett arra, hogy a kerítésépítés nem megoldás, és azt is a kormány szemére hányta, hogy nem biztosítja az alapvető humanitárius szolgáltatásokat sem. Ellenségnek minősültek az önkéntesek is, akik nélkül már rég összeomlott volna a migrációs ellátórendszer, és nagyrészt a kormány feladatit látták el a gyűjtőpontokon és tranzitzónákban. De ellenség volt minden egyház, karitatív- és civil szervezet, melyek nem nézhették ölbe tett kézzel, hogy a menekültek az alapvető ellátást sem kapják meg a hivatalos szervektől. A kormányon belül is érezhető volt a zavar, hiszen az elvárás az volt a felsőbb vezetés részéről, hogy lehetőleg a migránsokkal egy szinten kezeljék az őket segítőket, ugyanakkor többen nem állták meg, hogy köszönetet ne mondjanak az önkéntesek áldozatos munkájáért. Például Kontrát Károly a belügyminisztérium parlamenti államtitkára nagyon korrekt volt ebben a kérdésben, hiszen nyilvánosan köszönetet mondott az önkéntes segítőknek. Az árkok mélyítése a különböző társadalmi csoportok között a lehető legrosszabbkor jött, hiszen ebben a krízishelyzetben éppen egy nemzeti összefogás teremett volna egységet, rendet és nyújtott viszonylagos biztonságot migránsoknak és magyar polgároknak egyaránt.

Fotó: hirado.hu

4. A félretájékoztatás, illetve az információk hiánya vezetett oda, hogy a migránsok teljesen bizalmatlanokká váltak a magyar hivatalos szervekkel szemben. A kormány úgy gondolta, ha emberséges, de legalábbis korrekt a menekültekkel, ha megfelelően informálja őket, de legalábbis szóba áll velük, az népszerűségvesztéssel jár a hazai szavazók körében. A kormány lekezelő magatartása átragadt ugyan a lakosság jelentős hányadára, de ez csak mélyítette a problémát. A magyar polgárokat ugyanis nem hergelni kellett volna a menekültek ellen, hanem korrektül tájékoztatni őket arról, hogy a határainkon megjelenő migránsok milyen világpolitikai eseményeknek köszönhetően igyekeznek Európa nyugati felébe. Ha nem a hangulatkeltés, hanem a probléma korrekt kezelése lett volna a kormány célja, talán a futballhuligánok sem a migránsok megverésére szövetkeztek volna a magyar-román meccs előtt.

Fotó: valasz.hu

5. A válság kezelése, illetve nem kezelése rámutatott arra is, hogy teljesen inkompetens személyekből áll a kormány, azok pedig, akik szakmai alapon cselekedtek volna, Orbán Viktor beleegyezése nélkül semmilyen döntést nem mertek meghozni. A magyar külügyminiszter ugyanakkor Pekingben egy katonai parádén bámulta a legújabb kínai tankokat, miközben a magyar diplomácia ügyeit Lázár János, miniszterelnökséget vezető miniszter igyekezett elsimítani. Rogán Antal frakcióvezető tovább hergelt a migránsok ellen, mintha ez bármit is megoldott volna az amúgy is pattanásig feszült helyzetben, de az igazi nagy dobás Pintér Sándor belügyminiszter nevéhez fűződik, aki éppen most látta elérkezettnek az időt ahhoz, hogy nyaralni induljon. A válságkezelést teljes egészében Lázár János intézte, aki persze jó lehetőséget lát a krízisben arra, hogy pozícióját megerősítse a kormányon belül. Azonban Lázár továbbra is azt mantrázza, hogy a németek, az osztrákok, illetve az unió a hibás, annyi kerítést kell építeni, amennyi csak elfér a határon, illetve a frissen elfogadott jogszabályok (melyek lényegében lehetővé teszik a rendkívüli állapot bevezetését) majd megoldást jelentenek a helyzetre. Ám, ahogy ősi dakota bölcsesség fogalmaz: „Egy bölényt csak egyszer lehet elejteni, hiába lőjük belé az összes golyónkat.”