Egy komoly tekintéllyel és befolyással bíró nyugati politikusnak kellett Magyarországra látogatnia ahhoz, hogy Orbán Viktor szembesüljön a nemzetközi realitásokkal. Emmanuel Macron főleg gesztusokkal demonstrálta, hogy nem tartja helyesnek azt az utat, melyen Orbán halad évek óta. A magyar kormányfő kellemetlen perceket élt át azon a sajtótájékoztatón is, melyen francia újságírók faggathatták az aktuális magyar viszonyokról. A magyar ellenzéki médiát bojkottáló miniszterelnök talán bele is kényelmesedett abba a helyzetbe, hogy neki az utóbbi években nem kellett szembesülnie a kritikus sajtó erejével.

Fotó: Népszava

Gyakrabban jöhetnének Magyarországra hivatalban lévő francia elnökök. Nicolas Sarkozy 2007-es vizitje óta nem járt ilyen magas rangú vezető nálunk az Európai Unió második legerősebb államából. A magyar külpolitika a 2010-es fülkeforradalom óta arra épít, hogy Németország kiemelt diplomáciai és gazdasági partnere az országnak, ezért ha az aktuális kancellárral jó vagy kielégítő Orbán Viktor kapcsolata, akkor nagy baj nem lehet. Ez meglehetősen egysíkúvá tette a magyar külpolitikát az utóbbi 10 évben, ugyanakkor azt a látszatot keltette, hogy a német vonal minden szituációban iránymutató lehet a magyar politika számára.

Macron látogatása a V4-ek mostani értekezletén egyrészt annak szólt, hogy röviddel Merkel kancellár távozása után a francia elnök kihasználja azt a pillanatnyi előnyét, hogy az új német kormány még saját indulásával van elfoglalva. Macron kompromisszumkészsége most olyan gesztusokkal párosult, melyek üzenetértékűek olyan kormányok számára, melyek gátolják az EU fúziós törekvéseit, és ennek következményeként folyamatosan megkérdőjelezik az összeurópai értékeket. Ezeket a jelzéseket természetesen elsősorban a magyar és lengyel kormányoknak küldte.

A tény, hogy egyelőre nem sikerült tető alá hozni az európai jobboldali, populista pártok koalícióját igen erősen gyengíti Orbán tárgyalási pozícióit a nemzetközi porondon, így joggal érzi magát a senki földjén, amikor egy Macron kaliberű politikussal kell tárgyalnia.

Orbán számára nyilván kínos volt Macronnak az a gesztusa, hogy ellátogatott Heller Ágnes sírjához. A jelenlegi kormányt folyamatosan bíráló nemzetközi hírű filozófus életében is rengeteg fejtörést okozott Orbánnak, de az emlékét ilyen demonstratív módon ápoló francia elnök ezzel a gesztussal egyértelműen jelezte, hogy nem barátkozni jött, és kemény tárgyalásra számíthat a magyar kormányfő. Macron ugyanakkor egyenrangú partnerként kezelte a magyar ellenzék vezetőit is, amivel nyilván szintén alaposan felbosszantotta Orbán Viktort.

Macron ügyelt arra is, hogy jelenlétével ne emelje a házigazda magyar kormányfő fontosságát a V4-es tárgyalásokon, ugyanakkor ne is legyen ellenséges se vele, se a többi közép-kelet-európai vezetővel. A partnerséget azonban nem úgy kezelte, ahogy korábban Angela Merkel, vagyis nem puhította elveit annak érdekében, hogy gazdasági előnyökre tegyen szert. Macron tudja, hogy Franciaország soha nem lesz olyan fontos Magyarország számára, mint Németország, és talán ezért is érhet el némi eredményt a jogállamiság kérdésében Orbánnál.

Nem tudhatjuk, hogy a színfalak mögött végül milyen egyezségek születtek, de a közös sajtótájékoztató megmutatta, hogy Orbán kénytelen kilépni a komfortzónájából, ha egy olyan vezető érkezik hozzá, aki nagyobb hatalommal rendelkezik nála, ráadásul nincs arra kényszerítve, hogy kompromisszumra törekedjen vele. A mostani találkozó is jól mutatta, hogy Orbán a nemzetközi elszigetelődés felé halad, amit csakis önmagának köszönhet. A tény, hogy egyelőre nem sikerült tető alá hozni az európai jobboldali, populista pártok koalícióját igen erősen gyengíti Orbán tárgyalási pozícióit a nemzetközi porondon, így joggal érzi magát a senki földjén, amikor egy Macron kaliberű politikussal kell tárgyalnia.

Fotó: index.hu

Mindemellett nem pufogtathatta azokat a szólamait, melyek szerint külföldi hatalmak igyekeznek beavatkozni a magyar választásokba. A szociáldemokrata vezetéssel felálló német kormánynak ő maga üzent hadat, noha az még egyetlen konkrét intézkedést nem jelentett be, amely hátrányosan érintette volna kormányát, ezért Orbán számára most kiemelten fontos, hogy ne izmozzon a franciákkal, ha nem muszáj. Most már talán világosan látja azt, hogy saját dolgát nehezíti meg a választások előtt, ha az Európai Unióval és annak legfontosabb vezetőivel permanens háborúban áll. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha minden szomszédodat magadra haragítod, a saját törzsed se fog megbízni benned.”

A miniszterelnök beleegyezése nélkül biztosan nem kerülhettek volna nyilvánosságra annak a nyomozásnak az eredményei, melyben érintett Völner Pál, az igazságügyi miniszter helyettese. Ez már csak így szokás egy olyan rendszerben, melyben egyetlen ember akaratán múlik, hogy valaki felemelkedik vagy elbukik a közéletben. Völner régi fideszes káder, az ellene folyó nyomozás azonban bizonyos értelemben jól is jött Orbán Viktornak. Egyrészt demonstrálni tudja, hogy Polt Péter ügyészsége akkor is teszi a dolgát, amikor kormánypárti emberek érintettek egy lehetséges bűncselekményben, másrészt az államtitkár elvihet egy másik kínos balhét is.

Fotó: BudaPestkornyeke.hu

Néhány hónappal a parlamenti választások előtt nem tűnik jó ötletnek kilövési engedélyt adni egy olyan államtitkárra, aki eddig szürke eminenciásként tette a dolgát, és egy olyan miniszter mögött állt, aki meglehetősen domináns alakja Orbán Viktor kormányának. Nem véletlen, hogy az ellenzék hangosan követeli Varga Judit lemondását is, akinek persze esze ágában sincs távozni posztjáról. A kormányfő valószínűleg az ügy gyors lecsengésére számít, ezért adott most engedélyt arra, hogy a Völner-ügy nyilvánosságra kerüljön.

Az államtitkár ellen szóló vádak valószínűleg eléggé megalapozottak, hiszen, ha nem lennének azok, nem bolygatta volna meg a hangulatot saját köreiben a miniszterelnök. A gyanú szerint Völner Pál a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar elnökétől hosszabb időn keresztül rendszeresen, alkalmanként 2–5 millió forintot kapott, a jogtalan előny ellentételezéseként – felügyeleti, hatósági, igazgatási jogkörével visszaélve – vállalta, hogy konkrét ügyeket intéz a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar elnöke kérésének megfelelően.

Nagy tehát annak az esélye, hogy a Pegazus-ügy egyik kulcsfiguráját áldozták be most, bár egyáltalán nem biztos, hogy egy államtitkár jóváhagyása elegendő volt egy ilyen súlyú utasítás kiadásakor.

Elég valószínűtlen, hogy a hónapokkal korábban elindult nyomozást úgy lehetett volna lezárni, hogy a képbe kerülő parlamenti képviselő, egyben államtitkár szerepét a korrupciós cselekményekben eltussolták volna a hatóságok. Így aztán nem maradt más a kormány számára, mint szükségből erényt kovácsolni. Völnert az oroszlánok elé vetették - mint korábban Mengyi Rolandot, Boldog Istvánt vagy Simonka Györgyöt -, így javítanak valamit Polt Péter erősen megkopott renoméján, ugyanakkor az Európai Unió illetékesei felé is olyan jelzés ez, hogy nem elfogult az igazságszolgáltatás Magyarországon.

Az igazság viszont az, hogy az államtitkár is csak egy feláldozható sakkfigura Orbán játszmájában, olyan háttérember, akinek nevét valószínűleg most hallotta először sok magyar választópolgár. Főnöke, Varga Judit ráadásul korábban azt állította, hogy aláírásával Völner hagyta jóvá azokat a megfigyeléseket, melyeket egy izraeli vállalattól beszerzett Pegazus kémszoftverrel hajtottak végre hazai újságírók, politikusok, közéleti személyek és civilek ellen. Nagy tehát annak az esélye, hogy a Pegazus-ügy egyik kulcsfiguráját áldozták be most, bár egyáltalán nem biztos, hogy egy államtitkár jóváhagyása elegendő volt egy ilyen súlyú utasítás kiadásakor.

Fotó: azonnali.hu

A mostani ügy tehát lényegében egy gumicsont, amit az ellenzéki pártoknak és a kormánykritikus sajtónak dobott Orbán Viktor. Simonka György és Boldog István esetei is mutatják, hogy elhúzódó eljárásra lehet számítani, ugyanakkor a Völner-ügy hullámai is elülnek a választási kampány indulásáig. Ha pedig tovább feszegetik a Pegazus-ügyet az ellenzék oldalán, akkor csak annyit kell mondani, hogy a valódi felelős ellen már zajlik egy eljárás, ezért a főnökei nyugodtan tagadhatnak mindent. Abban mindenki biztos lehet tehát, hogy mielőtt kiadta a kilövési engedélyt az államtitkárra, Orbán Viktor gondosan mérlegelt mindent, és úgy ítélte meg, a veszteség és nyereség arányban lesz egymással, ha Völnert leszedi a sakktábláról. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha kisebesedik a feneked a nyeregtől, az nem feltétlenül a ló hibája.”

Egyre szűkül az Orbán-kormány mozgástere amiatt, hogy ragaszkodik egy olyan tervhez, amely lényegében végrehajthatatlan. A kormányfőről régóta tudjuk, hogy nem híve a járvány miatti korlátozásoknak, hiszen az ront a közhangulaton, ráadásul bevezetésük nyilvános beismerése lenne annak, hogy kizárólag az oltásokra nem lehet bízni a kór visszaszorítását. A legfőbb indok mégis az, hogy megakaszthatja a beígért gazdasági felpörgést egy olyan intézkedési csomag, amely egyszerre korlátozza a fogyasztást és a termelést.

Fotó: 444.hu

A kormány továbbra sem látja indokoltnak olyan intézkedések bevezetését, melyek segítenék a járvány visszaszorítását, ehelyett hónapok óta az oltási program felpörgetésében látják az egyetlen megoldást az egyre aggasztóbb helyzetre. Most az sem számít, hogy az eddig Magyarország kihelyezett laboratóriumának tekintett Ausztriában is bevezették azokat a lezárásokat, melyek nyilván érzékenyen érintik az emberek közérzetét, és visszavetik a gazdaság teljesítményét is. Pedig a sógoroknál messze nem voltak olyan rosszak a járványügyi mutatók, mint most nálunk.

A Fidesz azonban mániákusan ragaszkodik ahhoz a kommunikációs tervhez, amelyet még idén tavasszal dolgoztak ki Rogán Antal propaganda minisztériumában. Ennek lényege, hogy a járvány ellenére dübörög a gazdaság, az ország működik, mostanában pedig „Magyarország előre megy!” A jelszavak tehát most fontosabbak annál, hogy a realitásokkal foglalkozzon a kormány. Nyilván hatalmas érvágás lenne a gazdaság számára, ha a karácsonyi vásárlási láz kellős közepén korlátoznák a kereskedelmi egységek forgalmát, és a vendéglátósokat és szállodaipart is hatalmas veszteségek érnék, ha az ünnepi időszakban be kéne zárniuk.

A kormány ugyanis igyekszik elmaszatolni azt a tényt, hogy az oltás önmagában nem fogja vissza a vírus terjedését - hiszen az oltottak is fertőződhetnek és továbbhatják a kórt -, így az emberi érintkezések korlátozása nélkül a következő hetekben szinte semmi esély nem lesz a helyzet normalizálódására.

De meddig lehet feszíteni a húrt, amikor látványosan romlanak a járványügyi mutatók? Meddig lehet eljátszani, hogy tulajdonképpen nincs semmi baj, hiszen lehet moziba, színházba, kávézóba járni, az operatív törzs pedig az eddigi gyakorlattal szemben ezúttal teljesen a háttérben marad, mintha nem is lenne komoly szerepe ilyen helyzetekben? Ha nem lennének választások fél éven belül, valószínűleg úgy tenne Magyarország kormánya, ahogy szlovák, osztrák, szlovén, cseh és német kollégáik, de Orbán Viktor most úgy érzi, egy újabb négy éves ciklus megszerzése érdekében érdemes 19-re lapot húznia.

Nem túlzás ugyanis azt állítani, hogy a járványkezelés magyar változata komoly hazardírozás. Komoly korlátozások nélkül ugyanis a vírus terjedése nem állítható meg, és a felpörgetett oltási program sem tudja majd megakadályozni, hogy a következő hetekben újabb egészségügyi krízishelyzet alakuljon ki. A kormány ugyanis igyekszik elmaszatolni azt a tényt, hogy az oltás önmagában nem fogja vissza a vírus terjedését - hiszen az oltottak is fertőződhetnek és továbbhatják a kórt -, így az emberi érintkezések korlátozása nélkül a következő hetekben szinte semmi esély nem lesz a helyzet normalizálódására.

Fotó: nepszava.hu

Az Orbán-kormány most saját ígéretei csapdájába került, ezért inkább hisz a nyájimmunitás kialakulásában, mint saját intézkedéseiben. Ha ugyanis túl lép a maszkviselés és a munkáltatókra terhelt kötelező oltások világán, akkor egyrészt beismeri saját járványkezelésének kudarcán, másrészt veszélybe kerül az a gazdasági csoda, melyet oly magabiztosan ígért meg még a nyáron, és amelynek következtében a választások előtt nagy pénzosztások jöhetnének. Lényegében az egész kormányzati kampányt ki lehet dobni az ablakon, ha a tények és a vágyálmok már nem lesznek összeegyeztethetők. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Addig szívd ki a kígyó mérgét a karodból, amíg az el nem keveredik a véreddel!”

Ismét bebizonyosodott a tétel, mely szerint, ha egy szimfonikus zenekar minden tagja ugyanazt a dallamot játssza, a produkció erőtlen, unalmas sőt, hallgathatatlan lesz. Minden kormány, amely úgy gondolja, hogy a sajtóban a mennyiségi változás minőségibe csap át, hatalmasat téved, hiszen a papagáj-effektus csak egy bizonyos pontig hozza a népszerűséget. Most, hogy lefejezték a magyar kormány legfontosabb médiakolhozának teljes vezetését, fel kell tennünk a kérdést: Rogán Antal vajon megértette, hogy nem a lapátra tett káderek hibáztak, hanem az ő utasításai voltak rosszak?  

Fotó: hvg.hu

A Médiaworks Hungary Zrt. ugyan jóval kisebb cég, mint a KESMA (Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány), melynek részeként tevékenykedik, ám a félezer fejű kormányzati óriás legfontosabb eleme. Ez a Mészáros Lőrinchez és köreihez köthető médiabirodalom birtokolja a többek között a Magyar Nemzetet, a Nemzeti Sportot, a Bors című bulvárlapot, valamint az összes megyei napilapot. A lapbirodalom joggal nevezhető a KESMA ékkövének, már ha azt vesszük alapul, milyen fontos szerepet játszik az Orbán-kormány népszerűsítésében.

Amellett, hogy hatalmas potenciál lapul egy ilyen kiterjedt médiabirodalomban, az a veszély is fenyegeti az ilyen vállalkozásokat, hogy az általa kiadott termékek egysíkúak, unalmasak, elfogultak lesznek. Mivel a KESMA lényegében a Rogán Antal által irányított propagandaminisztérium közvetlen irányítása alatt áll, ezek a gyermekbetegségek mindjárt az indulásnál felütötték a fejüket. Nem kell messzire mennünk ennek demonstrálására, hiszen mindenki jól emlékszik még azokra az „ünnepi” számokra, amikor minden megyei napilap címoldalán Orbán Viktor fotója díszelgett, ami mellett szóról szóra ugyanaz az interjú volt olvasható a miniszterelnökkel Szobtól Bácsbokodig, Lőkösházától Nemesmedvesig.

Nehéz eldönteni, hogy ha ezek a kiadványok nem hozzák az elvárt olvasottságot, akkor ki tehető felelőssé ezért, hiszen a cégcsoportot csak részben irányítják a vezetői, a stratégiai döntéseket a fölötte lévő minisztérium hozza meg. Most, hogy kirúgták a Médiaworks szinte teljes vezetését, teljesen egyértelmű, hogy a felelősséget Rogán Antal teljesen áthárította azokra a káderekre, akik jobbára csak végrehajtói voltak a minisztériuma által hozott döntéseknek.

Ezt az ellentmondást volt képtelen feloldani a most lapátra tett menedzsment, de a fölöttük álló Rogán Antal se találta eddig a megoldást.

Magyarán, ha bezuhant a céghez tartozó lapok olvasottsága, akkor az elsősorban azoknak a felelőssége, akik papagáj kommandónak tartják a sajtót, minden színt, eltérő véleményt kiirtanak belőle, és büntetik azokat, akik a szakma szabályai szerint szeretnének dolgozni. Ilyen értelemben teljesen mindegy, hogy Szabó Lászlónak vagy Kálmán Erikának hívják a lapcsoport vezérigazgatóját, amíg Rogán és csapata ragaszkodik a sajtó és a propaganda elegyéhez, addig nem lesznek népszerűek a cég termékei a magyar választók körében. És itt nem pusztán a bizonytalan szavazókra vagy ellenzéki érzelműekre gondolok, hanem a kormányzati mantrába beleunt kormánypártiakra is.

Ehhez hozzá kell tenni, hogy az Orbán-kormány médiafelfogása teljesen idegen a korábban itthon megszokott piaci viszonyoktól. Egyrészt egy ilyen hatalmas kiadóvállalat óriási erőfölényre tesz szert a hirdetési piacon, másrészt a rengeteg kormányzati hirdetésnek köszönhetően el is kényelmesedik. Amikor nem kell megküzdeni minden egyes fillérért, és a cég fennmaradását a nagy működési költségek ellenére is garantálja az Orbán-kabinet, akkor csak a megfelelni vágyás, a lojalitás kényszere szab irányt a vezetésnek. Ezt az ellentmondást volt képtelen feloldani a most lapátra tett menedzsment, de a fölöttük álló Rogán Antal se találta eddig a megoldást.

A fő érv a választások előtti vezetőváltás mellett az volt, hogy a cég sajtóorgánumai nem tudták megszólítani a fiatalokat. Ez egy álságos indok, hiszen a Fidesz politikája nem igazán alkalmas arra, hogy a modern trendeket felhasználva kapcsolatokat építsen a legifjabb generációkkal. Egyszerűbben fogalmazva: ha valaki a nyugdíjasok szavazataira hajt elsősorban, az nehezen tud megszabadulni olyan témáktól, mint a rezsicsökkentés, migránskérdés, illetve a homofóbia különböző megnyilvánulásainak támogatása. Márpedig a fiatalságot elsősorban nem ezek a témák érdeklik, ráadásul nem jellemző rájuk, hogy megyei napilapokat böngésszenek, vagy hogy a Ripost kormányzati propagandával átitatott bulvárhíreit olvasgatják.

Fotó: libarius.hu

Feltehetőleg nem is lesz komolyabb változás a Médiaworks és a KESMA kiadványok stílusában és hangnemében az új vezetés alatt sem, hiszen Rogán Antal a sulykolásban hisz, és ezt a szemléletet várja el a kormányzati médiakolhoz munkatársaitól is. Önmagában az az elvárás, hogy lassan 12 év kormányzás és a vele járó lódítások után növekedést várnak el az általuk pénzelt médiabirodalomtól, elég abszurd, de ez már legyen az ott dolgozók problémája. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha mindig csak egy mesét ismételgetsz a gyerekednek, egy idő után átmegy a szomszéd sátorba aludni.”

Eddig is fontos szerepet szánt az osztogatásnak választási kampányokban a Fidesz, de úgy tűnik, ezúttal ez lesz a legfontosabb fegyvere a korteskedésben. Teszi ezt annak ellenére, hogy a koronavírus-járvány miatt erősen leszűkült a pénzügyi mozgástere, ám a kiadások növelésében ez sem akadályozza Orbán Viktor kabinetjét. A nyakló nélküli költekezés veszélyeire paradox módon épp az a Matolcsy György hívja fel a figyelmet, aki jegybankelnökként és gazdasági miniszterként eddig szinte mindenben támogatta a kormányfő elképzeléseit. Most azonban dupla vagy semmit játszik Orbán Viktor, ami túl nagy kockázat egy instabil gazdasági környezeteben.

Fotó: ezalenye

Felpörgő világgazdaság, szinte kiapadhatatlan uniós források, kedvező hitelfelvételi lehetőségek, és ha mindez nem lenne elég, orosz és kínai kölcsönökkel megtámogatott gigaberuházások indítása. Ez jellemezte a Fidesz kormányzásának utóbbi 10 évét, ami hatalmas lehetőség egy olyan kormány számára, amely választások környékén szeret osztogatni olyan társadalmi rétegeknek, amelyek amúgy nem igazán élvezték e rendkívül kedvező gazdasági folyamatok előnyeit.

Orbán Viktor persze eddig főleg ideológiával csábítgatta a választókat saját táborába, hiszen a migrásozás, sorosozás, újabban pedig a gyurcsányozás se hiányozhatott a palettáról. A kormánypárt stratégái azonban tudják, hogy most minden eddiginél nagyobb szerep jut a kézzel fogható eredmények felmutatásának, hiszen Brüsszel ostorozásával vagy a multinacionális cégek elleni hergeléssel nem lehet ellensúlyozni az elszabaduló inflációt, vagy a járványkezelésben mutatott gyenge teljesítményt.

Ez utóbbi olyan elem a kormány kommunikációjában, amivel nem igazán tud új szavazókat magához édesgetni. Nem csak a világszinten is igen jelentős halálozási arány, hanem a korlátozások okozta gazdasági visszaesés is komoly fejtörést okoz Varga Mihálynak és persze Orbán Viktornak. A pénzbőség látszatának fenntartása tehát kiemelt célja most a kormánynak, a miniszterelnök pedig nem először kovácsol a szükségből erényt.

A kormánylapnak számító Magyar Nemzetben ugyanis többször sugallta már azt a véleményét, hogy hitelből adakozni nem túl bölcs dolog a kormány részéről.

A trükk lényege, hogy a tavalyi nagy visszaesésnek köszönhetően az idei gazdasági növekedés időarányosan látványos számokat produkál, hiszen a bázisszám igen alacsony volt. Amikor tehát a kormány bejelentette, hogy amennyiben az idén meglesz az, 5,5 százalékos gazdasági növekedés, akkor jövő év február 15-ig visszatérítik a gyereket nevelő szülőknek az általuk 2021-ben befizetett személyi jövedelemadót, nem kockáztattak sokat. Ez mintegy kétmillió szülőt érinthet, és a költségvetésből mintegy 600 milliárd forintot osztanak vissza az érintetteknek.

Amellett, hogy nehéz lenne tagadni a rendelkezés kampányjellegét erősen megkérdőjelezhető, hogy a magyar államkincstár tudja-e nélkülözni ezt az összeget. Ez a kérdés vetődik fel a nyugdíjprémium és a 13. havi nyugdíj bevezetése kapcsán is, így a költségvetésből kieső milliárdokat most egyértelműen voksvásárlásra fordítja az állampárt. Ezt a pénzt egyrészt gazdaságélénkítésre, másrészt pedig az államadósság csökkentésére lehetne fordítani. Mivel a 13. havi nyugdíj kivételével ezek csak időszakos kiadások, az is biztosnak tűnik, hogy ennek az osztogatásnak csak hangulatjavító hatásai lesznek, ráadásul a kieső források pótlására nem született semmiféle terv.

Ennek a véleményének adott hangot már sokadszorra Matolcsy György jegybankelnök is, hiszen a pénzügyi stabilitás került veszélybe a kormány intézkedései miatt. A Magyar Nemzeti Bank komoly kockázati tényezőnek látja az infláció felpörgését, amit folyamatos kamatemelésekkel igyekszik kordában tartani, ugyanakkor felrója Varga Mihály gazdasági miniszternek (és rajta keresztül Orbán Viktornak), hogy a több évig igen jól teljesítő magyar gazdaság eredményeit nem használta fel strukturális reformokra, illetve nem csökkentette a GDP arányos államadósságot, ami régiós összehasonlításban kimagaslóan magas nálunk.

Bár Matolcsy meglehetősen ellentmondásos figura, és komoly „érdemei” vannak abban, hogy a kormány nem sokkal 2010-es hatalomra kerülése után einstandolta a magánnyugdíj-pénztári megtakarításokat, mostani éles kritikájára mégis érdemes odafigyelni. Egyrészt, mert személyében egy olyan fideszes káder támadja a kormány gazdaságpolitikáját, aki nyíltan felvállalja saját véleményét, másrészt érvei elég meggyőzőek. A kormánylapnak számító Magyar Nemzetben ugyanis többször sugallta már azt a véleményét, hogy hitelből adakozni nem túl bölcs dolog a kormány részéről.

Fotó: portfolio.hu

A kormány eddig meglehetősen feszes költségvetése épp a koronavírus-járvány gazdasági hatásai miatt engedékenyebb EU ajánlásait figyelembe véve messze meghaladja majd az eddig mérvadó 3 százalékos hiányt, és akár a 7 százalékot is elérheti. Orbán többször kijelentette, hogy nem hisz a megszorítások politikájában, ám a választások miatti pluszkiadások tovább rontják a költségvetés amúgy sem túl szívderítő mérlegét. Ez is szerepet játszik abban, hogy a forint folyamatosan veszít az értékéből, és valószínűleg a hitelminősítőknél se tartja sokig kedvező besorolását az ország. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Elnyerheted egy lány kezét azzal, ha drága karkötőket vásárolsz neki, de gyorsan ott fog hagyni, ha semmi másra nem marad pénzed.”

A Fidesz egy unalmas párt. Kétévente ugyan tartanak kongresszust, és olykor vezetőséget is választanak, de minden egy előre megírt forgatókönyv alapján történik, és soha nincs egy váratlan fordulat, ami egy kis csavart vinne a dolgok menetébe. Pedig a kormánypártban sincs minden rendben, csak hát a Fidesz sokat ad a látszatra, és egy kongresszus a legjobb alkalom arra, hogy a látszatot megerősítsék olyannak, amilyennek a vezetőség szeretné. A Fidesz szinte minden kongresszusa arról szól, hogy a vezér tökéletes, tévedhetetlen, és ami a legfontosabb, amíg ő van hatalmon, a hozzá hű tagságot nem érheti baj.

Fotó: facebook.hu

„Most komolyan, szerintetek miben különbözik egy Fidesz-kongresszus egy MSZMP-kongresszustól, ha a főnököt ellenjelölt nélkül újraválasztják, tele szájjal szidják a Nyugatot és a felforgató ellenzéket, a kerületi tanácselnök pedig elmondja, hogy még várják a választ a kellemetlen kérdésekre a pártközpontból?” Ezeket a gondolatokat Karácsony Gergely főpolgármester osztotta meg a közösségi médiában. Megállapításai nem hatnak az újdonság erejével, de azért eléggé megragadják a Fidesz működésének a lényegét. Itt nem elsősorban az a fontos, hogy az egykori állampárt működési mechanizmusai érvényesülnek a jelenlegi kormánypárt politikai sémáiban, hanem az, hogy ezt a párhuzamot érzik maguk az érintettek is, és mindent megtesznek azért, hogy a hasonlóságokat eltüntessék.

Erre az a legjobb módszer, ha pont azzal támadják az ellenfeleiket, mint ami rájuk jellemző. Ha csak Orbán Viktor beszédét vesszük, akkor szembetűnő, hogy épp olyan területeket tüntetett fel sikeresnek, melyek esetében eléggé lemaradásban van a kormány. Mintha a párt tagságára éppen nem jellemző kritikai hangoknak szeretett volna elé menni azzal, hogy sikertörténetként jelölte meg a cigányok felzárkóztatását, az adósrabszolgaság megszüntetését, illetve a munkahelyteremtést. Ehhez hozzátette, hogy a Fidesz szövetségese a valóság. Ez utóbbi kijelentést akár ironikusnak is nevezhetnénk, ha a kormánypárt padsoraiban bárki is vevő lenne az ilyen kétértelmű utalásokra.

Nem volt tehát véletlen, hogy Orbán Viktor külön kis előadást épített be kongresszusi beszédébe, amely a magyar-kínai kapcsolatok fontosságát volt hivatott megmagyarázni.  

A furcsa ellenpontozás módszeréhez tartozik persze az is, hogy az amúgy szinte idegesítően demokratikusan működő brüsszeli döntéshozatali szerveket diktatúrával vádolja meg a magyar kormány, illetve, hogy az összeesküvés-elméleteket előszeretettel gyártó Fidesz Soros György szervezeteire mutogat, amikor bűnbakokat kell találni a migráció vagy a gazdaság okozta nehézségek miatt. Orbán nem volt rest egészen a távoli múltba visszakanyarodni a sikerekért, illetve olyan beruházásokkal büszkélkedni, melyek megvalósulása nem is biztos még. Előbbiek sorába tartozik a 183 olimpiai aranyérem, meg a Nobel-díjasok sora, az utóbbihoz sorolta a V0-ás körgyűrűt, Paks 2-t, valamint, hogy visszavásárolja az állam a Liszt Ferenc Repülőteret.

Az igazán szédítő trükk mégis az, ahogy az ellenzékre kennek rá minden olyan mutatványt, ami a Fideszt jellemezte az utóbbi évtizedben. Szerintük az ellenzéki pártok viszik tovább a bolsevik és fasiszta hagyományokat, holott a kormánypárt bőven merített ezen időszakok örökségéből a közelmúltban. Ha nyíltan nem is vállalják az ideológiai párhuzamokat azokkal a történelmi időszakokkal, melyek Magyarország legsötétebb időszakai közé tartoztak, de az egyszemélyi vezetés, a szervilizmus erénnyé tétele, illetve a rasszista beidegződések rendszerszintű kiaknázása erősen rányomta a bélyegét az ország utóbbi néhány évére. És ezt bizony nem lehet a tehetetlenséggel és gyengeséggel vádolt ellenzék számlájára írni. Ennyit a valósággal való szövetségről.

Furcsa paradoxon ugyanakkor, hogy a párttagságot a mai napig erősen megosztja Orbán külpolitikája. Egyrészt úgy ostorozza a nyugati demokráciákat, akár Sztálin vagy Hruscsov a maga idejében, másrészt nyíltan felvállalja rokonszenvét olyan diktatúrákkal, melyek elvileg nem jelenthetnek mintát egy EU-s tagország számára. Az orosz kapcsolat fontosságát még csak-csak meg tudja magyarázni az energiafüggőség kényszerével, a kulturálisan, földrajzilag és politikai felfogásban még Putyinnál is jóval távolabb eső Kína istenítése azonban sok párttag számára visszatetsző, még ha ezt nyíltan nem is hangoztatják. Nem volt tehát véletlen, hogy Orbán Viktor külön kis előadást épített be kongresszusi beszédébe, amely a magyar-kínai kapcsolatok fontosságát volt hivatott megmagyarázni.  

Fotó: Mcsipos.hu

Minden párt, amely egy személy köré építi fel saját struktúráját, és köti hozzá identitását, előbb-utóbb egy fontos dilemma elé néz: Mi történik akkor, amikor ez a személy valamilyen okból eltűnik e közösség életéből? Orbán érzi ennek a kérdésnek a fontosságát, ezért is nyugtatta meg híveit, hogy hosszú távra tervez. Ez nagy megnyugvás lehetett azoknak a párttagoknak, akik annyira hisznek vezérükben, hogy lassan saját gondolatokkal se bíbelődnek, így mindent rábíznak arra az emberre, aki irányt mutat nekik. De mi van akkor, ha ezt az embert cserben hagyja a józan ítélőképessége, vagy valamilyen előre nem látható okból kénytelen lesz átadni a hatalmat másnak? Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Ha mindenki a törzsfőnök sátrában lebzsel, senki sem marad őrségben, és nem veszik észre a közelgő ellenséget.”

A Fidesz kommunikációja nem először igyekszik ráerőszakolni a párt érdekeit a valóságra, de ezúttal jóval több múlik ennek sikerén vagy kudarcán, minthogy ki nyeri a 2022-es parlamenti választást. A kormánypárt ugyanis előre elhatározta, hogy ha lesz is negyedik hulláma a koronavírus-járványnak, úgy fog tenni, mintha az csak egy múló rosszullét lenne egy fergeteges rave parti közben. A Fidesz ugyanis nem akar rossz híreket közölni az emberekkel egy fontos választás előtt, ám a korlátozások halogatása, illetve átpasszolása a munkáltatók oldalára azt jelzi, hogy a felelősségvállalás továbbra sem az Orbán-adminisztráció erőssége.

Fotó: infostart.hu

Orbán Viktor legutóbbi rádiós monológjában maga ismerte el, hogy a kormány intézkedéseit elsősorban azok a közvélemény-kutatások határozzák meg, melyek segítségével azt szondázzák, milyen hatással lesznek azok a Fidesz esélyeire a jövő tavaszi választáson. "A mérésekben én látom egyébként, hogy az emberek ezt támogatják, tehát mi nem föltettük az ujjunkat a levegőbe, hogy megnézzük, hogy milyen a széljárás, hanem előtte fölmérjük az emberek véleményét." - mondta többek között arról, miért nem vállalta be a kormány, hogy elrendelje a kötelező oltakozást minden magyar állampolgár számára.

Orbán tudja, hogy szavazatok százezreit kockáztatná azzal, ha ezen a területen is olyan arroganciával járna el, mint például az úgynevezett rabszolgatörvény elfogadásával. A kormánypárt belső felméréseinek eredményeiről persze a kívülállóknak nincsenek ismereteik, ám feltételezhető, hogy az oltásnak ellenálló magyar polgárok jelentős része a Fidesz szavazója, így a vakcina felvételének kötelezővé tétele jelentős népszerűségvesztéssel járna számukra. A pénteki rádiós fellépés egyik önleleplező mondata ezért így szól: "Egy általános, kötelező oltás elrendelése szerintem túl van azon a tűréshatáron, amit a magyarok elfogadnak."

Azzal azonban, hogy a kötelező oltás elrendelésének lehetőségét megadta a munkáltatóknak, azt is elismerte, hogy nagy a baj. Ha ugyanis tényleg igaz lenne a kormánypropaganda állítása, mely szerint működik az oltás, és ennek következtében működik az ország, akkor nem kéne a kellemetlen rendelkezések meghozatalát a munkáltatókra bízni. Orbán Viktor lényegében elismerte, hogy a jelenlegi intézkedések nem elegendőek ahhoz, hogy megállítsák a járvány erősödését, ugyanakkor a szükséges lépések meghozatalát halogatja, illetve mások józan belátásra bízza.

Kósa Lajos, a Fidesz alelnöke ráadásul kórházba is került, ami azt jelzi, hogy magával az oltási programmal is komoly gondok vannak.

A kormány mintha saját korábbi ígéretei csapdájába esett volna, hiszen Orbán Viktor tavaszi videóüzenetében látványosan hajította el a szájmaszkot, mondván, a sikeres járványkezelésnek köszönhetően megszabadulhatunk ettől kényelmetlen védőeszköztől. A fertőzöttségi és halálozási adatok a tavaszi harmadik hullám szintjére emelkedtek, az operatív törzs viszont továbbra is a háttérben marad. Nem mintha sokan sírnák vissza Müller Cecíliát a képernyőre, de azzal, hogy az országos tiszti főorvos nem lép a nyilvánosság elé, azt a látszatot keltik, hogy tulajdonképpen nincs is nagy baj.

Egyre feszítőbb az ellentmondás a járványügyi szakértők és a kormány kommunikációja között, ami teljesen elbizonytalanítja a lakosságot. Míg az előbbiek sürgős intézkedéseket javasolnak az oltási program felpörgetésének szükségessége mellett, addig a kormány tartja magát korábbi álláspontjához, mely lényegében azt kommunikálja, hogy az oltás mindent megold. Ez utóbbi álláspontot gyengíti, hogy a kormánypárt politikusai egyre-másra jelentik be, hogy két oltásuk ellenére leverte a lábukról a betegség. Kósa Lajos, a Fidesz alelnöke ráadásul kórházba is került, ami azt jelzi, hogy magával az oltási programmal is komoly gondok vannak.

Fotó:index.hu

Nem kell hozzá tehát nagy jóstehetség, hogy előbb-utóbb a kormánypárt vezérkara is belátja: nem elég az emberek többségének igényeit figyelembe venni egy-egy intézkedés meghozatalánál, illetve elhalasztásánál. Ha nem lesznek erőteljes kormányzati intézkedések, akkor a baj jóval nagyobb lehet a Fidesz számára, minthogy kissé csökken a népszerűsége. A korábbi három hullám ugyanis elég egyértelművé tette, hogy nem elegendő egyetlen védelmi területre koncentrálni, az oltások mellett az emberi érintkezések korlátozását és a védőmaszkok viselését be kell vetni a járvány terjedése ellen. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha csak kicsit sántít a lovad, nem azt jelenti, hogy rövidesen meg fog gyógyulni, hanem, hogy később járni se tud majd.”

Folytatja „stoppos kampányát” a kormány abban a reményben, hogy a bizonytalan szavazók jelentős részét sikerül saját táborába terelnie. Azzal ugyanis, hogy Rogán Antal és kommunikációs gépezete Gyurcsány Ferenccel riogatja az embereket, el akarják terelni a figyelmet Orbán Viktor és körének zavaros gazdasági ügyeiről. Ma már ugyanis közhelynek számít Magyarországon az a tény, hogy Mészáros Lőrinc és sok másik oligarcha a Fidesz országlása idején igen erős „kormányzati hátszéllel” jutottak mesés vagyonokhoz. Mindezt csak úgy lehet feledtetni az emberekkel, ha ennél nagyobb bűnökkel vádolják meg azokat, akik a leváltásukra szövetkeznek.

Fotó: dw.de

A Fidesz már sokakat akart megállítani 2010 óta tartó regnálása alatt. Már alig emlékszünk rá, de az első ősellenség az államadósság volt, amely ellen kíméletlen harcot hirdetett a miniszterelnök. Ez a csata sajnos már az indulásakor elbukott, így gyorsan másik ellenfél után kellett nézniük Orbán Viktor propagandistáinak. Jött a rezsiharc, majd Soros György és a migránsok, ment az izmozás Brüsszellel, most pedig ott tartunk, hogy Gyurcsány Ferencet és csatlósait kell megfékezni.

Ez is jól jelzi, hogy Orbán Viktor lételeme a harc, mert ha nincs ellenség, akkor az emberek elkezdenek olyan dolgokkal foglalkozni, melyek kellemetlenek lehetnek a kormány számára. Ilyen téma például a korrupció, ami egészen új szintre lépett az utóbbi évtizedben az országban, így egyre fontosabb ütőkártya a politikai ellenzék számára. Amikor már ennyire nyilvánvaló, hogy a legfelsőbb politikai körök közvetlen támogatásával gazdagodnak vállalkozók Magyarországon, akkor már nem elég egyszerűen tagadni a vádakat, hiszen meglehetősen nevetségesen hangozna egy magas rangú kormánytisztviselő szájából azt hallani, hogy az országban nincs rendszerszintű korrupció.

Ilyenkor jönnek azok a kommunikációs trükkök, hogy amikor egy téma túl kellemetlen számunkra, akkor kell egy másik ügyet találni, ami majd elnyomja, de legalábbis csökkenti az előző súlyát. Mivel a korrupció mellett számos kínos ügy került terítékre a Fidesz kormányzása óta, az új témák keresése és felépítése hihetetlen módon felgyorsult az utóbbi években. Mintha egy véget nem érő versenyfutás tanúi lennénk, melyben a propagandisták rendre vissza tudták venni a vezetést az ellenzéktől annak ellenére, hogy kínos témák sorát kellett hatástalanítaniuk.

Azt követően pedig, hogy a főpolgármester és Gyurcsány Ferenc felesége, Dobrev Klára egyaránt elvérzett az előválasztási versengésben, Karácsony Gergelyt egyszerűen lecserélték Márki-Zay Péterre a plakátokon.

Mielőtt megemelnénk a kalapunkat Rogán Antal és csapata előtt, tisztáznunk kell valamit: A kommunikációs területen aratott kormányzati győzelmek nem hoznak semmi kézzel fogható értéket az ország számára, csupán arra jók hogy megváltoztassák a társadalmi diskurzus irányát és dinamikáját. A propaganda pusztán elfedi a valós problémákat, illetve újakat emel be a közbeszédbe, sokszor olyanokat, melyek nem is valósak. Ezért nem látjuk már a sok stop táblától az erdőt, ezért nem képes egy polgár színtisztán külön választani a valós tényeket és a kormány által sulykolt propagandát.

Ez a tény a mostani, Gyurcsány Ferenc gonoszságára felépített kampányban csúcsosodik ki leginkább. A volt miniszterelnök kétségtelenül egy megosztó figura, de a patás ördög visszatérését láttatni abban, ha valamilyen szövetség részvevőjeként ismét a hatalom közelébe ér, finoman szólva is túlzás. Ennek ellenére még az ellenzéki érzelmű választók táborában is hasadást sikerült elérnie az ellenzéki előválasztásra időzített Stop Gyurcsány! Stop Karácsony! kampánynak. Azt követően pedig, hogy a főpolgármester és Gyurcsány Ferenc felesége, Dobrev Klára egyaránt elvérzett az előválasztási versengésben, Karácsony Gergelyt egyszerűen lecserélték Márki-Zay Péterre a plakátokon.

Fotó: telex.hu

Nem lenne sportszerűtlen, ha az ellenzék saját fegyverét fordítaná a kormányzati propaganda hadsereg ellen, hiszen a „Stop!” kampányt is lenyúlta a Fidesz. Nem is akárkitől, egykori fő ellenségüktől, a Szabad Demokraták Szövetségétől. A liberális párt ugyanis nagyrészt az egykori Lop Stop kampányának köszönhetően győzte le a Fideszt 2002-ben, és az MSZP-vel közösen távolította el a hatalomból Orbán Viktort. Adódik egy újabb „stoppos” kampány az ellenzék számára, hiszen ma is sok dolog van, amit meg kéne állítani Magyarországon. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha valaki ellopja tőrödet, úgy tudod visszalopni, hogy senki se fog panaszt tenni, hiszen csak a sajátodat szerezted vissza.”

Most olyan választás jön, amelyet akkor is a Fidesz nyer, ha elveszíti azt. Körülbelül így lehetne megfogalmazni azt a vélekedést, amely mostanában ugyanúgy megjelent mind ellenzéki körökben, mind kormányoldalon. Nem alaptalan ez a felvetés, hiszen a Fidesz látványosan építi azt a gépezetet, amely akkor is neki dolgozik majd, ha a kormányrudat esetleg az ellenzéki összefogás ragadja magához jövő tavasszal. Az ellenzéki narratíva is főként arról szól, hogy miként lehet lebontani a NER építményét, és hogyan lehet kipöckölni a helyükről a Fidesz által bebetonozott pártkatonákat, akik pozíciójuknak köszönhetően blokkolhatják egy új kormány intézkedéseit.

      Fotó: hvg.hu

Még soha nem beszéltek olyan sokat egy lehetséges kormányváltás következményeiről az elmúlt 30 évben, mint most. Ez a fejlemény egyrészt zavarja a kormánypártot, ugyanakkor igyekszik megnyugtatni a híveit arról, hogy nem eszik olyan forrón a kását. Egyrészt ismét lehet olyan szerencséje a Fidesznek, mint 2015-ben, amikor a menekültválság keltette bizonytalanságot meglovagolva az ország megmentőjeként emelte pajzsra vezérét. Másrészt Orbán Viktornak vannak olyan kommunikációs szakemberei, akik szinte a semmiből képesek elővarázsolni olyan ellenségeket, akik ellen csakis a mostani kormány védheti meg a magyar embereket.

Egyelőre azonban nincs jele semmilyen komolyabb fordulatnak, hiszen jelenlegi állás szerint a fő üzenet az, hogy nem szabad visszaengedni a hatalomba a szemkilövető Gyurcsány Ferencet és szövetségeseit. Ez alkalmas a tábor egyben tartására, ám ennek növeléséhez, kiszélesítéséhez kevés. A Fidesz attól sem riad vissza, hogy teljesen átfazonírozza a 15 évvel ezelőtti eseményeket, és úgy állítsa be a volt kormányfőt és feleségét, mint akik az erőszaktól sem riadnak vissza, ha a hatalom megtartása a cél. Mostanában azonban az emberek inkább arról beszélnek, hogy Orbán Viktor sem finnyáskodik, amikor 12 éves regnálását kellene meghosszabbítani erősen megkérdőjelezhető módszerekkel.

Olyan stratégiai pozíciókat erősített meg, mint az ügyészség vezetése, vagy a médiahatóság irányítása, és nem beszéltünk még arról, hogy még a választások előtt köztársasági elnököt választ a parlamenti többség, és az Alkotmánybíróság is szinte kivétel nélkül a Fidesz delegáltjaiból áll.

A Fidesz köreiben sokan úgy látják, hogy kezd a párt hátrányára válni az, hogy kiváló kommunikációja révén szinte bármit képes volt elhitetni az emberekkel. Lényegében teljesen egybemosták a valóságot és a kommunikációs gépezet által felépített fikciót az emberek tudatában, így bármi történt a világban, azt a Fidesz a saját javára tudta fordítani. Mostanra azonban a valóság kezd önálló arculatot ölteni, főként a koronavírus-járvány miatt. A kormány kommunikációja a vírussal kapcsolatban azért válik el végletesen a valóságtól, mert egyrészt elbeszél mellette, másrészt az emberek elég szoros kapcsolatba kerültek a járvánnyal, így a fikciókból hazugságok lesznek.

Érezhető tehát a Fidesz berkein belül is, hogy a régi módszerek már nem működnek megfelelően, a párt kommunikációját kétkedve fogadják az emberek nem csupán a járvánnyal kapcsolatban, de más témákban is kezd elpárologni a kormány hitele. Látják azt is jobboldali körökben, hogy Orbán biztonsági játékba kezdett, vagyis saját kádereinek hosszú évekre történő bebetonozásával már egy ellenzéki győzelmet sem zár ki a jövő tavaszi országgyűlési választásokon. A mindig magabiztos kormányfő ezzel elég rémisztő üzenetet küld a sajátjai felé: Készüljetek, mert elképzelhető, hogy ellenzékbe fogunk vonulni.

Persze, Orbán Viktort nem abból a fából faragták, mint aki csak úgy meghátrál egy ellenzéki összefogást látva. A körkörös védelem kialakítása annak is szól, hogy nem érdemes kormányváltásban gondolkodni, mert a győztes mindenképpen ő lesz. Olyan stratégiai pozíciókat erősített meg, mint az ügyészség vezetése, vagy a médiahatóság irányítása, és nem beszéltünk még arról, hogy még a választások előtt köztársasági elnököt választ a parlamenti többség, és az Alkotmánybíróság is szinte kivétel nélkül a Fidesz delegáltjaiból áll.

Fotó: nepszava.hu

A kormányfő tehát arra számít, hogy mindenképpen alkupozícióban lesz a választás után, így a hatalmat részben vagy egészben meg fogja tartani. Valószínű, hogy egészpályás letámadás helyett egészpályás védekezésbe fogott, így reményei szerint mindenképpen egyben tudja tartani a táborát, pártja vezetői és a most bebetonozott káderei pedig nem lesznek együttműködők egy új kormánnyal. Mert, ahogy egy nem dakota jéghokis, Wayne Gretzky mondta: „Egy jó jégkorongozó ott játszik, ahol a korong van. Egy nagyszerű jégkorongozó ott játszik, ahol a korong lesz.”

Csak hihető hazugságokkal érdemes kampányolni. A politikai marketing e kikezdhetetlen törvényét meg lehet sérteni, de annak súlyos következményei lesznek. A Fidesz most úgy tűnik, hogy a politkai sci-fi és hitelesség közti szűk mezsgyére tévedt, és ha nem térnek vissza a hihető hazugságok világába, akkor a párt leveszítheti a 2022-es választást. A kormányzati többség érzékeli a veszélyt, ám Márki-Zay Pétert most olyan elánnal igyekeznek ellehetetleníteni, hogy az átlátszó hazugságok világában keresnek eszközöket az ellenzék miniszterelnök-jelöltje ellen.

Fotó: hvg.hu

Az idei október 23-i megemlékezések lassan már nem is az 1956-os eseményeket idézik fel, hanem sokkal inkább a 2006-osokat. Legalábbis kormányzati oldalról erősen átüt az a szándék, hogy ne a szovjet csapatok által vérbe fojtott forradalmi eseményekről szóljon ez a nap, hanem az egykori Gyurcsány-kormány ármánykodásai és az ellene fellépő tömeg demonstrációiról. Az Orbán-adminisztráció ezzel egyrészt kikerüli azt a problémát, hogy az oroszok dicstelen szerepéről kelljen beszélni az '56-os események kapcsán, másrészt hamis történelmi mítoszt vetít a 2006-os utcai megmozdulások köré.

Orbán Viktor régóta próbálja úgy átformálni a közelmúltat a magyar polgárok tudatában, hogy abban kiemelkedő szerepe legyen saját pártjának. Ezt láttuk a rendszerváltás eseményeinek átfazonírozása kapcsán, és most ez a szándék köszön vissza a 2006-os utcai zavargások átértelmezése kapcsán is. Orbán fekete-fehér világképet kínál választóinak, melyben csak rajtunk múlik, hogy a sötét oldat vagy a Fideszt választják. Mert nála minden, ami nem a „polgári oldal” értékrendjét tükrözi, az vagy kommunista csökevény, vagy Soros György ármánykodása, és most megismerjük Gyurcsány Ferencet is új szerepkörében, aki jelenleg az ügyeletes gonosztevő Magyarországon.

A Fidesz kommunikációs hadserege most olyan hihetetlen erősségű zárótüzet küld ugyanis a volt miniszterelnökre, mintha attól tartana, hogy az ellenség kiugrál a lövészárkokból, és lerohanja a Fidesz védővonalait. A taktika egyszerű, és általában hatékony: kijelölni a főkolompost a másik oldalon, és mindenkit az ő vazallusának kell beállítani, aki a Fidesz legyőzésére szövetkezik. Ez egy hihető hazugság volt mindaddig, amíg meg nem nyerte az ellenzéki előválasztást Márki-Zay Péter. A Fidesz ugyanis betárazta fegyvereit Dobrev Klára és Karácsony Gergely ellen, erre jött a hódmezővásárhelyi polgármester, és a maga kiszámíthatatlanságával újratervezésre kényszerítette a kormánypárt kommunikációs csapatát.

Ha meg tudja győzni az embereket egy harmadik út lehetőségéről, akkor nagyot hasíthat akár a kormánypárti szavazók köréből is, a bizonytalanokat pedig egészen biztosan maga mellé tudja állítani.

Ám a Fideszt enélkül is annyira bosszantotta az előválasztási csatározás, hogy alig várták, hogy visszavegyék a kezdeményezést az ellenzéktől. Ezért történhetett meg az a meglehetősen suta fordulat, hogy a gonosz háttérhatalomként funkcionáló Gyurcsány mellé Karácsony és Dobrev helyére egyszerűen bemontírozták Márki-Zay Pétert. Ez amellett, hogy kevés fantáziáról árulkodik, azt is jelenti, hogy a Fidesz egy percet se akar elvesztegetni abból az időből, amit a vásárhelyi polgármester karaktergyilkosságára szán. Ez a fegyver azonban visszafelé sülhet el, hiszen csak a leghűségesebb kormánypárti szavazók hihetik azt, hogy Márki-Zay is Gyurcsány köpenyegéből bújt elő.

Kétségtelenül, sokkal egyszerűbb egy kommunikációs kampányt felépíteni arra, hogy a gonosz visszatérésre készül, és bárki is vezeti majd a közös ellenzéki listát, az Gyurcsány Ferenc bábja lesz. Márki-Zaynak nehéz dolga van olyan szempontból, hogy mindenképpen együtt kell majd működnie a legerősebb ellenzéki párttal, így Gyurcsánnyal nyilvánosan vagy zárt ajtók mögött egyeztetnie kell, ugyanakkor kellő távolságot is kell tartania a volt kormányfőtől és a DK-tól. A Fidesz majd azon lesz, hogy Gyurcsány személyén keresztül hiteltelenítse Márki-Zay Pétert, és abszurd módon akár még a 2006-os eseményeket és az öszödi beszédet is felhasználják ellene.

A kormánypárt most úgy látja, hogy a Gyurcsány és állítólagos köre elleni hajtóvadászat a legjobb módja annak, hogy egyben tartsa saját szavazótáborát, és elbizonytalanítsa azokat, akiknek ugyan elegük van a Fidesz országlásából, de Gyurcsányt se sírja vissza. Nem túl merész állítás ezért az, hogy Márki-Zay ügyességén és politikai érzékén múlik az, hogy a kormánypárti agitátorok eredménnyel járnak-e. Ha meg tudja győzni az embereket egy harmadik út lehetőségéről, akkor nagyot hasíthat akár a kormánypárti szavazók köréből is, a bizonytalanokat pedig egészen biztosan maga mellé tudja állítani.

Fotó:444.hu

Orbán Viktor is érzi, hogy kemény dió lehet számára az ellenzék miniszterelnök-jelöltje. Egyrészt, mert egy legitim ellenzéki előválasztáson győzött nagy fölénnyel, másrészt nehéz lesz rásütni, hogy valamilyen háttérhatalom érdekeit szolgálja. Hogy Márki-Zay valóban leváltotta-e az ellenzéket, rövidesen kiderül, de ha netán sikkel jár, akkor Orbán Viktornak össze kell kapnia magát, mert egy politikától megcsömörlött országban egy harmadik utas civil még akkor is jó eséllyel száll vele szembe, ha mögötte civakodó pártok sokasága áll. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha kocsmai verekedésbe keveredsz, a legnagyobb pofont annak tartogasd, akitől a legjobban tartasz.”

Viharos előválasztási finálé, meglepő eredmény, éledező ellenzéki remények. Valahogy így lehetne röviden összefoglalni az utóbbi napok legfontosabb belpolitikai eseményeit. Az előválasztás második fordulója mindenesetre ráerősített az első forduló legfontosabb tanulságára: nem a közvélemény-kutatásokra, hanem a választók közvetlen véleménynyilvánítására kell építeni az ellenzék taktikáját a következő parlamenti választáson. Az ellenzéki pártok kezdik megérteni, hogy biztonsági játékot nem lehet játszani, még akkor is megéri kockáztatni, ha sokan rajtavesztenek.

Fotó: telex.hu

Két héttel a 2018. februári hódmezővásárhelyi időközi polgármester-választás előtt Fekete-Győr András Szegeden tartott lakossági fórumot, amelyre annak ellenére is kevesen voltak kíváncsiak, hogy akkoriban a Momentum volt az az ellenzéki párt, amelyben a legtöbb potenciált látták az elemzők. A pártelnök rövid előadása után az érdeklődők kérdéseket tehettek fel aktuális politikai témákban. Ekkor felállt egy idősebb férfi, aki közölte, hogy Hódmezővásárhelyről érkezett két társával együtt. Mindhárman aktívan részt vettek Márki-Zay Péter kampányában, és örömmel mondhatják, hogy a legutóbbi felmérések szerint az egyesült ellenzék jelöltje már egy kicsit vezet a Fidesz aspiránsával szemben.

Fekete-Győr reakciója udvarias volt, és sok sikert kívánt a választáshoz, de egyértelmű volt minden jelenlévő számára, hogy a Momentum elnöke szerint semmi esély nincs bevenni a Fidesz egyik legerősebb vidéki várát. Aztán jött a választás éjszakája, és a semmiből érkező Márki-Zay Péter elsöprő győzelmet aratott a Fidesz polgármester-jelöltje fölött. Akkor hatalmasat szólt az a győzelem, hiszen alig több mint egy hónappal az országgyűlési választás előtt megcsillant a remény az ellenzéki pártok és támogatóik előtt, hogy le lehet váltani az Orbán-kormányt.

Aztán jött a parlamenti választás, és menetrendszerűen a Fidesz kétharmada, Márki-Zay győzelmét pedig relativizálta az a tény, hogy a vásárhelyi választókörzetben ismét Lázár János húzta be az egyéni mandátumot. Ezen a tényen az se tudott sokat szépíteni, hogy 2019 októberében Márki-Zay ismét nagy fölénnyel győzött a polgármesterségért folytatott küzdelemben, és az addigi közgyűlési fideszes többséget is leváltotta. A vásárhelyi polgármester ezt követően is sokszor bekerült az országos sajtóba, de főleg éles, néha félreérthető és megosztó nyilatkozatai és polgári perei kapcsán.

Az jól látszott már korábban is, hogy a vásárhelyi megmondó emberben rengeteg az ambíció, ugyanakkor hihetetlen érzéke van a kommunikációhoz. Bár civil mozgalma (MMM) nem tudott áttörést elérni az előválasztás első fordulójában, MZP harmadikként bejutott a második fordulóba, ami komoly meglepetésnek számított az előzményeket figyelembe véve. Sokan úgy gondolták, hogy a vidéki polgármester automatikusan visszalép budapesti kollégája javára, akinek sokkal jobb esélyt jósoltak Dobrev Klárával szemben, mint neki. Ő azonban nem az elemzésekben, háttéralkukban hitt, hanem önmagában, és ügyesen manipulálva Karácsony Gergelyt elérte, hogy ő legyen a DK-s jelölt egyetlen kihívója.

Utólag azt kell mondani, hogy Márki-Zay logikája tökéletesen harmonizált a realitásokkal, hiszen ráérzett arra, hogy az ellenzéki szavazók többsége magát az ellenzéket is le akarja váltani, nem csupán Orbán Viktor rendszerét. Bár Dobrev Klára kiválóan teljesített a kampányban, és vidéken partiban volt Márki-Zay Péterrel, groteszk módon mégis Budapest hozta el a győzelmet a vásárhelyi polgármesternek. Ez első látásra annyira abszurdnak tűnő fordulat, hogy a Fidesz potentátjai is csak dörzsölik a szemüket. Pedig van benne logika, és nem csak azért, mert Karácsony visszalépett Márki-Zay javára. Az új arc ugyanis új reményeket is szül, márpedig a budapestiek számára a vásárhelyi polgármester még egy első bálozó fiatalember, aki válogat a szűkös kínálatban, és senki se tudja, kit visz táncba.

A gyér reakciókból azonban kiolvasható, hogy van némi pánik a Fidesz berkein belül, hiszen nem az előre megírt forgatókönyv alapján menetelnek mostantól a tavaszi választásig. És, mint tudjuk, a bizonytalanság az, amit nem szeret sem Orbán Viktor, sem a közvetlen környezete.

A Fidesz maga is tevékenyen hozzájárult ahhoz, hogy a számára legkevésbé előnyös jelölttel kerüljön szembe. Addig gyurcsányozta ugyanis Dobrevet és Karácsonyt, hogy az ellenzéki szavazók is elhitték, számukra egy harmadik ember lesz a legmegfelelőbb kihívó Orbán Viktorral szemben. A Fidesz kommunikációs gépezete a kampány utolsó napjaiban érzékelte is a veszélyt, ezért szinte szárnyai alá vette a kormányzati sajtó Dobrev Klárát a vásárhelyi polgármesterrel folytatott vitájában. Ez azonban csak olaj volt a tűzre, rontotta a DK-s jelölt esélyeit, ugyanakkor sokakat mozgósított Márki-Zay mellett.

A Fidesz farkasvaksága azonban leginkább Lázár Jánosnak ártott, hiszen az egykori kormányzati szupersztár immár teljesen elvesztette szülővárosát. Ha Lázár tavasszal egy az egyben megméreti magát a Hódmezővásárhelyt és Makót magába foglaló választókörzetben, akkor jó eséllyel alul marad, hiszen immár egy országosan ismert, sőt, igen népszerű ellenféllel kerül szembe. Ez számára a politikai karrierje végét jelentené, ezért megfontolandó számára, hogy Simonka György helyett induljon a szomszédos dél-békési választókörzetben. A B terv már régóta érlelődik Lázár fejében, hiszen székhelyét lényegében már évekkel ezelőtt áttette Mezőhegyesre, ahol vidéki nagybirtokosként intézi a reá bízott állami gazdaság ügyeit.

Egyelőre azonban ez sem tűnik túl jó opciónak az egykori kancelláriaminiszter számára, hiszen a korrupciós vádak miatt ellehetetlenült Simonka körzete sem tűnik túl jó terepnek egy olyan politikus számára, aki lényegében elmenekül a saját körzetéből, mert ott akadt egy erős ellenfele. Lázár dilemmája is jól példázza, hogy alaposan megkavarta az állóvizet Márki-Zay sikere. Az előre lejátszottnak tűnő játszmákból éles küzdelem lett, és a vidéki polgármester sikerével az is bebizonyosodott, hogy a Fidesz érdemben nem akarta, vagy nem tudta befolyásolni az előválasztást, ugyanis az ő sorvezetőjük szerint Karácsonynak vagy Dobrevnek kellett volna csatasorba állnia Orbán Viktor ellen.               

Az előválasztás nagy eredménye, hogy éles és izgalmas vetélkedést hozott, ami lázba hozta a teljes passzivitást imitáló kormányoldalt is. Eleinte azt akarta ugyanis elhitetni a Fidesz, hogy számára teljesen érdektelen, kik nyerik az egyéni körzeteket, illetve ki lesz Orbán Viktor kihívója. Ezért nem tudósított a magas részvételi arány ellenére sem a közszolgálati média sem az első, sem a második fordulóról, és ezért kommentálták igen visszafogottan kormányzati szereplők a nyilvánosságra került eredményeket. A gyér reakciókból azonban kiolvasható, hogy van némi pánik a Fidesz berkein belül, hiszen nem az előre megírt forgatókönyv alapján menetelnek mostantól a tavaszi választásig. És, mint tudjuk, a bizonytalanság az, amit nem szeret sem Orbán Viktor, sem a közvetlen környezete.

Foto: kronika.ro

Márki-Zay szájából ugyanis sokkal ijesztőbbnek hangzik, hogy lebontja a NER-t, illetve kemény elszámoltatásra készül, mintha ezeket az ígéreteket Dobrev Klárától vagy Karácsony Gergelytől hallanák a választók. Az előválasztás győztese mögé nem lehet berajzolni se Gyurcsány Ferencet, sem Soros Györgyöt, mint a magyarok ellen fenekedő háttérembereket, akik bábfiguraként mozgatják a hazai baloldalt. Márki-Zay ugyanis nem baloldali, és még egy pártocska sincs mögötte, nemhogy egy világuralomra törő háttérhatalom. Az ő ereje az egyediségében rejlik, no és abban, hogy győzelmével megfricskázta mind a hazai ellenzéket, mind a hatalmon lévő Fideszt. Mert, ahogy egy dakota bölcsesség tartja: „Az a legmenőbb cowboy a kocsmában, aki egy ütéssel két fickó fogait is ki tudja verni.”