Akár sikeres lesz a Momentum Mozgalom kezdeményezése, akár nem, arra mindenesetre jó volt az olimpiai rendezéssel kapcsolatos aláírásgyűjtés, hogy a kormány is ráébredt, tovább nem tolhatja el magától a problémát. A kormányhoz közel álló elemzők és tanácsadók ugyanis rájöttek, ha semmiféle választ nem adnak a friss politikai erő kezdeményezésére, tovább nő az olimpiát ellenzők tábora, így csúnyán mutatnak majd a közvélemény-kutatási adatok a rendezésre kandidáló pályázat mellett. A népszavazás megakadályozása azonban továbbra is prioritás a kormány részéről.

     Fotó: vastagbor-atlatszo.hu

Az ellenzék kettő nullára vezet a népszavazási kezdeményezések területén a kormánnyal szemben az utóbbi egy évben. Első hallásra meglepő, hogy így van, de tagadhatatlan, hogy a vasárnapi zárva tartás ügyében csak úgy úszta meg a kormány a nép teljes elutasítását, hogy egy év tapasztalatai (és vesszőfutása után) visszavonta a hétvégi boltzárra vonatkozó törvényt. Aztán, amikor saját kezdeményezésére a lakosság dönthetett arról a meglehetősen kusza és értelmetlen kérdésről, hogy akarunk-e egy olyan betelepítési kvótát, melyet még el sem fogadott az Európai Unió, nem jött össze az érvényességhez szükséges ötven százalékos részvételi arány.

A Fidesz ellenzékben még nagyszerűen használta ezt a demokratikus politikai rendszerekben kedvelt és sokszor használt politikai eszközt, hiszen a szocialista kormányok orra alá sok borsot törtek például az úgynevezett „szociális népszavazás” eredményével, mellyel többek között megakadályozták a tandíj bevezetését (amit persze kormányon már nem elleneztek) és a vizitdíj 300 forintjának beszedését. Mivel saját példájukból jól tudták, hogy a népszavazások hatásos fegyvert adnak az ellenzék kezébe, a 2010-es kormányváltás után a lehető leggyorsabban igyekeztek ellehetetleníteni ezt az intézményt. Ennek legfontosabb eleme, hogy az eddig 25 helyett 50 százalékos részvételi arány kell az érvényességhez, ami lényegében teljesíthetetlen országos szinten. Ebbe szaladt bele tavaly október 2-án a Fidesz, hiszen a kormányzati milliárdokból felpörgetett kampány ellenére is alig tudták elérni a 40 százalékos részvételi arányt.

Most tehát nagyon úgy tűnik, a kormány mindent el fog követni annak érdekében, hogy egy népszavazással ne kockáztassa az olimpiai álmokat.

A budapesti olimpiai rendezés kapcsán azonban helyi népszavazáson dönthetnének a fővárosi választópolgárok arról, hogy szeretnének-e a városukban ilyen nagy felfordulást, és véleményük szerint megérné-e gazdaságilag ezt a nagy sportrendezvényt Magyarországra hozni. Ez a kérdés eddig inkább a vágyakról és szép reményekről szólt, de ha kiírnak egy népszavazást ebben az ügyben, akkor mindenkinek lehetősége lenne megismerni az illúzióktól mentes tényeket. Minél közelebb kerülünk a rendezésről döntő szeptemberi NOB üléshez, annál több kétely merül fel a pályázó városok polgáraiban. A rendezés megszerzése hatalmas presztizsgyőzelem, ám szintén óriási gazdasági kockázat. Erről Athén és Rio lakosai is tudnának mesélni, de az igazán elrettentő példa a Szocsiban megrendezett téli játékok volt, ahol a betervezett költségek köszönő viszonyban sem voltak a megvalósulási összegekkel.

Orbán Viktor és csapata tehát joggal tart attól, hogy egy népszavazási kampány tovább csökkenti az olimpiai pályázat komolyságába vetett lakossági hitet. Ha ugyanis kiderül, hogy az ország gazdasága messze nem képes megbirkózni egy ilyen kihívással, akkor könnyen juthatnak a választók olyan következtetésre, hogy a pályázat csak a haveri cégek kistafírozására, és ingyen kormánypropagandára volt jó. A miniszterelnök jól tudja, ha ilyen merészet álmodik, akkor megnyugtatja azokat a kétkedőket, akiknek 2024-ről nem az olimpia, hanem a nyugdíjuk jut eszükbe. Ha ugyanis el tudják hitetni az emberekkel, hogy lesz hét év múlva pénz olimpiára, akkor azt is le tudják nyomni a torkukon, hogy a nyugdíjuk is biztosított. Az olimpiai játszma ezért hazárdjáték, hiszen a nyugdíjkassza már most is bajban van, és ha nem történik valami egészen nagy volumenű reform, akkor ez a krízis tovább mélyül.

Fotó: 24.hu

Most tehát nagyon úgy tűnik, a kormány mindent el fog követni annak érdekében, hogy egy népszavazással ne kockáztassa az olimpiai álmokat. A magyar társadalom ugyanis már most kezd ébredezni az orbáni álomból, amely arról szólt, hogy a merészségünknél csak az önbizalmunk lehet nagyobb. Ráadásul ott az előző két balul elsült népszavazási kezdeményezés, melyekből csak azért nem tudott nagyobb hasznot húzni az ellenzék, mert nem volt meg hozzá sem a stratégiája, sem a médiafelülete. Az olimpia ráadásul Budapest belső ügye, és itt a leggyengébb a kormány támogatottsága, így egy népszavazáson keményen bepancsolhatnak egyet a fővárosiak az arrogáns hatalomnak. Mert ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha egy gebével mész lánykérőbe, lehet rajtad szép ruha, a lovon meg drága nyereg, az ara soha nem lesz a tiéd.”